Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 58. szám
E sztergom. Ill, évfolyam. 58. szám Csütörtök, 1881. juiius 2 Déli r Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : egész évre..........................................ti főt. — lafél évre...............................................3 „ — „ évnegyedre ,.....................1 , .r>0 „ Egyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széchenvi-tér 35. sz. intézendő le. JtHsjolfiiiik : lie te ii ki nt kétszer vasárnap és csütörtökön. Nviltlór petit soronként 20 ler. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltefnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, ŐRINCZ —UTCZA 30. SZÁM A L.Á, intézendok. Kéziratokat nem adunk vissza. Tisztelet a nőiparnak! A vízivárosi érseki leánynevelő intézet néhány nap előtt remek egy kis kiállítást rendezett azon tárgyakból, melyeket az országos nőipar kiállításra küldött. Nagyon sokan megtekintették s azt látták, hogy jó hírnevű nőnevelő intézetünk emberségesen kitett magáért s a mi csak a zsenge növendékek buzgó szorgalmából tellett, azt mind bemutatta.. Valamennyi tárgy elismerésre méltó szorgalom gyümölcse, volt. Több czik- ket ugy jellemeztünk, hogy a követe- lőbb műigényeknek is tökéletesen megfelelnek s kitüntetésre méltóak. Közvetlen utána megszemléltünk egy másik gyűjteményt is, városházunk nagytermében. Itt már nem annyira intézeti szellem, mint inkább önállóságra és eredetiségre törekvő irány jelentkezik, a kiállító hölgyek társadalmi életünk legkedvesebb jelenségei s munkáik elé sokkal több várakozással lépünk. A nagy teremben kiállított tárgyak megérdemlik a dicséretes fölemlitést, a mi egyúttal előlegül szolgálhat több kiállító megérdemelt kitüntetésére. Nem akarunk összehasonlítást tenni a különböző gyűjteményekről. Hiszen mindakettő ugy olvad össze fővárosunkban, mint az esztergomi női munkásság legszebb eredménye. Városunk jóbirnevének gyarapítását akarja szolgálni mind a két csoport. Hanem átalános áttekintést aka- runk nyújtani azon gondolatok fölött, és Vidéke’ Batta Lőrincz lánya. Ne menj el, Naszódra Batta Lőriucz lánya, Ne menj el, dehogy meuj naszódi vásárra, Meglátod, megbánod, hogyha oda mégy el Vissza nem jősz onnan soha piros képpel!.. Batta Lőrincz lánya nem hallgat a szón, Csak azért is elmegy, azért is, Naszódra, Kicsiny kosarába berakja az árút, Bokrétát, koszorút, illatos virágút. Batta Lőrincz láuya szép virágot árul, Ismerik az urak szép piros arczárul,' Körülveszik őt és szóba állnak véle, Megnézik virágát, illatos-e, szép-e. «Ezt a piros rózsát, jaj be hogy szeretném, ».Jaj, ha enyém lenne, jaj, ha raegvehetném, [ Batta Évi lelkem, gyönyörű virágom, , Jaj, hogy ezt a rózsát annyira kiváuom ! i. Adok érte mindent, aranyat, gyémántot, ). Olyat, mit két szemed világa nem látott, ) Gazdag leszel, fekhetsz puha selyem ágyon r Virágszál- testedet fedheti majd bársony, [fIrigyelni fognak falubeli lányok, Jaj, add nekem, édes, ezt a szép virágot!“ ..„Nem eladó, nem ám, ez a piros rózsa, T Nem szabad magának szakítani róla, Tartsa meg tovább az aranyat, gyémántot, Melyeknek a féuye engem soh’se bántott, Feküdni se vágyom puha selyem ágyon, melyeket bennünk a kiállítások ébresztettek. Szólunk igazságosan. Egy külföldi utazónő egy Ízben azt állította, hogy a magyar hölgyek nem szoktak dolgozni. Idejüket kedves tétlenségben töltik, keresi^ja kelMmes szórakozásokat s 1 égiííkéii^^jr dolce farniéntét. Hozzátette még, hogy inig a külföld előkelő hölgyei majd egészen maguk csinálják házi fölszerelésüket, addig a magyar hölgyek nem nyúlnak kézimunkához s nem iparkodnak hasznos szórakozást keresni a női kézimunka gyönyöreiben. Ezt a vádat eddigelé többen meg akarták ezáfolni ; de lcghivatottabb lesz reá a budapesti országos nőipar kiállítás. Azt liiszük, hogy meg is le$z a czáfolat. Még pedig csattanósan. Az esztergomi hölgyekről nem lenne igazságos azt állítani, hogy nem kedvelik a kézimunkát. Akárhány család a maga kezemunkájával dolgozta fölszerelését s b'zonyos nemes vetélkedés mutatkozik a csinosabb, takaró- sabb éz Ízlésesebb női kézimunkák megteremtése körül. ezikket közöltünk a női iparkiállitás érdekében. Fontos eseménynek jeleztük mindig a kiállítás ügyét s mégis fájlalva kell megvallanunk, hogy az előkészületek ideje csak igen rövidre nyúlt. Sokkal több, szebb és kiemelkedőbb tárgyat jegyezhettünk volna föl, ha e realizáló (mozgalom előbb keletkezik. És sokkal inkább örvendeztünk volna, ha a kiállítás mentői több népviseleti tárgyat egyesitett volna magában. De vonjuk le észrevételeinket a kiállítás érdeméből s nyilatkoztassuk ki az eredményt. Az eredmény nem lehet egyéb, mint a kiállítás rendező hölgyeinek le£ őszintébb hálanyilvánitásunk s az összes kiállítóknak legörvendetesebb köszönetülik. Elismerésünk kihangzása pedig az a három szó, a mit nemsokára az egész ország viszahangoztatni fog, hogy : Tisztelet a n ő i p a r n a k ! Közgazdasági levél. Irányt és Ízlést eddig az iskolából merítettek. Önállóbb és eredetibb ösvényeket azonban csak újabban kezdtek járni, a mi leginkább volt látható a városházi kiállításon. A nép háziiparáuak csinosabb ma- tivnmait s a régibb kézimunkák nemesebb vonásait azonban sokkal kevésbé aknázák ki hölgyeink, mint az újabb modorú igen kíllszines kézi munkák titkait. Meglátszik ez ez az összes tárgyakon . Lapunk köteleségéhez hivén sok A kedvező időjárás mellett megyénkben az aratások megindultak, s kelyenkint már csépelnek is. Az idei termés általában kielégi- hetőnek mondható. Ámbár az utóbbi, napokban uralkodó rendkívüli forróság a szemekre káros befolyással volt, mert helyenkint a mag összesült. Búza szép ; rozs közép termést ígér; zab és árpa a múlt évi termést túlhaladja; tengeri igen szép, kivéve a Duna melletti részeket, hol az idén árvizek a földeket felette megrongálták, ha azonban a hetek óta tartó szárazság tovább tart, ugy a burgonya és általában a hüvelyes vetemények teljesen elsülnek, herések szintén jó kaszálást adtak. Gyümölcsfák igen szépen diszlenek, s biztosan reméljük, ha valami ellencsapás reménységünket meg nem hiúsítja, hogy ez idei gyümölcstermés bőségesen fogja pótolni az évek óta szenvedett rossz terméseket. Pedig nálunk a gyümölcs termés, ha jó, sok tekintetben kárpótolja a szegényebb sorsunkat a városunkban absolute hiányzó keresetforrásért, mert a bő gyümölcstermés szegényebb sorsú lakosainknak lehetővé teszi, hogy a napi apróbb kiadásokat ebből fedezhessék. A szőlős-gazdák is meg vannak elégedve, s igen bő termést várnak, mivel a szőlő mindenütt igen szépen fejlődik. Ámbár régi gazdák azt mondják, hogy a szőlő-termést jó vagy rossz volta felett csak szüret után lehet helyesen nyilatkozni. Épen ily kedvezőnek mondható a vetések állása a környéken is. Ván azonban valami, a mi a gazda örömét a kedvezőnek mutatkozó aratás daczára is elrontja; ez pediglen az adó-csavar. Mert a mi pénzügyi törvényeinket rendesen oly emberek fogalmazzák, a kiket bátorságosan gyámság alá lehetne helyezni. Mert a földműves helyzetére nincsenek tekintettel. A lehetőség is ki van zárva, hogy a földmi vés akkor fizethessen, ha ter- mését lekaszálta és piaczra vitte. Megmaradok az én kemény nyoszolyámon, Bársony ruha sem kell, nem való ez nékem,“ Nézze csak ebben is meg vagyok én szépen ! * * * Batta Lőrincz lánya virágokat árul, Ismerik az urak szép piros arczárul, Szép piros arczárul, ragyogó szeméről, Ragyogó szeméről, piczike kezéről. Batta Évi, lelkem, ragyogó csillagom, Hidd el ugy szeretlek, hogy ki se mondhatom. Szivemnek szép gyöngye, lelkemnek világa, Életemnek egyetlen, igaz boldogsága, Oh be szeretlek éu, imádlak én téged, Jaj, ez a szerelem, hogy emészt, hogy éget. Kívánj tőlem bármit s teljesítve leszeu, Drága lelkem bízzál szivem szerelmében !“ Batta Lőrincz lánya szép virágot árul, Édes mosoly játszik piczike ajkárul, Két szép rózsás arcza miutha tűzben égue, Pokolsötét szeme miutha csak beszélne . . . „Jobban szeretlek én, hidd el, mint akárki, Tied lesz a lelkem, szivem mindhalálig, Dehogy árulj, lelkem, vásárou virágot, Nem erre születtél, nem ez a világod, Úri dáma leszel ez illik, teuéked, Tartok én számodra szolgákat, cselédet, Selyem ruhádat, ha utczán mégy majd végig, Aranyát, bársonyát megbámulva nézik, Batta Évi szivem, gyönyörű virágom, Gyere hozzám kérlek s légy a boldogságom.“ Batta Évi hallgat az urfi szavára, Czifra, selyem szoknyát öltött fel magára, Feküdt is, aludt is puha selyem ágyon, Gyönyörködött bámult aranyon gyémánton. * * * Batta Lőriucz lánya egyre fogy és sárgul, Eltűnt a pi rosság gömbölyű arczárul, Hej be megviselte a fájdalom, bánat, Szivében, jaj mennyi keserűség támadt, Ki sem léphet már a pitvarra, utezára, Ujjal mutogatnak a legények rája; Ugy szerették őt a falubeli lányok, A mikor még árult bokrétát, virágot, Szóba se állana mostan senki véle, Nem is tudja sok, hogy meghalt-e, vagy él-e: Azok is kerülik, kik eddig keresték, Jaj miért is adta el a lelkét, testét . . . Batta Lpriucz lánya egyre fogy és sárgul, Rá se ismerni már halovány arczárul, Halo vány arczárul, beesett szeméről, Beesett szeméről, remegő kezéről . . . Ugy-e, hogy megmondtam Batta Lőriucz (láuya, Ne menj el, ne menj el uaszódi vásárra (Jgy-e, hogy megmondtam, hogyha oda (mégy el, Vissza nem jősz onnan soha piros képpel!.. Veszprémi Soma Kántor János. — Rajz. — Ugy volt az emberemlékezet óta. A Lőnucz-utczán jobbfelül ültek a komáromi kofák, balfelül emelkedtek a halászsátrak, a kispiaczou a gyümölcsös uénék verekedtek vevőikkel, a nagypiaezóu voltak a kenyérsütő asszonyok, a falusi vásárosok, a paprikás tótok, a Buda-utczáu a tanárnak, a bosszú utcza eljén az uborkás ráczok, a Héviz-utcza szegletén a tejes kofák, — soha semmiféle magistratusnak eszébe sem jutott e bölcs reudet összezavarni, valamiut Bukómé asszonyom se tudná elképzelni máskép, minthogy ő a kispiaczról disputáljon át a salátás asszonyokkal s a Lőrincz-utca felé forduljon, ha haragudni akar, a hol a komáromiak veszik ki a mások szájából a „keserves falatot.“ Egyedül Kántor Jáuos nem volt megelégedve e renddel. Valamiut hogy ő semmivel sem volt megelégedve. A halászokat minden ős-piaczi tisztes hagyomány ellenére a Buda-utczára akarta terelni, a tabániakat a Lőriucz utczába. a tejes asszonyokat a nagypiaczra, helyökbe a paprikás tótokat a hévíz utczába, a komáromiakat a kispiaczra, a kispiaczi kofákat pedig épeu nyelvük miatt nem messzebbre mint a mélységes pokolba. Bakomé nem is maradt soha sem adósa e miatt, — vonatkoztatván erősen virágos replikájában Kántor János szép szemeit az ő körmeivel rokonságba. Meghasoulott ember volt, habár az egész piacz bolondnak tartotta. Ábrándos kis szemeiben volt valami megható, ajka körül volt egy keserű, lemondó, bánatos vonás, mely nagyon szomorú múltat tárt a résztvevő szem elé. Senki se tudta történetét, mert senki se törődött vele. Beszélték, hogy valaha hires kántor volt egy nagy templomban, aztán hogy elvesztette a hangját.
