Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 53. szám
Ültetésének közelebbi részleteiről, de egyúttal tartoztam vele számos barátaim jóakaratának, kik tartózkodó magaviseletéin mellett som voltak képesek elfeledni és a jelöltségre oly alakban kertek feles ügyemet tá\ ötletemben is oly lelkesedéssel és buzgalommá, képviselték, hogy bizalmuk visszautasítása valóssággal sértő lett volna. ^ A választás lefolyásába egyébkén teljesen belenyugszom, mert a kormány pártot ez elvesztett egy kerület nem fogja megdönteni, Pór Antal úrnak visszalépését pedig; főleg a vasúti ügyben a legutóbbi időkig tanúsított magatartása miatt, városunkra néz\e éppen ez alkalommal határozott előnynek tekintem. Reichenau, 1881 év június 27-én. Schwarzel Sándor. Tere fere. A választás után sokan azzal vigasztalták magukat, hogy Pór Antal ur ha itt visszalépett is, fog másutt kerületet kapni. A kórmány nem szokta csak úgy elejteni leghívebb embereit. És az illetők nem is csalódtak számításukban. Mint biztos és legislegbitelesebb forrósból értesülünk, ő nagysága részére már ki is van szemelve egy kerület, még pedig olcsó és biztos. Hol? fogják kérdeni önök. Hát „i n partibus iufidelium*“ * * * Párbeszéd a Hübner előtt: — Bizony furcsa egy család ez az X-ék ! A bányán vannak annyi párthoz tartanak! — Hogy, hogy? — Hőt a férj ex offc kormány-párti, a fin a négyvennyolezasok között korteskedik, és az asszony . . . — Nos az asszony ? — Hát az a mérsékelten ellenkezők közé tartozik. * 5^; A szavazók lajstromából kifelejtettek ugyan, (bár az adózókéból is kifelejtenének) de azért igen érdekelt a korteskedés. A legszebb alkalom megismerkedni emberekkel és — borokkal. Nos, a Magyar Király udvarán jobban esett a csárdás, mint a Vigadó parkettjén, — egy Horánszkysta menyecskétől olyan ölelést meg olyan csókot kaptam, hogy még most is beteg a szivem tőle, s a B . . . .r vendéglőjében is kaptam valamit, a minek szintén még mindig betegje vagyok: egy korty kortesbort, hogy lepné meg a filloxéra a termő-gyökerét! De már ebből viszek egy kicsit kóstolónak, gondoltam magamban, s a pinezért odaintve és pár piezulát a markába nyomva, megkértem, hogy hozzon nekem ebből a borból egy kis üveggel. Hanem az én pinezéremet elcsípte egy úri ember, a kihez később magamnak is volt szerencsém. Ijesztő hangon szavalt: — Mi? Mit akarnak maguk evvel a borral ? Ez nem eladó! És egyátalán aszon- dom, hogy jó lesz nmét odébállani mer’ különben . . . Nem tudják, hogy ez itt Pór-tanya ?! — Az tudjuk hogy Pór-tanya, de azt nem tudtuk, hogy egyúttal pórok tanyája is. Good night, édes 1 ó d o k t o r ur! * * * Üstökösről szól, de azért nem éppen az Üstökösbe való. Neveket se említek mert biz’ isten a múlt vasárnap más tisztességes emberen is megeshetett volna. Vacsoráim megyek á fürdőbe, s a mint körülnézek hely után, megszólal mögöttem valaki: — Szervusz testvér, ide közibéuk ! X és Y uralt kvaterkázgattalc ott. — Tudod, testvér, meg akarjuk nézni az üstököst, és azt mondták, hogy csakúgy tizenegy óra körül látni legjobban; addig hát pityizáluuk. Tarts te is velünk. Dictum, factum! — Tizenegy óra körül megyünk ki a Dunapartra. A két jó barát erősen kapaszkodott két oldalról a karomba, úgy hogy alig voltam képes fönntartani az európai egyensúlyt. — Most csak arra nézzetek egyenest. Látjátok, ott a bazilikától balra . . . — Pajtás, szólal meg X, én egy csepp üstököst se látok! — Sebaj komám, mondja Y. látok éu helyetted is, kettőt is! Le petit caporal. Színészeinkről. — Igen őszinte vonósok. — Kedves kis Irmára. Kegyed egyszer megkért engem, hogy írjak én néhány igen őszinte vonóst a mi színészeinkről. Hót most merek már vállalkozni reá. mert a z íjos napirendről végrevalahára letűnt a Borbócsok világa. Vegye az én levelemet minden tulsá- gos követelés nélkül. Nem tanulmányt, nem részletező kritikát, hanem csak néhány jel- lemzetes vonást vetek a maga kedvére papirosra a mi színészeinkről. Mindenekelőtt azt mondom, hogy soha jobb társulat nem lépett színpadunkra. Tisz- teségesebb színészek Beődyék előtt nem jártak Esztergomban. Hát mért nincs arányban ez a nagyon kitűnő társulat kitünően telt házakkal ? Erre kedves kis Irmám majd máskor felelek magának. Most B e ő d y u ó Cyprieuuején jár az eszem meg a szivem. Ez az asszony, kedves kis Irmám, olyan színésznő, hogy párját széles e hazában nehéz lenne megtalálni. Előkelő Ízléssel, kitűnő tanulmány- nyal, valódi tehetséggel játszik, agy hogy szeretném minden felvonás után megcsókolni a kezét. Színésznőnek mondtam, pedig nagyon határos a m ű v é s z nővel, még rette . . . tudhattam, hogy igy lesz. De azt is tudtam, hogy éu itt, boldogságom romjain nem maradhatok, s hogy mennem kell bárhova, de el kell mennem. Anyámnak régi ábrándja volt a papi pálya, s csak az én makacsságomon tört meg óbaja — eddig. Felmentem a régi ház rozzant salonjába, hol ő az ősök nagyságáról álmadozott s megcsókoltam kezét. — Anyám szomorúan nézett reám s csak akkor tört ki egy örömsikoltásba, mikor kijelentéra, hogy holnap utazom, a theologiai collégiumba lépek. Lujzától elbúcsúztam. Lúgosában ült, hímző rámájára hajolva, s alig vette észre beléptemet. Nagyon röviden akartam végezni. Elmondtam jövetelem okát; elmondtam, hogy anyám régi vágya az, hogy pap legyei ; hoey családunk nevét kell újra fölemelnem. Jó gyermek leszek én is, mondám keserűen. Lujza rám vetette szelíd kék szemeit ; nem szólt egy szót se; összekulcsolt kezekkel, némán nézett reám s kisért ki a kert ajtajáig s reszketett keze, amint bucsuzásra ideadta. Emlékezzék rám, rnondá balle, remegő hangou. Éu ajkamhoz szőri- tára kezét, s keblemre zúdult fájdalmam egész tudata. Mikor a kert bokrai közül kijutottam, egy fordulóuál még egyszer előtűnt Lujza fehér ruhája, amint a ház felé ment. Utána tapadtak szemeim, s úgy tetszett, mintha kiszakadna lelkem a keblemből, s mintha ott hagytam volna nála örökre. * * * . . . Megnyugodtam végzetemben. A col légi um sötét falai elfödték a világot; a kis kert árnyas fáin túl nem terjedt vágyam. A lomhán húzódó napok örök egyhangúsága lecsillapiták keblem viharát — megnyugodtam. Anyám nem irt egyébről, mint házi teendőiről, irántam való szerete- téről ; de soha Lujzáról. Sokszor kaptam magam rajta, hogy mikor már elolvastam végig a levelet, kezemben tartottam tovább, mintha még következnék egy sor. Egy sor, melyet sohase kívántam, — de mindig vártam. * * * Végre megjött felszentelésem órája. — Anyám eljött s örömrepesve zárt karjaiba. Legszebb reménye volt engem felszentelve látni, s olyan boldog volt, midőn a collegium templomába vezettem, hogy első szónoklatomat meghallgassa. Mikor a templom ajtajában izgatottan, félve és.remélve, biztatva, csüggesztve búcsúzott el tőlem, mellettem ruha suhogott, — megfordultam, szívom vadul megdobbant------Lujza jött a templomba. Nem tudom, hogy értem helyemre. Az ének zúgott a nagy templomban, az orgona moraja összevegyült a kar csengő, erős énekével, s lelkem érthetetlen gondolatok dalosában kiizködött, háuykódott. Lujzát láttam a mint forró homlokomat lehajtottam könyvemre, az ő halovány arczát láttam a mint föllebegett előttetol akkor is, mikor fölléptem a szószékre s megkezdettem beszédemet* Nem is emlékszem egészen arra a mit mondottam, csak arra, hogy a míg beszéltem, életemben oly fájdalom még nem viharzott át lelkemeu. — Könnyes szemmel, rezgő hangon beszéltem pedig a valódival. Az a hév, az a lelkesedés, mellyel hivatását betölti, mindig elragadja lelkeraet s az a jellemző tehetség, mely összes alkotásait feledhetetlenekké avatja megérdemli még a legarrogánsabb kritikus elismerésit is. Ne vegye túlzásnak, ha azt mondom, hogy Beőclyné a nálunk időző szín- társulatnak legislegelső alakja. Hozzá méltó alakot az urak között uem találok. Keresem tehát a szomszédságot ugyan csak pályatárs női között. A második koszorút, kedves kis Irmám, minden bizonnyal maga is Follinusúénak adná. Lássa kérem Folliuusné határozott tehetség, csak orgánuma nem engedi, hogy a legrangosabb epithetonokkal halmozzuk el. Finom felfogás, szellemes kivitel, bájos alakítás, érzésteljes játék jellemzi alkotásait s a közönség mindig elismeréssel volt iránta Még a harmadik- hely se az uraké. Itt vau Kiss Fér k óné. Aranyos jókedvvel, realistikus felfogással, de elragadó közvetlenséggel játszik egyformán népszínműben és operettében s bizony nem esem túlzásba, ha azt vallom, hogy van nagyon sok dala, a milyenért az egész nemzet bele tudott bolondulni Blabánéba. Ahoz kedves kis Irmám, hogy valaki világhírűvé emelkedjék, oda nem elég egészen a tehetség. Oda rettentő szerencse is kell. Kiss Ferkóné különben csak a felsőbb régiókban énekel el- gadóan, mert alsóbb hangjai fátyolosak. Nomár most kedves kis Irmára a magam ítélete szeriut szólok D ez s ériről, a kit éu a társulat legelső tagjai közé merek sorozni. Ez a Dezséri még nagyon fiatal színész, de már is meglepő eredményeket mutat be. Senkise ért itt időző pályatársai közűi annyira a jellemzéshez, az egyéni, a természetes alakításhoz, mint Dezséri. Az igaz, hogy sokat túloz s ezt már maga is megrótta egyszer kis Irmám, de hát Dezséri még nagyon fiatal szinész, kinek a*, ónban határozottan fényes jövőt merek jósolni. Szólok azután Föl li n u s r ó 1- Azt mondja maga kis Irmám, hogy Folliuus elegáns jelenség. No hát leirom, mert magam se tudnám igazaimat kezdeni. A legszellemesebb frauezia társalgási vígjátékokban nagyon helyén vau. Csak egy hibát vettem észre rajta. Nem változatos alakításaiban s igen elbizakodott a közönség kegyében. Énekelni uem szokott. Recitativekben végzi a chorus dolgát. Hanem azt határozottan kijelentem, hogyha hangja terjedelme arányban állana kitűnő felfogásával s ha elhagyná cbablonszerű lazaságát, akkor a legelső színpadokon is vele tartana a legszebb siker. Egyszer azt mondta nekem kis Irmám hogy maga igen tiszteli B eő dy t. Úgy vagyok magam is. Mert Beődy komoly törekvése, s alapos^ tanulmánya csakugyan tiszteletreméltó. Én csak egyetlen egy hibáját ismerem. És ez az, hogy rendesen túlzott páthosszal végez, a mi már-már modorossággá, második természetté vált benne. Ha egyszer megszabadulhatna tőle, be szívesen aduók neki a közönség legszebb koszorúját! Hát a kis Ellinger Ilona? kérdi maga neheztelve, hová sorozza maga ud- varariatlau ember a kis Ellinger Ilonát ? No hát mindenesetre a legjobbak közé kedves_ a fájdalomról, irgatmatlanul téptem le iel- kemről az évek kötelékeit s vetettem oda magamat fájdalmam karjaiba, s midőn a vigasztalás balzsamát csepegtettem velem zokogó hallgatóim szivébe, nekem annál inkább meg tört bizalmam. Végül elhagyott erőm, lementem a szószékről és elcsüggedve borultam asztalkámra. Fölzengett újra az ének, a közönség oszladozott s én is kimentem. Ott anyám borult karjaim közé, s még könnyes szemmel, de örömtől elfogulva simította le szét- kuszált hajamat homlokomról. * * * Anyám elutazott. Engem is magával akart vinni, de nekem már nem volt erőm távozni. Tudtam, hogy nem volt a találkozás utolsó Lujzával — — valami súgta, hogy eljő ezentúl is. Csakugyan, másnap megint ott volt szokott helyén kis bugával. Feketében volt, édes anyját gyászolta. Ezentúl a templom a gyötrelem helye Ion számomra. Szerettem volna menekülni s lelkem szüntelen ott csápongott az ő ima- padja körül, s midőn megzendült a templom harangja, engem gyötrő vágyaim mindig odavontak az ő közelébe. Mindig ott volt, valahányszor szónoklatomat tartottam., mindig... S éu egyre látom halovány, szeu- vedő arczát, s fájdalommal telt szemeit. Egy vasárnap nem jött el a templomba. Oly idegenül éreztem magamat, nem bírtam megbarátkozni az üres helyijei. Mikor hazamentem, olyan végtelenül levert voltam. Ereztem, hogy lelkem elválaszthatatlanul csügg rajta. Sóhajtva álltam ablakig Irmám. Úgy tapasztaltam, hogy senki se tapsol neki auuyit, mint maga a páholyból. De meg is érdemli. Ellinger Hona igen kiváló erő, kinek esak egy hibája vau; az erőtlenség. Nem bírja ki, belefárad, —• vagy beleún. De úgy vettem észre, hogy leghatásosabbak legislegelső jelenései. Azután fokozatosan kedvét veszti s mások bo- mályosifcják el. De Ellinger Ilona, akármilyen szigorú mértékkel is mérjünk, igen figyelemreméltó képességekkel van megáldva. Naivsága, ba nem túlozza, mindig elragadó. Kedves, kellemes, egyszerű és vonzó teremtés, a ki épen azért mindöniitt a legelsők között keresendő. C s e r v á ry Ilka nagy fekete szemeiről s gyújtó dalairól már nem egyszer hallottam dicsérő nyilatkozatokat gavallé- raiuktól. No de ezer szeiencse, hogy nem ezek írják olvasóinknak a színházi szemlét. Különben Cserváry Ilka, kedves Irmám még a legrokonszenvesebb kezdő színésznők közé tartozik, ba mindjárt idegenszerű kiejtése s nagyon is pongyola alakítása van. Majd elszokik tőlük, s akkor nemcsak dalait, de játékát is teljesen méltányolni fogják. Kiss F e r k ó nem a vidékre való. Hatalmas baritonja megérdemelné, hogy a fővárosban is meghallják s mielőbb élvezhessék* Játéka nagyon élénk, nagyon rokonszenves; csak am bitiója is olyan lenne. Mikéinek a páholyok fölött legtöbbet tapsolnak. Lássa ez a Mikei, kedves kis Irmám, szörnyen pazarolja képességeit. Kitűnő komikus, de annyit túloz, hogy egyszerre csak mindé lét eljátsza. Vigalmas alakításai közül nagyon sok feledhetetlen marad közöttünk. Hát Tatay Eugenie? — Most szólok róla, még pedig Őszinte elismeréssel. Üde, jókedvű természet, a ki minden szerepében kiváló képességeket árul el. Kellemes altfát csak kellemes játéka múlja fölül, s mint színésznő a haladás, sőt emelkedés utján jár. És Bér k iné? Aristokratikusabb matrónát még a főváros színpadján is keveset láttam. Elegautia, mérséklet, fenség és kellem sajátszerű harmóniában egyesül benne s kellemes orgánuma és vonzó megjelenése mindenütt méltánylást szereznek képességének. Épen most szakítja meg soraimat a maga kedves levele. Hát tulajdonítsa annak kedves kis Irmám, hogy többet nem Írhattam. Lett volna még módom, sőt kötelességem több tehetséges kezdőt is méltatnom, de hogy kegyednek válaszolni akarok, tintatartót és papirost kell cserélnem, Csak magának, egyedül magának szoktam kedves kis Irmám rózsaszínű papiroson írni. Épen azért nem veszi zokon tőlem, ba színészeink kiváló tagjairól nem a magának szállt rózsaszínű papíron Írtam ismertetést. AucunSzínházi szemle. (—ó.)Az izgalmas követválasztási napok lejártak, de mi még mindig úgy vagyunk f ltomhoz s bámultam ki a sötétedő tájra. A lenyugvó nap egy utolsó sugara kétes har- ezot vívott a boinálylyal s szemem oda tapadt a rezgő, erőlködő, elhunyó majd fel - csillámló fényre s vele együtt reszketett, küzdött az én vágyódó, haldokló lelkem is. A fény még egy nagyot lobbant s kihunyt. Ajtómon kopogtattak. Egy cseléd hitt sürgősen Lujzához. Felkaptam köpenyem s dobogó szívvel siettem oda. Kis buga halálán volt. Lujza olt térdelt az ágy fejénél s mereven nézte a gyermek halálküzdelmeit, az orvos lemondott már* A leányka eszméletén kívül volt, csak néha nyitá fel nagy, lázas szemeit nénjére. Elmondottam imámat, kis ! lelkét az ur kegyébe ajánlottam s megcsókoltam halvány arczát. Még egyszer fölvető szemeit s pár szavat suttogott. — Pap bácsi ............Néniké jer t emplomba ..... Harangoznak............ P ap bácsi............ M eghalt. Lujza kábultan nézett még egyre reá. . Mintha nem hinne szemeinek. Éu vigasztaltam, bár hangom nekem is remegett | s szivem el volt lacsarodva. Egyszerre egy - felszakadó sóhajjal karjaimba vétó magát s görcsösen, kínosan zokogott keblemen. .............Elkábultam, fejembe szökött m inden vér szivemből. Tántorogva értem - haza. Másnap eltemettük Lujza bugát s én mondottam a halotti beszédet. Lujza eluta- j zott. Elköltözött férjéhez, kit teendői másfelől tartottak elfoglalva. * * *
