Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 39. szám
Esztergom, III. évfolyam. 39. szám. Vasárnap, 1881. május 15-én. ESZTERGOM is VIDÉKÉ Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési át a : égész évre .................................................G..frt. — térfél évre....................................... 3 „ — é vnegyedre.................................................1 . r>0 E gy es szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széchenyi-tér 35. sz. intézenddk. enik : li o i e ii k i ii t k é I s z e vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, J^ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ. intézendok. Kéziratokat nem adunk vissza. ÜNTéhány nap múlva trónörökösünk és fenséges neje Magyarországba jönnek. Mikor városunk mellett haladnak cl, főispánunk vezetése mellett bemutatja nekik Esztergom is ősi ragaszkodását és tiszteletét. Vii •ágokkal és lelkesedéssel hintik he utjokat, őszinte szeretettel aranyozzák meg mézes heteik boldog napjait. Hiszen a trónöiökös pár haza j ö n. Milyen bűvösen hangzik az a két egyszerű szó, hogy tró 11 örök ö- s ii 11 k ide h a z a ! Lebe ne-e más hazája is a magyar királyfinak, mint Magyarország ? És mégis valami fájó, valami aggodalmas érzéssel Írjuk czikkiink fölébe .' azt a két röpke szót, hogy: trón ü- r ö k ö s ü 11 k i d 0 li a z a ! Mert ismerjük mi már a csalódás minden kesení kínját s legszebb ábrándjaink kegyetlen szétfoszlását. Rudolf trónörökös május tizedikén örök hűséget esküdött a belga király leánynak, kivel Magyarország koronáját is meg fogja osztani. A nemzet őszinte üdvözlete kisérte a magyar királyfi választását s az örök frigyre ezer és ezer áldás áradt. A trónörökös azt mondta a magyar törvényhozás vezetőjének, bíboros her- czegprimásunknak, hogy jó és hű magyar lesz belőle, s a feleségéből is jó és hűséges magyar asszony lesz. Vezérczikkeket Írtak azokról a röpke szavakról a magyar lapok. Uton-utfé- len csak az eseményszerű nyilatkozat- kozatról beszéltek s az öröm fénye ragyogott a szemeken s az örvendezés melege lágyította meg szavunkat. Mintha valami rendkívüli esemény történt volna. Mintha annak nem úgy kellett volna történnie. Hát van abban valami bámulatra- méltó, valami magasztos örömre hangoló tartalom, hogy a magyar trónörökös magyarnak vallja magát ? Hát máskép is lehetne ? Nem kötelessége-e Szent István koronája örökösének., — hogy ne csak magyarnak ígérje magát, hanem a legelső magyar ember legyen belőle ? Mindig olyan jóságos egy nemzet volt az a magyar nemzet. Gyermeki örömmel fogadta a legkisebb szeretet szikráját is, ha onnan jött, ahová százados ragaszkodás, rendületlen hűség kapcsolja az egész történeten keresztül. Nincs nemzet a világon, mely úgy szeretné királyát, mint a magyar. Költészetébe és imáiba foglalja a nagy királyok nevét s a bocsánat és kegyelet zománczába veszi még azokat is, kik koronás hazaárulók voltak. Mindig a legelső magyar ember volt a király. A legnagyobb tisztelet, s a legnagyobb szeretet sugározta körül homlokát, ha megérdemelte. Alkotmányosabb és népszerűbb fejedelmünk nem volt több a Habsburgok négy százados királysarjadékából Ferencz Józsefnél. Hangosabban dobog a szív, mikor ajkunkra vesszük a nevét a nemzet áldásával azonosítjuk uralkodását. Ferencz József nem ígérte meg, hogy jó magyar lesz belőle. Pedig nagy viharok dúltak akkor virányaink fölött. Még a fehér rózsa is pirosán nyílt, a letiport szabadságharezosok vére bíborától. * Megismerkedett nemzetével. — Él tudta találni a szive rejtett sejtelmeit, át tudta érezni lelke eltemetett fájdalmát s fejedemi jobbját nyújtotta a porba alázott nemzetnek, hogy a drága vérrel vívott jogok meny országába emelje. A legelső magyar ember lett belőle, kiben Szent István alkotmányala- pitó bölcsesége, Nagy Lajos országvédő dicsősége s Hunyadi Mátyás rendületlen igazságérzete támadt föl. Trónörökösünk ne csak a trónt,— de ezeket a magasztos erényeket is örökölje király atyjától. Tanulja meg tőle, nogyan kell a nemzet szivébpz férkőzni, legyen magyar mindenelőtt s csak azután magyar király. Ne tartsa Magyarországot a birodalom egy szép tartományának, egy gazdag örökség gazdag részének, hanem tartsa hazájának, a hol csak úgy fogják becsülni és szeretni, a hogy ő becsüli és szereti hazáját. Trónörökösünk néhány nap múlva i d e h a z a lesz. Kössön örök hűségű frigyet második arájával, Magyarországgal is ! Körösy László. <s>® Esztergom vármegye közönségétől RUDOLF magyar királyi koronaherczeg és STEFANIE belga királyi foherczegnő 1881. fnáms 10. egybekelése alkalmából. Fenséges Mátkapár! Az őseinktől öröklött és' a íüagyar nemzet ezredéves életén keresztül nem fogyott, hanem minden magyar keblében a felséges király és anuak minden egye« családtagja iránt lángolóan égő határtalan szeretet, tán torit liatlan hűség és ragaszkodás vezérel bennünket, mint e magyar haza kicsiny ugyan, de a trón és haza iránti odaadó hűségben magát sóim fölülmúlni nem engedő megye közönségének képviselőit, — hogy Fenségtek magas egybekelése alkalmából legjobb kivánatainkat tolmácsoljuk. Örömmel teljesítjük pedig ezen kedves kötelességet, mint odaadó szeretetünk és hűségűnk folyományát és büszkék vagyunk ezt fen költ érzettel teljesíthetni mindig, de annyival inkább a jelen viszonyok között, — a midőn majdnem az összes államok fejedelmeit és azok trónját folyton veszély környezi, holott Felséges Királyunk személye, nem csak törvényeinkben megírva, hanem sziveinkben vésve is szent és sérthetetlen, trónja pedig megin- gathatlanul áll hűségűnkre építve, és az éppen úgy mint Fenségtek nyugodtan hízhatja magát a magyar nemzetre mert nincsen magyar, ki életét és vérét a magyar-hazát őszintén szerető n és Vidéke" tárcsája. Kolostorba! Laota quod pubes bed era vir onto Gaudeat pulla magis atque myrto. Aridas fron deg hieniis sodali Dedicet Euro. Horatius: Ad Lydiam. Te hervadsz. Halványul a szépség, A fény is sáppad arezodon; A kor zsákmányul ejti véred, S elhagylak én is angyalom ! Az elmúlás pipogya törvény, De róla senki sem tehet, S nincs isten a ki visszahívja Az eltűnt tiszta élveket. Szerettelek; de vége annak. Széttört a fényes ideál. A régi szenvedélynek iiszke Előbb-utóbb hamura vál. Meguntalak. Szolid valódnak Mely játszi, kedves, gyermeteg, Beteltem édes illatával Miként czukorral a gyerek. Nem szomjazom bűvös szavadra, Nem égek el mosolyodért; Szélnek bocsátlak, mint a lombot, M olyet hideg zúzmara ért. Híjába hazudod a régit, Híjába kendőzöd magadj Több Iángvérti, hóbortos itju A te hálódba nem ragad. A lányok gúnyosan nevetnek, Maholnap minden elkerül ; S én is, a régi rab; dalomban A szánalom gúnynyal vegyül. Mentsd meg a régi, ah! de tünde, Ragyogó bájak romjait. Az elnyilt rózsa szirmait óvd, Hisz e virág síromra nyit. Menj kolostorba ! arra kérlek, Szegény és bús Opheliám ! Hisz a virág — tudod — mivé lesz Eső és napsugár Inján. Ne menj a napra sem! Veszélyes Beteg virágnak még az is ! Mert ott kiszárad. Légy eszélyes ! Lám oly eszélyes sok gaz is, Ne sírj galambom! Hisz ha egykor Jó volt szivemmel játszanod : A játékszert minek töréd szét? Több játékszert nem adhatok. Borulj a földre és zokogd el Szelíd engesztelő imád! Tépd össze a kaczérság fátylát, S feledve lesz minden hibád. Az isten megbocsát, s a gúnydal Nekem is el Bal ajkamon. De hü nem is 1 hét tehozzád, Kit az élet örvénye von. Zárdába el ! Siess előlem ! Többé sohase lássalak ! Tovább ne kívánj élni! Óh tűnj A semmiségbe fényalak ! Komjáthy Jenő. Gerő bácsi. — Nekrológ. — Soha több bajom nem volt még az életben, mint Gerő bácsival, mikor egy rajzot Írtam róla s azt a Fővárosi Lapokban és naptáramban kiadtam. Üldözött uton-utféleu s valóságos veszedelem járt nyomomban. Megeskíidött, hogy véremet ontja. Hogy összemorzsol. Hogy halálra gyötör. Es mikor találkoztam vele, s erősen a szeme közé néztem, akkor nem bántott., nem haragudott, hanem jósággal mondta, hogy — Jó napot öcsém! Szerettem az öreget, azért irtára meg a történetét. Talán ő is szeretett, azért haragudott olyan szörnyen. Akkor már a halálos ágyán volt, midőn utoljára láttam. Termete összegörnyedt, tagjai elfony- uyadtak, vonásai eltorzultak, szemeiből ki- hunyt a tűz. Hangja reszketett, lélekzete ziháló volt s tekintete téveteg. Hová lett az a lelkesedés, mely sokszor kicsapott a medréből, hová az a da- ezos hazafiság, mely mindig végletekre ragadta. Tisztelem most azt a túlzást s azt a végletet, mert elválasztom az igazi gyöngyöt a salaktól. Jószivű ember volt teljes életében. Mikor még szebb napok jártak a háza fölött, hej nagyon sokan emlékeznek reája, a kik akkor még jó barátjai voltak, mindig terített vendégasztal várta házában az érkezőket. Őszinte nyílt magyar jellem, megtévedéseiben is szeretni való jó ember volt teljes életében, a ki sokkal több embernek adott, mint a mennyitől elvett. De hát egyszerre csak vége szakadt a jó nótának s a végzet nagyon keserves dalokra kezdett fakadni. Rossz napok, szomorú napok váltották föl a régi jó világot. Mikor még négyes fogatou -járt, mikor még nagyon sok barátja volt . . . Nincs is keserűbb valami, mint mikor az embert minden jó embere elhagyja. Mikor senkise osztozik bajában, pedig jólétében mindenki dúsan megosztozott. De hát már olyan a mi végzetünk. Addig szeretnek, addig ragaszkodnak hozzánk az emberek, inig érdekeikben áll. Mihelyt nyomorultakká leszünk leguyomo- rultabbnak tapasztaljuk a leghűségesebbnek látszó barátságot. Letett, a régi jó világ áldásairól, bőségeiről. Lett belőle mindennapi szegény ember, a kivel senki se törődik, csak a végrehajtó meg a sirásó. Meghalt a kórházban. . . Hát megérdemelte-e a kéilelhetlen végzet ezt az utolsó tőrdöfését? Onnan temettük egyszerűen, csöndes- ségben. Es csöndes ember lett belőle mindörökre.
