Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 38. szám
ái liiidetiii fogja alapítójának hírnevét és mestere remekét. Le a kalappal uram, ily liazafiság előtt, akkor, midőn mi nógrádiak egy rongyos tahidat sem tudunk az Ipo- lyunkon készíttetni. — Tessék e mellett megnézni az Esztergom megyei közutakat ! Ott már nem is járnak kocsin, hanem nemsokára lóvonatú vaspályán, még pedig majd nem minden vagyonosabb ember ingyen. — Az egész megye területén elágazó országutakon lóvonatú vasutat épített egy részvénytársaság, mely tisztán a megye kebeléből alakult, a mérnök részvényestől kezdve, a napszámos és kocsisig ; e részvényesek most dús osztalékokat kapnak. Ekként mennyivel kényelmesebb helyzetben vannak az esztergomi megyei szolgabirák, mint a mieink, — azoknak nem kell mint a mieinknek, a közgyűlések előtt magukat folytonosan védelmezni a rósz utak miatt. E lóvonatú vasút okozza azt, hogy a mi pompás salgótarjáni kőszenünk mellett, kénytelenek vagyunk a sokkal rosszabb dorogi szenet égetni, mert ez olcsóbb ; a meszet, márványt, és ha kell bort, búzát Esztergomból olcsóbban kaphatunk eleget, mint a sokkal közelebbi Vaczról, Katalinról. — Mindezen körülmények okvetlen a nép megvagyonosodását eredményezik, és saját szemeimmel győződtem meg róla, midőn a telekkönyvi hatóságnál osztergommegyei birtokokat szemlél- gettem, hogy ezer birtok év közül alig akadhatni egy vagy két oly hirtokévre, melynek C. lapja is igénybe lett volna véve ; sőt meggyőződtem arról is, a délelőtt benyújtott telekkönvvi beadvány, délután már rendesen elintézést nyer. Az igazságszolgáltatással minden hitelező teljesen meg van elégedve, s ha valakit azon malheur ér, hogy utódok hátrahagyásával meg kell halnia, úgy holta után is teljesen meg lehet elégedve, mert örökösei, a hagyatéki tárgyalásoknál még tíz év múlva is könnyezve siratják. A hivatalnokok magukat ott nem tekintik, — mint nálunk — a megye urainak, hanem egyszerűen és szerényen az igazság osztogatóinak. Gazdasági tekintetben rendkívül előre haladott Esztergom megye. Nincs oly paraszt gazda, ki a gazdasági gépeket ne alkalmazná ; ha egyedül nem bírja megszerezni, összeállnak ketten- hárman. Az alagcsővezést, és mesterséges trágyakészitést ott már széltiben valami gigasi hegyet s még egyet elakart mondani az ő végtelen adomái közül, ekkor egy államcsínnyel segítettem magamon, mondván : — Bocsásson meg nem hallgathatom végig adomáját, mert jövő tavasszal el kell utazuora! Ismét egyszer — éjjel tizenkettedfél- kor — egy vig társaságból egész szomorúan hazafelé ballagtam, az utczán senki sem volt hallható, vagy látható, csupán két éji-őr mondogatta oda egymásnak: — Szép álmokat, édes nyugodalmat. A mint igy gondolkodva megyek — elém bukkan az adoma-bubus: — Honnan ilyen későn? — Egy kis mulatságról. — Kis mulatság ? Mondok én magá - nak erre egy adomát. Es elmond egy adomát, a melyet Pompejibau valaki asztaltársának adott elő akkor, midőn épen elsülyedtek. És mentém ujjúnál tartva egészen hazáig kisér. Meg- csöngetek. — Nincsen kapukulcsa ? Mondok én magának erre egy adomát. Házmesterem a ki olyan vén volt, raiutha csak Sziporkának akármelyik adomája volna és olyan mélyen aludt mintha csak ép most mulattatná Sziporka az ő adomáival, végre jelentkezett és én a házba surrantam ; inár fönn voltara a lépcsőn, mikor még mindig hallottam, a mint Sziporka a házmesternek mondja : — Mondok én magának erre egy adomát. —i —r. alkalmazzák. Ott jártomban külföldi szakértők is a legnagyobb álmélkodással szemlélték, mennyire tudja ezen parányi kis megye minden talpalatnyi földjét értékesíteni. Például felhozhatom azt, hogy az utak gondosan be vannak ültetve ojtott eperfákkal, s ezzel kapcsolatban, a gazdasági egylet: minden községben se kon ton vész etet tart, hol kisgyermekek végzik a munkát, s az igy begyült selyemből a megye évenként többet 100 ezer forintnál szerez aranyban ; felhozhatom azt, hogy mig nálunk az Ipoly mentén rengeteg sok mocsáros helyek hevernek műveletlenül addig Esztergom megyében Kövesd, Nána, és Párkány közt a Garam okozta haszonvehetlen mocsáros helyeken szintén a gazdasági egyesület, mesterséges haltenyészetet állított fel, s a körülbelül 200 hold területi!yi nagy tavakat 10 rokkant honvéd gondozza, s az igy nyert mindenféle fajtájú halakból a megyébe évenként szintén több 100 ezer forint folyik be a külföldről; például hozhatom fel végül a borászati egyesület azon ténykedését, hogy ott a szőlők mind regulirozva vannak, és ha egy külföldi kereskedő egy bizonyos fajta borból több ezer kectolitert rendel meg, — azt az egyesület hiány nélkül egyforma minőségben képes kiszolgáltatni. Ezekhez járul még az is, hogy a megye bölcs értelmisége az uzsorának élét el tompította, uzsora-áldozatról ott szó sincs, s épp ezért nagy a hitel és olcsó a pénz s e miatt azonnal kész náluk minden életrevaló ipar- és kereskedelmi vállalat. Csak például hozom fel, hogy Párkány mező város, csak hogy hajóállomást nyerhessen, önként felajánlott a társulatnak kikötő helyül a város területéből egy nagy darabot ingyen, azt saját költségén pompás kikötő helylyé alakította, és a hozzá vezető hosszú gyalog és kocsi utat saját költségén kimakadamiroz- tatta s fákkal ki ültette. Ily városnak aztán lehetetlen fel nem virulnia ! Mig mi egyetlen vasutat alig tudunk Szobig kinyomorogni. Nincs Esztergom megyében község- mély pótadót fizetne, s ha valaki egyik községből a másikba nmgy lakni, nem kell a szégyenletes telepedósi dijat fizetni; — mintha ekkor is nem ősei drága vérén szerzett földön laknék, hanem akár Amerikából vándorolt volna ide; — nincs náluk katona tartás, mert van szép kaszárnyájuk; s a legutóbbi főispáni beigtatás alkalmából- mint egy igen nemes vonást vagyok kénytelen feltüntetni, — a főispán ur kijelenté, hogy nem fog banquettet adni, mely többe kerül egy évi fizetésénél, hanem az egész összeggel a megyei tisztviselők számára, egy tekintélyes nyugdíj intézet alapját kívánja megvetni; mondanom sem kell, hogy ez a legnagyobb örömmel és hálával fogadtatott, s a nyugdíj alap már is a nemes adományozó nevét hirdeti. Ezek voltak főbb vonásaiban a szónok szavai, melyeket azzal végzett — hogy e példa követésére hívta fel a megye és a lőispán figyelmét. E heves szónoklat részint nagy ellenzésre talált a hivatalnoki karban, részint mások ezt tömegesen, lelkesen kitörő örömriadallal éljenezték, s a többiek között — mint esztergommegyei — elsőnek siettem kezet fogni a szólóval, és megköszönni neki a megyéin iránt tanúsított figyelmet és kitüntetést, — midőn egy rohamos szól hirtelen becsapta ablakomat, és ón mély á 1 m o m b ó 1 felébredte m. — Oh szép álmaim ! Ködfátyolképok vakítok csupán, melyeknek megseminisi- tésóro elég volt az első reggeli aranyos napsugár. Szahó Titus, A mérsékelt ellenzék — alakulása Esztergomban, máj. 8-án. — Verőfényes szép májusi reggelen fogadtuk kittino vendégeinket az esztergomnánai indulóinkban. Gróf Appouyi Albert, Ho- ránszky Nándor és Szilágyi Dezső érkezett hozzánk. Hat kocsin, messze lengő lobogók között kisértük be városunkba. A hídfőinél Helc Ferenez néhány lelkes szóval üdvözölte vendégeinket. Néhány perezre a Három Szerecsenben pihentek meg. Egész utjokon mindenfelé lelkesen üdvözölték Őket. A Széni háromság-téren már hatalmas uéptomeg várakozott. Midőn a mérsékelt ellenzék kiváló tagjai a térre érkeztek, Pál k o v i c s Károly mint pártelnök rövid üdvözlő beszéddel mutatta be a szónokokat. Éljenzések között emelkedett föl elsőnek H o r á n s z k y N á«dór. H o r á n s z le y mély pillantást engedett vetni az országos politikai viszonyokra, szigorúan megbírálta a kormány leül- és belpolitikájának káros kinövéseit, ráutalt a fokozatos hanyatlásra s a politikai erkölcsök fokról fokra való sülyedésére. Terjedelmesebb beszéde egészen az értelem munkája volt s csakis, az értelemhez igyekezett fordulni. Szűnni nem akaró lelkesedés kísérte beszédét s több oldalról föllumgzott hogy : éljen Horáuszky Nándor a mi képviselő jelöltünk! Szilágyi Dezső a finom humor egyaránt hódító hangján kezdte szellemes szónoklatát. Átalános derültség között utalt a kormány siralmas politikájára, a tehetetlenség- szánalmas nyilvánulásaira s azután megválaszolt azokra a koukolyos nyilatkozatokra, melyekben a mérsékelt ellenzék pártját a függetlenségi pártiak szokták szerencséltetni. Hogy nincs a mérsékelt ellenzéknek programmja. Hát nem önmaguk alatt vágják-e a fát azok az urak, mikor mint báránybőrbe öltözött farkasok ezt prédikálják ? Hiszen akárhányszor rászavaznak a mérsékelt ellenzék határozataira. Akárhányszor a mérsékelt ellenzékiekkel szavazunk a kormány phalanxa eben. Ha nem volna piogrammja a mérsékelt ellenzéknek, akkor nem lehetne-e a függetlenségieket támogatásuk miatt oktalansággal vádolni. Minek támogatnának akkor, ha nincsen programra ? A vád tehát olyan, mint a nagyrafújt szappanbuborék. Már attól is megpattau, ha csak erősen rájauézünk. Azután azzal is vádolják a mérsékelt ellenzéki pártot, hogy annak voltaképen nincs is más törekvése, mint hatalomra jutni, mint bársonyszékekbe telepedül. Erre is megválaszolt. Szilágyi Dezső igen kedélyes számítással mutatta ki, hogy a mérsékelt ellenzéknek legalább is százon túl vaunak tagjai az országházbau. Nem nevetséges állítás az, hogy mind a száz miniszteri székre aspirál ? A válság- bekövetkezése után igen nagyon kevesen emelkednek kormányra, s ha oda emelkednek, hát talán helytelenül tesznek ? Hát talán a függetlenségi pártnak nem az-e a törekvése, hogy kormáuyra jusson? Hiszen minden politikai pártnak elvégre az a hivatása, hogy a kormányt ellenőrizze s gyakran az a kötelessége, hogy jobb és becsületesebb politikai elvekkel fölváltsa. A vádak tehát egészen alaptalanok. De a mérsékelt ellenzék s a függetlenségi párt törekvései között sok a közös törekvés. Támogassa egymást ez a két párt, s ne egymás ellen, hanem egymás mellett a kormány tarthatatlansága ellen küzdjön. Végül ajánlja az esztergomi választó- kerület rokonszeuvébe Horáuszky Nándort s azt a nemes ügyet, melyet a mérsékelt ellenzék rendi!tétlen következetességgel tovább is fog képviselni. vS z i 1 ágy i Dezső beszédét szűnni nem biró éljenzések követték* A választópolgárok lelkesen éltették a kitűnő szónok nevét, s a városház ablakaiból alátekintő hölgyek nyájasan lobogtatták fehér kendőiket. Szilágyi Dezső hatalmas beszéde után A p p o n y i Albert gróf lépett az asztalra. Elegantia és tartalom dolgában ritkán hallottunk hatásosabb beszédet. A nemes gróf gazdag érvekkel vitatta a Deák Ferenez által megvetett alapok helyességét s azok föntartását. Rátért azután a kormány nagy tévedéseinek s mulasztásainak bonczolgatására, s a kérlellietlen kritika legelőbbkelő hangján mutatta ki a helyzet tarthatatlanságát. Beszédét óriási lelkesedéssel fogadták. Utána ismét Palkó vies Károly emelkedett föl, s köszönetét mondott az országos hírnevű férfiaknak, hogy megjelenésűk által megtisztelték az esztergomi választó- kerületet. Kívánta, hogy azok a magvak, melyeket ma elhintettek, Esztergomban hálás talajra találjanak. Végül kijelentette, hogy a mérsékelt ellenzék délután a Szerecsenben pártértekezletet tart, hová minden mérsékelt ellenzéki választópolgárt szívesen elvárnak. Appouyi grófot, Horánszkyt, és Szilágyit a tömeg a Szerecsenbe kisérte s innen lelkesült hangulatban oszlott el. Délután három órakor a Szerecsen kertjét zsúfolásig megtöltötték. Palkó- v i c s Károly, Horán sz ky Nándor, S zi- 1 á g y i Dezső, A p p o n y i Albert gróf és Dr. Helcz Antal beszédei után, a párt százas bizottsága megalakult. Legemlékezetesebb volt azonban H o- r án s z k y Nándor nyilatkozata. A közszeretett! férfiú ugyanis engedve a mérsékelt ellenzék felkérésének, kijelentette, hogy — a képviselő jelöltséget elfogadja s ezentúl gyakrabban föllátogat Esztergomba. Solia nagyobb lelkesedésnek nem volt még színtere a Szerecsen kertje. Horáuszky határozott nyilatkozata mindenkit egyformán örömre buzdított. Négy után Szentgyörgymező választóközönségéhez vonult a menet, mely mindig gyarapodott tömegében. Szeutgyörgy- mezőn H o r án sz k y Náudor, Palkó vies Károly, és Szilágy i Dezső beszéltek. — Szónoklataik itt is gyújtó hatással voltak. Este a Három Szerecsenben nagy bankettet tartottak. Iutelligentiánk minden osztálya képviselve volt. Az értelmiség megint túlsúly bau. A legelső poharat Dr. Helcz Antal emelte föl Horáuszkyra. Horán s z ky a lelkes felköszöntésre az esztergomi polgárok éltetésével válaszolt, üdvözletében kiemelte Palkovics Károly érdemeit pártunk szervezése körül. Palkovics Károly a múlt re- miniscentiáiból említett föl néhány igen megkapó részletet. B oro nk ay L aj o s az ország egyik legnevezetesebb fiára, a közel jövő egyik nagy hivatású férfiára, Appouyi A 1 b ért grófra emelte poharát. A gróf válasza az est egyik legelraga- dóbb eseménye volt. A meggyőződés any- nyi ereje, a kötelességérzetek oly őszinte tudata, a legszebb eszmék és törekvések oly férfias nyilatkozata csak egy A p p o n y i Albert ajkún képes oly bámulatos varázsital kifejezésre találni. Marosy József átalános figyelem között — Szilágyi Dezső és Ho- ránszkyra emelt üdvözlő poharat, s közvetlen utána Boronkay Lajos egészen Szilágyi Dezsőt éltette, igen érdekesen so- rolváu elő a jeles férfin nagyszabású érdemeit. S z i 1 á g y i Dezső toasztja*a lehető legderiiltebb hangulatot idézte elő. Az esztergomi társadalom majd minden osztályára poharat emelt s az esztergomi hölgyeket remek szavakban éltette. Nagy hatású és sokfelé üdvözlő beszéde után még csak Hoffmann Béla volt hátra, hogy humoros felköszöntője után az összes jelenlévők hangulatát a legderül.ebb régiókba terelje. A kitünően sikerült bankett után éjfél előtt vendégeink pihenőre vonultak, — hogy a hajnali vonattal a fővárosba utazhassanak. A tartalmas nap emlékét mindig legszebb emlékeink között őrizzük meg. Fiumei levél. Fiume, 1881. május 8-án. „Csalódás az ember élete.“ Tisztelt szerkesztő ur ! Első perezre talán azt fogja Ön hinni, hogy itt valami tragikus szerelmi történet következik. Oh nem. E szavak nem akarnak mást jelezni, mint ama csalódást melyen minden magyar hazafi átesik, ha hosszabb időt Fiúméban töltött, itt élt, s a jelen viszonyokat ismerni tanulta. így jártam én is, pedig előttem e hely nem is volt egészen uj, midőn a múlt év tavaszán ide jutottam. De 10 év óta Fiume is sokat változott. — 1869-ben — mint az uj magyar kormány gyermek éveiben — mindenkit a Magyarországhoz való honfiúi ragaszkodás lelkesített.