Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 33. szám
átalános érdeklődés mindenesetre impozáns közönséget fog összetoborzani. — íVlai számunk főispánunk arczkó- gét közli. Maga a kép pliotograpliia^ után egyik elsőrangú bécsi műintézetben készült, mintlogy a mi fővárosunkban az e nemíí igényeknek ez idő szerint még sehogvse tehetnek eleget. Több oldalról tapasztalt óhajtás alapján jónak láttuk a képet finom kartonon s nagyobb kereten is kiadni, hogy főispánunk tisztelői mint takaios képét szobájuk fala számára is megszerezhessék. — Lapunk kiadó-hivatalában egy ily igen díszes emlékkép ára csak húsz krajczar. Ajánljuk az érdeklődők szives figyelmébe. — Beszédes Sándor nevezetes vállalatára, mint értesülünk, igen figyelemre méltó megrendelések történnek. A derék törekvésű műfényképiró meg is érdemli nagyszabású vállalatának nagymérvű tulkai olását. A főszékesegyház műkincseinek népszerűbb fényképkiadásához, mint tudjuk Dr. Czobor Béla ur írja a magyar szöveget. A franczia fordítás egy igen kitűnő fő\ áiosi franczia nyelvtanár müve. A nevezetes vállalat elé, mely Esztergomnak csak dicsőségére szolgál, örömmel tekintünk. — Palkovics Károly az egyesült ellenzék megbízásából a fővárosban jaiváu- értekezett a párt vezérférfiaival. A részletekről egyelőre nem közölhetünk többet. Jövő számunkban bővebben. — Szomorú jelenet folyt le tegnap délután egy szentgyörgymezei utczán. Egy munkátkereső vándor család ugyanis zokogva állott körül epy asszonyt, ki mély fájdalommal és kitörő siránkozással szorította keblére gyermeke hulláját. A csecsemő ugyanis útközben meghalt s mikor a szegény hajléktalan családot a szeutgyörgy- mezei község házához vezették, ott azzal a kijelentéssel utasították el, hogy menjenek a királyvárosba, Még kalauzt sem adtak melléjük. így találta őket arra haladó szerkesztőnk, a ki megértvén a család fájdalmát, valamennyi őket kapitányi hivatalunkba vezette. A kapitány azonnal megtette az intézkedéseket a csecsemő eltemetésére s a hajléktalan család elhelyzésére nézve. — Legrégibb temetkező egyesületünk ma délelőtt a Fürdő vendéglő nagy termében rendes évi közgyűlést tart s erre falragaszok á'tal is felhívta az érdekeltek figyelmét. — A kit megsirattak. Benedek Elek barátunkról és munkatársunkról a fővárosi sajtó nyomán megírtuk a múltkor, hogy Erdély egyik kies helységében főbe lőtte magát, s igy kora előtt elvetette magától egy szebb jövő álmait. Az Egyetértés pénteki száma azonban dementálja az általa legelőször közlött liirt s kijelenti, hogy Benedek Elek súlyos betegen fekszik szülőhelyén, s hogy öngyilkossági száudokában meggátolták. Midőn a halál sújtó hírét örvendve dementáljuk, azzal az óhajtással mutatjuk be ma munkatársunk két költeményét, hogy a következőket már teljes egészségében maga kezeivel küldje be lapunknak. — Hetivásár ügyben a következő sorok közlésére kérettünk föl: T. Szerkesztő szedtem annyi bátorságot. Persze, csak az ablakon keresztül folyt a diskurzus. Egy napon az „imádott“ (persze titokban és piától értelemben) igy szólt hozzám: — Látja, édes Borzas ur (Igenis kérem, igy mondta: „édes!“) önnek már sok költeménye van, de még egy se\n jelent meg nyomtatásban. Mért nem küld be legalább egyet a laphoz ? — Oh kérem, már át is adtam néhányat a szerkesztőnek, ki megígérte, hogy a legközelebbi számban közölni is fog közülök egyet, Zengheő Elemér név alatt. — (Füllentettem ugyan egy kicsit, de a szép szemek miatt.) Siettem fölkeresni a szerkesztőt. — Szerkesztő úr ! már jó ideje pihennek önnél költeményeim. Elég ideje volt átnézni. Reményiem, közölni fogja legközelebb a „Hozzá“ czímtít. — Szívesen, ha a lap tere megengedi. És a legközelebbi számban a „Hozzá“ czímfí vers nem jelent meg. — Az utczán csíptem meg a szerkesztőt és rátámadtam: — Ez már mégis sok ! Még most sem közölte költeményemet. Borzasztó! Nem értem, hogy mit akar? — Örömest tettem volna, de a tér- szűke nem engedte. — Hiszem, hogy legközelebb közölni fogja. Mert bizony az ilyeu eljárás hasou- lit az ignoráláshoz. Ezt pedig nem teszem föl önről. — Do ha mondom hogy csak a helyszűke.... — Tehát jövőre ? ur! ügy értesülünk, hogy a párkányi rendes hetivásárok ügye szintén szőnyegre kerül a holnapi megyei közgyűlésen. A párkányi hetivásár ügyét városi és megyei gabnakereskedésünk érdekében olyan nevezetes dolognak tartjuk, hogy aggodalommal gondolunk még csak legcsekélyebb módosítására is. Ezeregy kereskedelmi szempontból nem eléggé méltányolható ok szól a vásárok csorbítatlan meghagyása mellett sőt ezeregy ok követeli, hogy a párkányi rendes hetivásárok sorsát hatóságunk inkább biztosítani és megóvni igyekezzék. Kiváló tisztelettel: több kereskedő. — Kalapcserék. Érdekes kalapcserék történtek csütörtökön este a Fürdő törzsvendégei közt. Négy ur ugyanis nem a saját kalapjával távozott, hanem a máséval a mit a comicus helyzet hátrahagyott. Né- hányan meg voltak elégedve a cserével, de néhányan zúgolódtak a csere ellen. Másnap azután igen derült jelenetek közt tértek vissza a hűtlenné vált kalapok régi gazdáikhoz s a furcsa kalapcsere vígjátéka véget ért. — Halálozás. Palásthy Géza derék fiatal barátunk pénteken hosszasabb szenvedés után élete legszebb tavaszán hunyt el. Korai sírjára a közszeretetű család koszorúin kívül ráborul még a szép reményekkel kecsegtető jövő gyászfátyola is. — Keressen vigaszt a sújtott család az átalános rokonszenv és részvét nyilatkozataiban. — Szeszélyes időjárásunk hóbortjai szerint hol esik, hol derül, hol borul. Cri- minális megyei irtaink azonban rendszeresen rosszabbulnak, úgy hogy főispánunknak az esztergom-nánai ut veszedelme — még igen sok jó utjavitó eszmét fog szolgáltatni, kivált ha gyakrabban föllátogat hozzánk. Ezt fogjuk kiérteni Jókai próphétaí írtjából. * * * Pirók G y ó z i: Tegnap gratulálni siettem az uj főispánnak. Régi jó kenyerespajtásom. Nevezetes az, a mit mondtam neki. — Te Gyuri, — szóltam hozzá — mondd meg Tisza Kálmusnak, bogy a kormánypártot Esztergomban én íogom szervezni. „Egyhangúlag“ megválasztom azt, a kit akar. Becsületszavamra 'mondom. * * * „S az ember leikébe tekintett s mi látott ? Tán azt. hogy magasztos hivatása ismerni, szeretni s uoldoggá tenni? Nem! Azt látta, hogy egy kis atom, az élettengernek egycseppje, melynek önálló létele magasabb rendeltetése nincs, hogy semmi. Hogy nem tudhat mert nincs esze s nincs mit tudnia; hogy nem szerethet, mert nincs mit s nincs mivel : hogy nem boldogulhat. Ezt azt egyet már mégsem tagadá. De minő boldogság volt ez ?! Az állat b o 1 d o g s ága. Léte fölött ? Nem ! Az állatiság boldogsága“ És igy tovább irta : K o 11 a i Virgil. * * * Husvét ünnepén adótisztviselőink érdekes piros tojást kaptak. Itt járt a kormány kiküldötte, s kiadta az ukázt, — hogy pont kileuczkor meg fog jelenni a hivatalokban s megejti a vizsgálatokat. És jött délfelé, mikor a miniszterek szoktak „leereszkedni“. Adótisztviselőiuk egy nagy ünnep délelőttjét áldozták föl egy olyan ur „pontossága“ kedvére a ki eljön ide „pontosságot“ követelni. 33. cRodo c8áiv. Felelős szerkesztő : Körösy László. jSlJJTÁS, Hát már most általános a mozgalom. Még a társalgásra egyesült ellenzék is mozog. Verhovav, Eötvös, Mednyánszky elmentek. Szilágyi, Apponyi, Horánszky eljönnek. Jókai pakkok Táskájában hozza el törvényszékünket és vasutunkat. „Szomorú napok“ járnaksze- gény kormányunk fölött. „Véres kenyeret“ sütnek Magyarország végrehajtói — s nem „Egy elátkozott család“ átka terheli a nép jólétének elnyomóit. „Szegénység útjára“ jutottunk ; a „Jövő század“ mint valami „regény“ köszönt elénk, mert a „Politikai Divatok“ „Árnyképei“ megfosztottak minden szép reményünktől. A „Szerelem bolondjai“ s „A régi jó táblabirák“ „Élet- útjai“ és „Hétköznapjai“ letűntek. Nálunk már nem érnek rá szerelmeskedni annyi az „Uj földesúr“ s az uzsorás „Arany ember“ a ki minden csöpp^ vérünket kiszimatolja. Képviselőink az „Elet komédiásai“ s a magyarok „Egy az Istene“ levette rólunk a kezét. — Okvetlenül. És én nagy reméuynyel vártam a legközelebbi vasárnapot. — A bűvös szemű imádott, nagyon szúró megjegyzéseket tett Zengheő Elemér verseire, a melyek nem jelentek meg. Oh, mint vérzették szerető szivemet ezek a csipkedések! (Verset is irtain az általok előidézett szivbeli fájdalmakról.) De lassankint mégis belenyugodott a kedves angyal, hogy hátjövő héten olvasni fogja nyomtatásbai versemet. (Hát ha még tudta volna hogy „Hozzá“ irtain.) Eljött a vasárnap. Már kora reggel fogtam remegő kezeimbe a lapot, mely — üdvömet, boldogságomat volt tartalmazandó. Vágygyal, reméuynyel örömtől és félelemtől reszketve nyitottam szét, és majdnem megkövültem, a midőn költeményemet — nem találtam benne. Diihöseu rontottam a szerkesztőhöz, egyenesen a lakására. Még az ágyban találtam, zajos ajtónyitásomra ébredt fel. — Szerrrkesztő urrr! Cetter mordió, corpo di dió, mogyoró ! (Mikor nagyon — mérges vagyok, — „olaszul“ káromkodom) A versem megint nem jött. Mit jelentsen ez ? — Bocsánat a tórszüke - . . — Semmi térszüke ! Más verse talál helyet s az euyim nem ? Talán nem tartja jóknak költeményeimet ? akkor minek kérte? — Sőt nagyon is jóknak találom, tehetségre vallanak .. . — Épen azért elvárom, hogy a jövő héten nem lesz ismét a térnek szűke. Máskülönben , . , Corpo di baccó! Azon a héten nem mertem az ablakA nagyérdemű közönséghez Negyven évi itt tartózkodás után a mai napon Tatára készülvén áttelepedni, én és feleségem kedves köteleségünknek tartjuk ez alkalommal a n agy érdemű( közönségtől — szívélyesen elbúcsúzni és családunk iránt változatlanul tanúsított jó akaratért hő köszönetét mondani. Azon szoros kötelékek, melyek bennünket a múlt emlékei és a jelen érzelmei által e jeles városhoz fűznek a távolban sem fognak lazulni s szintén alulirt gyermekeink mindig örömmel és büszkén fogják magukat igaz esztergomiaknak érezni és vallani. Esztergomban 1881 évi április 24-én. Fraenkel József és neje, szül. Beck Borb. Dr. Fraenkel Sándor ügyvéd, és kir. törvényszéki hites német tolmács. Dr. Schuhl Simonná szül. Fraenkel Hermiua. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal fele lóséget _______________________________s z e rk. lá togatást megkísérlem. Féltem, hogy az „imádott“ kigúuyol kinevet. Oh ez borzasztó lett volna rám nézve. Föltettem magamban, hogy csak akkor megyek feléje, ha versem már megjelent. Akkor diadalmasan állíthatok az ablak alá. A lap legközelebbi száma aztán a következő szerkesztői üzenetet hozta: — Z e n g h o ő Elemér urnák. — Átolvastuk költeményeit és úgy találtuk, hogy egyik sem közölhető, ha csak ilyen ragaszkodásokkal nem akar - juk tarkítani lapunkat: „Keblem holt tó, kedvem meg hal, Holt vizekben hal nem nyargal.“ Vagy: „Ragyogjatok ti boldog órák, Ti szép idők ragyogjatok.“ stb. Reméljük, ezt ön sem kívánja tőlünk. Természetes, hogy nem sétáltam többet az iimidott ablaka felé. —De a kaján sors egyszer mégis odaállított vele szembe. Véletlenül találkoztunk. Szégyenletembeu fülig pirultam, iszonyú helyzetben voltam. Úgy látszik, észrevette zavaromat, s azért nem szólt költeményeimről : de hamis mosolya sokat és fájót mondott . . . És azóta se versírást, se plátói szerelmet nem foghat rám senki. Borzas. Köszönet nyilvánítás. Fogadja a t. tűzoltó testület, az egyesült ipartársulat tagjai, valamint minden jelenlevő őszinte köszönetemet szives részvétükért, sfiam Androvics József temetésén való megjelenésükért. Esztergom, 1881. apríl 20Androvícs Pdatyás. Árverési hirdetés. Alulirt kiküldött végrehajtó a polg. tk. rdtt. 403. §-a értelmében ezeuuel közhírré teszi: hogy az esztergomi kir- járás- bíróságnak 10563/880 és 1048(881 számú végzései által Wiudholcz Henrik alperes ellen, Felsenburg K. és fia ezég javára 700 frt valamint Weidmann H. és fia ezég javára 270 frt tőke és járadékai iránt foganatosított biztosítási és kielégítési “ végrehajtások folytán biróilag lefoglalt illetve felül foglalt és 790 frt. 70 krra becsült szoba bútorok, ágyneműek, házi eszközök továbbá egy Fuhl Ferencz-féle zongora s a t. ingóságok az esztergomi kir. járásbíróságnak 3322|881 sz. végzése alapján a törvényes határidőn belől nyilvános árverés utján eladandók, minek a helyszínén vagyis Észtergomban Tiefenthal-féle házban leendő eszközlésére határidőül 1881. évi Április hó 26-ik napjának délelőtti 8 órája tűzetett ki, melyhez a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg: hogy az érdekelt iugóságok emez árverésen, a polg, tk. rdtt. 406 §-a szerint szükség esetén becsáron alul is eladatni fognak. Esztergom, 1881 április 23-án Sinka Ferencz kir. bír. végrehajtó. Alulirt ezennel közhírré teszi, liogy bikoli Wizer Kálmán úr pusztabikoli lakos elköltözködés indokából, 5000 frtra becsült szobabútorok, képek, tükrök, olajfestmények, teke-asztalok, zongora, harmonium és egyéb hangszerek, kocsi-lovak, különféle kocsik és gazdasági eszközök s a többiből álló ingóság, nyilvános árverés utján eladni óhajtván, az árverésnek a holyszinén vagyis Puszta Bikolon leendő eszközlésére határidejéül 1881. évi april 25 ik és következő napjainak délelőtti 10 Órája állapíttatott meg, melyhez a venni szándékozok ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg: hogy az árverés alá bocsájtott ingók becsáron alól is el adatni fognak. Bővebb felvilágositás alulirottnál nyerhető. Kelt Esztergomban, 1881. évi april hó 16-án. Mórász József ügyvéd. ERZSÉBET-KIRÁ LYN É SÓSFÜRDŐ gyógyhely Budapest (Budán) Idény május 1-től szept. 30-ig. A gyógyhely keserű vizforrás (ivó és fürdő gyógymód) legjobb sikerrel használhatók: a beteg írántalmaiuál, alhasi és általános vérbőségnél, és az ebből keletkező nemesebb szervekhez való vért ódulásnál, verőezéri paugások esetében, aranyérnél, tulságos elhízásnál, rásztkóruál, máj- és léghajóknál, köszvénynél és végre női betegségeknél. Egészséges fekvés, tiszta üde levegő, 40 kényelmes lakszoba, jó vendéglő, többnemű szórakozás. Pontos közlekedés a fővárossal állomásozó társas kocsikon, reggeli 5 órától kezdve. Rendelő orvos Dr. Bruck J, (lakik Budapest, Deák utcza 19.) Tulajdonosok : Mattoni és Wille. Zongora. Elköltözés folytán egy legújabb szerkezetű Pianino zongora jó karban, jutányos áron megszerezhető. Hévviz utcza 7-ik számú Pfalcz házban az I. emeleten.
