Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 31. szám
Esztergom, 111, évfolyam. 31. szám. ¥ Vasárnap, 1881. április 17-én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ára : egész évre ..............................................ö f>L — 'fr' f él évre...............................................3 « — » évnegyedre..............................................1 » óO E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalhoz intézendnk. Megjelenik heteiikint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyílttól' petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a sxerkesz tőséghez, J^ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Husvét ünnepén. A keresztény világ legfölségesebb ünnepén, mikor a természet is feltámad s hervadó reményeink is megújulnak, valami szent, valami kimondhatatlan érzés szállja meg valónkat. Es ez az érzés dúsgazdaggá emeli a koldust s boldoggá avatja a szerencsétlent. A nagy péntek emlékezete a nagy inindenséget megrendítő tragicum hatását gyakorolja reánk. Egy nagy próféta szenvedése, tövis koronája s halála njnl föl emlékünkbe*!), — a ki eszméi szentségével s géniusza hatalmával romba döntötte a faragott isteneket s a zsarnokok vérrel festett trónusát Előttünk a könyvek könyve a szent- irás. Káldi tiszta magyar ajka tolmácsolja belőle Márk evangéliumának Krisztus halálára vonatkozó részletét. . „És a kik véle felfeszitettek vala, szidalmazok vala őtet. És hat óra lévén setétség lön az egész földön ki- lencz órakorig. És kilencz órakor fel- kiálta Jézus nagy szóval mondván: — Eloi, eloi, lamina sabaktani, mely igy magyaráztatok • En istenem, én # istenem, miért hagytál el engem ? És né melyek a környülállók közül hallván, mondának ; Imé, Illyést híja. Futam- ván pedig egy és megtöltvén egy spon- giát eczettel és a nádra környültévén italt ád vala néki, mondván : Hadgyá- tok el, lássuk ha eljő-e Illyés hogy őtet levegye. Jézus pedig nagy szózatot adván, meghaló. És a templom suporláttya ketté szakadó, felitől fogva mind az allyáig. Látván pedig a százados, ki ellenében áll vala, hogy igy kiáltván holt volna meg, monda : Bizony ez ember Isten fia vala.“ Az egyház gyászba borul, a harangok elnémulnak s a töredelem bánatával siet mindenki a szent sirhoz vigasztolást keresni, áldást imádkozni. „És mikor el múlt volna a szombat — úgymond tovább a szentirás — Mária Magdolna és Mária, a Jakab anyja és Salomé keneteket vásáriának hogy elmenvén megkenjék Jézust. És igen reggel a szombat első napján a koporsóhoz meúének már a nap felkele. — És niondnak vala egymásnak kicsoda hengeriti el iiékünk a követ a koporsó ajtójáról ? És tekintvén láták, hogy a kő el volna hengeritve, mert igen nagy vala. És bémenvén a koporsóba, látá- 11ak egy ifjút ülni jobb kéz felől felöltözve feír hosszú ruhában és el rémedének. Ki monda nékik : Ne féljetek, a megfeszített názárethi Jézust keresitek : feltámadott, nincs itt, imé a hely a hová tették őtet.“ Áz egyház örömre fakad, a harangok vigaságot hirdetnek s a megtisztult lélek Memelkedik a mindenek urához. Hervadnak századok, rombadőlnek országok, kihalnak nemzetek, porba búinak koronák s a husvét magasztossága még sem fog veszteni varázsából és fényéből. Ha máskor nem is, fölütjük akkor a könyvek könyvét s édes merengéssel száll unk a Grolgotha felé a kínok és szenvedések fiához, — a föl támadás és 0 rökkévalósóg istenéhez. És inegvigasztalódva mondhatjuk el a jeles egyházi dalnokkal : Voltam Saul, ki téged vérig üldözött, S éhet találtam ellenségeid között. Voltam, ki másnak kételyekkel vermet ás Szent sebeid helyét fölszaggató Tamás. Voltam Péter, — ki egy kifestett hölgyalak, Egy szolgáló, szavára megtagadtalak. Minden voltam s talán több is még mint ezek, De Jndás, Isten, nem voltam s nem is leszek ! A vallásosság nem külső áhítatban nyilatkozik. Nem az emeli lelkét istenhez, ki a porba borul, hanem az, a ki szivében dicsőíti az isten hatalmát. Ma a feltámadás ünnepén legyen a mi örömünknek, a mi reményünknek s a mi szép álmainknak is feltámadása. A nő-egyesületek érdekében. Igen figyelemreméltó nyilatkozatot bocsát közé P. Szathmáry Károly országgyűlési képviselő a nő-egyesületek érdekében. Az a törekvés, mely czikkéuek oly nemes tartalmat ád, valóban megérdemli, hogy az egész hazában sikerre találjon. A figyelemreméltó nyilatkozat következőképe* hangzik : ügy a külföldi, mint a magyar sajtóban különösen színmű és regényirodalomban gyakran fordul elő a nő- egyesületeknek s az azokban résztvevő tagoknak kigúnyolása, nevetségessé tétele. Nem tagadjuk, igen hálás tárgy s kivált gazdag phantásia mellett elég kedvező alkalmat nyújt pikánsnál pi- kánsabb j-Ötletekre és alakokra. Talán szükség is van ott reá, hol föltünési vágy az egész nővilág nagy tömegét hiúságból ragadja elmésen kigondolt egyesületek alkotására. De íninálunk, hol az egyesületi szellem — kivált nőknél — még csak gyermekkorát éli, a satyrának ilynemű alkalmazására annyira nincs szükség, hogy épen azok, kik jótékony egyesületeink élén állnak, napról napra inkább kezdik érezni, hogy — részben talán ezen időszerűtlen megtámadások miaft is — a nők nagyrésze visszavonult : úgy, hogy ha az egykori kezdeményezők kidőlnek a sorból, alig mutatkozik nyoma egy uj nemzedéknek, mely helyeiket a nemes kötelesség teljesítésében elfoglalja. Igen, de hát azon tisztelt satyra-iró urak, kik a nők egyesületi életét a családi élettel helyezik ellentétbe, a család megmentése czéljából épen azt akarják, hogy az egyesületi élet, műit család felforgató megszűnjék. Nos hát mi részünkről elég tágas ismeretségi körünkben egyetlen nőt sem találtunk, ki családi körét valamely egyesület kedvéért hanyagolná el. Azok a hin teremtések, kiket ők festenek, amúgy sem maradnának családjuk körében, hanem ha az egyesületek hiányoznának, más tért keresnének s közönségesen keresnek is hiúságoknak és egyéb szenvedélyeiknek. Részünkről egészen ellenkező jelenségeket látunk. Az emberi szív nem egyenlően van teremtve. A fösvény még önmagát sem Emléklapok. I. Egy ifjú lánynak. .'Ne hidd! ne Hidd hogy mindörökre tart, Mit szépnek alkotóit az Ég, [ Hogy ifjú arcod tündöklő haván A rózsa mindörökre ég. r Virágok sorsa hervadás, Ha jő’ az ősz bús alkonya, í S csak az, mi jó szivedbe’ szép, Csak az nem hervad el soha! . . . (1878.) II. Gizella könyvébe. Emlékezet A költők virágos kertje, Hova megpihenni járnak, Ha lelkűk a zsibongó lét Kufár zajában kifárad. Ezernyi utján téveteg Bolyongok én is olykoron, S merengő utamon Veled Sokszor sokszor találkozom ! (1880.) Földváry István. Mézesbábos törpe Kázmér. — Genre. — Mézesbábos törpe Kázmér, Tíz gyereknek atyja A korcsmában a poharat Egyre hajtogatja. Hajtogatja miuden este, — Régi pontos vendég — A korcsmába elmenne, ha Ólom eső esnék. Letelepszik szokott helyén, Egy csöndes sarokban ; S hajtogatja, hajtogatja Szomorúan szótlan ; De mikor úgy a tizedik Pohár kerül sorra, S tüzesedui kezd a szeme, Virítui az orra: — Lehet, hogy a tiz magzatja Jutván az eszébe — Megtörik a szótlansága, Bő lesz a beszéde. Mint hogyha csak kicserélnék Elkezd dikeziózni, Hogy ő többet a kormánynak Nem fog már adózni. Ez az élet nem is élet, Csak szenvedés, Híres, Hogy az embert elhagyja a Jámbor béketűrés. A sok adó, meg a házbér, Meg ... a meny kő tudja, De a mézesbábosságból Sehogyan se futja. Hazafiság, . . honszeretet.. ? Szegre fogja kötni Es mind a tiz csemetével Ki fog költözködni. — De azért csak minden este Régi helyén ott ül S megszállja a lionfibáuat ügy a tizediktől. Szitkozódik, átkozódik S elkezd czilielődni, Hogy most tüstént haza megy és Ki fog költözködni. — — — — És egy este várják ... várják, De nem jön a Kázmér, — Kiköltözött végre oda, Hol nincs adó s házbér. Mézesbábos törpe Kázmér Tiz gyereknek atyja, Mind a tizet árvaságba S szegénységbe hagyja; Mert mialatt hajtogatta, S mig kormányt szidta, Hazafias bánatában — Mindenét elitta. Lányi Adolár. Piros tojás. — Húsvéti elbeszélés. — Pár évvel Budapest egyik czukrászboltja előtt egy halvány, szőke fiúcska állt. Beesett nagy kék szemei sovárau nézték a kirakatban felhalmozott húsvéti tojásokat. •— Oh istenem ! ha nekem ilyen szép piros tojást adnának, a milyen az ott legfelül . . Milyen jó is azoknak az úri fiuknak, meg a kinek édes anyja van; tudom hogy azoknak vesznek ilyen'szép piros tojást. Sovárgó szemeiből két nagy könycsep- pet törült ki sovány kis kezével. A légszesz lámpákat már rég meggyuj- ták s ő még mindig csak nem bírt megválni azoktól a szép tojásoktól. Egyszerre csak örömsugár tört ki szemeiből. Rongyos kabátja zsebében keresgélni kezdett, sovány ujjaival lázasan szedte elő a benn levő krajezárokat. — Óh ! ha ennyiért ide adnák — goudolá magában. — Azt mondanám Erzsa néninek, hogy ma nem kaptam semmit. Megverne, tudom; de eltörném csal hogy a kis Mariskának oda adhatnám holnap. Ő mindig oly jó hozzám s ha éhes vagyok kenyeret ad. A gondolatot tett követte. Remegve nyitott a boltba. — Hogy a piros tojás? — kérdé halkan. A ezukrász leány mosolyogva nézte végig a rongyos kis fiút. — Két forint ötven krajezár -- volt a felelet. — Hát ennyi pénzért nem lehetne venni, miut a mennyi nekem vau ? Az oda nyújtott pénz hét krajezár volt. — Nem bizony édes fiam — mondja jó szívvel a leány. — A legolcsóbb is sokkal többe kerül. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.
