Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 28. szám
Esztergom^ III. évfolyam. ____________ 28. szám. ___________ Vasárnap, 1881. április 7-én. r V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : egész évre..............................................6 frt. — krf él évre...................................................3 „ — „ é vnegyedre..............................................1 , 50 E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalhoz intézendő le. Megjelenik : hetenkint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, ŐRINCZ —UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézeudők. Kéziratokat nem adunk vissza. Tiszteletbeli tisztviselők. — Nyílt levél. — Ifjú Majlátli György beiktatásával megyénk történetében egy egészen uj fejezet kezdődik. Még a legkritikusabb lélek is várakozásokkal és alapos reményekkel tekint az ifjú főispánra, kinek gazdag tanulmányai s kiváló tehetségei sok tekintetben ellensúlyozzák az ifjú kor járatlanságait. Mi is bizalommal tekintünk a me- rye jövője elé s azzal az őszinte reménynyel kecsegtetjük lelkünket, hogy 1 mit az igazság szeretet, a jogosság szigorú gyakorlata s az erély megvesz- begethetlen mértéke követel, azt mind meg fogjuk nyerni. Nem bíráljuk a fogadtatás félszeg- ségeit s a rendezőség tapintatlanságait, hanem egy uj kérdés felé tereljük a megyei tiszteletbeli tisztviselők figyelmét s olvasóink Ítéletét. Az uj kérdés már önmagában véve is bir annyi érdekkel, hogy részletes fejtegetés tárgyává tegyük. Volt főispánunk bizalma közéletünk több kiválóbb alakját ajándékozta meg olyan kitüntetéssel, mely mindenesetre megtiszelő. A kinevezés természete szerint, a mint azt sokan vitatják, a tiszteletbeli tisztviselők csak a. kinevező főispán alatt viselhetik tisztüket. A törvények szerint a tiszteletbeli tisztviselőnek olyan qualificátióval kell bírnia, hogy szükség esetén gyakorolni vagy pótolni is legyen képes azt a tisztet, melyet vállaira ruháztak. Ha a törvények a tényleges főjegyzőtől jogvégzettséget követelnek, a tiszteletbeli főjegyzőnek is ilyen qualificátiót kell fölmutatnia, különben nem lehetne hivatott a főjegyzőséget ténylegesen is gyakorolni. Nem térünk ki részletesebben, de arra igenis rá kell mutatnunk hogy van a tiszteletbeli főjegyzők között egy alak, — a ki a főjegyzőségi tisztre sehogyan sincsen qualifiedlva. Csattanós példával is illusztrálhatjuk összevetésünket. Váljon melyik főispán nevezhetne ki jogász embert tiszteletbeli főorvossá, vagy diplomás doc- tort tiszteletbeli főjegyzővé ? Fejtegetésünkben távolról sem akarjuk a volt főispán bőkezűségét és jóságát beárnyalni. De a kire vonatkozik, —azt lelkiismeretes belátásra intjük. Volt főispánunk mindössze liusz tiszteletbeli tisztviselőt nevezett ki.— Mielőtt még az uj főispán beigtatása megtörtént volna, már fölmerült az a hir, hogy a tiszteletbeli tisztviselők testületileg a gróf elé járulnak s megköszönve bizalmát, a kinevezést leteszik. De a fölmerült hirt megczáfolták az idők. Sem testületileg, sem egye'11- kint, senkise jelentkezett a gróf termeiben. A tiszteletbeli tisztvisolőség jogtartama felől kétféle vélemény uralkodik nálunk. Vannak, a kik a főispán személyes bizalma kifolyásának tekintik, s igy a főispán személye változásával tisztjük változását is azonosítják, s vannak viszont, a kik a kinevezést egyszer s mindenkorra szóló ténynek hiresztelik s azt hiszik, hogy a mit a volt főispán e téren művelt, azt a következőnek meg kell erősítenie. Mi nem vagyunk azok pártján, — kik azt hiszik, hogy az uj főispánnak a volt főispán által kitüntetett tiszteletbeli tisztviselőket újra meg kell erősítenie, — hogy ezáltal a tradícióknak meghódolva, megtartsa őket. A kétféle nézet eredményezte azt, hogy a tiszteletbeli tisztviselők semmiféle lépést sem követtek el — s az ügy inkább a második párt többségét hirdette. De az uj főispán a beigtató közgyűlésen uj tiszteletbeli tisztviselőket nevezett ki. Az uj tiszteletbeliek nincsenek a régiek lajstromán. Mi következik ebből ? Ha az uj főispán mindjárt a legközelebbi tavaszi közgyűlésen nem erősíti meg azon tisztviselőket, kiket, a személyes bizalom emelt a tisztekre, akkor világossággal ki van mondva, hogy a régi tiszteletbeli tisztviselők a volt főispán kormányzásával megszűntek. Mielőtt azonban ez az igen való- sziuii intézkedés hekövezkeznék, arra kérem tiszteletbeli tisztviselő társaimat hogy tisztünk kegyelete és méltósága érdekében határozzuk el magunkat mi előbb közös törekvésű aetióra s számba véve a fölmerült körülményeket tegyük le uj főispánunk kezébe tisztünket kinek személyes bizalmából m ó g nem voltunk szerencsések megerősité- sünket kiérdemelni, Ha az uj főispán a traditióknak ismét jövőt biztosit, akkor eljárásunk nem fog veszteni kegyeletszerüségé- ből, ha pedig uj irány és elvek szerint csak az általa kinevezett tiszte- letbeli tisztviselők kerülnek helyünkbe, akkor eljárásunkra még olkerülhctetlen szükség is volt. Ajánlom nyílt levelem megszivle- lését a megyei — régibb tiszteletbeli tisztviselőtársak barátságába.*) Egy tiszteletbeli tisztviseli. Herczeg prímásunknál. A Nógrádi Lapok múlt száma llemé- nyi Károly tollából terjedelmes czikket szentelt a főispán! beiktatás ünnepélyességeinek. Igen érdekes a közlemény azon része, mely a uyitrai, nógrádi és houtmegyei küldöttségek tisztelgését Írja le herczegpri- másuukuál. A küldöttségek főispánjaik vezetése mellett testületileg tisztelegtek az ország bíboros főpapja Simor János herczegprimás- nál, kit előbb br. Majthényi László, utána pedig gr. Gyürky Abrahám igen emelkedett hangú beszédben üdvözöltek. Az előbbi szónok, — mint a tudósítás Írja — idézte a bibornoknak két év előtt a sz. István társulat közgyűlése alkalmával mondott azon igaz szavait, hogy egyedül rendszabályok és törvényekkel a társadalom erkölcsi bajai nem orvosolhatók, szükséges tehát a vallás s a vallásnak az egyház ; ennek élére pedig — úgymond a szónok szükségesek oly kitűnő férfiak, mint a prímás, kit a nevelés teiéu számtalan alapítványa, a hazai tudományok és képző mii*) A közlött czikk iutentiójával egészen egyetértünk. Nem akarunk a tiszteletbeli megyei tisztviselőknek az ünnepélyességekről való kiuulláztatásáról külön czikket is közölni, de a rendező bizottság enemű loyalitásának csak érintésével is illusztrálni óhajtjuk a közlemény azt arész- letét, mely bizonyos kö r ü 1 mén y e- ket említ- Úgy értesülünk, hogy több megyei tiszteletbeli tisztviselő már beadta lemondását az uj főispánnak. A Szerk. m és Vidéke" tárcsája. Úgy szeretném.... Úgy szeretném elfeledni, Elfeledni mind lökre; A ki nékem esküdött meg S mással megy az esküvőre. Úgy szeretném meggyűlölni, Megvetni és megátkozni; Szeretem — és nem tudok, csak Az üdvéért imádkozni. Úgy szeretném elfeledni, S szünetlen csak rá gondolok, Úgy szeretnék lemondani Es kínomban majd meghalok. Úgy szeretnék megnyugodni, Hej ! de a szív olyan dőre, Nem nyugszik meg, — pedig holnap Viszik már az esküvőre. Lányi Adolár. Társadalmi képek. I. A társadalom tartufe-ei. A társadalom legveszedelmesebb elemei. Minthogy a képmutatáshoz egy kis művészet s valami műveltségi fény máz is szükséges, ezek a tartufeek rendesen a műveltebb osztályból sarjadnak. Moliére Tartufeeje ne legyen a minta a társadalom e legutálatosabb fekélyeinek megismeiéséhen, mert akkor egyoldalú volna a mérték. Minden társadalom búsásan meg van verve nlakoskodókkal, s annyiféle árnyalatban és kiadásban, mint ahány féle színűk szoktak lenni a legnagyobb bűnök. Mindig álarczot viselnek és mindig valami ünnepelt erény álarczát. Vagy szerények, vagy alázatosak, vagy istenesek, vagy szemérmesek, vagy mindenre megbotránkozók, vagy száuakozók, vagy takarékosak, vagy önmegtagadók, vagy tudósok, vagy buvárkodók, vagy adakozók és szegények. Ezek náluk undok bűnök köpenyei. A társadalom soká nem ismeri meg sebeit. Soká kutatja betegségének titkát s gyakran a gyógyszert vádolja. Holott legtöbb sebet, legtöbb mérgezést, legtöbb tragédiát ezek a fajták idéznek elő. A világ előtt, mig csak katastrophjuk be nem következik, mindig jó hírben állnak. Mindenki dicséri Őket, s meghallgatja vélemény őket. A tartufeeuek mindig roszakaratu törekvései vannak. Ezekre mindig a mások jóakaratát használja eszközül. Befurakodik a legerényesebb nő társaságába s megvesztegeti erkölcseit. A világ nem tudja. Betolakodik a serdülő leányka szobájába s megmérgezi egy jövő minden üdvösségét. A világ nem tudja. Megjelen egy másik családban s viszályt idéz elő a békesség tanyáján, viszályt, mely erkölcs és boldogság bukásával jár. A világ nem tudja. Majd a szerelmesek kötelékét tépi össze. A világ nem tudja. Hol itt, hol ott rágalmaival örökre tönkre teszi a lelkes törekvés becsét s esküdt ellensége lévén az őszinteségének, minden őszinte nyilatkozást megfertőzted A világ nem tudja. A világ csak azt tudja, hogy ez az ember erényes, becsületes, jóakarata és őszinte. Szerénynek látszik és csak azért szerény, hogy szemtelen czéljait a legpalás- toltabb tolakodással testesítse meg. Alázatos, hogy annál inkább tessék. Istenes, hogy annál kevésbé lássék kártékonysága. Azért szemérmes, hogy annál több értéke legyen áldozatai körében, Mindenre megbotránkozik, de csak azért, hogy morális érzületet hazudván, még a legártatlanabb küszöbön is beférkőz- hessék. Szánakozónak akar látszani, de csak azért, hogy érzékeny szivet s krokodil köny- nyeket hazudjon. Takarékos gyanánt óhajt feltűnni, hogy bizonyos körben annál inkább biztosítsa a b ukást. Önmegtagadónak tűnik fel s a legbujább kicsapongó. Tudósnak hiteti magát, hogy a tudomány világánál fényesítse meg sötét czéljait. Búvárkodónak akar látszani, hogy nyeglepésegét anuál inkább elfödje. Adakozónak és szegényuek a szerepét játszsza, hogy mentői előbb a más becsületes szerzeményét orozza el. A társadalom tártaiéit nagyon nehéz fölismerni. Az álarcz, melyet viselnek any- nyira hasonlít az eredetihez, mint a csinált művirág a természeteshez. A tisztelők száma annyira nagy, hogy gyakran megtöri a leplezés szándékát. Te- kiutéb ök annyira biztos, hogy csak művészetük gyarapodik. Nagy művészettel, kitűnő tapintattal és ritka eredményű szemfényvesztéssel űzik aljas játékukat* Ha bekövetkezik bukásuk katastrophája, akkor vagy a börtön, vagy a menekülés, vagy a sir távoztatja el körünkből. Akkor soha senki se sajnálja. Az igazságot, az erkölcsöt s a társadalom összes erényeit senki se csapja any- uyiszor arczul, mint a ravasz alakoskodók, akik csókkal árulnak, kézszoritással mérgeznék, mosolyogva gyilkolnak és könnyekkel rabolnak. Kérlelhetetlen törvényeket, irgalmatlan szigort tanúsítson ezekkel szemben az a társadalom, melyet olyan soká csaltak, hitegettek és megbecsteleuitettek.
