Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 27. szám
Esztergom, III. évtolyam 27. szám. Vasárnap, 1881. április 3*án. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára 6 frt, — kr. 3 , — . 1 . 50 . egész évre.......................................... fél évre............................................... évnegyedre ......................................... E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke kiadóhivatalhoz intézőn dőli. jelenik li e t e ti kint k 61 s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyiltfór petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, J^ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, intézeudők. Kéziratokat nem adunk vissza. Közönségünkhöz. 1. Szerkesztői sző. Az uj évnegyed ti.j viszonyokkal virrad lapunkra. Kiadótulajdonosunk megváltozott, de a lap iránya és szerkesztősége megmarad a régi. Nem szoktuk elveinket nagymon- iásokra váltani hogy olcsó hatásra emelkedjünk. Az 11 j évnegyed elején azonban rövideden megint megérinthetjük törekvésünket és irányunkat. Nyílt mezőn és nemes fegyverekkel küzdünk. A kiknek a hibák és hiányok megrovása nem tetszik, azoknak lapunk se fog tetszeni. De a kik többre becsülik a jóakaró őszinteséget a léha hízelgésnél s a férfias hangot a csúszó mászó udvaroncz bókjainál,a kik a független és szabadelvű elveket nem csak a szív rejtekében viselik, de a nyilvánosság előtt is megvallják: azok irányunkat tovább is pártolásukban fogják részesíteni. Az alkotmányos élet legmozgalmasabb eseményeinek küszöbén állunk. Mint szerény társadalmi lap nem igen bonczolgathatnók a fölmerülő eseményeket ; de törekvésünk oda irányul, hogy lapunkat minden korlát alól fölmentsük s hogy szabadon nyilatkozhassunk a nevezetes mozgalmakról. Irányunk nem változik. Meg vagyunk róla győződve, hogy Esztergomján szükség van egy olyan orgánumra, mely minden irányban független s mely — az igazságon és őszinteségen kivül senkinek sincsen lekötelezve. Irodalmi színvonalra emeltük a Pósa költeményeiből. 1. A kis Ferike (Genre.) Karácson estéje nagy vigaság szerző Tapsol örömében a sok apró-cseprő. Egyszer ezt az estét ünnepelték épen Hogy anyjához így szólt akis Feri szépen: [,Ki az a Jézuska, édes anyám, kérlek, v ki lovat, puskát küldött Ferikének?“ i -Kis fiacskáin, ő a gyermekek barátja, hiúdig szeretettel gondoljatok rája!“ Be nagyon szeretném,egyszer hogyhalátnám, Megköszönném neki, aranyos mamácskám! Kezeit csókolva kérném a Jézuskát, Hogy nekem ne küldjön se lovat se puskát. Elmondanám neki, hogy azon az áron. •Tó meleg ruhácskát vegyen a vásárou. 1 küldje Erzsikének itt a szomszédunkba. !j, ha én lehetnék egyszer a Jézuska !“ >. mama szemében könnycseppek beszéltek ; Jézus ruhát küldött másnap Erzsikének. lapot s azon is akarjuk folytatni. Kitüntető elismeréssel találkozott lapunk azok részéről, a kik jellem, tehetség és érdemek dolgában nem sorakoznak az ideiglenes tekintélyek sorába. A közönség őszinte pártfogására akarunk érdemessé lenni jövőben is. A mit a hivatás buzgósága, a mit a kitartó lelkesedés, a mit az irodalmi lelkiösmeret s a mit a megveszteget- len őszinteség munkál, — azt akarjuk munkálni lapunk folytatásával. Függetlenség, szabadelvűség, lel- kiösmeretesség és igazság vezettek eddigi pályánkon s vezetni fognak mind- daddig, inig e magasztos jeligéknek Esztergomban értékük löszén. KŐRÖSY LÁSZLÓ az „ESZTERGOM és VIDÉKE“ felelős szerkesztője. II. Kiadói szó. Van szerencsém jelentein Esztergom és vidéke t. közönségének, hogy az „Esztergom és Vidéke“ czimű lie- tenkint kétszer megjelenő helyilap kiadó-tulajdon jogát a mai számmal már magam gyakorolom s ezentúl a nagyérdemű közönség szives pártolásával folytatni is fogom. Midőn a kezdet minden akadályát és nehézségét súlyosan érzem, nem mulaszthatom el bizalmamat a közönség pártfogó jóindulatába helyezni s ezen pártfogás kiérdemlésére és megtartására a következő Ígéreteket tenni és beváltani : Minden törekvésem oda fog i r á 11 y u 111 i, li 0 g y a lap tartalmasán, Ízlésesen és pontosan jelenjen me g. A mi a szellemi részt illeti, e lapok t. szerkesztője lelkiös- meretesen gondoskodik róla, hogy munkatársai díszes sorát folyton szaporítsa s az irányt irodalmi szili vonalon folytassa. A mi a lap Ízléses kiállítását illeti, kötelességemnek ismerem, hogy e részben egészen a műveit közönség igényeihez alkalmazkodva a lapot finom papiroson, tiszta nyomással s kifogástalan typographiai apparátussal eszközöljem. S a mi főleg a pontosságét illeti, minden áron oda iparkodom, hogy előfizetőink és munkatársaink lelkiösmere'es tartozáskép m i n- dig és azonnal kézhez kapják példányaikat. Kiváló tisztelettel kérem főleg lapunk azon t. előfizetőit, kik az előfizetési pénzt még elődömnek kézbesítették s az átvétel kisebb-nagyobb tévedéseinél fogva lapunk ez évnegyed- beli első számait saját kezükhöz nem kapják, hogy azonnal értesíteni szíveskedjenek s megnevezve az előfizetési összeg mérvét, bennünket mindvégig pontos küldésre kötelezzenek. Igyekezni fogok mentői gyakrabban mellékletekkel gyarapítani a lap szellemi részére vonatkozó területet, s egyáltalán nem tántorodom vissza semminemű fáradságtól vagy áldozattól, a mi lapunk szellemi részének emelését és gazdagítását czélozza. Az átvett nyomdát kiegészítve s fölszerelve szintén a nagy közönség szives figyelmébe ajánlom s Ígérem, hogy mindennemű megbízásnak p o n- 10 s a 11, jutányosán és lelki 0 s- m er fi tesen inog fogok felelni. II. Nem vagyok én király. .. (Népdal.) Nem vagyék én király, De te királyné vagy ; Az egész világon A legislegszebb vagy. Jaj be félek rózsám, Hogy a király meglát, S fejedre illeszti Az arany koronát. Kikeleti hóvirág. Még aludt minden a föld alatt. Csöndesen szunnyadtak a mezők ezersziníí virágai, álmodozva a nyár letűnt pompájáról, s a tél sivárságáról, a kikelet feltámadásáról, s a fagyos halálról. Egyik-másik már ébredezett, s azok aztán elgondolták, közülük milyen kevesen élik túl ezt a haragos zord időt, s hogy mennyinek kellett elhunynia örökre. S aztán olyan türelmetlenül várták a napsugár első csókját, amely kiszólitja őket a föld alól, ki a derűs, mosolygó világra, ahol a madár dallal köszönti az ő ébredésüket, ahol szép kezek letépik a fakadó bimbókat, s odatüzdelik patyolat-kebelre; ahol uiucsen mindég olyan kietlen, néma éjszakn, mint adaleim a föld alatt ; ahol hallgatni lehet a sok udvarló lágy beszédét; ahol élvezni lehet a szerelem mámoros csókját. A fiatalabbak úgy szerették volna kidugni apró fejecskéiket azon a hóval borított földön, s úgy szerettek volna szeme közé mosolyogni a tavasznak. Pedig odakünu a tél még biliucsbeu tartotta a patakot és üvöltött az éjszaki szél, mégrecsegtetve még a nagy tölgyfák bogos ágait is. Mi nem lett volna azokkal az apró virágokkal, a melyeket gyönge szellő is megingat, a melyeknek elég a báláira egy kis szárazság, vagy egy éjszakai dér! Kirángatta volna őket gyökerestül, aztán elszórta volna messze-messze, talán valami nagy tengerbe, vagy sivatag vadonba, ahol elvesznének és aztán nem érné őket a feltámadás sohasem. Ezekről beszélgettek a fiatal virágok, a melyek már nem tudtak többé pihenni, mint többi társaik, hanem várták, várták, mikor jön a megváltás ideje. Az idősebbek aztán beszéltek nekik szomorú történeteket, a szép fehér rózsáról, melyet szeretett a kis patak. Elmondták mint vallott ez neki szerelmet, mint köuyörgött ezüstös hangjával, mosolyogjon rá. S hogy aztán a szép fehér rózsa rá se hallgatott az esdő szavakra, s engedte magát csókolni a szellőtől, s hogy mikor ez elrepült a nyárral, mint kesergett a rózsa. S a virágok hallgatták ezt a szomorú történetet, mint mikor a kandalló körül hallgatják az unokák az öreg apó regéit S mikor véget ért a mese, az ébren levő virágok vígan csevegtek tovább, beszélgetve vidám kalandokról, aranyszáruyu Kérem a nagyérdemű közönség szives pártfogását s ajánlom magam mindazok kegyébe, kik a jótörekvésű szorgalmas kezelőket mindenkor rokonszen- vükkel szokták kitüntetni. Az „Esztergom és Vidéke“ előfizetési ára: Negyedévre . . . . I frt 50. kr. Félévre ....................3 frt — kr. É v végéig....................4 frt 50 kr. E gyes s/.am ára .... 6 kr. Az előfizetési pénzek küldését nevem mellett az „Esztergom és Vidéke“ kiadóit ivatalába kérem. Kiváló tisztelettel BERGER ZSTGMOND az „Esztergom és Vidéke1- kiadója. Koszorutlan érdemek. Azt tartja egy régi közmondás, hogy huiiytával dicsérd a napot. Nálunk pedig azt tartják, hogy keltével magasztald a napot. Múltkori vezórczikkünk folytatása gyanánt tartozunk még a következőkkel. Egyszer már megérintettük azt a visszás dolgot, hogy alispánunk, kit sokan egészén isteni erényekkel aranyoznak meg, akár csak a rági buddhisták bálványaikat, gróf Forgách Ágost volt főispánunk visszavonulásakor minden tiszteletét a kelő nap üdvözlésére tartotta főn s a közgyűlés „jegyzőkönyvileg örökítette meg a gróf húsz esztendős főispánságának emlékezetét.“ Kegyetlenebb satyrát, szívtelenebb krónikát nem igen mutathatunk föl ez esetné], mely csak folytatásában éri el •legszomorúbb kinövését-. A főispán lemondott, elment, isten áldja meg. Azok az urak, a kik neki bogarakról, amik annyiszor köríilzüinmög- ték őket, fényes csillagokról, amik olyan édes mosolylyal tekintenek le hozzájuk a magasból. Csak egy nem csevegett, csak egy nézett szomorúan a fekete földre, amely mint koporsó zárta le mindannyiokat: csak egy nem mosolygott, hanem álmodozó tekintettel nézett fölfelé: mikor lesz már szabadulás ? A kis hóvirág volt. Hiába trófálóztak vele társnői,, hiába biztatták, hogy megnyílik nemsokára a bör- tönajtó s kikelhetnek majd belőle üdvözölni a mosolygó tavaszt, A gyöngyvirág szótlanul hallgatta őket s aközben elgondolkodott róla, hogy mennyire hasonlít az ő sorsa a szép fehér rózsához. Mert ennek a története volt az övé is. „Mi másként vau az embereknél, mondogatta búsan. Ha ott ketten hű szerelmet esküdtek egymásnak, a tél nem szakítja el őket a kedves oldala mellől, hanem együtt lakhatnak akkor is, ölelve egymást, csókolva egymást; zúghat odakünu a fergeteg, ők mosolyogva nézuelt ki a havas jeges tájra — mit nekik a tél ? De mi, mi árva virágok nem lehetünk boldogok. Mig érinti kelyhüuket az első' csők, alig tudjuk meg, mi az, amiért olyan szép az élet: kezdenek sárgulni szirmaink; aztán lehullauak, és kegyetlen kezek, reánk terítik a halottas lepedőt. S mig én itt álmodozom a föld alatt, a hajnali .szellő más tájakon kalandoz,’ahol szintén Win virág, szebb is mini én, s
