Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 26. szám

— A rendező bizottság, mely a főispán! ün­nep édességeket előkészítette felelőséggel tartozik a nyilvánosságnak, mely előtt munkáját bemutatta,— Több oldalról vettük panaszainkat, melyeknek itt kifejezést adunk. A fogadtatás ünnepélye, ha a nap­nak s az eseményeknek oly nagy méltósága komoly­ságra nem intett volna, kíméletlen satyrára adna alkalmat. A . bevonulásnál szó sem volt rendszerről. A főispán fogatja külön vágtatott a többiektől s a bandérium mintha csak azért lett volna, bogy a be­vonulás félszegségeit siettesse, sietve érkezett meg a megyeháza ■ elé. Rendezésről sző sem volt. A kö­zönség nem tudta hogy boszankodjék-e vagy neves­sen a kuszáit rendetlenségen. Nem szoktuk a meg­történt eseményeket szépíthetni, s arczul csapnánk az igazságot, ha azt Írnánk, bogy a bevonulás ün­nepélyességével meg vagyunk elégedve. A meghívá­sokat szintén a rendező bizottság adta ki, melynek elnöke Kruplanicz Kálmán ur volt. Hogy minden­kit nem lehet ilyen alkalommal kielégíteni, az igen régi dal. — Sokan igényelnek, de a meghívandók száma végre is korlátolt. Hanem az mégis csatta- nós bizonyítéka az alispán ur rokouszenvének lapunk irányában, hogy szerkesztőségünket meg nem liivta az ünnepélyességekre. Nem a minden tisztességes ember megsértett önérzetével fogadtuk mi az alis­pán ur — példátlan loyalitását. — Hanem úgy fogtuk fel, mint a helyi sajtó igen ud­variatlan ignorálását, a mire egészen művelt lelkű s egészen tapintatos ember sohasem vállalkozik. Biz­tosíthatjuk az alispán urat, hogy sajátszerű eljárá­sáért csak az nem háborodhatott volna fel, akiben tisztességérzet és önérzet nincsen ha mindjárt hir- laapiró is. Azután ha már megállapítják a hivatalos toasztokat, válogassák meg az arra való embereket is. Mert olyan esetlen dolog milyen a diszebéden az összes vendégeket kellemetlenül érintette csak ott merülhet föl, ahol nagyobb a uepotismus, mint a józan megítélő képesség. A vendégekre emelt hiva­talos toaszt valóban botrányosan megbukott s főrangú vendégeink igen sajátszerű fogalmat táplálhattak a rendezőség tapintatáról s az illető képességéről. Áta- láuos a panasz a diszebéd konyhája és borai ellen is s valamint ezért úgy az összes hiáuyokért és hi­bákért csak a fölszinességet és elhamarkodást vá­doljuk. A mire nemcsak kötelességünk, de a közön­ség nagyrészének velünk tartó Ítélete is késztet. — Több toaszt és beszéd érkezett szerkesz­tőségünkbe. Minthogy a lezajlott ünnepélyességnek csak távolról való szemlélői voltunk alispánunk leg­magasabb figyelme folytán nem vagyunk abban a szererenesés helyzetben, hogy az ünnepélyességek­nek derfíre-borura részletes chróuikásává szegőd­hetnénk. — Kirándulás. Az irók és művészek társasá­gának első kirándulása tavai a mi városunkat illette. Az a siker, mely a kirándulást kisérte, a társaságot újabb vállalkozásra serkenti. Juuius hóban ugyanis mint nekünk írják, az írók és művészek társasága a stracenai völgybe ráadni főleg az aggteleki és dobsinái' barlangok megszemlélésére. Az előmunkála­tokra már bizottságot is választottak. Ez évben tehát a nevezetes társaság Esztergomba rándulásáról le kell mondanunk. — Fásitás. Csak örömmel lehet üdvözölni er­dőmesterünk szorgalmas befásitó-munkálatait, me­lyek a Bottyáu-utcza jó részét lombos ákáczokkal népesítették be. Igen óhajtanánk, ha a munka még nagyobb mérvben folyna s ha senki fia részéről se- iitköznék költött akadályokba..____________________ Beteg vagyok, gyönge vagyok . . . Kérem nyújt­son egy ital vizet . . . Alig végző szavait, eszméletlenül rogyott ösz- sze. Grey karjaiba fogta a szegény leányt, ki az éhezéstől végképen kimerült s egy fogolytársuővel, aki különben leginkább érdeklődött a szerencsétlen leány iránt szabadba vitte. Nemsokára magához tért és elfogadta a megajánlott ételt. A hadnagy any- uyira előzékeny volt, a mennyire állása csak meg­engedte. A leány hálálkodva rebegé: — Istenem mily nehéz az én sorsom . . Há­lát kell mondanom azoknak, a kiket szivem mélyé­ből gyűlölök. — Miss Tracy, — válaszolta Grey — nehe­zemre esik, hogy kegyed holmi rablóbandának néz bennünket, a kik azért jöttünk, hogy lábbal tapod- juk jogaikat, érzéseiket. Jó barátokként jöttünk, higyje el, hogy nemsokára még legnagyobb ellen­ségeink is megbékülnek velünk és Áldani fognak. Kegyed is máskép fog Ítélni rólunk nemsokára ! Kétségeskedve iutett fejével. Gray visszaki- sérte őt helyére. De a kapitány mindig Eleonórára gondolt s különösen az utolsó napokban, — midőn már czélnál voltak, kelleténél is többet tartózko­dott a fölkelő nő közelében. Hiába igyekezett ugyan jó véleményre kelteni a leányt a sereg iránt, any- nyit azonban m^gis elért, hogy a leány sokkal nyu­godtál^ és békésebb volt, mint azelőtt. Greynek alkalma uyilt meggyőződni Leonora mély érzelmű szivéről s szép ismereteiről. És annál inkább von­zódott hozzá. Tracy Eleonora egy előkelő virginiai ültetvé­nyes egyetlen leáuya volt; az apa s a két fiú már oda adta életét Dél védelmezésébeu. Mind a hár­man a csatatéren maradtak. Hooker és Grant elő­nyomuló hadai elől menekült a leány s Georgiába sietett, hogy ótt valamelyik gyárban kenyér után — Hangverseny. Szombaton este a Fürdő vendéglő nagytermében Takács Imre raűvezeté se mellett díszes közönség részvételével igen élvezetes estélyen vettünk részt. Betbove 1 D. duros második symphoniáját adták elő elsőben is művészi bevég- zettséggel s kitűnő hatással. Spohr hegedű kettőse mindig előttünk fog csengeni, finomul nuaneirozott motívumaiban. Beethoven egy duóját Fidelióból Dubrovay Janka k. a. és Karenicz ur énekelte a közönség rokonszeuves kitüntetései közt. Koronája volt azonban nemcsak a műsornak, hanem az esté­nek is Mendelssohn hatalmas zongora hangversenye mely a legtúlzóbb követeléseket is kielégítette volna. Nem lehetne mellőznünk a hangversenyben közre­működő hölgyek és urak névsorát mikor átalános méltatatásról vau a szó. Takács Imre ur műveze­tése alatt Dubrovay Janka és Prokopp Józsa k. a.-kon kívül Borovicska Adolf, Feigler Iáuos, Riedl János, Kiinda Rezső, Schedel Arnold, Hromoda, Kareuics, és Sztraka urak. Valóbau megérdemlik a közönség legőszintébb elismerését. — Czitera estély lesz ápril kilenczedikén a fővárosban. A clubb elnökének Festetich gróf tisz­teletére rendezik az estélyt, melyen csakis a gróf szerzeményeit s a neki ajánlott cziteraműveket fog­ják előadni. Kitűnő cziteramfívészünket, Blalia Ká­roly urat szintén felkérték az ünnepélyen való rész­vételre s Blaha ur egyik legújabban sajtó alól ki­kerülő művét fogja bemutatni, melyet Festetich grófnak ajánlott. — Hajózás. Április elsejétől hajózásunk jraár reggel négy óra és negyvenöt perczkor indul meg. — Sebök Kálmán kir. mérnök kedden tette le a hivatalos esküt uj főispánunk előtt. — Pósa Lajos költeményeire több előfizető iratkozott alá szerkesztőségi gyöjfcoivünkön. Tisztelt barátunk és munkatársunk megküldötte nekünk a köteteket s figyelmeztetjük az aláírókat, legyenek szívesek megrendelt tulajdonukat lapunk szerkesz­tőségéből átvétetni. A díszesen kiállított terjedel­mes kötet ára csak egy forint s minthogy több pél­dányt bocsátott rendelkezésűnkre, szívesen szolgá­lunk azoknak is, kik a tehetséges költőt érdemesnek találják pártfogásukra. — A Nana második és harmadik füzete igen takaros franczia illnstrátiókkal Grimm Gusztáv ki- adásábau épen most jelent meg. Egy-fiizet ára harmiucz krajczár. — Uj zenemű. Táborszky és Parsch zenemű- kereskedésében Gabáuyi .Árpád népszínművének a S eh on na inak legkedveltebb dalai jelentek meg Sigmond Ákos átiratában. A tiz dal ára csak 1 frt. 50 kr. Nyilatkozat. Midőn az „Esztergom és Vidéke“ nagyérdemű közönségének tudomására adom hogy e lap kiadói jogát a mai számmal Berger Zsigmond urnák át­adtam, nem mulaszthatom el egyszersmind, hogy azon szives pártolásért, melylyel törekvéseimet, — két éven át istápolták, őszinte köszönetemnek ki­fejezést ne adjak. Azzal a megnyugvással veszek búcsút, hogy legjobb akarattal, őszinte törekvéssel, minden erőm­mel megtettem azt, a mit a kitűzött czél elém sza­bott. Esztergom, 1881. márc. 29-én. ______________________id. Mell inger Rezső._____ N yílttéri) i Folyó évi márczius hó 26-áu a „Fürdő ven­déglő nagytermében“ tartott hangversenyen megje­lent, ama bizonyos urhölgynek négyszemközt azt mondom; hogy ha még eddig nem sajátított el több illemet, mint a melylyel rendelkezik ; úgy ajánlanék neki egy kis illemtant — akár Sáskáit is — mivel illetlen primitiv modorával nemcsak másokat miüt ez esetben engem — compromittál; hanem főkép önmagáról ad hatványozott szegény - ségi bizonyítványt, önmagát compromittálja. Ismé­telve ajánlom saját érdekében, hogy köszörülje ami köszörülni való van, mert a csorba önmagának árt, önmagát compromittálja, végre is nem vagyunk pusztán ; Prokopp Gyula jogász. HATTOXI-féle BUDAI KIRÁLY keserOforrások Deák Ferencz-forrás, Hunyady Mátyás-forrás Szí. István-íorrás, Gróf Széchenyi Jstván-forrás Mattoni éa Wille, Budapest. Kapható minden gyógyszertárban é* ásványvíz­kor» sVe'iesi^n. Vérrel Üzletemet átváltoztatni óhajt­ván mindennemű divat árúczikkeket u. in. ruhakelméket, lüstert, ternot, kretont stb. stb. "i. mi áron ak 25' I végkép elárusítok. A nagy érdemű közönség becses figyelmébe ajánlva maradok tisztelettel Grünhut K. a városi gyógyszertár átellenóben. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelőséget a lásson, mert mindenét elvesztette. A nyomor gyak­ran beköszönt hozzá, — de azért elszántan viselte szomorú sorsát. — Megérkezett már a válás ideje, a hadnagy nem maradhatott tovább a gyönyörű leány mel­lett. — Nehezemre esik ; elszakadnom kegyedtől, Miss Tracy — moudá Grey és megfogta a leány kezét — azért, mert tudom, hogy oltalom nélkül marad. Boldog lennék, ha legalább az első napok ínségeitől megválthatnám. Elfogadua-e egy kis se­gélyt attól a férfiútól, a ki legönzetleuebbül ajánl­ja fel barátságos szándékát? — Grey hadnagy ur, — válaszolá Eleonora büszkén — mi jó barátok sohasem lehetünk. Kö­szönöm felebaráti hajlamát, de én bízom abban, — hogy saját kezem muukájával megfogom kereshet­ni kenyeremet, isten önnel! Eiváltak. Az ifjú hadnagy úgy érezte, miutha nagy csapás, nagy veszteség érte volna s eltűnő­dött, elábráudozott a leány után. Borús hangulat­tal tért vissza Romába, bogy a hadi ügyek után lásson. Atlanta megszállása és kiürítése, a Havanná­ra való vonulás s egyes megszállások és harczok örök emlékezetűéit maradnak e háború történetében. Sherman diadalainak részese nagyon sok tekintet­ben a legbátrabb katona Grey volt, ki elszáutan rohant a leghalálosabb veszedelmekbe is s mindig győztesen került vissza. Nemsokára már mint ezredessel találkozunk vele, de ekkor már több seb* volt. Veszélyes álla­pota daczára Illiuois-ba vitette magát, hogy végső óráit auyja kebelén szenvedje ki. Hetekig szótlanul mereven, majdnem élettelenül feküdt ágyán. Egy reggel azután, midőn a nyájas nap gyógyító suga- > rai özönlöttek reá hosszú álmából némileg meg- i erősödve tért magához. Ágya mellett anyja, s auyja mellett egy szép I leány ült, ki a közelmúlt sok emléket fölidézte. —/ Miss Tracy ? ! Kegyed az ? . . oh lehetsé­ges-e? Áldott sorsom, hogy újra visszaadtad őt.. raondá Grey és feléje nyújtotta lázas kezét. — Eljöttem, mert kötelességem volt. Hallot- ] tam. hogy Grey ezredes súlyosan megsebesült, s I tudtam, hogy hol lakik anyja. Eljöttem tehát, — j hogy tartozásom, hogy hálám csekély részét letör- J lesszem. Most látom, hogy auyja is beteg ; enged- j je meg tehát Grey ur hogy éu ápolhassam. — Eleonora! — moudá Grey a meghatott­ság ellágyult hangján — köszönöm jószívűségét. Ha tudná hogy mennyire kerestem a h alált, a mi­kor önt elvesztettem. — Es ha tudná most, hogy mennyire óhajtóm egészségemet, m időn kegyedet újra föltaláltam. Meg fog gyógyítani . . . Akkor azu­tán adja nekem ápoló kezét . . . —: Örökre ... — rebegé Eleonora — már | nem vagyok lázadó leány . . . A jó anya könyes szemmel nézte a megindító jelenetet s reszkető kezekkel adta áldását a legdrá­gább frigyre, melynek előzményei még ott a véres csatamezőn kezdődtek. Négy hónap múlva Grey ezredes oltárhoz ve­zette a leányt. És most boldog napjaiban gyakran elmondja Roma megszállása történetét, a hadifo­golynők sorsát, szóval megemlékezik arról az időről midőu Eleonórát foglyul ejtette, holott ő lett a szép lázadó leány foglya. y-ó.

Next

/
Thumbnails
Contents