Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 2. szám

Melléklet az „Esztergom és Vidéke“ 2. számához.

azonban hogy az hi leginkább fog tapsolni Gerster Etelkának az Gerster Etelka maga lesz,ha t. i. pengő arany dollárjait megolvassa és tapasztalni fogja, hogy azok megsokasodtak, mint a csillagok az égen, mint a homokszem a földön.

Ezen bibliai hasonlat eszembe juttatja azon vallásfelekizetet, melynek én is büszkén vallom magam tagjának és mely újabb időkben habár az egész müveit világ undor kifakadásai alatt, de még is némely országokban főleg a sörivás civilizatiójá- bau előre haladó Deutschlandban ismét és ismét üldöztetés tárgyává vált, és mely ilyentén a maga történetében visszatüKrözteti a világ egyik legnemesebb emberének Jézusnak kiszenvedéseit, ki ép mint az izraeliták, martyr kínokat szenvedett, mert világosságot, reformot, szabadságot hirdetett. Their mothros ase better mothros, their fathers ase better fathers, their children ase better children their charities ase unlike better tlnm ours, igy szól Amerika legnagyobb lapja a New-York Herald; ami pedig magyarul annyit tesz: az ő anyáik jobb anyák az ő atyaik jobb atyák, az ő gyermekeik jobb gyermekek, az ő jótékonyságuk nagyobb mint a mienk, anditwe praise the lord we sing their songs, andit- we pray we pray their prayers és ha az Istent dicsérjük igy folytatja ezen lap az ő dalait énekeljük ha imádkoznak az ő zsoltárait rebegjük“ — mindennek daczára azonban még mindig él a zsidógyillőiét gyász virága. Az Észt, és Vid. szerkesztőjének avatott tollából olvastam egy a zsidókra vonatkozó gyönyörű czikket, mely méltó, hogy feledésbe ne menjen, nem tán azért, mert köszönettel tartoznánk neki, hogy az igazság mellett kardoskodott — az kötelesságe — de mert oly benső oly megkapó hangon beszél, mely mutatja, hogy azt mit ir, hogy azt érzi is.

E gyönyörű czikket angolra lefordítottam és széles körben felolvastam, hol viharos tapsokra ragadta a hallgatókat.

Itt Amerikában ilyen dolgokról csak akkor Írnak ha a külföld valamely garázdálkodó Herostra- tese anyagot szolgáltat, — mert ha valaki az Egyesült Államokban disputálna holmi jogelvouás- ról vallás, hit miatt -- az rögtön bolondházba kerülne mint „lunatic“ mint Őrült — annál nagyobb elismeréssel találkozik az, ki más országokban hol ezen álláspontot még el nem érték, az emberi méltóság és szabadság ily magasztos polczára tud felemelkedni.

Különben az én kedves Esztergomom néhány sötét pT'auatot kivéve soha sem felejtkezett meg arról, úgy a tan „szeresd felebarátodat“ zsidó tan és ennélfogva támogatva a derék tiszteletre méltó

galázza a büszkeséget s már nem daczol hauem kinyújtja kezét és eseng. Harmadnapra elmarad a köuyör-étel, mert az orvost a hadjárat szólította el. Harmadnapra jön egy uzsorás s el viteti a varrógépeket s az értékesíthető bútorokat. És végül—- jön a háziúr s megparancsolja, hogy másnap más lakó számára ürítsék ki a szobát.

Oh az asszouy nem törik meg úgy a kin alatt. Szolcsányi a mentő halál karjaiba rohant; de özvegye és leánya nem mertek a legvégsőre gondolni.

Ekkor egy libériás inas lép be a nyomorult hajlékba. Egy kis levélkét ad át. A nyomor harca diadalát akarta ünnepelni. Bágyadtan megsemmisülve olvasta a következő sorokat:

„Asszonyom! Kegyed nagyon szegény s beteg leánya van. Én ismerem leányát és sajnálom. Fogadják el ajánlatomat. Holnap egy külföldi fürdőre utazom. Csatlakozzanak hozzám. Udvarias és hálás leszek, ha Margit velem osztja szerelmét. Válaszoljon azonnal. Báró Sziklavári Kázmér.“

Szolcsányiué megvetőleg s büszke haraggal lépte össze a levelet s e szavakkal utasította el a szolgát :

— Mondja meg uráliak — hogy nincs válaszom.

Ázutáu mereven bámult maga elé. A nyomor harcza még nem diadalmaskodott.

— Mi volt abban a levélben jó anyám?

— Istenkáromló gúny, leányom ... ne beszéljünk többet róla.

— Akkor adj anyám egy almát.. . meghalok egy almáért. . . édes jó anyám . . .

Lázbau feküdt a íeáuy. Mellette térdelt a szén- , védő anya állhatatosan küzdve a nyomor harczát. Ember nem jött feléjük. A büszkeség még nem tudott koldulni.

— Egy almát jó anyára .... meghalok egy falatjáért . . . Tárnoki Bélától nekem egy almát . . . Gh jószívű volt már ő hozzám.

így köszönt be az est. Az anya még nem válaszolt Tárnokinak. A nyomor harczának úgy is nemsokára vége . . •

Legyeu meg a te szent akaratod . .

Tárnoki Béla soká kereste a nyomorultakat, a néma koldusokat, végre megtalálta. Még életben találta. Az Isteu is úgy akarta.

esztergomi clerus által — a judenfresserei szemétdombjára soha fel nem hágott. Ez Esztergom dicsősége, dicsősége a catliolicus Esztergomnak, dicsősége népének, dicsősége gondolkodás módjának, dicsősége szivének és büszkeségem nekem, ki büszkén vallom magam Esztergom hü fiának. Adja az ég hogy pzon idő mihamarább elérjen, midőn nem lesz súrlódás az állás és vallás között, nem lesz harag hit és Ilit miatt, midőn az Egy Isten imádásá- bau csak két különbség lészen ember és ember közt: az a ki becsületes, s az, a ki gazember !

Isten velünk.

Schwarz Gyula.

Hírek.

— Kinevezés. Magos Sándor helybeli járás- birósági jegyzőt albiróuak nevezték ki. Megüresedett helyére pályázatot hirdetnek.

— Áthelyzés. Nagy Autal telekkönyvvezetőt Bajára ugyancsak telekköuyvelőnek helyezik át.

— Halálozás. Grünwald Emanuel kereskedő hosszasabb betegeskedés után tegnap elhalálozott.

— A casinóból. Hiibsclil Sándor megválasztott pénztárnok lemondván hivataláról, helyébe a választmány Fekete Györgyöt választotta meg. — Egyúttal azt a kellemes Ígéretet olvassuk a titkári hirdetésben, hogy két három estélyt rendeznek.

— Rényi Rezső ur naptárunkat egy ismertető czikkeu kívül semmi egyébbel nem befolyásolta.

— Bosnyák barátjaink néhánya tudvalevőleg nem illant meg az első rajjal. Néhányau ugyanis itt maradtak, de ezekről most az a hir kering, hogy szintén visszaindulnak az édes szilváiról s keserű emlékeiről városunk és megyénk minden mozgósított fia előtt oly sajátságos emlékezetű országba, melyet Európa térképen Boszniának neveznek.

— Uj adónem. Magyarországon ez időszerűit minden lehetséges csak uj adónemek föltalálása lehetetlen. Ez a gondolat gyötörte Komárom egy Archimédesét, a ki minduntalan uj adónem kifundálásán törte a fejét. A komáromi közlöny után beszéljük el a kedélyes történetet. Itt ugyanis azt írják, hogy Fuchsz József uram, komáromi lakos, az alább szó szerint közölt javaslattal állott elő a pénzügyminisztérium előtt: Nagyméltóságú Miniszter ur! liegen óhajtozok Nagy Méltóságát értesíteni hogy ha ezen egyszerű iratom megértő nem lőne Nagy Méltóztatott adót vetni, de még ezeket is ajánlanám, hogy az Orvosok és Patikárusok az az Gyógyszerészek bélyeg nélkül neathatuának ki orvosok reczeptet, gyógyszerészek orvosságot, mert szinte kereskedésbe áll mint nyugta kiállítás szerint azonnal mint színezet lapjain vannak billegek és naptárakon vannak is más részeken, úgy lehet orvosok és gyógyszerészéket lehet rászorítani úgy is nagyot játszanak szegénynek sem tesznek barátság utón semmit stb, Fuchsz József, elszegényiilt iparos kőműves.“ E javaslat azoubau azou hátirattal adatott vissza az illetőnek, hogy javaslata „érdemleges tárgyalásra érdemesnek nem találtatott.“ Ez az adóterv tehát megbukott; de vigasztalódjék F. uram, majd lesz helyette más! Nehéz volna megítélni, hogy Fuchsz József kőműves nem lenne-e olyan arányban hivatva a magyar állam fiuancziális épület rozzantságáu kőmtiveskedui, akár csak a mi istenadta mostani pénzügyminiszterünk ?

— Germanisatio. Izraelita hitközségünk újjáalakulására tudvalevőleg egy bizottságot választottak, mely a napokban meg is ejtette a választásokat. Nem lehet azonban erős megrovás nélkül hagyni a meghívó választási bizottság eljárását. A bizottság ugyanis erősen neki gyiirközve az összes megválasztottakat német meghívókkal tudósította. A germanisatio ellen küzdeni programmunkbau lévén ez utón s ez alkalommal csak ilyen módon figyelmeztetjük az illető urakat arra, hogy a hivatalos nyelv egész Magyarországon megköveteli a magyar szót s azt fölháberitás nélkül még az esztergomi izraelita hitközség alakitó bizottsága sem ignorál- hatja.

— Izgalmas jeleneteknek volt szemtanúja néhány nap előtt Komárom városa. Egy előkelő tisztviselőt temettek el ugyanis, a kit miután már be- hantoltak rögtön kiástak, mert tetszhalottnak tartották. Teltemre akarták hívni, de a kísérlet nem sikerült. Az egyik komáromi lap a következőket írja: Wéber Kínos ur, a komáromi első takarék- pénztár főkönyvvivője, társas életünknek egyik kiváló kedélyességéről ismert alakja, múlt hó 25-ken szívszélhiidés következtében hirtelen meghalt. Temetése 27-én nagy részvét mellett ment végbe. Már lenn a sírban, a fagyos rögök alatt pihent, midőn a sir felhantolásával foglalkozók dörömbölésszerü zajt véltek a sírból fölhangzani. A rémület és képzelődés tetszhalottnak gondolta az eltemettettet, miért is s temetőgondnok beleegyezésével lázas sietséggel ásták föl a sírt s nyitották ki a koporsót; de az életnek semmi nyoma sem \olt a jéggé hidegült testben. A rendőrség értesittetvén e körülményről, hogy a t’.flhevült képzelődés akozta ezen balhiedelem terjedésének elejét vegye, s annak alaptalanságát kimutassa, a holttestet a halottas kamrában felügyelet mellett föuhagyatta. A nyomban és másnap ismételten megejtett orvosi vizsgálat minden kétséget kizárólag kideríti, hogy a halál már eltemetés előtt bekövetkezett, miként azt a halottkém konstatálta. Áldás a megboldogult emlékére!

A másik komáromi lap pedig következőkép írja meg az izgalmas jelenetek történetét:

— Asszonyzendülés. A napokban temették el Wéber János takarékpénztári tisztviselő urat, s már le is tették a sírba, midőn egy képzelődő öreg asz- szony — mint állitá — haugokat és zörgést hallott a koporsóban; rögtön jelentést tett, a szegény boldogul tat még azou este fölvették sírjából, és más nap délig tartották és Őrizték a temetői halottas házban mig végre — a megejtett szigorú orvosi vizsgálat után — alaptalan koholmánynak találván az egész hírt, ismét eltemették. Az egész komédiára az szolgáltathatott okot, hogy a sírba, melybe tették, egy régibb, elkorhadt koporsó is volt, s erre midőn az uj koporsót rátették és hántolni kezdték, a korhadt koporsó beszakadt és ez bizonyos zörgést idézett elő, mégis több százra menő asszony sereglett össze és vándorolt ki a temetőhöz, s találkozik még olynu is, ki máig sem hiszi el, hogy a boldogult valóban meghalt, és különösen azt nem, hogy ismét eltemették, hauem — mint mondják — csak a koporsót temették el, de a holttestet felvitték Becsbe. No de az ilyenek ráérnek, unalomból miudent kigondolnak s emelett rettenetesen hihetetlenek

— Ügyetlen rosszakarat. A múltkori casinói tisztujitásoa szóba került a titkárságra lapunk szerkesztőjének neve is. Főldváry István urat azoubau már hetek óta cand'dílták s minthogy egyedül állott, nem is lehetett szó más megválasztásáról. Lapunk szerkesztője megkérte fölléptetőit, hogy adják oda szavazatukat másnak s ha nyilvános a választás akkor nyilvánosan le is mond a jelöltségről. Közvetlen a választás előtt lapunk erős czik- keket közölt a casino legutóbbi mozgalmai ellen s lapunk szerkesztője függ e 11 en sé g e megóvása végett sem is vállalhatott volna tisztet, így történt, hogy lemondása daczára is néhány szavazatot kapott, a mit azonban nem vehet senki sem bizalmatlanságnak. Néhány szavazatot bizonyos tisztségre több érdemes ur is kapott, a mit dobra, ütni s a miből bizalmatlanságra következtetni csak olyan ügyetlen rosszakarat volna képes, a milyen Haan Rezsőt vezeti.

— Rovó Bán Mea culpa czim alatt egy levelet küldött be, melyet jövő tárczánkbau közlünk.

—- Zeneestély. Vasárnap este a Fürdő vendéglő nagy termében igen érdekes zeneestélyt rendeztek classicus zenét művelő zenészeink. Takács Imre vezetése mellett az estély inkább magán jellegű lévéu, nem is soroljuk elő a remek programúi miudeu részletét. Lehetetlen azonban kiemelés nélkül hagyni a tehetséges és buzgó zenészek valóban nemes irányát, melynek csak az a hiánya van, hogy nagy közönség elé lépni még mindig tartózkodó. Dr. Berényi Gyuláué s a Palásthy-nővérek két-két dalt énekeltek, a mi a szép számú s válogatott közönség előtt teljes méltáuylatbau részesült. Prokopp Józsa k. a. zongorakisérete is megérdemelte a közönség tapsait. A zeneestély hat óra után kezdődött s másfél órai szünórával éjfélig tartott. Majdnem sok volt a jóból. Csak már az egész uagy közönség is élvezhetne belőle valamit. A tisztán classical zenét cul ti váló társaság különben eddigi buzgósága után azt hiszszük, hogy még inkább ki fogja bővíteni programmját s nemsokára ki fog bontakozni eddigi tartózkodásából.

— Szilveszter estéje zártkörű s nagyobbrészt egészen polgári jellegű mulatságokban folyt le. Vel- zer Ferenez tánezmester Szilveszterestéje a hajdani Bitter-féle helyiségben rendkívül látogatott volt. — Több család körében nagyobb és díszesebb társaság várta be az uj esztendő hajnalának legelső mosolyát.

— Ä fiatal urak bálja. Örvendünk neki társadalmi életünk szempontjából, de nagyon sajnáljuk, hogy a bizottság megalakítása olyan módon történt meg, a mi sok neheztelésre ad alkalmat. Nálunk sok viszonyt tekintetbe kell veuui s ha teljes sikert akarunk aratni, nagyon sok koifihnényuyel meg kell alkudoznunk.

— A szépírás mesterségéhez városunkban alig ért valaki jobban, mint Bohátka Autal, ki néhány mintát küldött szerkesztőségünkbe megbirálás végett. írása határozott, Ízléses s egészen a kalli- graphia szabályai szerint való. Valóban megérdemelné a közönség pártfogását is.

— Beszédes Sándor irodalmi jelentését jövő számunkban közöljük.

— Az Ország-Világ uyolezadik s a Képes Családi Lapok 14-ik száma valóban elismerésre méltó tartalommal érkezett szerkasztőségünkbe.

— Minden kézirat a lefolyt évről, melyet

nem hoztunk, vagy a melyre nem üzentünk, meg- s e m misült

______________________________

F

elelős szerkesztő : Kőrösy László.