Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 25. szám
Az országos nőegylet. Vasárnap tartotta ez évi rendes közgyűlését. Az eddiginél lmsonlithatlamil nagyobb és valóban oly diszes, előkelő közönség vett azon részt, hogy ha ezután ítélnünk lehet, az utóbbi időben sok viszontagságon keresztülment egyletre jobb idő vár. És ezt örömmel lehet konstatálnunk, mert kevés egylet van az országban, melynek a nőiparegyletnél szebb és magasztosabb feladat jutott volna osztályrészül : Az egylet a múlt évben meglehetősen zilált viszonyok között igyekezett az előző hibákat jóvátenni és az egylet reputáczióján esett csorbát ki köszörülni. A régi erők nem voltak erre elégségesek és az eszközök nem elegendők, A mai közgyűlés oly választmányt állított össze, mely díszére válik az egyletnek és melynek munkaképessége, tevékenysége iránt a legvérmesebb reményeket lehet táplálni. Az uj tisztviselőknek és választmánynak kell az orsz. nőiparegyletet úgyszólván reorganizálni és uj életre hívni, czéljai megoldására képessé tenni. Erre képesnek hisszük úgy a tisztviselőket, mint a választmányt és örvendünk, hogy az általuk is rokonszenves figyelemmel kisért egyesület végre biztos jövő elé nézhet. A közgyűlés lefolyásáról a következőket: Az elnök Tarnóczy Gusztáv megnyitván a gyűlést, a kellő alapszabályszerü intézkedések után felolvastatja az évkönyvben foglalt évi jelentést, mely tudomásul vétetik. Az évi jelentés konstatálja az egylet középszerű haladását, érinti az egyletnek tagokban való gyarapodását és megemlékezik azokról, kiknek közreműködése az egylet ügyeinek némi lendületet biztosított. Ezek között az évkönyv nem említi fel Tarnóczy Gusztáv alelnököt, de mi készséggel ismerjük el, hogy az a fegyelem, rend és szabályos ügymenet, mely legutóbb az egyletnél tapasztalható, főleg Tarnóczy ügybuzgó és önzetlen fáradozásának köszönhető, melylyel az egylet ügyeit felkarolta. Az évi jelentés felolvasása után Tarnóczy szóval is tett jelentést az egylet ügyeiről és lelkesen utalt azon teendőkre, melyek a tagokra az egylet felvirágoztatása körül várnak és buzdított az együttes tevékenységre, egyetértésre stb. Zichy Antal kéri az elnökséget, hogy jövőre az évkönyvben az intézet nőképezdéjéről is foglaltassanak statisztikai adatok. Gel 1 éri Mór titkár indítványára egyhangúkig elhatároztatik, hogy ezentúl az évkönyv a közgyűlés előtt legalább egy héttel küldessék meg à tagoknak. Az ügyész javaslatára a rendes és alapitó tagok behajthatatlan követelései leíratni rendeltettek. Ráth Károly ajánlatára egyhangúlag elhatároztatik, hogy a mennyiben az egyletnek törekvései az ipar terén az általános érdekű törekvésekbe beilleszthetők, az orsz. magyar iparegyesülettel, mint a hazai iparérdekü törekvések ez idő szerinti képviselőjével szorosabb érintkezésbe lépjen és a czélok megvalósítására közösen törekedjék. Ezután a szavazatszedő bizottság nevében Margit a y Dezső jelenti, hogy a tiszt újítás a következő eredménynyel ejtetett meg. Elnök lett Ko vádi László né egyhangúlag; alelnöki Békey Imréné, de Gerandó Antónia, gróf Zichy Jenő; pénztárnok : Galgóczy Ká ro ly, titkár : S z e g f y M ó r n é. Választás alá ez idén nem jöttek a következő — Már hogy is maradhatott volna veled szemben? Zoltán válasz nélkül hagyta megjegyzésemet, és tovább beszélt: — Üssük a vasat mig meleg, gondolám és miután már pár perczig integettünk és csókokat hánytunk egymásnak, jelekkel igyekeztem tudtára adni, hogy szeretném őt azonnal felkeresni. Abból, hogy oly szabadon mozog, gyanítom, miszerint nem tart attól, hogy valaki megzavarhatja. Integetésemre újabb távirati csók volt a válasz. — Hisz ez pompásan megy ! — vágtam én közbe. — No csak várd be a vegét, válaszold Zoltán és csak nyugtán dicsérd a napot. Beszóltam a col- légákhoz a szomszéd szobába, hogy ha keresni találna a chef, mondják meg neki, miszerint én egy actáért mentem az irattárba. Azzal rohantam át. Felszaladok a lépcsőkön és lélekzet nélkül halálomra becsengetek az első ajtón. Egy pápaszemes kopasz fej tűnt elé : — Mi tetszik ? — Kérem én Weisz urat keresem mondám hirtelen. — Mivel szolgálhatok? En vagyok Weisz Dávid. — Ne neked, gondoltam. De hogy is tudtál ily közönséges ostoba nevet említeni ! Ezer bocsánat, nekem Weisz Salamon úrral volna dolgom! Ezzel tovább álltam. A másik ajtón, nagy örömemre női hang felelt kopogásomra. Jó helyen járok már! A mint belépek, egy meglehetősen pongyolán öltözött de annál gondosabban kifestett hölgy fogad igen nyájas mosolylyal. Siettem visszavonulni. Körülnéztem az egész folyosón, még csak két ajtó volt de azoknak egész külseje is mutatta, hogy olyan helyre vezetnek, a hol még szobalányok sem szoktak reudezvoust adni. Már most mit tegyek, ezen töprenkedtom, nézegetve minrégebbi tisztviselők: Tarnóczy Gusztáv, Ivugler Mária alelnökök, Gelléri Mór titkár. Elnök végül bejelenti, hogy Halász DezsŐné még a gyűlés elején beküldött levélben lemondott alelnöki állásáról és a tagoknak az eddig irányában tanúsított bizalmáért köszönetét szavaz. Az egylet érdekeinek előmozdítása körül oly kiváló szolgálatokat tett alelnökuő visszalépés sajnálattal vétetvén tudomásul, a közgyűlés ez érdemek elismeréséül lelépőnek jegyzőkönyvi köszönetét szavaz és annak közlésével Bulyovszkyné, Vadnayné és Széllné úrnőket bízza meg. Yégiil az elnöknő üdvözletére egy Kugler Mária, Bulyovszkyné és de Górandó Antonia úrnőkből álló bizottság küldetik ki, mire a gyűlés két órakor véget ér. Uj tenyészmód szüksége szőllő- szetünkben. SzŐllőszetünk közelebb múlt évben — kivált csemege faj szőlő tenyésztése tekintetében — feltűnő haladást ért el. Vannak szakembereink, kik a mi hirnevesb fajt felmutatott a világ, nármi magas áron beszerezték s hazánkban is teuyészforgalomba hozták, s anynyira szaporiták, hogy egy-egy vessző a mely — mint p. o. „Dúc of Bucheuch" — négy évvel ezelőtt még 10 forint áru volt, most már 50 krajezárért megszerezhető. Kisebb árak hasonló arányban szállottak alább. Fájdalom, a jeles újdonságok mire gyümölcsöztek, mire nagyobb mérvű tenyésztésre méltóknak, és kevesebb költséggel tenyészthetőnek bizonyultak : hazánk több vidékén a külföldről beszármazott félelmes ellenség : a phylloxera rovar is megjelent és reményteljes szőlészetünket végelpuszti- tással fenyegeti ; olannyira, nogy bár a phylloxera lepett szőlők egészen zárolva vannak, s az e rovartól, még mentes helyekről is tilos a szőlővessző szállítása másként, mint egyik községből a másikba az illető törvényhatóság, egyik megyéből a másikba a földmivelési minisztérium engedélye mellett: a phylloxera veszélylyel ismeretesb szakembereink szollő ültetvényeinket ama veszélylyel szemben előbb utóbb menthetlenül elveszettnek tartják. Hogy még is szőllőültetvényünk legyen, szerintük a szőllőtenyész- tést egészen újból kell kezdeni, még pedig jó faj magokból létrehozott szellő csemetékkel, mert újabb tapasztalat szerint ezek vaunak hivatva a phylloxera ártalmának — úgy mint más növény is — ellent- állani, a mennyiben ezek sokkal izmosabb gyökérzettel biruak mint az általában dugványozással tenyésztett szőllőtokék. E tenyész móddal a mag jól választása, és növényének gondos kezelése után állítólag 3—5 évre gyümölcsöző kitűnő uj fajok is nyerhetők. Minélfogva a tapasztaltabb németek — mint a „Földmivelési Érdekeink" közli — a czélra már ugyancsak kelesztik a szőllőmagot, s aj ánlja e tenyészmódot nekünk is mielőbb megkísérlem, ne- ' hogy majd ha phylloxera erőt talál venni jelenlegi ültetvényünkön, a kipusztult növények helyett tul- nagy áron kellessen Németországból beszerezui azon magonezokat, melyek itthon talán sikeresebben, de mindenesetre sokkal olcsóbban általunk is előállit- Latók lettek volna. _____ G. K, H írek. Az évnegyed lejárván, kötelességünk felkérni olvasóinkat, hogy az előfizetéseket megujitaui szivesdenfelé. Hát egyszerre csak észreveszem, hogy biz én az első emelet helyett felszaladtam a másodikra. Ú te tökfilkó ! mondám egész őszintén magamnak, s azzal vissza az első emeletre ! Becsengetek. Ablakcsapkodás; majd nyílik az ajtó és bosszús arczczal mint a kit valamiben zavarnak, de mégis kérdő tekintettel állt előttem az én szépem. Észrevettem ugyan azonnal, hogy nem a váczi utczai kis leány, de mégis ő volt a csókhányó, s ezért legcsábitóbb mosolyommal karjaimat kitárva sieték feléje. — Íme édes gyönyörű lelkem... — Jézus Mária, egy őrült! segítség! kiáltott ő és futott a másik szobába. Nem volt időm a sajátságos és legkevésbé sem várt fogadtatás oka felett gondolkozni. Ha itt találnak, ez kellemetlen magyarázatokra adhatott volna okot. Hosszúra nyúlt arczczal siettem lefelé a lépcsőn szerencsésen ráhágva egy szemközt jövő hölgy lábára, a ki igen görbén nézett rám és erősen carambolázva egy másik úrral, a ki haragjának válogatott szavakban adott kifejezést. Hanem hát mit törődtem én mindezekkel mikor egy egész sereg talány állt előttem, sokkal nehezebben megfejthetek, mint boldogult Hamlet „Lenni vagy nem lennia-je! A fogadtatásból az kelle következtetnem, hogy nem ismert. De hiszen majd egy negyed óráig ka- ezérkodott velem és csókkal intett beleegyezést, mikor jeleztem, hogy át fogok jönni! Talán csak felakart ültetni ? Vagy talán maga a fogadtatás is kaczérkodás volt? Nem az nem lehet! Itt valami kimagyarázatlau rejtélynek kell fenn forognia. Anynyira izgatott voltam, hogy nem akartam egyenest visszamenni a hivatalba nehogy kérdezősködni találjanak. Elkezdtem fel és alá sétálni az utczán folyvást törve eszemet, hogy a dolog nyitjára ráakadhassak. A lifís levegőn való mozgás kissé lehűtött. Már beakartam fordulni a hivatal kapuján, midőn úgyszólván önkénytelenül, mégegyszer felpillantottam az átellenes házra,. Hát az a leány megint j keljenek, hogy a szétküldésben zaver ne álljon be. Egyúttal kérjük a hátralékos előfizetési dijak szives beküldését. — Kinevezés. Mint örömmel értesülünk, Mayer István praelatus-kanónok czimzetes püspökké neveztetett ki. Csak méltót talált a kitüntetés, melyhez szerencsét kíván mindenki, ki István bácsit ismeri, pedig e név ki előtt lenne ismeretlen. — Olajszentelés és lábmosás. A szertartásszerű ünnepélyes olajszentelés és lábmosás a főszékesegyházban ma fog a szent nr.se után megtartatni. — A nagy böjti szent gyakorlatokat a főszékesegyház kápolnájában az idén Nilles Miklós jézustársasági atya, innsbrucki egyetemi tauár vezette, a papnövelde kápolnájában pedig Rosty Kálmán szinte jézus-társasági atya. Rosty Kálmán kalocsai főgymnásiumi tanár, hol a főgymuasium a jezsuiták vezetése alatt áll, és ő a magyar irodalom és a történelem tanáréként működik s kinek neve az egyházi költészet terén igen előnyösen ismeretes: A két egyházi férfin szónoklatai az átalános vélemény szerint a szónoklat remekei voltak. — Nagy böjti ajtatosságok. Az úgy nevezett szent gyakorlatokon kívül, melyek a hét első napját veszik rendszerint igéuybe, szerdán délután megkezdődtek a nagy heti ajtatosságok a „passióval." Az ajtatoskodók buzgalmának, mint örömmel tapasztaljuk, szép kifejezése azon tény, hogy az idén látoga- tottabbak a templomok mint egyébkor. — Két fiatal tudós, Dr. Pulszky Károly és Dr. Thallóczy Lajos ur érkezik városunkba nagypénteken. Mindketten Knauz Nándor vendégei lesznek s a levéltárakban eszközölnek kutatást. Kedden reggel térnek vissza a fővárosba. — Adó tárgyalások. Kedden és szerdán megkezdődtek az adóügyi tárgyalások a városra vonatkozólag is. Már az első nap szolgáltatott panaszra elég okot, mely panaszok orvoslására a reclamatio- nális bizottság lesz hivatva. E tárgyra még vissza‘ térünk. — Reviczky Győző urnák. Az Esztergomi Közlönyben megjelent nyilatkozatát megolvasva a tűzoltó egylet létkérdése felől, meg fog engedni a főparancsnok ur, hogy kimondjam, minő hatást gyakorolt rám e nyilatkozat. Főparancsnok ur rosszaim színben tünteti fel magát, mint a minő valóban. Legyen szabad azonban egy körülményre figyelmeztetnem. Tűzoltó egyletünket elejtenünk nem szabad. A kir. város, mint értesülve vagyok, megígérte, hogy az egylet méltányos kérelmeit a lehetőségig teljesíteni fogja, de akarja tudni, hogy kivel áll szemben. A közönség pedig nem oly rossz, mint a minőnek látszik. Váljon nem volna-e czélszerű — nem választmányi gyűlést, hanem —- egy rendkívüli közgyűlést összehívni, mely rendkívüli közgyűlés azután a múltra nézve behatóbb eszközökhöz nyúlhatna, a jelen és jövőre nézve pedig, eltekintve a múlt pénzügyi calamitásaitól, tisztán a meglevő buzgó tagok és birtokban levő szerelvényekre támaszkodva az egylet újjászervezését élőről kezdené? Azt hiszem, czélt érnénk vele. Kérem a főparancsnok urat, kisértse meg e módot. Egy volt és leendő pártoló tag. — Böjti ebéd. Az egyházmegye főpásztora által évenként tartatni szokott böjti ebéd ma, csütörtökön lesz, mire a meghívók már előzőleg szétküldettek. — Köszönetnyilvánítás. Alulírott kedves kö- telességemnek tartom kiváló köszönetemet kifejezn \ csak ott kaczérkodik az ablakban. Feltekintek a m i hivatalunk épületére, hát képzeld ! A második emelet egyik ablakában ott láttam Zboresek Vendelt azt az esetlen formájú hosszú szőke cseh számtisztet, boldog mosolytól félrecsavart ábrázattal, a mint épen egy ügyetlen csókot int át. Egyszerre világos lett előttem minden. Természetesen én az én rövidlátó szemeimmel azt hittem, hogy az a lány a a harmadik emeletre reám kacsingat, pedig mosolyai a második emeleten levő számtisztnek szóltak. — Biz ez malheur, mondám, de vigasztalódjál, a zwickerrel majd nem esik meg ilyesmi rajtad ! — Hiszen vigasztalódni, azonnal megvigasztalódtam, mert az olyan lánynak, a ki egy Zbor- csekbe tud szerelmes lenni, okvetlenül rossz Ízlése van, már pedig a rossz Ízlésű szobalányok szörnyű unalmasak, nem érdemes velük viszonyra lépni. Hej az a váczi utczai kis barna, a ki oly édesdeden mosolygott rám, tudom annak jobb Ízlése van! Csak összejöhetnénk ! Szívesen elfeledném a ma történteket, meg neked is megbocsátanék, mert akár mit beszélsz, te vagy az oka mindennek, mert ha ma bej ősz . . . — No hát csak bocsáss meg és feledj, mert holnap látni fogod azt a kis barnát, s előérzeted nem csalt az egyszer, mert az csakugyan helyre egy kis teremtés! Holnap Sába királynőjét adják Wil ttel, az asszonya bizonyára színházban lesz, ilyenkor ő szokott a boudoirban fogadni. Tudod én ió* lábon állok vele majd téged is elviszlek. — Mit, te ismered ? És múltkor ezt titkoltad előttem, legjo b barátod előtt! Aztán meg, hisz. . . Tegnap is operát adtak talán. . . — Tudod, vágtam közbe, vannak dolgok, a melyeknél egy kissé eltekintünk a barátságtól. A mi pedig már elmaradásomat illeti, arról csitt! Beteg voltam ! Kis káplár.
