Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 24. szám
lehető legjobban ismerjük, mindeddig még sem akadtunk ilyen társadalmi miseria nyomára, s adja Isten, hogy ezután se akadhassunk. Ezzel tartozunk a közönségnek.) A vádra Dr. Muriuyi Endre védő ügyvéd felel s a per történeti részét kidomborítva erős dialecti- cával bizonyít vádlott mellett, ki egyedül azért, hogy szerzője a kérdéses hírlapi közleménynek, el nem Ítélhető, mert az magánezélból és nem sajtó utjáni közlésre lett kiállítva s mert az tud.án kívül, sőt tiltakozása daczára is közöltetett. Ha ezért vádlott vétkesnek volna kimondható, akkor el kellene ítélni azt is, ki saját asztalfiókja számára készítene egy jellemrajzot s azt elvesztvén és más megtalálván, sajtó utján közzététetné, mint jelen esetnél is, hol tulajdonképen egyedül Márffy Ödön lenne felelősségre vonható, miután a tanuk vallomásai szerint a közzétételben csupán neki van része, ő ellene azonban Bártfay Géza — nem tudni mi okból?! — a vádat visszavonta. Előadja továbbá, hogy Bártfay sportot űz a sajtóperekkel, mert ez már az 5-ik általa kezdett sajtóper, a miben magán vádló kedvét találja. Kéri vádlottnak felmentetését annál inkább, miután az incriminált czikk nem foglal magában oly sértést, melynek megtorlását bíróság előtt keresni lehetne, ennek igazolására az abban használt kifejezések elemzésébe bocsátkozik. Bártfay Géza magánvádló ragaszkodik kérelméhez s állítja, hogy Pethes hivatalától akarta megfosztani, midőn lovagias elégtétel adásra ösztönözte mely szerinte azt eredményezhette volna reá nézve, hogy vádlott vagy őt meglövi, vagy párbajozás miatt hivatalát veszíti, s mindkét esetben ő húzta volna a rövidebbet. Az incriminált czikkbeu még azonkívül rejtett sértést is talál azon résznél, hol a „csirizes tál* és „piszkos kézről“ vau szó, s állitja hogy vádlott e kifejezés alatt azt akarta érteni mintha az ő kezén Esztergom város pénztárában évente keresztülmenő százezerből (?) egy kis rész kezéhez tapadna. S újólag áttér ama kijelentésére, hogy kénytelen lesz hivataláról leköszönni, ha elégtételt nem nyer; s felhozza, hogy az Esztergom- megyei közgyűlésen, hol úgy Muriuyi Endre, mint vádlott Pethes Géza Aladár bizottsági tagok is jelen- voltak, Palkovics Károly polgármester úgy nyilatkozott volna, "-miszerint Bártfay Géza nélkül a városi közigazgatás helyes menetéért felelősséget nem vállal. Kéri vádlottat vétkesnek kimondatni. Dr. Muriuyi Endre vádló által felhozott állításokat ezáfolgatja és többek között Bártfay amaz állítását, mintha a polgármester e megyei közgyűlésen az ő nélkülözhetleusége mellett tört volna pálczát, visszautasítja, mert úgymond: az nem Bártfay Géza személyére, de az illeték nyilvántartói állás nélkülöz- hetlenségére vonatkozott. Még nehány valótlan állítás czáfolása után ismétlő védencze felmeutetésére vonatkozó kérelmét. Elnök a tárgyalás eredményét röviden resum- málja s a szabályszerű kérdéseket teszi fel *z esküdteknek. Az eredmény ismeretes. (Közöltük a beküldött czikket. Véleményt azért sem nyilváníthatunk felette, mert az egész ügy személyes ügy, melynek elkerülése kívánatos lett volna úgy az érdekeltek, mint a helyi közönség érdekében. Szerk.) Felhívás a hazai közönséghez! A magyar általános ipar-egylet megalakult. _____Czéljai s feladatai s az erre szánt eszközök A z est hőse azután, legalább egy időre a jó Fereucz bácsi lett, ki „zamatos41 magyarságával, megingathatlan jó kedélyével és — száraznak csúfolt dohányával vidította fel a társaságot. A sok tudományos értekezés után véletlenül rákerült a szó Hanseure is, jobban mondva az ezen név alatt nevezett, múlt héten itt járt Cagliostrora, továbbá ennek médiumaira, kik között akadván egy vitéz ur, ki nagyon haragudott a felülésére, végre a mi Fereucz bátyánkat tették meg médiumnak. Hogy a zsebeioől kiboscóztatott egy sereg pohár, az közönyös maradt előtte. Midőn azonban a főzőkanalakra került a sor, melyek mind a belső zsebből lettek kiescamotirozva, ez már jó kedélyre hangolá és esküdött erősen, hogy minő örömet fog ő most ezekkel a fakanalakkal okozni az anyjuknak. Hanem azután következett az attentatum. Nem pétervári, hanem csak esztergomi, minek a levét egy pár újság itta meg. Először jött a dynamit-raerénylet, mely midőn meggyuladt a szék alatt, gyorsan felugorva, szétnézett egy Loris Melikoff után, ki az „állam felzavart rendjét“ helyreállítsa. — Schon wieder ein Attentatum ! Természetes, hogy hiába panaszkodott, a merényletek ismétlődtek. — Das war auch ein es! Sajnosán, de nevetve tapasztalá, hogy irae nálunk nincsen vicze-czár. És igy folyton, a legde- rültebb hangulatban, mig végre saját házi ura, ki neki fizet házbért, vállalkozott a részletes ostrom- állapot behozatalára és csak ekkor fordulhatott a figyelem tulajdonképi Józsira. Újra nem tartott azonban sokáig a figyelem, mert pár pohár felköszöntés után a jókedv még magasabbra lángolt és nem kelle sok szó, hogy a kedélyes Fcrencz bácsiból művészt alakítsanak. felől az alápszabályokban foglaltakon kívül most is csak újra ismételjük azt, a mivel néhány buzgó tagtársunk az egylet alapítóihoz fordult. Az országszerte megindult gazdasági és iparos mozgalmak elég érthetően hirdetik, hogy a haza anyagi érdekeiben tevékenységre kell serkennünk. Mindnyájan érezzük az ország közgazdaságában létező hiányokat. Elerőtleuedni látjuk mezőgazdaságunkat, elcsenevészni iparunkat — paugani kereskedelmünket — a kettőnek gyengesége folytáu igy nem fejlődhetik egészséges forgalom, viruló közlekedés s mindannyinak baját érezi az ország, a társadalom, a nemzet. E bajokat rögtön orvosolni alig lehet ugyan, de a mindenha legerőteljesebbnek bizonyult önsegély itt is kétségkívül a leghatalmasabb eszköz leend, hogy a jelenlegi állapoton változhassunk. Szándékunk e czél elérése végett a korunkban leghathatósabb eszközhöz fordulni s a társulás terére lépve, mindenekelőtt a létező iparnak fejlesztésére, a hiányzónak teremtésére, ez által a termelés és kereskedés emelésére hatni, és igy hazánk jólétének előmozdítására törekedni. Ma már nem szorul magyarázatra, hogy a gazda és az iparos a kereskedő és a tozsér jól felfogott érdekei azonosak. Mindnyája csak prosperáló társadalomban szerezhet maga is jólétet, saját va- gyonosodásával öregbítvén az ország gazdagodását is. De mert a mezőgazdaság is csak fejlett s bőven termelő ipar mellett juthat tökéletesedésre; mert csak erőteljes ipar és mezőgazdaság mellett virulhat és fejlődhetik egészséges kereskedés : azért kell tevékenységünk főirányát első sorban az ipar felvirágoztatásában keresnünk. Közeget teremtünk tehát, társulás utján az ország összes értelmiségének, a haza összes anyagi és szellemi erőinek. Ezen osztályok egyesítése a hazai ipart tűzvén ki ezégül, azt olykép óhajtja művelni, hogy törekvéseiben az iparoson kívül a gazda, a kereskedőn kívül a haza jólétéért buzgó tisztviselő, mellette a született four s az értelmes munkás egyaránt részt vehessen, s valamennyinek egy ezét ielé, egy irányban való közreműködése végeredményül a hazai jólét gyarapodását biztosítsa. Ma midőn a haladás — mint láttuk — határozó befolyással van a gazda ás földmives tevékenységért, mig viszont a nyerstermelés mikénti sikerülése visszahat számos iparnak még fenállhatá- sára is; midőn az ország iparos viszonyainak mikénti fejlődése által legközvetlenebbül van érdekelve annak kereskedelme és forgalma; —midőn az ipar többé ki sem vonhatja magát a művészet uemesbitő hatása alól, ez pedig csakis az ipar segítsége mellett teheti alkotásai nagy részét közkiucscsé is : — ma többé nem lehet szó külön érdekek ápolásáról, avagy a már-már eltemetett kaszt-szellem újra ébresztéséről. Mindnyájunk egyesült erejére van szüksége ez országnak, hogy haladhasson. Kell,"hogy vállvetve álljanak együvé mindazok, kiknek a haza jóléte szi- vökön fekszik, hogy hárítsak el az országunkat fenyegető legnagyobb veszélyt, mely az egyre erősbülő külföldi versenynyel szemben akkor érne, ha tétlen nézői maradnánk a szomszéd államok szellemi s anyagi fejlődésnek, elfelejtve, hogy megállapodás és visszaesés, gazdasági tekintetben egyértelműek. De ez nem fog megtörténni, mert polgártársaink megértették a kor intő szavát. Tagjaink gyűltek s a magyar általános ipar- egylet oly társaságban tarthatá meg alakuló gyűléMeg is felelt a várakozásnak. Kikapva az egyik czigáuy kezéből a hegedűt, megmutatta, hogy ő e téren is otthon van, nem csekély meglépésére több jeleuvoltaknak, kik nem tudták, minő véna lakik benne. A gaudium teljes tetőpontot ért, midőn a társaság legfiatalabb tagja, de legnagyobb művésze a bőgőt hóditá el a czigánytól és accorapagnirozott a solohegedűsuek. Daczára annak, hogy a hegedűn szakadoztak a húrok, hirtelenében mégis műélvezet nyújtatott a jeleuvoltaknak, kik egy élvezetes est emlékével gazdagabban tértek haza. Szabad-c még valami lányhistóriát is elmondani ? Nagyon heves vérü a bevallott udvarló és nem nyugszik addig, mig valahogy meg nem rabolj i a mosolygó szájat. Természetes, hogy van érte leczkéztetés, melynek leggyöngébb kifejezése : — Ugyan ne legyen mindig oly rossz. Egyszer azután — teljes czélzásokkal élve — az udvarló megkérdi : — Ugyan kérem, meddig lesz az rossznak feltüntetve, ha valaki egy szép leányt megcsókol ? — Mindig. — Pedig én azt hittem, hogy van olyan idő is, midőn az „ily* rosszaság jósággá, sőt kötelességgé válik. ■'A beszélgetést hallgató menyecske egyetérto- leg int fejével. — A rosszaság mindig rosszaság. — Hiszen csak meg tudnám állni, hogy ne legyek ily rossz, bizony meg fogadnám, hogy mindig jó leszek. Előre is tudom, hogy bekövetkeznék az idő, midőn majd) a jóságom lenne rossz, midőn azért pirongatna, hogy miért vagyok olyan jó. — Hogy lehetne a jó rossz? — Megmagyarázzam ? Közbeszólt a menyecske, sét, melyre bármely ország bármely egylete büszke lehetett volna, s a melyben a legkülönbözőbb társadalmi osztályok szine-java volt képviselve. De mindeddig csak képviselve vannak kisebb- nagyobb mértékben ez osztályok, nem tömegesen vannak még az egyletben, melynek czéljait oly melegen karolta fel a hazai közönség. Pedig nem azért tűztünk oly nagy czélokat zászlónkra, nem azért alakultunk meg, hogy társulati csendéletet élve, teendőink költségfedezetére a kormány segélyéhez vagy a főváros nagylelkűségéhez forduljunk. Midőn a létező hazai ipar felvirágoztatását és fejlesztését, a hiányzónak meghonosítását tűztük ki az egylet czéljaiul, midőn az ország közgazdasági érdekeit karöltve a mezőgazdasággal és kereskedéssel, támogatva a tudomány és művészet által, akarjuk érvényesíteni, azért mertük mindezt az önsegély alapján vilósithatónak odaállítani, mert összes hazai közönségünk tán ugatására számítottunk. Most is hoz/.ája fordulunk. Egyletünknek a tagok ezreivel kell rendelkezni ; az ország anyagi jólétéért buzgó minden hazafinak benne kell lenni, sorakozni kell a zászló körül, melyre Magyarország vagyonosodása van kiírva, s akkor ki is fogjuk azt küzdeni s vele az erőt és a hatalmat! A magyar általános iparegylet nevében : Szláv y József, elnök. Ipolyi Arnold, alelnök. báró Kochmeister Frigyes alelnök. Ko le ti Károly, igazgató. Hírek — Az évnegyed lejárván, kötelességünk felkérni olvasóinkat, hogy az előfizetéseket megújítani szíveskedjenek, hogy a szétküldésben zavar ne álljon be. Egyúttal kérjük a hátralékos előfizetési dijak szives beküldését. — A Bibornok egészsége. Mint tudjuk, a Bibornok a trónörökös eljegyzése alkalmával történt üdvözlő küldöttségek közül kettőnek volt vezetője és szónoka; a püspöki karé és az országgyűlésé. Hogy ez alkalommal Bécsbeu volt, egészségi állapota felől consultált Dr. Duschek bécsi egyetemi tanárral, a belső bajok kitűnő speczialistájával. A consultatió eredménye a legörvendetesebb ; a hires tudós teljesen megnyugtató a magas főpapot, hogy belső szervezete a legépebb és rendes körülmények között semmiféle belső vagy szervezeti bajtól nem kell félnie. — Az esztergomi plébániára ennek üresedésbe jötte folytán a pályázatok az egyházmegyei hatóság részéről kiírattak, a folyamodványok beadásának határidejéül mártius 31. napja tűzetvén ki. A beérkezendő folyamodványokat az egyházmegyei hatóság fogja átteni a városhoz, mint kegy úrhoz, a választás megejtése végett. — A szönyi hajó ezentúl a mint Szőnybe megérkezik, onnan nem 2 órakor indul, hanem azonnal visszafordul és a közbeeső állomások érintésével lejön Esztergomig, és a rendes menetig tartó időt itt fogja tölteni. Ez intézkedésért köszönettel tartozik közönségünk, mert a várakozás kellemetlenségeitől ezentúl meg vagyunk mentve. — A hid mult csütörtökön, tehát a bekötés utáni napon az uralgó szél által annyira megzavar- tatött és oly bomlások keletkeztek, hogy azon napra, A szöveg folytatása a mellékleten, — Azt én uem engedem. Megérdemelné hogy megszidjam. Még megtenné hogy leánynyal szemközt kezdené taglalni, mi a különbség a menyecske és a leány között. Azután ily ügyetlen ember! Még azt sem veszi észre, hogy a miért legjobban szidják, mint rosszaságért, azt tényleg még sem akadályozzák meg, hogy meg ne történjék. A ki ezt nem birja megérezni, az ne közeledjék leányhoz. Édes kevés hasznát látom ugyan én már e tanításnak, hanem azért mégis elmondtam, hogy a kik még tehetik, használják fel ez előnyt. Csak arra vigyázzanak, hogy csakugyan rosszak ne legyenek, mert az asszony — jó haragtartó, ha csak be nem bizonyítjuk, hogy bántani szándékunk nem volt. Végezetül egy kérést. Ki tudja Zsuzsi történetét? Ez a Zsuzsi története az én képzelődésem szerint valami beszély lehet, ha nem is valami pikáns tartalommal, de legalább is pikáns mellékizzel. Hallottam már többször emlegettetui, még pedig mindig rózsás ajkakról, és ha az ajkak tulaj- donosnoi közül akár egyiket, akár másikat, akár bizalmasan, akár egész társaság előtt e történetért meginterpelláltam, a válasz mindig hamis mosoly és a még hamisabb szó volt : Nem lehet. Végre mégis megtudtam annyit, hogy vannak azért nálunk is, kik e történetkét ismerik. Eddig kerestem és kérdezősködtem ismerőseim közt, de ezek között nem akadt, ki tudta és meg ismertette volna velem Zsuzsi történetét. Hogy pedig ilyesmit Agglegény ne tudjon, az égbekiáltó botrány lenne, minek folytán most nyilvánosan fölkérek mindenkit: Ki tudja Zsuzsi történetét ? A ki tudja, közölje velem akár szóval, akár írásban és lekötelezettje leszek. Agglegény.
