Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 23. szám
Esztergom, li. évfolyam. __________________________23. szám. Csütörtök 1880. márczius 18-án. E1S ZTEB/G0M WÍÜ Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : égisz évre........................................6 frt. — kr. f él évre.............................................3 „ — „ évnegyedre........................................1 „ 50 „ Egyes szám: 8 kr. As előfizetési péntek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendók. Megjelenik : hete n ként ké t s z er vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szítleiiíí részét illető levelezések, a szerkesz- tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^-IK SZÁM ALATT, intézendók. Kéziratok nem adatnak vissza. Nyílt levél Pór Antal országos képviselő úrhoz. Midőn a Pester Lloyd marcziusi tizedik számában meghozta a hirt, hogy Nagyságod a közlekedésügyi ministertől a tudott engedélyt a vasúti előmunkálatokra megkapta,, várva vártuk, hogy erről bővebb értesülést kapjunk. Helyi lapjaink azonban, bár értesülve voltak a Lloyd közleményéről, ezt még a Lloyd után sem merték hozni, annyira nem voltak tájékozva az ügy állásáról és csak midőn a megye törvényhatóságához a hivatalos értesítés is megérkezett, bátorodtak fel annyira, hogy közöljék. Ezek azonban mellékes körülmények azok számára, kik a tényekkel szoktak számolni és igy városunk és megyénk érdekeinek szempontjából az Esztergom felé vezetendő vasút hosszú vajúdásainak történetét sem szabad újra meg újra ismételnünk, hanem foglalkoznunk kell a ténynyel, hogy városunk országos képviselője előmunkálatokra kapott engedélyt. Az eddig felmerült tervek mind olyanok voltak, melyeknek nem az volt a főczéljuk, hogy Esztergom vasutat kapjon, hanem hogy egy, többé kevésbé internationalis vonal létesitessék, melyből ha kijut városunknak, az a mi szerencsénk lesz: ha pedig kimaradunk belőle, rajtunk kívül senkisem búsul. Ez általános jellege az eddigi terveknek és mi csak fájdalmas reménykedésben, nem sok jót Ígérő várakozásban élünk. „ESZ1EBS0M ÉS VIDÉKI" TÁBCgjJA. A vén tölgy. — Románcz. — Csermely partján áll a tölgy régen, Hogy mióta ?.. .nincsen a regében; Odvas törzsén két betű van vésve : Ivét szerelmes szívnek eskiivése. * * * Büszke várur angyaljó leánya Fényes várból le-lejárt alája, Szép estéken csillagfakadóra, Titkos édes, szép találkozóra. Ifjú pásztor a fa mellett késve, A betűket törzsökébe véste ; Nyája ott bolyg a hegy lábán szerte : Maga epret szed az éden kertbe. Eper a lány piczi piros ajka, Edén kert a tölgy virágos alja, Szép estéken ott susognak ketten. És fölöttük a szellő se setten... Sugnak-búgnak titkos-édes álmot, S elfelejtik az egész világot... Ah de egy csillagsugáros este Egy irigy szem álmukat kileste.. ! ... Óráján a csillagfakadásnak Vágyó szívvel jött a lányka másnap, Eljött ismét, várta-loste százszor: Mindhiába..! csak nem jött a pásztor! Nagyságod eközben egyszerre a cselekvés terére lépett. Nem akarjuk azt hinni, hogy a mit megkezdett, azt képes volna el is ejteni. Sokkal inkább megvagyunk győződve erélyűről, mintsem ezt föltételezhetnénk. A kiviteli módozatokhoz is kevés szavunk lehet. Nemcsak arra támaszkodunk, hogy Nagyságod a mienk ; de tudjuk azt is, hogy ily messze kiható működésre Nagyságod a kellő előkészületek és a viszonyok kellő áttanulmányozása nélkül nem fogja magát elhatározni. És ezért üdvözöljük a hirt, hogy országos képviselőnk vasutunk érdekében a cselekvés terére lépett. De hogy ezen örömünk tartós legyen ; hogy annak ne csak pillanatnyi hatását élvezzük, szükséges, hogy megjegyzéseinket ne hallgassuk el. Nem fogja azt Nagyságod rossz néven venni. Vasúti előmunkálatokra engedélyt kapni nem nehéz. A Budapest-Gryőri vonalra eddigelé megadatott négy. A negyedik engedély kiadásánál, Nagyságodénál, az első gondolat, mi feltámadt bennünk, az volt, hogy Nagyságodnak tudnia kell, miszerint a kormány el van határozva a nyugoti államvaspálya háta mögött álló consortium tervének adni meg az építési engedélyt, azon tervnek, mely városunkat elkerüli és megyénk...Áll a tölgyfa, büszke várur lánya Szemfödőjét szőni jár alája, 8 fönn a fényes várban büszke atyja Szép egyetlen gyermekét siratja... Fényes várnak féltett szép virága Elkívánkozott a mennyországba, És elhervadt, és ott fekszik halva : Büszke apja sírását se hallja...! A tölgy mellett leteszik a sírba, Büszke apja kikisérte sírva: De azóta a simái nem látják... ... Tán a pásztor lelke állja útját... * * Romban a vár, s elsimult a sirdomb S ma-holnap nem lesz ki róla hirt mond, Bús regéjét nem bolygatja senki : Csak a vén tölgy suttog estelenkint... Fut a csermely, csacska játszi habja A tölgy suttogásét el-elkapj a, 8 az a vén tölgy áll a parton régen, Hogy mióta?... nincsen a regében. Ozorai Oszkár. Egy részlet Molescliott Licht uud Leben cziinü értekezéséből. Az életnek előidézői : a növények színesek és szagosak, de csakis a világosság befolyása alatt és mennél áthatóbban éri ezeket, annál élénkebb a levegő folytonos alak cseréje a mezőn, réten és az erdőben. De az állatok hozzák létre a levegő egy részét, a melyet a növények sűrítenek. A rét táplál bennünket, a mely a világosság behatása által ter! nők is csak egy szárny- és egy iparvasutat he. I lyez kilátásba. Ha ez igy van, akkor Nagyságod vállalata a legüdvösebb számunkra. A többi eshetőség számításba vétele czél- talan fáradság lenne. Ez esetben azonban Nagyságod úgy erkölcsi, mint anyagi kötelessége erről úgy választókerületét mint az egész megye közönségét értesíteni, azt a közreműködésre felhívni. Nagyságod fogja legjobban tudni, hogy e választókerület talán nem egész méltatlan arra, hogy azt viszonbizalmával megtisztelje, kivált akkor, midőn annak érdekében messzeható működésbe kezd. Ez talán az erkölcsi kötelesség. Más oldalról pedig, midőn régi óhajunknak betöltését czélozza; midőn életkérdésünk megoldását vette kezébe, talán előre is feltehető, hogy e megoldás helyes keresztülvitelére az érdekeltek fogják megadhatni a leghelyesebb irányelveket, a legkivilietőbb módozatokat. Ezen felül — ismerve városunk és megyénk anyagi helyzetét, — miután föl nem tehető az, hogy kimaradjunk az anyagi részvételből is, ez esetre okvetlen szükségünk van körülbelül legalább azon időpontot is tudni, midőn a felhívással meg leszünk tisztelve, hogy igy az, az oly súlyos körülmények közt ne váratlanul meglepően jöjjön, mert nem leszünk különben képesek akként részt venni, mint azt magunk óhaj tanánk. meszti a gabonát. Mi ismét az erdőt tápláljuk azon szénsavval, a melyet járva kelve kilehelünk. Az állatok lélekzése éjjel csak mértékre, de lényegre nézve nem külömbözik a nappalitól. A külömbség csak az, hogy éjjel kevesebb szénsavat lehelnek ki ; oly ellentétet, a minőt a növényeknél a világosság és sötétség előidéz, az állatok életében nem vehetünk észre. A kilehelt szénsav azon kevesbedéséuek oka, nem az álomben keresendő. Mert az ember alvás közben aránylag több szénsavat lehel ki, mintha ugyanazon körülmények között ébren nyugodnék. Azon külömbség okát tehát, mely az állati anyagcserét illetőleg, a nappal és éjjel között mutatkozik, sem ez ébrenlétben, sem az alvásban nem találhatjuk fel; egyedül azon ellentétben, a mely t, világosság és sötétség, munka és nyugalom között létezik. Már régóta kiemelik a világosságot, mint egy egészséges lakás nélkülözhetetlen kellékét. A sötét lakásokról mondják, hogy az embereket sajokóro- sakká és felfujtakká teszik. A homályos lakások azoufölül sokszor hidegek, nedvesek és dohosak. Csak nem rég mutatták ki, mily része van abban a világosság hiányának, milyen a melegségnek, a nedvességnek és az elromlott levegőnek, ha az ember egy szűk utcza sötét barlangjában ép oly kevéssé tenyészhetik, mint a növény egy sötét pinczében. Ha azon kérdésre meg akarunk felelni, úgy mindazon kelléket és teltételek küttül, amelyek az állat életéhez megkivántatuak, csak a világosságot változtatjuk. Csak akkor, ha minden egyéb feltétel meg van adva, és mégis úgy a világosság mint a sötétség bizonyos változást idéz elő, a mely a világosság növekédtével szintén nő: csak akkor tulajdoníthatjuk azou hatást igazá í a világosságnak. Ha a lombbékát ugyanazon hő fok és egyéb feltételek alatt fölváltva majd a világosság, majd a sötétség behatásának tesszük ki: azt találjuk, hogy
