Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 22. szám
Esztergom, II. évfolyam. ________ ________22. szám. ____________ Vasárnap 1880. márczius 14 én. f V árosi és megyei érdekeink közlönye. egész évr fél évre évnegyed Elöfizetési-ár : .................................................3 , — * M egjelenik : hetenként k é t s z e r Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, As előfize Egyes szám: 8 kr. tési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. vasárnap és csütörtökön. SZÉCHENYI TÉPV ^~IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 1848. márczius 15. Akkor elmondhatta a magyar Tyrtaens: Nagyapáink és apáink, Mig egy század elhaladt, Nem tevének annyit, n int mink Huszonnégy óra alatt! Most azon a szent emlékezetű nagy napon százados mulasztásokat pótoltak, százados előítéleteket romboltak le és százados bilincseket zúztak össze. Akkor félistenek dolgoztak és hatalmas munkájukon meg volt az áldás. Akkor nem az önzés és hiúság tehetetlen szájhősei dolgoztak. Mert ezeknek a munkáján nincsen áldás. Üdvözöllek nagy nap, habár dicsőségeden nem munkálhattam! Üdvözöllek jótékonyságaidért, áldásaidért és csodáidért. A vén honvéd büszkén mutatja forratag sebét, a rokkant zászlótartó féltékenyen őrzi foszlányait. Mi -— egy nagyon kevés dicsőségű kor gyermekei — csak a tanulságokat véstük szivünkbe s csak a nagyszerű alkotásokat tiszteljük a nagy emberek nagy korából. Ezek között van a sajtószabadság diadala. Azon a teremtő hatalmú márczius tizenötödikén hangoztatta Petőfi: Szabadsajtó! . . . Már ezentúl Nem féltelek nemzetem ! , . . Oh, nagyon sokat teremtettek ők azon az egy napon. Csak az isten tudott többet teremteni egy nap alatt. Őrizzük meg azt, féltékenyen Őrizzük meg mindazt, a mit ez a nagy nap teremtett. Mert ha már nem tudunk is olyan dicső munkát végezni, „ESZTERGOM ÉS VIDÉKI” TÁBCZÁJA. Fővárosi Levél. VII. Sok bolondot csinálnak azok a mi mulatni akaró uraink. Lehozatják Hansent, összegyötörtetik magukat médiumnak, rettentő beszámitathatlan állapotba esnek és azután mosolyognak és fizetnek. Talán New-yorkban sincsen annyi proletár, mint Budapesten. Ezek nem tudnak koldulni, mert részben nagyon intelligens emberek voltak. Es a nyomor ráviszi őket a legközönségesebb utczai bűnökre. Gyűj- tenéuek inkább ennek a veszedelmes kasztának, mintsem egy csavargó csuda-doktornak, a ki sok nagyon szép napot remél Magyarországon. Ismerek egy rímelő proletárt. Mindig utamba tolakodik s qualificálhatlan szemtelenséggel zengi: Hogyha az ember bejön Budáról Pestre este, Csendes léptekkel közeledik este Pestre, Hazafi Verái János tündérverse, Tíz krajczárral vagyon vesztegetve ! No ez ugyan el vau mondva! Hanem ki ez a Hazafi Veray János? Proletár. Csakhogy nem a műveltebb fajtából. Közönséges szurtos utczai alak, kopott ruhában, nagy vöröskék kezekkel. Tud nmeket boronáim s irt vagy ötven klapancziát, a mit Tündér Versfüzér név alatt, arczképével és prózáival kinyomatott s jótékony czélokra saját maga árul az utczasarkokon. Tehát valamivel többet ér a hiú kisvárosi rimkovácsoknál, mert irodalmi patkóit jótékony czélra adogatja. Tud szemtelenkedui és szavalni, tehát engem is becsapott. De én a Tündér Versfüzérből még be fogok mutatni igen érdekes bogarakat. legalább óvjuk meg, ápoljuk és kövessük a teremtés e nagy napjának hatalmas alkotásait. Ők fölszabadították a sajtót, s feltörték Táncsics Mihály börtönét. Táncsics Mihály volt az első magyar hírlapíró, kinek egy egész nemzet szolgáltatott elégtételt. A magyar szereti gondolatait őszintén és erélyesen kifejezni, k magyar szabadság, csak czifra mondássá törpül, mihelyest a sajtószabadság s az őszinte gondolatközlés ellen törnek. Egy szabad nemzet lázad föl, ha szabadságát megnyirbálják. Az egész ország fölháborodna, ha sajtószabadságunkat korunk kormányzói bilincsekbe vernék. A sajtószabadság egy jó kormánynak nem árthat s minden jó ügynek előcsatára, csüggedetlen har- czosa. A sajtószabadság olyan módokat szolgáltat, melyek által panaszunkat vagy örömünket a trón zsámolyán is meghallgatják. Megvilágositja a homályt, lerántja az álarczot, Ítéletet mond a képmutatóskodó alakok és eszmék fölött. Megerősíti bennünk a szabadság szentségét, őszinteségre s egyenességre lelkesít s visszarettent az aljas szerepektől. És el 1 ehetne-e vitatni légiidvösebb hatását a társadalomra ? Nem tartozik-e korunk jelszavai közé, hogy : a munkában, a kötelességben mindnyájan egyformák vagyunk, hogy nincsen kiváltság, nincsen kaszt ? És nem a szabad sajtó hangoztatja-e a század legmagasztosabb elveit? Nem a szabad sajtó követel-e mindnyájunktól egyformán kötelességeket s büntet vagy jutalmaz az érdem szerint ? A mindennapi élet embere hol keressen elégtételt, mikor napszámjábau szorgoskodva elöljárói henyesége megszaporodott munkát halmoz vállaira? I Mikor neki fölfelé se rokonai se tolakodó protekto- | rai nincsenek? Oda fordul a szabad szóhoz a szabad sajtóban s megköveteli a méltányos eljárást. Oda fönt pedig meghallják panaszát s mentői sürgetőbb az s mentői lelkiösmeretesebb a forum, annál gyorsabban meg is hallgatják. A társadalom elpalástolt bűneit, kendőzött betegségeit és fölháboritó űzelmeit ki meri leleplezni, leálczázni s a kútforrások csúfjára pelengérre állítani, ha nem a szabad sajtó ? Ne kötözzük meg azokat a kezeket, melyek a mi jólétünkön munkálnak. Melyek a közérdekek s az összeség törvényei szerint emelik föl a páriát vagy taszítják le a tyrannust. De nem az a sajtószabadság, mely nem tiszteli az illem és kegyelet határait. Mely ágyúval lövöldöz a szúnyog-bajokra s elfogultságában és túlzásában a legjobb ügyre is átkokat szór. Mely összeszedi a szótár minden szidalmas és becstelenitő szavát, hogy olyanokra zúdítsa, kik nem az ő elmélete szerint élnek és tesznek. A szabadságtól csak egy hullámcsapás a szabadosság és a szabad szótól csak egy sor a féktelenség. De mindennek van árnya és alja s alacsony lelkek a legmagasztosabb eszközből is tolvajkulcsot kovácsolnak. A magyar sajtószabadságnak, mióta a negyven- nyolczadiki márczius tizenötödike megint áldását gyakorolhatta, sokkal több fénye, áldása és haszna volt, mint árnya, ártékonysága és kára. Rohamos haladásunkat nyelvünk terjesztésében, irodalmunk és művészetünk emelésében, népünk boldogitásábau s az általános fejlődésben semmi sem mozdította elő hathatósabban, gyümölcsözőbben és eredményesebben, mint a szabad sajtó szelleme, mely oda forrott nemzetünk szabadságához. Most más dolgom van. Kapok ugyanis egy levelet, mélyet valami un autre aucun intézett hozzám. Mielőtt válaszolnék rá, megolvasom háromszor, végre elhatároztam magam a közlésre. A sajátságos levélben ez van Írva : Tisztelt Aucun úr! Hatodik Fővárosi Levélben egyik czimboráját a megbízhatatlanság vádjával terheli, elmulasztván az a 28-iki bálról tudósítását megírni. Miután az incriminait czimbora tudtommal én volnék, szíveskedjék a lap földszintjén, még pedig a hetedik levélben saját rovatában, megrovás félémet kiadni. (Kiadjuk.) A mi a bizalmi kérdést illeti, nem szándékom hoszabb védbeszédet tartani. (Nagyon ildomos.) Mint ! czimborák állunk szemben egymással s én bizalommal nézek a szavazás elé, mert, ha nem is 48, de mindenesetre legalábn egy szavazat többséggel föl fog oldani a vád alól Aucun ur. (Még most sem lehet.) Magát a tudósítást illetőleg pedig kérdem Aucun t: Ismeri-e Beátát ?... (Nem, oh nem.) Tudja-e mi a szerelem ? (Halk igen.) S tudja-e végül, hogy én szeretem Beátát, sze- | retem kimondhatatlanul, szeretem végtelen, az első I szerelem lázas hevével ?... Igen. (Nem.) Nos és Aucun ur referádát kér tőlem arról a bálról, a melyen tudja, hogy ö is jelen volt, a melyen oly hosszú, kínos távoliét után a visszontlátás örömeit élvezém? .... Nem! Aucun nem tudja mi a szerelem ! (Azt csak tudja, hanem azt nem tudja, l.ogy lehet valamit ajánlva Ígérni, csak azért, hogy meg ne tegyük ?) Ha ismerné a szerelem hatalmát, tudná, hogy az én tudósításom csak ő róla szól vala, hogy ö ott volt és hogy én ott voltam . . . óh ! de még ezt sem merném bizton állítani, mert hisz talán a menyben valók ! (Óda már szerződtettünk egy r e n- d e s levelezőt.) Budapest márczius 13. Un autre aucun. Kiadjuk a levelet, úgy a hogy kaptuk. Védekezés ugyan niucseu benne, hanem van m á s, a mit tudtiú lehet adni valakinek. De egyszersmind példát akartunk adui, hogy Aucunnel ne levelezzenek, különben agyonzárj élezzük még a legömle- dezőbb lyrai állapotot is. Ha már állapotról van szó, akkor Kármán Laj o sna k a múltkori gladiatoroskodásokban, nagyon I fura állapota volt. Egyg deputatio állott előtte a I képviselőház folyosóján. Ahitatos, meghatott választókból álló deputatio. Corruptiomentes parasztviso- letben. Kármán az ő ismeretes szónoki lázában hadonázta, hogy: — Nem tudják, nem értik, nem sejtik és nem álmodják maguk, kedves választóim, rendületlen híveim, hogy mennyit fáradozom, mennyit áldozok, , mennyit szenvedek én a maguk érdekében, boldog- : ságábau, jólétében. Országgyűlésből pártgyűlésbe, pártgyűlésből bizottsági értekezletre, bizottsági értekezletről az állattenyésztő társaságba, innen egyik minisztertől ki a másikhoz be. Nem eszem, nem iszom, nem alszom, mig a maguk érdekében nagyszerű napi munkámat el nem végezem. Nem, tisztelt választók, önök nem csalódnak bennem! A corruptiomentes gubások szent borzalommal hallgatják a sisiphusi munkák program ipj át s boü dog megnyugvással lmnyorgatnak egymásra. Ékkoy oda lép egy fiatal képviselő s vállára ütvén Kár-, mánnak, ezt szavalja : — A délutáni ferhlire már terítve vau. Gyere ! Hogy lehetne nevezni az ilyen állapotot ? Awcuiv
