Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 21. szám
april hó első napjától számítandó hat háromhavi részletekben fizetendőnek mondja ki. Az ezen túli eo-yeuértéket pedig ugyan-e min ás téri leirat 423 írt rj~'\ */ krban szabja meg, mely évenként negyedévi részletekben fizetendő. Szív bői örvendünk, hogy a városunkat nagyon fenyegető ezen baj ily megoldást nyert. — Lopás. A három szerecsen vendéglő kis korcsmájában kedden éjjel egyik utastól a másik midőn ott háltak, egy százas bankót kilopott a teje alól. A kis kocsma pinczérje reggel a bevett szokás szerint nem eresztó ki hálóit addig, mig pén- \ züket meg nem nézték. Midőn az eltűnésről panasz j emeltetett, szoros vizsgálatot tartott, molynál kitűnt hogy a pénz a vesztett mellett alvó vásznas zsidó sipkájába van eldugva. A tettes bekisértetett a városházára. — A munkássegédek önképző és betegse- gélyző egylete jövő vasárrap délután 3 órakor az egylet helyiségében közgyűlést tart, melyre a tagokat és ügybarátokat meghívja és megkéri az eln ö k s é g. 1 — Közgyűlés tartatik ma a városnál, melynek j legörvendetesebb tárgya az illeték egyenérték ügyében vasárnap érkezett ministeri leirat. — A gőzkazán a gőzfürdő helyiségében mar régebben el van romolva és hosszabb ideig hiába tatarozták. Most újra munkában van és reméllik, hogy most az igazi mesterre ráakadtak. Két megjegyzésünk van. Először annak a kazánnak megfol- tozására valódi kazáukovács szükséges, más siker nélkül dolgozik, de ennek munkája sem fog egy évig tartani. Másodszor az a kazán már kiszolgált ! és a fürdő látogatottsága mellett nem érdemli azt a fürdő közönség, hogy oly hosszú ideig semmi nemű fürdőben ne részesülhessen. Annak a kazánnak épsége garautiroztatott bizonyos időre; ez idő ellelt; bizony raegérdemlenék úgy a gőz- mint a kádfürdők vendégei, hogy uj kazánról gondoskodnának — Házbeomlás. A németutezánlevő Hutter-féle 566 sz. ház vasárnap déltájban beomlott és az egész szobatetőzet ledőlt. Szerencsére úgy a házbeliek, mint a szomszédok közül jelenveit nem voltak benn a szobában és igy nagyobb szerencsétlenség nem történt. — Dunai élet. A jég elvonultával erős és mozgalmas élet tanúja volt a kis Duplának kivált vízivárosi része. A hajók, a malmok, a dunahid felszabadultak a téli vesztegzár alól és a nyüzsgő, pezsgő munka kezdetét vette. Egy hét alatt a kis l)nna újra csendes régi ág lesz. — A plébánia. Pór Antal installatiója a múlt csötörtökön Pozsonyban megtörténvén, ezen ténynyel az Esztergom kir. városi plébánia tényleg üresedésbe jött. Addig is, mig a város, mint a plébánia kegyura ezen állás betöltésére közgyűlése által a választást megejti, a Bibornok ide administra torrá Molnár Nép. Jánost nevezte ki. — Panasz küldetett be hozzánk, mely már két Ízben közölve lett a kapitánysággal is. Esztergomnak négy országos vásárja van, midőn a baromvásár is az úgynevezett vásártéren tartatik meg. szenvedő részt veszünk benuök. Az egyéni gyengeségünkből eredő ezen akadályok elhárítása után bizton állíthatjuk azonban, hogy az emberi élet kiapadhatatlan főforrását képezi a műélvezet legnemesb gyönyörének; s igy valamint a kültermészet és a szép táj anyagul kínálkozik a tájképfestő számára, úgy az emberi élet beltermészete — mint szép fárgy — bőséges anyagul szolgál a többi művészeteknek. A szépet feltüntetni akaró művésznek ezek szerint nem szükség a természetet valami új szépségekkel felruháznia; — ott van az a maga egyszerű fenségében, csak bánni kell tudni vele. Tudjon a művész alakitaui, tudja a lényegest fölismerni, a fölöslegest eltávolítani, a műélvezet összhangját és egységét előállitani, — sa természetben rejlő szép ép úgy napfényre jő, mint a bányász kutatása folytán nyers sziklából a nemes érez. Ezek után kétségkívül kérdezni fogja kegyed, hogy mi a művészét voltaképi t á r g y a. Ez oly kérdés, melyre egy lélekzetvételre bajos volna megfelelni, ha csak semmit mondólag azt nem válaszolnám: minden. Látjuk, hogy a művészet ábrázol állatokat, növényeket ásványokat, hegyeket, erdőket, levegőt, vizet, eget, felhőt stb. előadja a kunyhók nyomorát és a paloták pompáját, a nagy urak fényűzését s a koldusnak rongyait, az erényt és bűnt, a közönségest és rendkívülit, az ügyességet és ügyetlenséget, a fenséget és aljasságot, az egészséget és betegséget, a születést és halált, a vigságot és szomorúságot, a szerencsét és a velőt rázó csapásokat, szóval mindent, mindent, mit a természet, közélet és szellem világa felmutat. A mfivészot — úgy mondám — csakis a szépnek előállításával foglalkozik ; az a kérdés már most, hogy a tárgyak szemkápráztató sokaságában melyek a szépek és melyek a rútak. Azt fogjuk-e jd. mondani, hogy szép a végtelen fenségű tenger s az örökké csörgedező frtss patak ; de a falu alatt elterülő tó a körülötte futkosó mezitlábos és bozontos gyermekekkel már nem az ? A belvederi Apolló és a melosi Venus minden esetre eszményileg szép, de a szamáron menő juhászbojtár s a macskával játszó koldusleányka szintén az lehet, a művészet nemcsak isteneket és hősöket állít elő, hanem koldusokat és uzsorásokat, részegeseket és Don Jüanokat is. A rosszul festett Madonna, vagy az E tért a katonaság gyakorlati térül is használja. Megtörtént ez évben is, hogy a gyakorlat egyidejűleg tartatott a vásárral és a behajtott barmok közt a trombita és dobszó majd nagy zavart okozott. A bajon azon egyszerű megkeresés segítene, melyben a katonai páráncsnoksággál tudatnék a vásárok négy napja és ezen a napokon a katonaság másfelé rendeltetnék. — Iparos körökben a lefolyt egyesült ipartársulati közgyűlés eredményével nincsenek megelégedve, különösen fájlalják, hogy indítványok nem tárgyaltathattak. A panasz csak akkor lehetne jogosult, ha a szándékolt indítványok alakilag is megtétethettek volna; az elnökség egyebet nem tehetett, mint a mint a gyűlést vezette. A panasz tárgya azonban még orvosolható, ha az illetők érintkezésbe teszik magukat az elnökkel vagy a választmány valamelyik tagjával, hogy ezek kezdeményezése folytán a választmány intézkedhessél*: azon ügyekben, melyeket szőnyegre akarnak hozni. Azt hisszük, úgy az elnökséget, mint a választmányi tagokat sokkal inkább ügybuzgóknak ismerik, mintsem ezt meg ne tennék. — Borravaló. A vásárból hazatérő vidékiek tolongtak a Dunánál, lesve és várva a kompindulást. Végre be lehet szállni. A kocsik és barmok kezdik telíteni a kompot, midőn a révész uraságok észreveszik, hogy hintó! jön, a hintón egy igen jól ismert, bőkező ur fiatal nejével. Ennek helyet kell hagyni. Az áramlattal azonban sem a kormányos, sem a révészek nem bírnak, a komp pillanat alatt tele van. Az egyik révész világosan hivatkozva a várandó borravalóra, minden áron helyet akar szorítani és kímélet nélkül taszigálja a szűrös atyafiakat. Egyik helyre legényt azonban oly durván taszított meg és lökdözött, hogy ennek elszakadt a türelme és ő is adott hatalmas, csattanós borravalót a révésznek, az arczára. Revancheirozni nem lehetett, mert akkorra a nehezen nyert tért fel kelle ajánlani az újon érkezett hintának. „Tessék, kérem alássan, nagyságos uram.“ „Csak menjenek, a kompba már nem szabad több terhet vinni, azok az emberek pedig a kompban hamarabb jöttek, mint én, nekik hamarabb kell hely; én majd megvárom a kompot/ — Zúgolódás. Hétfőn temettek egy földmives- nét, kinek temetése alkalmából a végtisztességre összejöttek nem a rövidebb, de a nagy sár miatt a jobb utat választották. A temetést végző egyházi embernek azonban ez nem tetszett és más, rövidebb, de sáros utón akarta, hogy a menet induljon. A közönség azonban nem engedett, hanem ő adott irányt a menetnek, melytől előbb elmaradva, később mégis hozzácsatlakozott a saját akaratát követelő. Az akaratosság azonban azt eredményezte, hogy miután már ilyesmi máskor is történt, erős zúgolódás következett, melyet úgy önmaga, mint a közönség miatt jobb lett volna az illető buzgó egyénnek elkerülni. Kivált most. — Léváról az ottani nőegylet által rendezett Calico bálról értesít Tilinko ur. A tánczvigalmat igen fényesnek igen sikerültnek rajzolja, melyben a jó ízlés, a fény párosultak a kedélyesség és szívélyességgel, A jelenvolt hölgyek közül különösen kielkontározott Antinoos kétségkívül rút ; mig viszont a kopott ruháju zsugori, a söröző nyárspolgár, a bepálinkázott drótos tót, a nyulbőrre alkudó lengyel zsidó s a kártyavető véu czigányasszony is hálás művészeti tárgyak és igy k i v í v e szépek lehetnek. Találó e részben Gőthe mondása: „Greif nur hinein in’s voile Menschenleben, Und wo düs paekst, da 1st es scliön.“ De mi lesz már most a művészeti szép és mi a tulajdonképi rút? Napokig folyton pázsitos rónán, vagy pedig homokos sivatagon utazva, unalmassá válhatik a bennünket környező vidék ; mig távolról és kellő távlatból nézve kellemes benyomást gyakorolhat reánk úgy az elsőnek zöld bársonyszerű szine, mint a másodiknak ködszerű szürkeségé. Epén igy vagyunk a művészettel is. Ha a művész valamit kiválogat avagy mellőz, ezt korántsem azért teszi mintha a mellőzött tárgy nem volna szép, hanem mivel az akkori czéljának meg nem felel. A ki pl. hegyes vidéket akar festeni, annak ugyanakkor nincs szüksége arany kalászokat rengető alföldi tájra; jóllehet ez magában véve ép oly szép lehet, miut amaz. így tehát minden tárgy csak úgy leszen szép avagy nem s z é p, a mint azt ezen vagy azon körülmények között szemléljük. „Zuleika szépségét — úgymond az arab közmondás csak az lógja felismerni, ki őt Jussuf szemeivel nézi." Az előre bocsáj ' ottak után indokoltnak fogja kegyed látni miért nem követhetem én Rosenkranz- nak és^ az ő nyomdokain Greggus Ágostnak azon theoriáját, melynél fogva Ők az aesthetikában a rút szamára egészen önálló hely'ett jelölnek ki; mert lel nem lóghatom, mi szükség volna ott éppen a lúgnak ily kitüntetésére. Hegel bölcseletének rendszere, a melynek nyomán Ők búvárkodnak, megkívánja az ellentetek fölállítását, hogy azok kiegyenlítéséül azután egy harmadik, kézépfogalomhoz (ez esetben a nevetségeshez) lehessen átmenni. Világos, hogy ez erőszakosság nélkül nem történhetik, és hogy ily körülmények között még kiváló lángelmék is csak úgy segíthetnek magukon, ha a közhasználatban levő szók értelmét elferdítik. „A tárgyakat vizsgálva — mondják ez elmelet hívei — magával megegyező emeli a bálanyát Dr. Polláknét, továbbá Ehrenfeld Gizella és Irma, Taub Róza, Berdach Katicza, és Sarolta urhölgyeket. A- tánczvigalom auyagi eredménye tisztán 166 fit. volt, mely az egylet czéljaira fordittatik. — Laptársunk az Esztergomi Közlöny a mi múltkori catasteri ezikkünkre felvilágosítást igyekszik adui. Nagyon örfi ni fogunk, ha az ő nézetei bizonyulnak helyeseknek. Egyre azonban felkérjük figyelmét, azt állítja, hogy a kataszterről már sok helytelenséget olvasott helyi lapjaink hasábjain. Eddig az Esztergom és Vidéke egyátalán nem foglalkozott e kérdéssel, mert nem látta idejét, tehát a helytelenségeket hozó helyi lapok csak az Uj Esztergom vagy az Esztergomi Közlöny lehetett. E lapokban azonban minden catasteri czikk határozott névaláírással jelent meg. Effélédé már Haan Rezső ur, hogy kinek a neve volt e czikkek alá Írva ? Vagy csak a hiszik a „komoly" lap? —- A gözhajózas megindult egészen a nyári menetrend szerint. Szerdán este itt volt a helyi hajó Budapestről, ma reggel Szőnyból,vasárnap pedig a reddes nyári érkezések szerint a bécsi hajó is. — A Gergelynapi vásár, melynek csak miut baromvásárnak van Esztergomra jelentősége, mert ez a leglátogatottabb vásárunk miud a négy között, részvét tekintetében sikerültnek mondható. Sok volt behajtva, sok ember jelent meg, de az eladandó jószágok drágára voltak tartva és igy vevők nem igen jelentkeztek. — Forster János az esztergomi gazdasági egyesület elnöke e héten szétküldi összegyűjtött és kinyomatott körleveleit úgy az egyesületi tagoknak, mint a községi elöljáróknak. Az érdekes és tanulságos currendákat ajánljuk addig is az érdekeltek figyelmébe. — A mai közgyűlés napirendje: 1. Megyei alispáni intézmény, a választott képviselők kisorsolása, az uj választás megejthetése tekintetében szükséges előmunkálatok iránt. 2. Péuzügyministeri leirat a városi illeték egyenértéki ügyben. 3. Gazdasági ülésről vezetett jegyzőkönyv több tárgya. 4. Molnár János helyettes lelkésznek értesítése, administratorra lett kinevezése tárgyában, stb. Felelős szerkesztő : Körösy László. Nyiittér. V .... e B...... y ur főgym. tanuló ezennel megkéretik, hogy magát az utozán illedelmesen viselje, ellenkező esetben az illetékes helyen feljelentést teszek. G. I. A német utczai 563 számú lakház hozzá tartozó kerttel szabadkézből eladó. és magával ellenkező szépséget fogunk találni." Szerény nézetem szerint hiába nevezik ők a rútat magával ellenkező szépnek ; mert ami e g y h ely ütt rút, az másutt szép lehet. „Rút lenne, ■— mondja Lessing — ha a plastikai Laokoon hangosan felkiáltana; de nem rút, ha költője szólal meg." A piszok rút, de azért mégis képzelhetünk festve piszkos gyermeket, — csak az utálatosság határáig ne menjen az ábrázolás. Vérző sebek és gennyes kelések általán véve borzalmat és utálatot gerjesztenek s ez okból azokat művészileg előállitani vajmi nehéz; de korántsem azért, mintha az ily tárgy már magában véve rút volna, hanem mivel az undor érzelme könnyen elnyomhatja az aesthetikai élvezetet. Ha a művész képes a kelevényeket úgy festeni, hogy azok utálatot ne támaszszanak, miért no festené a bib i ti Lázárt avagy Jóbot, —- mint teszem Murillo a kol- dús piszkos rongyait, vagy Gros a jaffai pes nőbetegeket? A természetellenesség, gőgös hányjavetiség, eziezoma, litogtatás stb. — úgy tartom — méltán rútaknak mondhatók, és mégis, hány Ízben lőnek azok valódi műremekek hálás tárgyaivá! Gondoljon csak Kegyed Shakespeare, Scott Walter és Dickens példáira, kik éppen az ily tárgyaknál fejtették ki humoruk legszebb virágait. Petőfy „Pinty úrfi“-jának jelleme alapjában rút; de azért maga a költemény mégis szép lehet. Arany János még az oly rút(?) bogárról is merészelt verset Írni, minő a poloska ! Tehát a rút szép és a szép rút! A legszebb hölgy is rút, ha fényes táuczestély után, álmosan, szét zilált hajjal s rendetlen pongyolában látjuk ; ellenben egy nő sem annyira rút, hogy gyermeke emtetésének pillanatában a madonnái szépségnek varázsfénye ne sugárzanék arczáról. Elkeseredett, elfásult, zord kedély előtt semmi sem szép ; szeretettel teljes, boldog és vallásos kedélyre nézve semmi sem nít, — s ha ez utóbbi eset a világon valaha általánossá lecud, a költő jóslata szerint: „Majd akkor töltik el csodás bubájjal Hálás dalok az emberek szivét, És zengve száll&nak a légen által E föld határin rnindiitt szerteszét.“ Fgy „száraz professor.1'
