Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 19. szám
Esztergom, II. évfolyam. 19. szám. Csütörtök 1880. márczius 4-én. ¥ ESZTERGOM h TIMI Városi és megyei érdekeink közlönye. Flíífi7ptftsi-flr • ■ I : I ~ A ’ a n l< r. I íi a I n o n K k fi n 1/ Á A I I n n 1/ egész Előfizetési-ár : évre........................................G fit. — kr. Megjelenik : Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tel ev évn eg yedre........................................1 „ 50 „ h e t e n k én t k é t s z e tőséghez, As eb Egyes szám: 3 kr. • fizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézondők. vasárnap és csütörtökön. SZÉCHENYI TÉPV ^-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Iskolai takarékpénztárak. — Weisz Bernât F&rencz ez ügyben kiadott értekezéséből és kimutatásából. — Vannak egyesek, köztük tanítók is, kik az iskolai takarékpénztárak ellen több ivre terjedő értekezéseket Írnak, azokat „komédiádnak nevezik el, melyeket szerintük „elvégre már abba kellene hagyni* ; egyének, kik az iskolai takarékpénztáraknak minden lehető és lehetetlen rósz következményeket akarnak tulajdonítani, igy pl. erkölcsi romlottságot, hajlamot a lopásra, irigységet, gyűlöletet, fösvénységet, egy szóval minden bűnt az iskolai takarékpénztáraknak tulajdonítanak. De gondolható-e, hogy a belga tudományos akadémia által kiküldött jury mely öt évi tapasztalat alapján, 10,000 frank- nyi jelentékeny jutalmat adott Laurent tanárnak, ki az iskolai takarékpénztárak eszméjét ott nemcsak elméletileg hirdette, de a gyakorlatban is nagy sikert mutatott fel ; gondolható-e hogy a tekintélyes jury e nagyszerű jutalmat oly intézményért Ítélte volna oda, mely megrontja az erkölcsöket ? szabad-e feltételeznünk, hogy az angol parlament, a franczia, olasz, belga kormányok oly ügyet pártfogoltak volna lelkesen buzgóan, mely a népet, a jövő nemzedéket a bűn útjára volna képes terelni? Lehet-e elgondolnunk, hogy Deák Ferencz, Csen- gery Antal, a fővárosi tanügyi bizottság, iskolatanács, hatóság s testület, hogy a nemzetgazdasági egylet, a reformátusok konventje, az „ESZTBBSQM ÉS VIDÉKE11 Ti.MZi.I4. Blaháné. II. Múlt czikkem megjeleuése alkalmából azon szemrehányást hallottam, miszerint én, meglehet, hogy csevegést akartam Írni, de polémia lett belőle. Jo, tehát ezúttal nem polemizálok, sőt mindjárt ott kezdem, hogy igazat adok Beöthy urnák. Igazat? Miben? Nos liât abban, hogy a művésznő csakugyan „szép.“ Köztudomású dolgot említek ugyan fel, de nehogy, daczára ennek valaki mégis elfogultsággal találjon vádolni, nem is a magam véleményét fogom elmondani. Az idei farsang®, egy bál alkalmával a re- «douthau .az épen jelenlevő Blahánéról beszélgettem .egyik menyecske ismerősömmel. Figyelmeztetem, hogy nézze csak milyen tömött falat képeznek az .urak azon a részen a hol a Blaháné helyet foglalt. — Maga talán csodálkozik ezen? szólt ismerősöm. Én nem látok Lenne semmi rendkívülit. A .szépség mindig .vonz, már pedig Blaháné nem csak a színpadon szép. Kifogástalan középmagasságú mollette termet, a legszebb alakú parányi kezek és lábakkal, s a mit .első sorban kellett volna említenem, azok a gyönyörű, nagy fekete szemek, Ha meri, hasonlítsa össze ezeknek tüzet, a nyakán levő gyémánt collier villogásával. Nem mertem. — Ezek a ritkaszép bogárszemek adják meg azután leginkább arczának azt az elragadó kifejezést, folytató a kis menyecske, egyre jobban belehevülve a beszédbe. Valóságos beszélő szemek! Tudnak ezek naivdk lenni, tudnak sírni és örülni, mosolyogni és .csábítani. Hát még mikor a harag villáma, vagy az országos iparegyesület s népoktatási kör oly , ügy védelmére keljenek mely az ifjúságot képes volna megmételyezni ? Mondják azt is, hogy a gyermekek, midőn iskolából kilépnek, megtakarított pénzüket kiveszik, s haszontalanságokra költik cl. Megengedjük, hogy néha ez is megtörténik, de legtöbb esetben nem s az utóbbiak tette már nyereség. Örökké igaz marad, hogy a mit fiatal korában megszokik az ember, azt cselekszi későbbi éveiben is. Kik gyermekkorában nem szoktattak józan takarékosságra, azt öreg korában hasztalan kényszeríti erre a sors csapása is. A képviselőjelöltek programmbeszédeiben megszokták már, hogy hangsúlyozzék a takarékosság szükségét: tényleg azonban ez irányban alig történik valami, mert ifjúságiinkban nem voltunk a takarékosságra szoktatva. S mert midőn az alap ingatag, könnyen összeomlanak a legszilárdabbnak látszó épületek is, a takarékosság meg nem szokása miatt egymásután dől nyomorba nálunk annyi sok család s a takarékosság érzetének hiánya, nem egy egyént visz veszedelembe, fogságba, öngyilkosságba. Belgium Garni város községi iskoláinak kimutatása f. év június 30-áról a következő adatokat mutatja: Az iskolákat 15,236 gyermek látogatta, ebből 10,114 gyermek (tehát 2/3) megtakarított 249,813 frankot. Angliában a parlament határozata folytán 1877. augusztus 14-én kinyomatott 22 őrült szenvedély tüze lángol bennük ! Látott-e már szemeket, melyek az övéihez hasonlóan tudták volna tolmácsolni a szerelmet? MegVallám, hogy biz én még egyátalán kevés szerelemmel tekintő szemet láttam, ezekhez foghatókat pedig még épen nem. —- És azután az a bájoló mosoly! Egyszer ártatlan gyermeteg, mint az első szerelem, máskor meg mintha csak minden vonásából egy egy pajzán apró amourette kandikálna elő ! De igy is, úgy is elragadó. Vallja meg őszintén hogy mikor úgy a színpadon énekli, az ő csábos tekintete és mosolyával, hogy „Szép is vagyok, jó is vagyok", vagy mikor mélyen átérzett játékában, ajka az önfeledt boldog szerelemről suttog, s egész valója csak ez érzelmet fejezi ki, nem volna-e kedve magának is feledni mindent és odarohanni, lábaihoz borulni, s megittasulni szerelmétől. Mi ? Volt eszem hogy meg ne valljam neki az igazat, Bókolva, kitérőleg válaszoltam. Kövid szünet állt be köztünk. — Tudja-e, kezdé újra, szomszédnőm, hogy művészete és szépségén kívül még mi teszi oly el ragadóvá, az aszályos ruhában csak úgy mint a bokorugró szoknyában vagy tricotban, a színpadon s az életben egyaránt? Nem tudja? Hát nem más mint a „cliic." Jól értsen meg, nem a ki hivő merész modorról van itt szó ! Ha nem arról a szóval körül nem irható sajátszerű finomságról mindenben, a mi a nőben olyan mint virágban az illat, nem látható, kézzel nem fogható de mégis érezzük, mégis kellemes ! Blaháné minden izében az az asszory, a kiről teljes joggal, még pedig a sző nemesebb értelmében, elmondhatni : „une femme qui a du chic." Ez a „chic" azután teljesen össze van forrva egész lényével, és kétségkívül előnyös a művészre, s a nőre egyaránt. És lássa mégis a critica ............ A többit nem mondhatom el. Megfogadtam hogy nem polemizálok. i folio oldalt tevő kimutatás szerint az iskolai takarékpénztárak ( „School Savings Bank“) 1008 községben léteztek; itt 216500 gyermek 1006500 frtot takarított meg. Ugyanott a parlament 1875-ben és 1876-ban a takarékos gyermekeknek 53,500 takarékpénztári könyvecskét osztott szét jutalmul, különösen kiemelve azon jótékony befolyást, melyet a gyermekek takarékossága a szülőkre gyakorol. Francziaországbél, melynek kormánya de Malarcct Belgiumba küldte, hogy ott az iskolai takarékpénztárakat tanulmányozza, 1877. de- czember végéről van kimutatásunk, melyből látjuk, hogy ez időben a nevezett intézmény GO departementban 8033 iskolában honosait meg, ezen iskolákban 177,040 gyermeknek 143,272 takarékpénztári könyvecskéje volt 2,904,352 frank értékkel. 1878. július havában az iskolai takarékpénztárak intézményét a 80 dapartement közül már 83-ban életbe léptették. Olaszországról Luzatti bank- s takarékpénztári igazgató tudatja, hogy habár ott az iskolai takarékpénztárak intézménye csak rövid idő óta honosult meg, az iskolákba járó gyermekek által megtakarított összeg már is mintegy 500,000 frankra megy. Ezeken kívül végre, last, but not the least, mivel saját hazánkban is egyes tanítók egy — egész négy évi tapasztalatra hivatkozva jelentéseikben, oly magasztalólag szólallak az ügyről, s minden ellenvetéseket, mint tarthat _ Hja bizony! „Szép is vagyok, jó is vagyok." Mert hát az is köztudomású dolog hogy jótékony czél nevében még sohasem kopogtattak eredménytelenül Blahánénál. Ilyenkor mindig volt ideje, és egy két gyújtó nótája. Ezek a gyújtó nóták! Van-e manapság énekesnőnk, a ki azzal az igazi mély érzéssel, azzal a magyaros zamattal és azzal a kitüuő verve-vel énekelné népdalainkat mint Blaháné? És az operette? Élénk, pezsgő, valódi franczia szellem, szikrázó jókedv és humor, a játékban és énekben egyaránt, ragyogó, de mindamellett Ízléses toileitek, ilyen Blaháné az operetteben. Játéka és éneke meg a legsilányabb darabot is élvezhetővé teszi. Éneke és alakítási modora már is egész iskolát teremtettek. Újabb népszínmű és operett énekesnőink majdnem kivétel nélkül őt választék mintául,, természetesen tehetségűkhez képest több vagy kevesebb sikerrel. Ezt a népszínházban a legcsekélyebb- megfigyelés mellett is észrevehetni. Hogy mást ne említsek Komáromi Mariska, a közönség újabb ked- vencze, egészen az ő tanítványa. Művészet, szépség, jó szív és- cliicr már önmagukban véve is vonzók, egyesültem pedig ellenálli- hatlanok ! így azután nem csodálhatni^ ha B&hánét ma. már széles e hazában mindenütt ismerik,, s a holi ismerik, szeretik is. Akárhol jelenik meg„ a közfigyelem azonnal feléje irányul. Ha színésznő volhék, nem. szeretnék, fellépni vele egyszerre. Népszerű ő, kezdve az udvartól, mely múlt évben Becsben létekor, oly kitüntető bánásmódban részesítő, a társadalom minden rétegén keresztül,, egész addig a parasztraenyecskéig, a ki nemrégiben csak azért jött fel; és tartózkodott egy ideig Buda-- pesten, hogy BU liánét. „elevenen" láthassa,
