Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 14. szám
Esztergom, II. évfolyam. 14. szám. Vasárnap 1880. február 15-én. ¥ Városi és megyei érdekeink közlönye. egész évre Előfizetési-ár : ............................................6 frt. — kr. M egjelenik ; Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkeszfél évre . évnedvedre ............................................ 1 „ 50 „ hete nké n t k é t s z er tőséghez, Egyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi vasárnap és csütörtökön. SZÉCHENYI TÉF^ 9^-IK SZÁM ALATT, iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. térén mtezendok. Tartaléktöke. Értesítést adtunk a kölcsön felosztási tervezetéről és lia ez értesítésre visszatérünk, nem azért tesszük, hogy a tervezet elfogadását ajánljuk, mert a hozzácsatolt intézkedések folytán sem szükséges erre a képviselő testület figyelmét felhívni, hanem tesszük azért, mert meg vau benne érintve egy eszme, melyet nemcsak valósítva, hanem fejlesztve szeretnénk látni. A tartalék tőke eszméje. Az alapítványok állampapírjaiból elvétetett 0600 frtnyi névérték, mely elvétel után az alapítványok vagyona csak elvben kamatozott. Az alapítványok most megkapják nemcsak a 6600 fit. névértéket, hanem annak időközi kamatait is — tőkésítve és igy egyszerre 4000 írttal szaporodott az alapítványi vagyon. A névérték visszaállítása mégis hoz a városnak körülbelül 4000 írt nyereséget, mi a készpénz és a névérték között létezik. I Igaz, hogy ez csak annyiban nyereség, ameny- nyiben a kölcsön eszközlése alkalmából nem készpénz helyeztetik az értékpapírok helyébe, mert midőn az értékpapírokhoz hozzányúlt a város, akkor is csak a névérték volt 6600 frt., de amit a város tényleg készpénzt kapott, az akkor veszteség volt és csak ez pótoltatik vissza. De hát jól esik ez nekünk. Ha azonban ezen tartaléktőke czélja az, hogy előforduló esetekben legyen a városnak rendelkezés alatti pénze, előre megmondhatjuk, hogy a vasút, továbbá az illeték odiózus ügye, ha nem is egészen, ; de nagy részben fel fogják emészteni a tőkét. Nem fogjuk sajnálni. A vasút ügy valameny- nyink ügye, az a másik pedig, miután per alatt van, még kétséges ugyan, de félemletes. Ha a per „SSZTSMQM ÉS VIDÉKI" TÁRCSÁJA. Farsangi emlék. Bálban voltam, jól mulattam, Reszketett a föld alattam. Lábam járta, mint a villám : Karjaimban volt a kis lány. Derekát míg átöleltem, Égi üdvtől égé lelkem Megsusogtam, megsusogta : Ki a szivünk választottja. Szünóráig rendben, szépen Elmúl attain b íí v k őré ben. Mire a nők választának : Nem jutottam eszébe sem a szép lánynak. Sz. T. Fővárosi Levél. III. Az egyik aristokrata-báion történt. Báró Vayt bemutatják egy hölgynek. — Herr von Vay. A hölgy meg van hatva. Lehet, hogy a bemutató hangja gyönge, vagy a hölgy szórakozott volt. Elég az aíioz, hogy a táncz végtelen kínosan folyt le. A rangos hölgy alig hogy elkészült a négyessel, övéi közé siet s kikelten fakad ki : ~ Hsak tudnátok milyen unheiralich éreztem magam. Verifovayval tánczoltam. . . Az egyik aristokrata bálon történt. iSotto voce. . . elvész, fizetnünk kell, és nagyon jó lesz, ha ez is nem fog az úgy is terhes pótadó terhére rovatni. Mind a két dolog azonban még nincs egészen itt. Még talán időt is nyerhetünk a második ügyben is. Mindenesetben azonban fölmerül önkényt a kérdés, váljon ezen tartaléktőkét nem lehetne-e szaporítani ? Nem lehetne-e ezen tartaléknak valami jövedelmi forrást találni? Nem lehetne-e valami módot találni, hogy még azon esetben is, ha e két ügy által ezen összeg erősen raegcsonkittatik, a hiányt pótolni lehessen ? Ez vagyont képez. A vagyon egyik fentartha- tási föltétele nemcsak a jó kezelés, hanem kivált | ily esetben, a jövedelmeztetés, a jövedelem szapo- | ritás is. 1 Nagyon sokszor hallottuk már emlegettetni a j takarékoskodást, erről teljes nagy könyvet lehetne összeírni, de minden elvi kérdés megbukik a helyzet által a kivitel elé görditett akadályokon. Kisértsük meg egyszer, hogy ha már az általános, összes városi gazdálkodás reformjával nem bírunk, ha ennek üdvös átalakítása nag3on sok időbe még több fáradságba kerül, legalább egy külön álló tőke teremtésével szerezzünk egy biztatást adó jelet, hogy amire törekszünk, az mégis létesülhet, kezeljük ez összeget i gy, amint az egész városi gazdaságot kezelve szeretnénk látni. Jó eszme az a pénzintézeti elhelyezés. De az eszme még nem elég. Szeretnénk, ha annál a pénzintézeti kamatozásnál nagyobb, bővebb forrás is táplálná az ügyet, a tőkét. Nem vagyunk annyira beavatottak a város kisebb jövedelmi forrásainak ismeretébe, egyáltalán nem tudjuk, hogy az évi budget bizonytalan jövedelmei honnan és miként származnak, és igy bárhogyan szeretnénk positiv javaslattal föllépni, ezt nem telietjük. Verhovay nem volt bálban. Mégis szerepelt. Hanem Hermann Ottó múltkor a „mtívészjelöltek“ bálján iszonyú sensatiot csinált. Viharosan megtapsolták tour tánczát. A levegő teli volt az ő rengeteg sörényével, lobogó frakkjával és a mások élje- neivel. Tehát Hermann Carueval herczeg számára is csinált vezérczikket. Kitünően volt csinálva. Azután elregélhetem még, hogy Gyula és Emil , barátaimmal miképen tanulmányoztam hat irgalmat- j lan ügyetlen gyógyszerész táucztauulását. Pity okosan 1 jöttek a terembe. Az egyik egy széklábat is hozott. , Nagyon érdekes remiuiscentia lehetett. Hanem sohase • láttunk annyi mániát hat emberben. Hatszáz számára is elég lett volua. Valóságos cirkuszt rögtönöztek s rettentő düh vei életveszélyes rohamokat cselekedtek. Történt pedig mindez egy nappal a gyógyszerész bál előtt. Meglehet hogy meg nem tanultak. De mi megtanultuk, hogy vén fiatal emberhez sehogyse illik tánczot tanulni. Vagy idején vagy soha. Csütörtökön este, a gyógyszerész bálon mind a hatot láttam. Tudtak sajnálkozni és bámulni, de táuczolni nem. De vau énnekem egy hervadt rózsám, egy virágfűzérem s egy kis czipőm. Farsangi reliquiák. A hervadt rózsát egy nagyon szép esztergomi leánytól kaptam. Ez a hervadt rózsa most ezt regéli : — Mikor Margit harmadszor ment a nagy világba, akkor tűzött keblére. Este nyolcz órakor I történt. A remek selyemruha hosszú uszályával, a finoman plastikus fehér keztyűs kezecskék, a piczi fehér atlasz czipő, a tündöklő améthystes karperec/., a ragyogó drágaköves arany nyakékszer s a lialo- vány, hófehér arcz, az ideges nyugtalansággal ide oda tévedező két nagy fekete szem Margité volt. A mamáé csak az öröm s olyan diadalérzet, mely a túlversenyzo asszonyoké szokott lenni. Csak a csaA város tisztviselői azonban, továbbá a képviselő testület tagjai és különösen a pénzügyi bizottság tagjai erre jobban hivatottak és sokkal inkább jobb véleménnyel vagyunk az ő tehetségük, szakismeretük és jó akaratuk iránt, mintsem kételkedni tudnánk, hogy a közgyűlésen, mely a tervezetet tárgyalni fogja, erre vonatkozó inditványuyal ne találkoznánk. És ezzel kettős czélt akarunk elérni. A közigazgatási tervezet jelen alkotása és lassú menete a be nem avatottak előtt nem ismerős, csak annak eredményét, annak hátrányait és bajait érzik; de midőn az okot keresik, nagyon ritkán jönnek arra, hogy a legtöbb esetben nem a személyek, hanem a rendszer a baj okozója és ennek nem tudása félre vezeti a nagy tömeget, hogy az egyénnel legyen elégedetlen. Lásson a közönség jó akaratot és a már már tüiiedező bizalom újra erősödik, újra gyakorolja jótékonyságát és az már tiszta nyeresség. A pénzügyi oldal hasznait pedig nem birjuk elősorolni. Nemcsak a két föntemlitett ügy, de van még nagyon sok, melyeknél bizony bele kell nyúlni a zsebbe, ott van a kaszárnya ügy, ott a gymnasium ügye, ott a kis Duna kotratási ügye, melyekre csakis anyagi viszonyaink nagyon kedvezőtlen volta miatt nem merünk csak rágoudolni is. Az első lépés az eszme fölvetése volt. A második lépés volt vagy lesz annak kivitele; kell, hogy a harmadik az eszme fejlesztése legyen, ha annak tartós hasznát akaijuk élvezni. Még nem tudjuk, hogyan lesz a harmadik lépés megtéve, de hisszük, hogy ki lesz ennek is találva módja és hogy az teljes eredménynyel fog járni. Bizalommal, de kíváncsian is nézüuk a jövő gyűlés elé. ládapa nézte komoran a pazarló fényűzést. Arra gondolt, hogy számításai meg vannak zavarva, a szerény jövedelem meg van hazudtolva s hogy régi törlesztéseit nemcsak nem födözheti, de még uj adósságokkal is terheli zavaros viszonyait. Egy obiigát homlokcsók s a papa búcsút vett. Margit és a mama elrobogtak. — Szabad az első négyes? — Mindre foglalkoztak. Elmúltak a négyesek. A mama izgatottan várta leányát. Margit sápadtan sietett anuyjához. — Távozunk Margit. Azonnal távozunk — szólt kifakadó ingerültséggel. Margit nem tudta mi fog következni. — Korompainé itt a szomszédban, azt mondotta egyik udvarlódnak, hogy mindenünket magaddal hoztad. Ez aljasság. Ez rosszakarat. Ez rágalom. Másnap a pesti lapokban is le volt írva Margit ragyogó báli megjelenése. De a hivatalos hírek közt azt is megolvashattuk, hogy Margit atyjának minden bútora árverés alá került. Az a sok ragyogó selyemruha ! Margit és an}7ja nem jártak többé bálra. Var- rogatni kezdtek mások számára. Egy napon Margit igy szóllott :- Ezt a rózsát magának adom. Mikor még keblemen viseltem, akkor nem ismertem a munkát. Ha rátekint, gondoljon arra és emlékeztessen másokat is arra, hogy a hazug fényű*, a hamis csillogás elébb-utóbb másokat is a varrógéphez fog vezetni. Ezt a történetet mondta el nekem a Margit j rózsája. Egy kis nefelejts füzért kaptam egy kis tán- I czosnőratől. A nefelejcsnek mindig értelme van. { Elmentem hazulról. Tiz nap múlva azt a hirt hallom, | hogy a kis Kamillát egy brutális hadnagy veszi el.
