Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 2. szám
Zimony - Budapest - Bées. A. szerbországi vasutakról a bécsi Fremden- blatt a következőket Írja : „Szerbország azon vasuti vonalnak szoros központját képezi, melynek északi vége Budapest, déli végpontja Salöniki, és délkeleti végpontja Konstantinápoly. A már régen tervezett osztrák-törökországi vasútvonalnak egy része Nándorfehérváron keresztül kell vonulnia. Azon a természet által indicált át- vonulat Szerbországon, a berlini szerződés egyik részletes határozata által megállapitatott, mely határozat következtében az osztrák - magyarországi és török-országi vasuthálók Szerbországoni átvonulását egy nemzetközi bizottmány fogy a meghatározni. “ „A berlini szerződés óta több egy évnél lefolyt, anélkül hogy ezen kérdések szabályozása melynek azonnal kellett volna megtörténni, elővétetett volna. Az annyit jelent, hogy azon szabályozás bizonyos gyakorlati nehézségekkel találkozik. Láttuk, hogy ezen vonal kiépítéséért különféle orosz- magyar- sőt ' angol országi vállalkozók folyamodtak. Magyar- ország maga részéről az :'0sszekött ttést a szerbországi vonallal, egy külön Budapest-Zimonyi vonal által akar létre hozni, a helyett, hogy ezen őzéi elérése végett a már forgalomban létező Budapest-Kikindai vonalt felhasználja, mely vonal az osztrákországi állami vasultársulat tulajdona, és mely vonalat egy igen rövid vonal által, azaz a Kikindai - Sémiin - Zi- monyi vonal által a szerbországi vasúttal összekötni lehetett volna.* „Látni, hogy ezen tekintetben különféle befolyások és érdekek közkeduek égymással, politikaiak úgymint kereskedelmiek. Szerbország, úgy látszik, nem akarja magát senki által megköttetni, sem Orosz- sem Magyarország által. Innen van, hogy egy magáutársulat, — az osztrák-állami vasút - társulat, — indítványai a szerb kormánynál a legnagyobb pártfogásnak örvendenek, mely társulat minden tekintetben a legkedvezőbb helyzetben van, a szerbországi vasútak kezelése tekintetében.* „De mindamellett világos, hogy Szerbország ezen a nemzetközi bizottság alakulása előtt semmit sem tehet.* „Ha — mint remélni lehet — Magyarország egyelőre a B udap e s t - Zimony i vonalról lemond, úgy aránylag kevés teendő marad hátra, bogy a nagy osztrák-törökországi vasútvonal létesüljön.* „Az első nagy része annak a vasútnak t. i. a Budapest-Kikindai vouai már forgalomban van ; más részről a Mitrovicza-Saloniki, és a Sofia-Konstanti- uápolyi vonal szinte kész ; tehát csak a Kikindai- Nándorfehérvár - Nischi vonal; továbbá a Nisch- Uskiib és Nisch-Sofiai vonalok építendők, melyeket ma kiépíteni lehetne, ha a politikai és érdek-veszekedések bele nem avatkoznának.* Valóban nem tudni, min kell jobban csodálni, koszorú, boldogan mosolygó ünnepelt, lekötelező nyájasságéi háziasszony, ünnepélyesen körültekintő boldog családapa. Tánczok. Dalok. Játékok. Szavalatok. Jókedv. „Istenem, milyen nehéz az a tacitusi stylus, olyan könnyen érthetetlen lehetnék. „Persze kedves bácsi, toaszt is volt. Mondtak nagyon bosszú és nagyon rövid monológokat. „De nekem, bácsi, nagyon tetszett a mi poétánk. Szavalta egy versét. Igazán jól szavalta. Azután jött Petőfi. Természetesen szavalatokban. Igazán pompásan. t „Hanem egy érsekujvári, nagyon kedves dia- lectusban beszélő kis leány, a ki már nem csak Finum Kúzíí is volt, hanem finomul is énekelt, pompásan és fáradhatlanul verte el a zongorán a tánezra buzditót és igazán megérdemli azzal a Boszniából valahára hazatért szőke úrral együtt az elismerést. „A házi asszony szívessége, az ünnepelt szellemes kis leány nyájassága, a mindenki által szeretett papa derült kedélye, a vidám fiatalság s a fölséges vigaság valóban páratlan volt. „Ezt tegye ki kérem bácsi a maga Vasárnapi Levelébe és majd egyszer — ha munkatársnak beváltam, — elárulom, hogy ki az a kis „Henriette.* Nagyon köszönöm a kis Heuriette-uek szives levelét és ime „kiírtam* az egész tudósítást, mint ez kívánva volt, a Vasárnapi Levélbe. De legyen szabad most nekem is pár megjegyzést tenni arra a kedves levélre, azokra a kis kezekre, melyek nekem bizonyosan teremtettek irigyet. Ne féljen, kis Henriette, nem a mulatságról szólok, meg kell olvasó közönségünknek elégedni annyival, mennyiről Kegyed értesít. Hanem — munkatársnak beválik, és ezért nagyon kérem, hogy máskor is szerencséltesse e lapot soraival. Ha másképen nincs bizalma, Agglegény mindig szívesen közvetít és jót áll, hogy a titok fátyola nem lesz föllebeutve. Ha a kedves Henriette többször is megkeresi soraival Agglegényt, arra a magyar-óvári egyenruhás kedélyes lovagra vagy másra fogok annyi befolyást nyerni, hogy kegyed is a megénekelt szépségek közé tartozzék, mert e fogalomhoz eddig az én meggyőződésem szerint csak a megénokeltetés hiányzik. Teliát legyen szabad a Henriette nevet egyelőre az én belső titkos munkatársaira közé felegyeznem. azon a szemtelenségen, hogy a szikkiró a berlini szerződés tartalmát elfordítani merészli, vagy azon a naivitáson, hogy czikkiró azt gondolja, hogy nem találkozik ember, ki őket megczáfolni fogja. A berlini szerződés által megbatározott „nemzetközi bizottságnak t. i. semmi köze sincs az Osztrák- magyarország- és Szerbország között meg- álapitaudó vasuti összeköttetés tekintetében, mert az tisztán Osztrák- magyarország és Szerbország által — minden más ország beavatkozása nélkül — kötendő ; és Szerbország már eddig is elég merészen kijátszta Osztrák - magyarországot, hogy az ő ismert intriguáival a berlini szerződés által meghatározott határidőt t. i. egy évet nem tartotta meg, és hogy ezen egyesítést a berlini szerződés világos határozata ellen még eddig nem köttette meg; és nem lehet eleget csodálni az osztrák-magyarországi kormány türelmén, hogy ez egy ilyen kis ország által, mint Szerbország, magával játszani enged. Más nagy hatalom ilyen eljárás után már régen háborút izent volna Szerbországnak. A berlini szerződés által meghatározott „nemzetközi bizottság* világosan csak arra van hivatva, a berlini szerződés által Szerbországnak kegyelmesen a j á n d é k o z o 11 uj országrészekben építendő vasutak miképeni összeköttetését, egy részről az Üsküp - Salöniki, más részről a Sofia - Konstantinápolyi vasút vonalokkal — szabályozni, mint az — ha jól emlékszünk — a berlini szerződésnek 68. §-a határozza. Elég nagy háladatlanság az Szerborazágtól, hogy daczára annak, hogy fennebbi uj országrészeket kiválóan csak az osztrák-magyarország közvetítésének köszöni, mégis olyan intriguákkal él, és a berlini szerződés által — egy évre — meghatározott vasuti összeköttetést halogatni igyekszik ; de hogy egy privát társulat, mint az osztrák állami vasút társulat — mert csak is az küldte be a fénnebb említett czikket, akár a „Sem. fiu.*-nak, akár a bécsi „Fremdenblatt“-nak — merészeli annak az országnak kormánya ellen összeesküdni, az hallatlan dolog; de még hallatlanabb dolog, hogy azt egy országnak kormánya tűri ! Miután pedig Esztergom csak is akkor remélhet — neki üdvös — vasutat, hogy ha a Budapest- Zimonyi vasút, és ezzel összekapcsolva a Budapest- Ujszony-Csallóköz-Bécsi vasútvonal kiépíttetik, minden áron arra kell törekedni, hogy ezen dupla vonal mielőbb létre jöjjön. Tehát még egyszer esedezem az Esztergomi közönségnek ; tegye magát az érdekelt megyék és municipiummokkal érintkezésbe, és hozzon létre egy „monstre* deputátiét, mely ezen „világ-vonal* építését az országgyűlés előtt kérelmezze. Éppen mikor jelen czikkemet bezárni akarom, veszem azon hirt, hogy Bécsben „Keleti vasutak társulata* alakult és az első „alakitó* közgyűlés meg is tartatott. Az igazgató tanácsba választattak: Báró Hirsch-Gerentz Mór, Salm-Reiiferscheid FeMegvallom, Agglegénynek jól esett ez a bizal* más megkeresés és e hatás alatt kezdtem magam igen jól érezni. De a sors ellenségem lett. Nem hagyja élveznem a hiúság kielégítésének érzeményét sem. Találkoztam Rovó Bánnal. Meg is rovott rögtön. — Uram, ön malitiósus ember! Az agglegények nem pisztolyra és kardra, hanem motívumokra szoktak gondolni legelőször: — Mások is félreismernek. — De nem ám kedélyesen. Mert ön a múltkor olyan Állítást koczkáztatott kézirataimról, a melyet sokan borzasztó módon félremagyaráztak. — Tehát engem, ha félre nem ismernek, akkor legalább félre magyaráznak. — Baj mind a kettő. De az a legnagyobb, hogy ön egészen humoristikusnak mutat be. Már hogyan Írhatnék én egy polgármesterről, egy alispánról, egy primásrél a más koripheusról egészen humoristiku9an ? — Tehát egészen satyrikusan? — Nem, uram. Hanem egészen úgy, a hagy a tárgy követeli. A hol kell, ott humor; a hol kell, satyra; a hol kell, komoly hang fog nyilatkozni. — Akkor majd rectificálom állításomat. — Kérem, legyen oly udvarias. Máskor pedig, ha kéziratnézőbe jön hozzám, tegyen fel szemüveget. Ajánlom magamat. Pedig kérem, nekem csak is a humoristikus tártaim ú képeket mutatta meg. És mégis Rovó Bán majdnem megsértett. De azért nem sokára megeugesztelődtera irányában s minthogy még a kávéházi politikusok is magas szemöldökkel súgnak búgnak a titokzatos munkáról, elhatároztam, hogy a Kisvárosi Képek tiszteletére s Rovó Bán raegkérlelésére közzé teszem e beszélgetést is. Nagyon szeretem, ha olyan úrral, mint Rovó Bán, egészen jó lábon állok. Mert kérem, nem lehet tudni................. Agglegény pedig nem szereti saját photogra- phiáját nézni ! Beszéljünk még valamit a múlt év elbucsuzá- sáról is. Mintha megbánta volna, hogy oly sok rosszat hozott nyakunkra, utolsó idejében kedélye egészen ellágyult, nem tudom, búcsúzás és elválás súlya alatt-e, I az elkövetett malitiákért bocsáuatkérésül-e, megeredrencz gróf, Chotek Ottó gróf, Schenk Aladár lovag, van de Wynkele Gyula, de Piennes marquis, Fitz- James gróf, Wartberg báró és Láng Károly urak. Fz azon társulat, melyek a Bócs-Budapest- Zimonyi vonalat kiépíteni akarja. Sajnosán tapasztalni, hogy az igazgató tanácsban — és ebből a részvényesekre is következtetni lehet — mindenféle nemzetségi főurak vannak képviselve — csak magyar főur nincsen köztük, ha csak Chotek gróf urat uem vesszük ki, de ez is legfeljebb „indigena*, ha ugyan ő az, mert sok féle Chotek gróf létezik, tehát nem tudni bizonyosan váljon a magyar indigena van-e értve, vagy más Chotek gróf. pedig Magyarország a keleti vasutaknál inkább van érdekelve, mint akár mely más ország! Tehát egy lépéssel közelebb vagyunk a „Bécs- Budapest-Zimonyi vasúthoz ! de azért Esztergomnak nem szabad nyugodni, hanem annál is inkább kell agitálni, hogy ki ne maradjon ezen vonalból, mert a vonalnak meghatározása nem ezen társulattól függ, hanem csak a kormány és az országgyűléstől! Mogyorós, 1879. decz. 28. Brzorád Rezső. Hírek. — Múlt számunk nyiltterében egy Frankner Károly és Nedeczky Vincze urak által aláirt nyilatkozat jelent meg. A fővárosi lapokban nem szokás a szerkesztőséget felelőssé tenni azért, mi a hirdetések közt vagy a nyilttérben jelenik meg. Miután azonban a jó esztergomiak még nem bírják a helyi körülmények szükkörüságe miatt a szerkesztőség fogalmát a kiadóhivatal fogalmától elválasztani és ezen felül a jelen esetben újra azon hir teijedt el, hogy a nyílttéri közlemény alá irt nevek valóságosan nem adtak nyilatkozatot, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a szerkesztőség igen is törült a nyi- kozatból egy sort, mely törléssel a nyilatkozat élét akarta enyhíteni, de az aláírások valósága iránt támasztott kételyek eloszlatása végett a kézirat a polgármester urnái bemutattatott, hol is a főjegyző úrral egyetemben az aláirás valósága mindkét urra vonatkozólag constatáltatott. Ennyit — nem ugyan a szerkesztőség, hanem a kiadóhivatal reputatiója érdekében kötelességünknek tartottunk a nagyon colportált hírek ellenében kinyilatkoztatni. — Az uj évi köszöntések. Az özön megeredt meg szerdán este, nyitányt a három zene banda nyújtván. Utána következett azután a többi. Regisztráljuk? III. Napoleon nevezetessé tette ugyan politikai tekintetben az újévi üdvözleteket és ennek révén nagyon divatban van az uj évi üdvözletekről a hasábnyi hosszú tudósítások hozatala, mig azonban azon üdvözletek, melyek tisztán anyagi haszon vá- rása folytán követtetnek el, figyelmet nem érdemelnek, a szívből jövő kivánatok pedig csak profanál- tatnak a nem illetékes ismétlések által, azt hisszük, tek könnyűi és mennyire lehetett, hullatott pár nehéz csöppet. Tudomásul vesszük, annál inkább, mivel az uj év is ezen ellágyult hangulatban köszöntött be és igy reménykedhetünk, hogy lágy szive az uj évnek nem engedi meg irányunkban a kegyetlenséget. Ekkor pedig áldani fogjuk a csupa kövér számú esztendőt, nem úgy, mint igen sok megelőzőjét. Hanem nem akarom tudomásul venni azt, hogy az uj évnek ezen szivbeli ellágyulása már is bajt okozott, még pedig egy igen kedves hölgynek. Kénytelen volt kimenni a házból. Daczára annak, hogy a női divat már igen sokat elhódított a férfidivatból, azt még sem tette magáévá, hogy hölgyeink kecses lábaira bagariát adjon és igy kénytelen útját csakis czipőcskékbe tévé. A hó már úgy is olvadóban lévén, még jobban olvadott, midőn piczi lábak érinték és meg látszott rajta, hogy csupa hódolatból, csupa előszeretetből nagyon tapad a kis czipőkhez. Azt azonban nem gondolta meg a hó, hogy ezáltal talán kellemetlenséget is okozhat. Ebbéli meggondolatlanságában, mint előre látható volt, annyira ment, hogy egyik szép, nagyobb csomag, melynek felső része szilárdságot árult el, de nem olyan volt az alsó, a piczi lábakat egészen el nyélé. Sokat vigyáznak arra hölgyeink, hogy bájaikból profán szem minél kevesebbet lásson meg, de ily körülmények közt alig lehet elég Óvatosságot kifejteni és igy megtörtént, hogy a hóval vesződő lábak egy pár sóvár, éles szemnek áldozataivá lettek úgy, hogy az a két szem nem birt onnan elfordulni. A következés ? A fiatal hölgynek most már nemcsak a hóval, annak olvadékony természetével, hanem a két sóvár szem tulajdonosának udvarlásával is kell vesződnie. A baj pedig kezd komoly természetű lenni, amennyiben az udvarlás most már nem csak a bámulás határait lépte át, hanem komoly veszedelembe hozta a fiatal hölgy pártáját is. Ajánlanám a fiatal hölgynek, hogy isten néki, áldozza fel pártáját, cserélje fel főkőtővel, úgy is itt a farsang, ekkor azután lesz alkalma boszút állani a szemek által elkövetett sértésért. Jó tanácsomért nem kérek egyéb honoráriumot, mint hogy a lakodalomra hívjanak meg engem is. Agglegény.
