Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 102. szám
Fizessük tisztességesebben közrendőreinket s akkor válogathatunk a pályázókban. Ruháztassuk gondosabban s biztosítsuk jövőjét, ka hivatása van s akkor nem lesz kétségbeejtő bárgyúság és mellékkereset a kenyerűk. Költségvetésünkben a közrendőrök igen igénytelen passust foglalnak el. Olybá veszik tételüket, mint a porzót, valami jól megfizetett haszontalan hivatal fölösleges tisztikarán. De gondolják csak meg városatyáink, hogy helyesen takarékoskodnak-e. mikor közrendőreinket az irgalom péterfilléreivel fizetik ? Ha helyesnek találják a közbiztonság ziláltságát, a mindennapi rendőri brutalitást vagy ügyetlenséget s a közrend fontos ügyének rendes kijátszását, akkor csak takarékoskodjanak tisztelt uraim a péterfillérejj; kel ! A brüsseli csipkék. — Gróf Zicliy Jenő jelentéséből. — Nemcsak a kiállításnak, hanem magának Brüszelnek is egy világszerte ismert speciálitása, melyet e jelentésben mellőzni nem volna szabad. A brüszeli csipkéket ismeri az egész elegáns világ. De valójában csak az ismeri meg ez iparág fény- és árnyoldalait, ki a csipkék gazdag kollekczióját figyelemmel kisérte e kiállításon s azonkívül nem sajuált egy kis utánjárást a kereskedésben és műhelyben. Gyárak, nagyobb telepek, melyek, csipke- előállitásával foglalkoznak, Briiszelben alig vannak. Az egész csipkeipar az ő bámulatos szépségében és finomságában háziipar, melynek művészete nemzedékről nemzedékre száll s melynek költészete mindjobban elvarázsol bennünket. A csipkekészités hazája Flandria, iskolája a kolostorok voltak. Sok, sok évvel ezelőtt Flandria kis és nagy városaiban a leánygyermekek csak apá- czákhoz jártak iskolába, hol Írni és olvasni tanultak. Az irás-olvasásra azonban naponta egy-egy órácskát fordítottak, a többi idő pedig a csipkeké- szitéssel múlt el. Az apácza mesterek betanították a leányokat, kik egész napon szorgalmasan dolgoztak nekik s ha az iskolából kinőttek , otthon folytatták e mesterséget, gzsbad idejükben vetéltek az 1 j eltanult mustrák szerint és megalapították világhírét a brüszeli csipkének. A java munkásnők aztán felkerültek a fővárosba és ott egyes üzletekben állandó, habár —• a mi majdnem hihetetlen — nem épen hálás foglalkozást találtak, mert napjára a legszorgalmasabb munkásnőnek sem jut több 3 franknál. De vannak munkásnők, a kik fél frankot sem igen keresnek meg. Az évtizedekkel ezelőtt eltanult motívumok, minták és fogások traditiószerüleg nemzedékről nemzedékre szálltak s ez iparágban a báj és kellera sajátos varázsával ma is úgy nyilvánulnak, mint száz és száz évvel ezelőtt, a jelenlegi munkásnők őseinek csipke-készítményeiben. A már említett műipar pavillonban, a ruházati ipartól elkülönítve, mint speczialitás vaunak bemutatva a csipke és a csipkével bontott selyem- ruhák mellett az u. n. csipkeruhák is. A világ miudeu berczeguőjénck vagy királynőjének udvari szállítóit találjuk itt együtt. Itt van az amerikai köztársaság volt elnöke nejének, Grantnénak áthajtó kendője, amott a spanyol királyné kézi kendője a Cumberland! herczegnő keresztelő ruhája a belga királynő remek, cziinerekkel diszitett csipkeruhája, melyet 25 éves jubileuma alkalmára kapott, Stefánia herczegnő kelengyéjének egy része, melyen már osztrák korona díszeleg stb. stb. A csipkeruhákon kívül igéző pongyolatoilettek, kézikendők, átvetek, gallérok, napernyő- és legyezőcsipkék, fodrok stb. stb. mindmeganuyi remekek vaunak bemutatva. Miuden darabnak más-más a rajza s más modorban vau kivivé, azonban minden darab magában egy összhangzatos egész, melynek jellege, a szerint, a mint valamire rendelve látszik lenni, megóva vau. Nagy változatosságban látjuk itt például a spanyol mantillokat, az u. n. duchess- csipkéből készült átvetőket és chawlokat, a kézi- kendőket a poiut d’alençon szerint, a finom ruhaszegélyeket (nyakra és vállra) a point d’aigulle és point de Raguse szerint. Továbbá régibb divata minták utánzata képen a velenczei és binche-csip- kék vaunak bemutatva, melyek azonban korántsem birnak oly érdekeltséget kelteni, mint az eredeti brüszeli csipkék, a mi nagyon természetes is, mert különben ezek nem szorították volna le a divat teréről a velenczei, norvég vagy cseh csipkéket, melyek ugyan most is nagymértékben használtatnak, de minőség tekintetében korántsem sorakozhatnak a brüszeli csipkék mellé. Bámulatosan szépek azon iuitiálék, czimerek és koronák, melyek a csipkeruhanemiiekbe és kendőkbe vannak beszőve, mintha oda volnának lehelve vagy varázsolva. Az ember nem tudja, hogy jobban csudálkozzék-e a dessjuek finomsága és szépsége, vagy azok kivitele föfott*1 mert mindakettő egyaránt mesteri. A csipkék rajzai legnagyobbrészt Briiszelben készülnek, a csipkekereskedőknél alkalmazott rajzolók által. Ezek a tervet szénnel selyempapirra ve— Miska barátom, dadogá, láttam őket, a fiam árváit — sohase hallottam felőlük. —^ Valami ismeretlen jóakaró megírta nyomorukat. Ő náluk voltam. Az asszony most is gyászt hord. Hogy ri- máukodtak azok a szegény kis porontyok kenyérért. ... A leányka úgy hasonlított az én szegény Ilonkámhoz. — Oh éu édes istenem ! Jinos ur már Tóthfalusi uram karjaiban zokogott. — ügy úgy, Mihály barátom ; kend befogatja a lovakat s hohajtat a városba. Kihozza az asz- szonyt a gyermekekkel együtt ide . . . Keresztes az övéké lesz . . — János ur mégegyszer szétnézett az ősök képein. — Mindegy, mindegy, — szólt. Fiam ne vessen ott fenn szememre semmit . . . Ezeket a lomokat itt mondá a képekre mutatva, elvisszük a mogyorósi házba . . . Azután magamat, az utollió lomot is majd elczipelem oda valahogy . . . Mogyoróson lakom ezután. Jáuos ur beköltözött a mogyorósi rongyos házba. A Keresztesy ősi házba pedig Mihály gazda vígan hajtatott be az özvegygyei s gyermekeivel. Uj világ lesz Miska fiam ! Megnőnek a gyerekek ; kitűzzük a Keresztesy lobogót újra, s agyonszavazzuk a pecsovicsokat ! A tél eljött fagyával, havával, viharaival. János ur ott állt sokszor az ablak előtt s bámult ki a hózivataros időbe, amint az üvöltöző szél el-el robogott az ócska kastélyon. Messziről ide látszik a Keresztesi épület palánkjaiva!, pajtáivas. Sokszor nézegeti este a ház világos ablakait. Ott most bizonyára igen vigan vannak . . . Gyerek zsivaj, gyerek lárma van ott , . , Jól esik bizonyara a barátságos meleg szoba . . , A bánatos özvegynek is le vantörölve néhány könyje . . . Tóthfalusi uram ép most lovagoltatja az uj Keresztesi majorátust térdein. Titokban már meg is próbálta, vájjon a kuruc zöld, vagy a pecsovics fehér toll áll-e jobban az urfi süvegén? Örül is a vén bolond, hogy a zöld mintha csak rajta nőtt volna. De már most kitűzzük a lobogót ! Esténk int Tóthfalusi Mihály uram elszokott jönni János úrhoz egy kis vigasztalásra. A gyertya lángja már nagyokat hunyorít s Mihály uram egyre beszél még valami vig világról ; mulatságos dolgokról ; jóságos szenvedő özvegyről, ki szivszakad- va vár bizonyos pillanatot; kuruc fiúról, ki a haza Hunyadyja lesz bizonyosan s nefelejcs — szemű kedves kis angyalkáról, ki nagy ou hasoulit valami régi porló alakhoz. János ur olykor el-eihallgatja őt szótalanul ; de mikor Mihály ur olyasmit hoz elő : hogy jó lenne már kibékülni vagy mi, a viszonyokkal, — akkor felkel, eloltja a gyertyát s azt mondja; jó éjszakát ! Azután nagyon beteg lett János úr. Egész éjszakákat feküdt magán kívül, deliriumbau s mikor eszméletre tért, elmesélte Mikály urnák, hogy álmában itt volt szegény Ilonka leánya, simogatta izzadó homlokát s zokogott fölötte. Tóthfalusi uram csak szemeit törülte : tudta ő jól, ki volt az a — „szegény Ilonka.“ A tavasz is eljött melegével, derűjével. — János ur is fellábadazott lassan s ábrándozni kezdett. Az a zöld vetés, pacsirta-dal, virágos fák, meleg napsugár felolvasztották az ő szivének jégburkát is. Igen, oda, oda Ilonka sírjához . . . Édes istenem, milyen elhagyatott, puszta lehet az a sir, most, mikor minden virul ! No a Keresztesi temető csak félóra ide. Meg- bir ennyit az ő vén lába ; — ott a puszta síron egy pár könnyet szentel lakójának s aztán haza! Puszta sir ! Jáuos ur nagyon bámult azon, hogy milyen szépen be van ültetve tulipánnal, fehér rózsával, liliommal ; s a fejfa, fölött gyönyörű szomorú fűz lombok susognak. — — Ki ápolja, ki gondozza? Egyszerre csak valami gyerekhang csendült meg az akáczok mögött. — No most Ilonka még egy kicsit! Ott vagyunk már. — Nem tudom már jobban! felelt egy lihegő lyáuka-hang. Jáuos űr mosolyogva szemléié, mint czipel egy valami öt éves fiúcska egy óriási kannát egyik kezében, mig másik kezét egy kis piros arczu leányka húzta egész erejéből; igy tartva meg az egyensúlyt. Jöunek egyenesen a sirhoz. Ezek hát az ápolók! I tik s a kereskedő e terveket keresztülvitel végett leküldi a íiandriai városok házi iparosnőinek, kik azt feldolgozzák és értékesítik. Mert sehol sem tudják a csipkeké&zitést a művészet oly magas fokára emelni, mint Flandriában, Belgium északkeleti részében, melynek minden városában honos a csipkekészités öröklött speczialitásának egyik vagy másik neme. Briiszel csipkespecziálitását az úgynevezett I poiut appliqué képezi. Vagyis a vetélt virágokat a legfinomabb tüllre rávarrják és igy támad a csipke I alkalmazása által a csipkének egy uj neme, mely 1 azonban korántsem oly érdekes, mert készítése nem oly mesterséges, mint a tisztán kézi munkával készített csipke. A pointe applique gyártásával legiukább foglalkozik Courtray, mig Malines, Yperu, s a többi városoknak meg vannak az ő külön specziálitásai. A brüszeli kereskedőknek mindezen városokban főügynökei vannak, kik a kapott rajzokat, a szerint, a mint azok többé-kevésbbé finomabbak, az ügyesebb vagy kevésbé ügyes munkásnőknek adják ki s a munkásnőkkel a készítési ár iránt egyezséget kötnek. Rendkívüli fiuom munkánál ügyelni szoktak, hogy az illető darabot egy és ugyanazon kéz készítse, mert igy annak kivitele sokkal finomabb és összhangzatosabb, mintha sok kéz és különuemü Ízlés dolgozott volna rajtuk. A fizetés mint említettük, koránt sincs arányban a munkával járó rendkívüli gonddal és fáradsággal, habár ez is a szerint változik, a mint a kereslet emelkedik, vagy hanyatlik. Újabb időben meglehessen hanyatlott a valódi brüszeli csipke utáni kereslet és ezzel együtt megcsökkent a szegény muukásnők keresete is, kik segélyért folyamodva a brüszeli nagyobb kereske- dőldiöz, gyakran félárou kínálták kézi ügyességök keserves eredményét. S a kereskedők jó szolgálatot tettek, midőn a potom árt megfizették. A Stefánia herczegnő számára készített csipkén, mely 31|2 meter magas, 3 meter széles, 1 kilogramm nehéz s 700 darabból vau összetéve, a j mennyiben minden darabot külön rajz szerint külön muukásnő készített, összesen 150 munkásnő dolgozott; ára 25.000 frív volt. E műdarabot Briiszel város megbízásából a Sacré-coeurház készítette. Ennél azonbau sokkal szebb a belga királyné számára készített ruha, mely heraldikai alakokkal, arabesz- kekkel és virágokkal vau díszítve s mint mestermű, egyetlen a maga nemében. Az e nemű csipkék s általában a legszebbek Ypern-ben készülnek, s ezek természetesen egyszersmind a legdrágábbak is. A nagyobb ezégek egyenkint több millió frank értékű csipkét exportálnak a világ miuden részébe, főleg Angliába és az egysült államokba. Ha e kivitelt számukban konkrété lehetne föltüntetnünk, legjobban lehetne bebizonyítani a brüszeli cúpke- gyártás nagyszerűségét és jövedelmezőségét. ! De egyszerre megáüauak a kis kertészek. MegI látják azt a nagyszakállos embert, a ki a sirt elfoglalta, A lányka szepegve fordult bátyjához. — Laczi én félek. Szaladjunk ! — Ne félj, Ilonka; — biztatja a fiú. Ne félj, a mig én itt vagyok. S keményen János ur szemeibe nézett. A lányka pedig remegve simult vitéz bátyja mellére. János úr ölébe veszi a lánykát, pár csókkal s cirógatással űzve el félelmét s pedig meglepő sikerrel. Laczi ugyan komolyan inti könnyen hivő húgát a veszedelemre, egész addig, mig János ur, ! őt meg a másik térdére nem veszi s durczás szá- I jára csókot neiu ad. — Hát aztán, mit akartatok avval a kannával ? — Ezt a sirt öntözni, — felelt a fiú. — Hát miért öntözitek ti ezt a sirt. — Mert édés mama mondta ; meg mert ide a mi jó nénink van temetve. — A ki nekünk kenyeret adott; — vévé át Ilonka a szót ; úgy-e Laczi, a mama azt is mondotta? János urnák homályosaim kezdettek szemei. Hát szegány Ilonka gyámolítottá fiának özvegyét, árváit. Hát ő olyan kegyetlen ember volt, hogy halálos ágyán se vallotta be ezt neki? — Úgy bizony erősité Laczi. Még a Miska bácsi is azt mondotta. — Micsoda Miska bácsi ? — Hát a Miska bácsi! felelt Laczi nagyot bámulva, hogy vau valaki, ki Miska bácsit ue ös- merné. — Mikor a Miska bácsi egyszer eljött hoi- zánk a városba, akkor nagyon sirt s azt mondta, hogy meghalt a jó néniké: most már nincs, a ki .nekünk kenyérkét, meg trombitát, meg — babát küldjön. . . ! — Aztán a mama is sirt nagyon, még mink is elkezdtünk sírni ! — toldá meg Ilonke. Hát Tóthfalusi uram is beune volt a dolog- bau. Kezdett derengeni előtte, hogy ki az az ismeretlen jóakaró ? Kezdé belátni, hogy a kaucsón kívül máshoz is ért Mihály gazda. Laczi most már öntözéshez lát. Kis kezeivel ' takaroson forgatja az öntöző kannát, Ilonka meg IC Folytatás a mellékleten,
