Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 13. szám

Esztergom, II. évfolyam. 13. szám. Vasárnap 1880. február 12-én. ESZTERGOM es TIBIKÉ Városi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre ............................................6 fît. — kr. f él évre..................................................3 „ — » évnegyedre............................................1 , 50 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó liivatallioz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : Uetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV O^-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A mezőgazdasági szakszövetke­zetek. A magyar gazdáknak országos szövetségbe leendő egyesítése és ennek segítségével az or­szág legkülönbözőbb vidékein mezőgazdasági szakszövetkezeteknek létesitése tárgyában az orsz. gazdasági egyesület választmánya által kiküldött G tagú bizottság a magyar gazdák II. orsz. értekezlete kebeléből kiküldött végre­hajtó bizottság kiküldötteivel a felvetett kérdés tárgyalására közös bizottsággá egyesülvén, tár­gyalásainak befejeztével annak folyamáról a kö­vetkező jelentést terjeszté az orsz. gazdasági egyesület választmánya elé : A végrehajtó bizottság küldöttei bemutat­ván az eleve elkészített alapszabálytervezeteket azon óhajuknak adának kifejezést, hogy min­denekelőtt a központban létesítendő „országos szövetség" eszméje tárgyaltatván az erre vonat­kozó alapszabályok vitassanak meg. A felolva­sott tervezet szerint ezen országos szövetség a magyar gazdáknak a fővárosban, mint központ­ban újabb egyesülés általi szoros tömörülése lenne melyből mint az összes mezőgazdasági érdekeket magában foglaló nagy keretből indul­na ki a szakszövetkezetek létesitése egyfelől, de másrészt azon állandó országos mozgalom is, mely a mezőgazdasági érdekek emelése és folytonos ápolása érdekében ma már oly égetően szükséges. A bizottság többsége nem rejthette el azon aggodalmát, hogy egy ilyetén uj köz­pont létesitése, a mennyire a meglevő orsz. egye­„ESZTEMQM ÉE VIDÉKE" TARCZAJA. Távozónak. Villám szárnya van a képzeletnek, Túl repül a messze láthatáron, Megy nyugodnak, indul napkeletnek, Majd az égbe száll csillagsugáron ; S milyen üdv ! lia lelkem villám-szárnya A mennyország hitregéit járja . . ! Hej de rosszul hittem mi a mennyország, Hosszul hittem, Mig az utam Nem jutott el tehozzád. Most tudom csak milyen szép az élet, Ha öröm derűje lengi által ; Most, mióta elcsevegve véled Lelkem egy uj, szebb világba szárnyal . ! Annyi kellem, ihlet és varázs van . . Eme tiszta szűzies világban ! . . . Szeretetve változik a tisztelet, S érezem, hogy Végi Hitetlen Hoídog lennék teveled. Tündér vagy te kedves kis leányka, Bús szivembe vigaszt varázsoltál; Emlékeim : édes-bús felváltva Ott hevernek . . . köztük egy uj oltár. Az oltárou nefelejcs keretben Egy kép . . . szebb niucs az angyal seregben ! Ha akarnád,- láthatnád a kép alatt Oda Írva < hlu vésve Mit mondanom nem szabad. sülét mellett talán felesleges is, alig virágoz­hatnék, vagy ha igen, úgy mindenesetre a már létezőnek kárával, és mig ebből kifolyólag már ez alkalommal nem ismerhette el egy ilyetén uj gazdasági központ létesítésénél; szükségessé­gét, másrészt előbb ismerni is óhajtotta azon szakszövetkezeteket is, mik életbe hivandók len- | ifinek. E nézet túlsúlyra jutásával elodáztatván a központi szövetség tárgyalása a bizottság megismerkedett „a mezőgazdasági liitelszövetke- j zetek" tervezetével, azt azonnal részletesen is , tárgyalta és úgy általánosságban, mint részle- j teiben a beadott tervezetet Hajós József tag- j társunk némi módosításaival elfogadta. Ez al- j kálómmal csupán annyit kiválniuk megjegyezni, j hogy úgy ezen valamint az alább megnevezendő I egyéb szövetkezetek is teljesen az „önsegély® I tiszta elvein alapulva, mig egyrészt érvényre j j juttatja a mezőgazdasági „személyes hitel” oly J régóta vitatott kérdését, másrészt fősulyt az | egyénenkénti u. n. személyes megtakarításokra j I fekteti. E hitelszövetkezetekkel kapcsolatban j I terveztetnek a vidéken kint felállítandó közraktá­rak is, melyek arra fogván szolgálni, hogy a szövetkezetekbe belépett minden birtokosnak al­kalom adassék terményeivel a legjobb értékesit- lietési conjunkturákat bevárni, egyidejűleg e közraktárakból fognak kiindulni az ugyancsak községenkint létesítendő „takarék magtárak" is. A bizottság e hitelszövetkezeti tervezetet azon meggyőződéssel fogadta el, hogy az ezek alapján létesítendő hitelszövetkezetek igen nagy mérvben lesznek hivatva különösen a kisbirtokos Nem! . . . szerelmedért nem is eseugek, . . . Engem már az ábránd el nem ringat, . . Elfeledsz, mint mások elfeledtek, Ha a sors szétvágja útjainkat; De lia hűtlenség üldözné szivedet : Gondolj rám s jer. . ! A hűséget Bús szivemben fölleled. Ozorai Oszkár. Egy kis mindenféle. — Budapesti tapasztalatok után. — Motto : Be hegedt-e már sebe az oly nehéz, s fájdalmas elválások után ? Ugyebár furcsa egy kérdés ? S elképzelem, ( milyen kiváncsi lehet a bájos olvasó ennek a kér- j désnek a történetére. Nagyon egyszerű ; nemrég — kivételképen — eszembe jutott, hogy felnézek az egyetemre, azt természetesen diskretióm tiltja elmon­dani, hogy épen akkor Február elseje volt, mely ellenállhatatlanná növelte beimen mindennapos pén­zes le vél andungoinat. Belévegyülök tehát én is a pénzszomjas z a ki at ott a k közé, s érzéssel állom a sarat Majdán bácsi ablaka alatt, kinek bájos fele­sége hatványozott gorombaságokkal traktálja az ilyen­kor valóban dicséretreméltó türelemmel megáldott jogász urakat. Nézek, nézek, de hiába nézek .............az éli nevem nincs a választottak között. Eh, menjünk haza, ma nincs gázsi .... isten veled dicső makaó, ma nem gusztálunk slágert!.............S bizony már csak egy kis híja múlt, hogy meg nem fordultam sarkatlan czipőm hiányzó részén, midőn eszembe I jut, hogy megnézem még az üres levél hirdetést is, | s uram fia! Az én nevem ott fityegett intő például osztály jelen sanyarú állapotát jobbra fordítani. Folytatólagos üléseiben tárgyalta a bizottság a bemutatott további alapszabálytervezoteket. Elfogadtuk a „talajjavítási szövetkezetek" ter­vezetét Korizmics tagtársunk által ajánlott azon lényeges módosítással, hogy e szövetkezetek ne csupán az egy községben lakó érdekeltek, ha­nem a mi különösen ily talajjavitási műveletek­nél a dolog természetéből kifolyólag leginkább előfordul — hogy több községbeli érdekek is együtt véve alkotnak egy szövetkezetét. Helye­selve magunkévá tettük a „gépbeszerző szövet­kezetek" alapszabályait és tekintettel viszonya­inkra s a szükségletek mérvére, megalkottuk első sorban egy „cséplőgép beszerző szövetkezet szer­vezetét." Tárgyalásaink alá bocsáttatott továbbá a „sajttermelő és marhatenyésztési szövetkezet" alapszabálytervezete. Ez alapszabályok csupán a tavaszi legelőkkel biró vidékek tekintetbe vé­telével lőnek szerkesztve, azon álláspontból in­dulva ki, hogy, tekintve sajnosán hanyatlott marhatenyésztésünket, a ügyelem oda irányzandó, hogy marhatenyésztésünk emelkedésével ezen oly sok s mindeddig ki nem aknázott kincseket magukban rejtő havasi legelők is kiaknáztassa- nak. A bizottság a legnagyobb mérvben helye­selvén ezen irányadóul szolgált vezérelvet, elfogadta minden változás nélkül a benyújtott tervezetet, tekintettel azonban azon körülményre, hogy marhatenyésztésünk a rónaságon ijesztő mérvben hanyatlik, minek oka egyéb ismerte­ken kívül abban is rejlik, hogy a t jtermények a nagyobb városoktól távolabb eső vidékeken mind azok számára, kik csak pénzest gusztálnak, s a finom kis betűkkel irt sorokra figyelmet sem fordítanak. Berohanok..............azaz hát elébb kölcsön k értem a két o. é. krajezár levéldijat egy firmától ; s aztán kezemben a levél............. B ár levél lett volna, de még az sem! Kép­zeljék csak hölgyeim, egy levelezési lapot kaptam Majdánné urhölgytől .... azaz hát Majdánné ur- hölgy nyomta a kezembe azt a kis kérdést fityog- tató lapocskát, mely gyöngéd női kezecskéknek —- bár nem eléggé ügyesen — elferdített műve, s melyet én azt hiszem elég szerencsésen mottójául használom ennek a kis csevegésemnek. Biz ez rövid és velős kérdés; és higyjék el roppant sokat gondolkoztam szerzője fölött, mig végre kisütöttem............. N e örüljenek kérem, nem a szerzőt — mert hiszen még nem voltunk szerencsések a kedves váro­sunkban oly virágzó lendületet nyert névtelen levél­író társaságnak, kétségkívül érdekes névsorát felfe­dezni — hanem a kérdés tulajdönképeni értelmét. Ez pedig ismét nekem szól, s körülbelül igy hangzik : Vigyen el az ördög! Ugyebár kedvesen hangozhatik az a mondás egy szép hölgy ajkairól? .... S én ezt már men­nyiszer hallottam ! Szinte csodálom, hogy még eddig nem volt alkalmam valami keresztutra ragadtatva a pokolbeli notabilitásokkal megismerkedni. Hanem azért, ha nem is vitt el az ördög, a bájos névtelen szerző nyugodt lehet, mert sorait — tűzbe dobtam. * * * Művészbál!— Mondja csak bájos olvasó, leliet- e ennél érdekesebb dolog czeu a világon ? Mennyi poezis egy szóban! Ez a poezis ragadott engem

Next

/
Thumbnails
Contents