Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 92. szám
Esztergom* 11. évfolyam. ______ 92. szám. _________Vasárnap 1880. november 14 én f V árosi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : Megjelenik : Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. egész évre fél évre . ....................................................................6 frt. — 1er. O hetenként kétszer A lap szellemi részét illető levelezések, a szer kész tőséghez, évnegyedre .................... .... 1 „ 50 „ J ^ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALATT, intézendők. Egyes szám: 8 kr vasárnap és csütörtökön. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi Nyilttér petit soronként 30 kr. ' Kéziratok nem adatnak vissza. téren intézendők. _______- — lendítenek, liogy reáliskolánk számára adják át a helyiségeket. Reáliskolánk néhány év előtt több reményre jogosított, mint most. Városunk mostohán istápolja ügyét, a tehetősebb polgárok nem igen törődnek jövendőjével s a bizalom az intézet jövője iránt egészen megrendült. Mindenki a főgymnasinm felé tekint. Mindenki majdcsak hogy nem fölöslegesnek találja reáliskolánkat. Pedig a legszigorúbb Cátók is elhihetnók, hogy a mi századunk emelkedését s rohamos fejlődését a reális tudományok idézték elő ; elhitetik, hogy a reáliskoláknak némi csekély módosítással fényesebb jövőjük van a gymnasinmoknál. így tartják ezt legelső tanférfiaink. Valóban meg nem érdemelt közöny az, mely a város atyái részéről reáliskolánknak kijár. Nem elég keserűség-e az, hogy néha hónapokig elvár a tanár fizetésével; mert mindenre inkább csak a banánnak és a tanítónak nincsen pénz a város cassájában. Nem elég, hogy városunk az intézet felszerelésével, tanszerekkel gyarapításával mit sem törődik, hanem kedvező alkalom adtán kedvezés helyett mostohán bánik vele ? Úgy vártuk és ngyis várjuk, hogy a fő- gymnasium volt helyiségei megint közművelődésünk csarnokaivá lesznek. A reáliskola megérdemli, közművelődésünk úgy követeli. A fölállított hivatalos helyiségek, melyek most a helviséíreket kitöltik, lehet hoe'v sok kéuyelmct biztosítanak az illető hivatalnokoknak és írnok uraknak, de városunknak előnyt és hasznot senimiképen se hajtanak. ügy vagyunk meggyőződve s véleményünket őszintén ki is mondjuk, hogy az uj főgymnasium nem azért épült, hogy a volt helyiségeket kényelmes városi irodákká bővítsék, hanem azért, hogy a főgymnasiumi oktatás a modern igényeknek megfelelő helyiségeket kapjon s a régibb helyiségeket pangó reáliskolánk élvezze. Ezen az alapon, városunk reáliskolája is megérdemli, hogy a modern igényeknek meg- felelőleg alkalmas helyiségeket kapjon. A mi kicsiny volt a főgymnasiumnak, az elegendő volna a reáliskolának, mely ily módon sokkal inkább megfelelne czéljának. Intézkedjenek bármikép is városunk atyái, gondolják meg, hogy árva reáliskolánk ügyének nincsenek egyéb pártfogói, csak egyedül magunk s ha mi is mostohán viseljük magunkat irányában, akkor csináljuk meg a fej - fát, s Írjuk rá hogy : ebben a házban múlt ki a városi reáliskola, hol most szintén hivatalos bureauk állanak a kis hivatalnokok kényelmes rendelkezésére. Az Amphitheátrum romjai Ó-budán. Néhány hét előtt Budapest lakosságának kétharmad része nem tudta még, hogy mi az az amp- hitheátrum, és ime most már mindenki tudja, hogy I tak, nem irtják ki, már most készüljünk végromlásunkra.... * * * Dr. Ágai, a mi kedves tárczairónk lelkiismeretesen tanulmányozta a fajtáját s igazán meghatóan fakadt ki ennél a gondolatnál : zsidónak születni! „Zsidónak születni! — úgymond. Miért nem inkább hottentottának ! Mi vár reád szegény gyermek ? Születel és szemedre lob- bantják ; élni akarsz és megpanaszolják. Mit keressz te az emberek között? — kik téritők, apostolok s bölcsek daczára sem vetették el még előítéleteiket; kik hisznek a kék vérben s megesküsznek rá, hogy a néger rabszolgának született; kik gyarlóságaidért üldöznek s hibádért elitéinek. Egy napos létedre is lehetne annyi eszed, bánni azt, hogy meglettél s ha száz esztendőre viszed is föl, nem lesz elég eszod belátni, hogy a más ember fia csakugyan különb lisztből van gyúrva, mint te.“ Mennyi igazság van 1 ebben a néhány sorban. De csakugyan, a hagyományok átka még mindig rajtuk nehezedik s a „zsidó" szót csak a gúny szótárából meríti mindenki. Nem páriák és mégis kasztot képeznek, nincsen külön nyelvük és mégis más nemzetnek tartják s ha vau érdemük, azt nem méltatják annyira, mintha keresztényé volna. Aristokratiát csinál ellenükben a pór- ság, mely megveti a nyulbőrön kezdődött s nemesi kutyabőrön végződött uraságot. Ha talán kalapot emel neki, teszi a pénzének. Ha vonzódik hozzá, vonzódik érdekből. Sőt az utói só gatyás is gúnyolja, ha magyarnak meri vallani magát. Zsidónak születni, majdnem egy a kárhozattal... * * ífc Mi teszi a zsidót ? Talán a csalás, az uzsora, |p(P* Mai számunkhoz fel iv melléklet van csatolva, „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE*1 TÁRCSÁJA. Nincsen párod, hej nincsen, hej nincsen ! Jókedvébe teremtett az isten. Itt is ott is szeretnek, imádnak, Öröme vagy az egész világnak. Ugyan hol is, ugyan hol termettéi ? Piros rózsabokorba’ születtél. Fülemile ringatta bölcsődet, Pacsirta lett, pacsirta, belőled. Ha kinyitod aranyos kis szádat : Mint a rózsa, nevet a bubánat. Kikelet van minden kis szavadba’, A király is meghajlik szavadra. Nincsen párod, hej nincsen, hej nincsen ! Dalolj, dalolj, áldjon meg az isten! Elhallgatnánk reggeltől estéiig, Elhallgatnánk a világ végéig. Ha meghalok : tedd meg azt érettem : Énekelj egy gyönyörűt felettem. Nem lesz majd a szemfedő fekete, Kivirit a koporsóm fedele. Pósa Lajos. Helyiség-ügy. Yannak emberek, a kik még most sem bírják megbocsátani polgármesterünknek, hogy kaszárnya helyett a főgymnasinm uj épületének ideáját realizálta. Ezek az urak megesküdtek, hogy a kaszárnyából mindig több jövedelme esik a városnak. No de hagyjuk az oppositió idétlen érveit s térjünk inkább egy másik kérdésre, mely most közbeszéd tárgyát képezi városunkban. A főgymnasinm palotaszerű háza fölépült. A régi helyiségek már nem a tanítás hajlékai. De mire fordítják azokat a szobákat és termeket, melyek mindössze évtizedeken át egy külön intézménynek, a virágzó főgymnasium- nak szolgáltattak hajlékot? Újra ugyanarra a czélra szolgál? Nem. A gyámságra szoruló reáliskola nem települt át. Mindössze a leányiskola s a városi hivatalok találtak uj, kényelmesebb területet. De rendjén van-e a dolog? Ha jól emlékszünk, talán közgyűlési határozat is volt rá, hogy az esetre, ha az uj főgymnasinm felépült, a főgymnasium régi helyiségeibe a régen sokat nélkülöző reáliskola települ át. Még az esetre, ha közgyűlés elé nem került volna is az ügy, mindenki méltányosan és jogosan elvárhatta, hogy reáliskolánk során A mi zsidóink. (Istóczi jóslata. — Zsidónak születni. — Mi teszi a zsidót. — Zsidóink a múltban sa jövőben- — Az uj nemzedék. — Agai kálomista és pápista zsidói. — A merengesztelődés. — Az uj világ. — Hol nincsenek s hol vannak ? — A mi zsidóink apológiája.) A zsidó 1867-ig csak azért volt, hogy legyen kit ütni. 1867 után csak azért vau, hogy legyen kire haragudni. Es a jövő században csak azért lesz, hogy legyen aristokrata, nemes ember és milliómos. Milyen zivataros múlt, mennyire súlyos jelen s minő ragyogó jövő. Istóczi régesrég kimutatta azt a veszedelmes statistikát, mely irtózható számokban jelzi óriási szaporodásukat s mely folyton növekedő mérvben hirdeti gazdagodásukat. Kiszámította körülbelül, hogy mikor foglalják el egészen Magyarországot s azt hiszik komolyan mosolygó olvasóim, hogy hallgatott a nemzet a vészjósló próphétára? Nem hallgatott. Sőt kinevette. Ő pedig megindított egy lapot a zsidók elleu s azt hiszik nyájas olvasóim, hogy alkotmányos férfiaink Írtak ebbe a lapba s a közönség óriási számban pártolta ? Nem pártolta. Sőt megbuktatta. Kiadott a tizenkét keresztfából egyet s megmosolyogják. Már most be fog következni Magyarország siralmas pusztulása s ha Rogerius megzokogta a dühöngő tatárjárást, Istóczi megfogja siratni a bekövetkező zsidójárást. Én is azt hiszem, hogy Rotschildek megvesztegették a kormányt, a Hirschek lekenyerezték a pariiameutet, mert különben berodesi törvényt hoztak volna a zsidó faj tökéletes kiirtására. Nem hoz-
