Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 88. szám

Esztergom, II. évfolyam. 88. szám. _________________Vasárnap 1880. octóber 31 én. V árosi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre........................................6 fit. — 1er. f él évre ........................................3 „ — „ évnegyedre........................................1 „ 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. IJÎÇ" Nyilttér petit soronként 30 kg,._ Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ SZÁM ALATT, ' iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Pór Antal levele. Tisztelt Szerkesztő ur ! Felhívtak az ön lapjában és pedig ismé­telve, hogy mint országgyűlési képviselő bő­szé mólót tartsak eddigi eljárásomról választóim előtt. E szives érdeklődéssel szemben közölje kérem válaszul következő szerény észrevéte­leimet : Azon időben, midőn az országgyűlési k ö- v e t e k a megyei közgyűléstől vették u t a- s i t á s a i k a t, melyekhez szorosan alkal- mazkodn'iok kellett; midőn az országgyűlési tudósítások még igen gyéren és hiányosak lé­vén a nagy közönség kellő tájékozására nem szolgáltak: összeült az országgyűlés befejez­tével a megyei közgyűlés, és mint competens fórum számon kérte a megye követeitől, mint tárták meg utasításait és megérté tőlük az or­szággyűlés viselt dolgait. Azonban az 1848-ki alkotmány negvál- toztatta a választó és választott közötti vi­szonyt. A törvényhatóságok nem választanak képviselőket : ezeket most az egyes kerületek választják ; utasítások nem adatnak, hanem a . képviselőjelölt ad vagy nem ad programmât melyet megtart-e, nem-e : a választó-kerület tőle számon nem kérheti, mert e kerület pusz­tán és egyedül a képviselő megválasztására egyesül, hogy e joga gyakorlata után azonnal Halottak napján. Ne sírjatok a temetőben Óh emberek, ne sírjatok ! Nem halljátok-e hogy kaczagnak A sir lakói rajtatok? Mikor ti ott letérdepcltek Siralmasan, hús szenvedőn : Egy sírokat reszkette tő hang Kaczag végig a temetőn. A kavargó halotti zsongás, Ember tudod, hogy mit jelent ? Csupán csak azt, hogy semmi haj sincs, Hogy semmi sem fáj odalent. Hogy véghetetlen nagy bolondság Siratni a halottakat : Boldogok ők, szivök porából Kikeletkor virág fakad. Sirasd, hogy e világra jöttél, Sirasd, hogy élsz, bízol, remélsz, Hogy czéltalan tusákba kerget A balga szív, a véges ész. S imádkozzál, hogy gödörbe Minél előbb bedugjanak, ismét szétoszoljon, az nj választás megcjtéseig semmi törvényes alakban ne egyesülhessen. Ellenben az országgyűlés menetéről s minden egyes képviselő viselt dolgairól hiva­talos és nem hivatalos tudósításokból bőven értesülhet minden választó és nem választó. A beszámolásoknak tehát, legalább a régi érteményben, ez idő szerint nincsen helye, nincsen fóruma; és minthogy csekélységem azok tartására külön nem kötelezte magát, nincs is, aki azt tőlem joggal igényelhetné. Vannak azonban Viszonyok és körülmé­nyek, midőn a tiszteség, sőt a finomabb érzé- küeknél a becsület megkívánja, hogy a kép­viselő választóit, hiányos alakban ugyan, mert csak értekezlet alakjában teheti, egybehivja. Például : ha oly politikai viszonyok keletkez­nek, melyek a választáskor előre láthatók nem valának ; vagy ha időközben oly kérdések me­rülnek föl, melyek felöl nem ismeri a képvi­selő választói nézetert*f vagy ha fontosabb he­lyi érdekek a megbeszélést és összmüködést oly szükségessé teszik, hogy a kerület főbb emberei, ha ők a kezdeményezők, a képvise­lőt körükbe meghívják, s hasonlók. Tartatnak továbbá választói úgynevezett beszámolók, ha a képviselő nem lakik a ke­rületben, választóit kisebb-nagyobb időkö­zökben meglátogatja. Ez már inkább az udva­riasság követelménye. —- Végre vannak be­számolók, melyek czélja korteskedés,párt-össze­tartás és befejezésük — mulatság. Halottak napján. Azt mondják, a halálban nincs semmi költői- ség ; mert vasakarattal tipor le minden szentséget, s a legmélyebb gűnynyal űzi játékát az emberi nagyságok felett. És még is, a holtak nyugvóhelye, a költői ábrándok legraagasbjáig ragadja lelkűnket. — Nem marad itt semmi keblűnkben a földiből, közelebb véljük itt magunkat az Istenhez! Ha néma sírok közt bolyongunk, el száll szi­vünkből minden harag s gyűlölet ; a legnagyobb ellenségünknek is megbocsátanánk e szent helyen ; mert emlékünkbe hozzák e néma hantok, hogy min­den múlandó e földön ; s egykor a mi hamvaink is azokéval fognak egybe vegyülni, a kik iráut most haragot s gyűlöletet érzünk. Átszellemülve lépünk ma a múlandóság tem­plomába a hová a legszentebb legszomorúbb kö­telesség vezet bennünket ; le róni a szeretet s ke­gyelet adóját. A legkönynyelmübb ember is méghatottan lép ma e szent helyre ; s önkéntelen mond imát az egek urához. De nem is csoda, hisz oly megható látványt nyújt ma a temető! Egész éven keresztül uem láttunk annyi fáj­dalmat az arezokon, mint ezen az egy napon. A fájdalomtól némán mennek egymás mellett az emberek ; nem ül most az arezokon gőg vagy hiúság kifejezése, csak a fájdalomé. A fentebbiekben — mint igyekvőm — helyesen állítottam föl a tételt, lássuk immár, mint alkalmazkodtam hozzá képviselői mandátumom öt évet meghaladó tartama alatt. Korteskedési czélból nem tartottam soha úgynevezett beszámolót ; még a választási campagne alatt is vajmi keveset forgolódtam választóim közt; mulatságaikban részt nem vettem, de azért reám — állásomat tekintvén — nem nehezteltek. Múlt májusig kerületemben lakván, vá­lasztóimmal folyton érintkeztem. Ez utóbbi félévben is, mióta ott nem la­kom, ha szükség volt, fölkerestek s örömmel mondom, érintkezésem választóimmal még min­dig élénk. Egyébként is szerencsémnek tar­tom minél többször meglátogathatni kedves barátaimat és választóimat Esztergomban. Mindamellett tartottam már én kétszer u. n. beszámoló értekezletet ; egyszer, midőn a vám- és bankügyben láttam szükségesnek választóim nézeteit kikérni ; másszor, midőn a külpolitikai bonyodalmak tevék azt kívánatossá. Valaminthogy hasonló viszonyok közt el nem fogom mulasztani választóimmal érintkezni. S ezzel — úgy vagyok meggyőződve — eleget tettem mindannak, amit e tekintetben tőlem a pol. illem igényelhet. Szándékozom azonban a kellő időben szó­val vagy írásban történetét adni azon hat év­nek, melyek alatt szerencsés voltam és vagyok IPJP* Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, Hogy mi hamar porod felett is Czipruslombok susogjanak. Pósa Lajos. „ESZTERGOM ÉS VIDÉKI" TÁRCSÁJA, Ha a sírok közt széttekintönk, fájó szívvel I látjuk, hogy mennyi uj haut emelkedett ez évbeu a régiek mellett. Hány uj lakóval szaporodott e csön- I des temető. . . Oh hányán nyugoszszák örök álmu­kat itt, a kik még rövid idő előtt maguk gyujták meg a kogyelet mécseit a szeretett sirhalmoknál ; s ma már ők is e békés helyen pihennek, a hol „nem fáj semmi, nem bánt senki. “ Egy év! s mennyi változás e csöndes helyen is. . . Ma is fel vannak koszorúzva a sirok örök zölddel, nefelejts füzérekkel, a kegyelet s a forró szeretet jelvényeivel. Ezernyi lámpa féuye ragyogja be a sírokat ; úgy mint az elmúlt években ; s még is mennyi változás !... A régi fájó képek el tűn­tek, hogy helyet adjanak az újaknak.. . Az a két árva leányka sem térdel ma a leg­jobb édesanya sírjánál,a kik még a múlt évben oly fájdalmasan ölelék a hideg keresztet, mintha elvál­ni tőle sohasem tudnának. A sors elhivá őket innen messze ; s ma már a gyermeki szeretet helyett a hü barátság gyujtatá meg a mécsecskét. S ők csak a távolból küldhetik imájukat a szeretett anya sírjához. Szegény lánykák ! menuyire fáj sorsotok, hogy el kellett hagyni a számotokra még meg maradt egyedüli boldogságot is. Auyátok sirhalmát. . Szegény anya, te sem virágkoszorúztad fel ma egyetlen gyermeked sírját. Az a jótevő halál meg könyörült mély fájdalmadon : s ma már te is ott pihensz szeretett gyermeked mellett, egy dísztelen sírban. Óh ! de azért boldogan pihensz ; nem fáj az neked, hogy nem díszíti fel senki sírodat. Minek is lenne a te sírod virágokkal díszítve, hisz a legszebb virágod melletted van: egyetlen gyermeked... S te busúló özvegy, szerető ifjú s mind a kik azt hivétek, hogy fájdalmatok nem fog meg szűnni soha, ma már nem sajog úgy szivetek; mert vagy

Next

/
Thumbnails
Contents