Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 11. szám
Esztergom, II. évfolyam. =_______________________II. szám. Csütörtök 1880. február 5-én. esztMih és ram Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ........................................6 fît. — kr. f él évre.............................................3 „ — „ évnegyedre........................................1 * 50 * Egyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendok. Kereskedő injainkhoz. Az esztergomi kereskedő ifjak önképző és betegsegélyző egylete súlyos beteghez hasonlóan élet és halál között lebeg. Orvosai már consiliumot is tartottak fölötte. A házi orvos csliggeteg kedéíylyel azon nézetének ad kifejezést, hogy itt nincs mentség, a beteg- erős rázkódtatást szenvedett, s azt sokáig túlélni nem képes. A többi orvosok mind ellenkező nézetben vannak ; hivatkoznak a beteg- fiatal korára, erős testalkatára s a kilátásba helyezett gondos ápolásra, s azt állítják, miszerint egv kis, de gondos műtét által eltávolítható a betegség és a beteg újra felépül. Kerestetik tehát egy szakértelemmel bíró műtő, ki sikeres fáradozásaiért az elismerés és közszereteten kívül aligha számíthat más honoráriumra. Az esztergomi kereskedelmi ifjak önképző és betegsegélyző egylete — ha jól emlékszem — az 187(5. évben keletkezett. Már azon körülmény, hogy az 1873. évre következő általános kereskedelmi krach korszakában képes volt oly mély gyökeret verni, hogy fejlődésnek, virágzásnak indulhatott, mutatta és mutatja máig is létjogát az ország bármely vidékén észlelhető azon körülmény, mely szerint mindenfelé, hol ily egyletek még nem voltak, sietnek olyanok felállításával. Midőn a kereskedelem fejlődése és fejlesztése mindinkább fokozódó szakismeretet igényel, midőn a nyomasztó anyagi viszonyok a tisztes„ESZTIESQi ÍS VIDÉKI" TÁSKÁJA. A büntető kereszt. — Legenda. — Szét süt a holdfény iin a pagonyban, Erdei fák közt éj tüze gyűl ; Marezona vadnép gyűlve körűié, Leiköket orvkincs gyújtja vadul. „Jertek a paphoz, kincse elég van, S ő csakugyis lelkét lelkét szereti." — Szólal az egyik — „mennybe az útját Itt e hegyes tőr szabja neki ! “ Néma zsibongás kész feleletként, Hangzik a rablók ajkairul, „Rajta ! Előre !“ készül a bűn már Maga a hold is rája pirul. Lomb mered ágán, tűz is elalszik, Csillagos ég ott fönt beborul. Zajra fölébred fürge madárka, Lágy dala ajkán elszomorul. Őszbe borult agg térdel imázva, Térdel előtte szeut feszület, Melytül az ármány, melytül a poklok Büszke lakója porba sillyed. Ajkai zengek égi zsolozsmát, Két szeme kulcsolt, könny a szemén. „Isten a jóknak drága jutalma S szent haragoddal bűnre kemény : Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. „Vedd el a bűnnek puszta sötétjét Gyermekeidnek leikeiről S hagyd ez ajaknak gyönge imáját Égi lakodba szállani föl !“ — „Mint a kereszten, téged is akként Járjon e tőr á.t !“ — és repül az S őszbe borult agg tiszta szivéből Égbe kiáltó vért kifakaszt. Vére piroslik, karja lecsuklik Őszbe borult agg összeesik, Kincsre csóvárgó, durva zsiványok Drága aranyt s pénzt megkeresik. . . . lm a kereszt jobb karja alól az Összekötő szeg tágul, ereszt, És fölemelvén vaskeze súlyát, Gyilkos erővel sújt a kereszt. És üti szörnyen, vágja keményen A sima tőrnek gyilkos urát, Mig a gonosznak bűnteli lelke Végre pokol torkába fut át. Társai régen szerterohantak Űzte a bűnnek öntudata S nincs nyugodalmuk, nincs maradásuk Bárha bolyongnak egyre, soha ! ______ Szölgyémy Ferencz. M iczike. — Egy kis kaland. — An gyal volt !... Tündér volt !... Eh ! félre költői túlzások; nem volt ő se angyal, Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV yj-IK SZÁM ALATT, intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. se tündér, hanem csak egy angyaljóságú, tündér- szépségű kis leány, szőke hajjal, nefelejtskék, ábrándos szemekkel s igéző termettel. Az ő szerelme volt az én menyországom ! Istenem! mikor először láttam Őt! . . . Mintha csak sejtette volna, hogy szivemet lángra gyulasztá, mert arczocskáiu, azokon a kis rózsaliliom arczokou ott égett a pír, szivem láug- rának visszfénye, a szerelem hajnalpirja. Istenem! milyen keleti phrásisok vannak a tiltott szerelem szótárában! . . . Boldogok voltunk, megértettük egymást! És nyomban el is kezdődtek az ártatlan sze- ! ráírni maneuverek. Minden délben tetőtől talpig „kicsipv.e“ sétálgattam ablakai alatt s ha ilyenkor fürtös fejecskéje megjelent a redőnyök között, legszebb jutalmam volt szerelmemért és elszántságomért. Igen, elszántságomért is, mert a házbeliek s a mindenható mama még mitsem tudtak az érdekes találkákról, melyeket én titokban akartam tartani addig, mig majd egy szép napon ünnepélyesen el nem mondom az egész famíliának, ki és mi vagyok, ha t. i. már egészen tisztában leszek a család és a tündérke felől. Mert hiába a mai kor az elővigyázat korszaka, de ha nem is az mindenben, én legalább a közmondással tartok, mely az mondja: lassan járj, tovább érsz! Egyszer valóban teljes lelkierőmre volt szükségem a Miczikéjét féltékenyen őrző mamával szemben. Ott sétáltam ismét ablakai alatt, Ő kegyesen mosolygott le reám a magas ablakról s egy kis ibolyacsokrot tartott kezében, nyilván azon szándékkal, hogy azt nekem ledobja. Midőn egyszerre, óh rémület! — a mamát látom nagy komolyan felénk sietni. Első meglepetésemben nem tudtam jobbat gondolni, mint hogy bizalommal fordultam a szomszéd sóg-es existentiát még- a szakértelem magaslatán álló kereskedőknek is nehézzé teszik : nem lehet, nem szabad elejteni egy oly egyletet, mely első sorban a szakértelem kiművelését irta zászlajára, annál inkább sem, mivel a kezdet nehézségein ez egylet túllévőn, annak fentartására jóakaratú közreműködésünkön kívül igen igen csekély, mondhatni alamizsnaszerű anyagi áldozat is elégséges. Lehetnek az egyletnek hiányai, lehetnek hibái is, melyek azonban nem orvosolhatók az által, hogyha kicsinyes dolgokon személyi tekintetekből fennakadunk,iés az egylettől teljesen elfordulunk ; hanem jóakaratéi közreműködésünk által iparkodjunk az ellentéteket kiegyenlíteni és vállvetett együttműködéssel e szép reményekre jogosító egyletet virágzásra juttatni és ifjaink számára gyümölcsözővé tenni. Más városokban a kereskedelmi társulat veszi kezébe ifjaink művelődését czélzó ilynemű egyletek vezetését és azt veszik észre, hogy mig egyrészről az ifjúság szép szerével elvo- natik a veszedelmes időtöltéstől, másrészről pedig szórakozást talál a mulatva oktató ifjúsági egyletekben ; ez pedig a főnököknek sem válik kárára. Elvitázhatlan igazság ám az is, hogy ki saját ügyével keveset vagy semmit sem törődik, nem érdemli meg, hogy mások érdeklődjenek az ügy iránt ; azért a kereskedő ifjakhoz intézem még igénytelen szavamat, tömörüljenek a művelődés szent zászlója köré ! Lelkesüljenek ! mutassák meg első sorban ők, hogy bírnak érzékkel hivatásuk és a kor kívánalmai iránt. Tömegesen lépjenek be az egyletbe, melynek f, hó 8-án tartandó közgyűlésén megjelenni semmi áron el ne mulasszák. A kik megvannak győződve arról, hogy a fennevezett egylet positiv eredményeket képes létrehozni, mi kellő pártolás mellett kétségtelen, hivatásbeli kötelezett- ségöket hanyagolják el vétkesen. Ezekhez megemlítve még azon igazságot, mely classikus alakjában még sokaknak emlékezetükben él, t. i. „concordia rés parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur,“ egyetértésre kell egymást ösztönözni s az egyéni hajlamokat a közérzületnek alávetni. Mert igy megszűnnek az ily egyletek antagonistái, kik úgy keletkeznek, hogy látván az egyleti tagoknak egyéni önző, kitűnni vágyó törekvéseit, elfordulnak az egész egylettől ; mert ott már nem az igazság és méltányosság uralkodik, sem az érdem el nem ismertetik ; hanem csak szövevények erőszakoskodnak 1 egyéni hajlamok szolgáltatnak, mely körülmény oly kóranyag az egylet életerején, mely előbb utóbb feloszlásra vezet, saját tagjait is elidege- nitvén magától, azért tehát legyen a tagok közt egyetértés. Azt hisszük, reméljük, hogy ifjaink felfogva saját érdekeiket, á jövő vasárnapi közgyűlésén ott lesznek, hova híva vannak, hogy intézkedve egyletükről, azt újra felvirágoztassák.
