Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 85. szám
Esztergom, II. évfolyam. 85. szám. Csütörtök 1880. octöber 21 én. ESZTERGOM es ÏIDEKE Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési éi' : egész évre ........................................6 frt. — 1er. f él évre.............................................3 „ — „ évnegyedre........................................1 ■ 50 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉR^ 35-IK SZÁM ALATT, iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. ,.Eddig és ne tovább.11 Esztergom oct. 17-e'n 1880. Az Esztergomi Közlöny vezérczikk tárgyává teszi egyik liirünket s olyan hangon ir ellenünk, a mi meg tudna rémiteni, ha más kalimárishól eredne. Az ő körülnemtekintő szűkkörűségével kapaszkodik abba a néhány ártatlan sorba s olyan eredményekre jut, hogy szinte maga is megborzad tőle. Colossális zajt üt a néhány sorból ; pedig Yoltaképen üres zaj, vaklárma, sok hűhó semmiért. Mielőtt a vezérczikkbe került kérdés taglalásába bocsátkoznánk, föl kell állítanunk Ítéletünket a Közlöny eljárásáról. Az Esztergomi Közlöny vagy együgyű humbugot vagy itéletképtelen rossz felfogást tauusit ez ügyben, mert mi valóban nem halljuk lelki- ösmoretünk szavát s nyugodtak vagyunk közleményünk sora felől. Azt irtuk Burány Jánosról, hogy „az ellene fölmerült ügy nemcsak városunkban, de Budapest ill e- t é k e s köreiben is erős hullámokat vert. “ Ez a hírünk a Közlöny szerint „vészes irány “ (!) „méltatlan meghurczolás (! !) eddig és ne tovább (!!!) Jön azután külön vezérczikk jámbor arczczal, ravasz sophismákkal s képmutató alakoskodással. Esztergom közönsége fogja tudni, hogy milyen irányt szolgál a Közlöny, ha ugyan iránynak lehet nevezni a gyanús metamorphosi„ESZTEBGQM ÉS VIBÍgl1^ TÁBEZÁIA. Petőfi. Magyarok csillaga, drága szemefénye. Hát hiába való szivünknek reménye ? ! Hát csakugyan nem jöszsz soha többet vissza ? Eltűntél örökre, te dalos pacsirta?! Oh ha visszajönnél, oh ha visszaszállnál ! Kopár béreztetőn is fakadna virágszáll ! Sárguló berek is kihajtana újra, Réti fű, lombos ág mind eléd borulna : Riadót fuvallta a susogó szellő, Nevedet hirdetné szikla, patak, erdő. Valamennyi madár sírva gyűlne össze S örömet csacsogó dallal üdvözölne! Oh ha visszajönnél, oh ha visszatérnél, Költő, kinek ajka édesebb a méznél ! Szerelem dalnoka, hírneves zengője! Koszorús leányok mennének elődbe. Dobogó szivöket boldogan kitárva Reszkető karokkal mind ölébe zárna: Kikről annyi szépet tudtál énekelni. . . Le nem tépne forró köbölökről semmi. Bár az egész világ tüzlángba borulna: Nom mehetnél többet harezba, háborúba, Csókkal részegítve itthon tartanának, Az édes szerelem édes dalnokának! sokon keresztül szűrt politikai elvek homlok egyenest vallását s a meggyőződés hiányát. A közönség fogja tudni, hogy a Közlöny nem vetélytársunk, hanem ártani akaró irigyilnk, a ki azonban szerencsénkre csak használni szokott ügyünknek. Elcsürni, elcsavarni, hamisan magyarázni még az evangéliumot is tudná Haan ur. Emlékezzenek csak vissza olvasóink arra a mulatságos következtetésre, melyre Haan ur egyik fővárosi tárczaközleményünkből jutott. A lier- czegprimás egyenes és esküdt ellenségének deciaráit egcsz Európa előtt. És mi azért mégis élni merünk, gondolkodni bátorkodunk s a közönség pártfogását merészkedünk bírni. De nézzük csak, hogy Haan ur „komoly szavai komoly megfontolást érdemelnek-e ?“ Ha az együgyűséget s ravasz elcsürést komolyságnak nevezzük, akkor csakugyan érdemelnek. Hanem vegyük a dolgot úgy, a hogy van. Az Egyetértés egyik múltkori számában egy sensatiós távirat jelent meg. A távirat azt adta tudtára a világnak, hogy Burány János ur, mint volt városi ügyész bizonyos rája hízott pénzek szabálytalan kezelése m i a 11 följelentésben részesült. Ki az a Burány s ki az a följelentő ? Nem szükséges válaszolnunk. Igaza van-e a táviratnak, szavatoljon érte az Egyetértés esztergomi tudósítója. Ha nincs igaza, viselje érte a közönséges rágalmazó bünhődését s a főOh ha visszajönnél, haza éneklője ! Honszerelmes ifjú, szabadság költője! De megvigasztalnád szegény jó anyádat, A ki éjjel nappal kesereg utánad, A kinek a legjobb gyermeke te voltál : Tiszta kehied mélyén képe volt az oltár. Jaj de megörülne kedves imádottad, Ki szabadság néven bujdokol, mint a vad. Régi szép arczárói nem ismernél rája Erre a beteges, hervadó leányra. Viszontlátva téged, talán jobban lenne, Csókjaid tüzétől uj életre kelne! Hova lettél ? hol vagy ? Hiába kutatom ! Lelkemet átrezgi egy metsző fájdalom. Vad kozák oltá ki életed világát ? Paripák tomboltak roncsolt testeden át ? Véred gyöngypatakját csatatér felitta ? Örök álom borult büszke álmaidra? Óh te nemes bajnok, de dicső is voltál! Kárabb vagy a muszka jégbirodalomnál! Veszett volna inkább oroszok császárja, Az orosz császárnak minden katonája, Veszett volna inkább Ausztria, mint te, Világnak csodája, mérhetetlen kincse ! Óh ha azt tudhatnám, hogy a sírod hol van : Elzarándokolnék oda étien szoinjan. Tele ültetgetiiém százféle virággal, Bánkódó cziprussal, szomorú fűzfával. Átfognám szivemnek minden érzésével, városi szerkesztő tagadja [meg tőle a hitel legkisebb képességét is. Nekünk különben inkább arra kellene választ kérnünk, hogy szabad-e ilyen sensatiós dolgot lapunkban reprodukálni? Nem csak szabad, de kötelességünk is, ha hű tükröt akarunk nyújtani a napok eseményeiről. Nekünk semmi közünk a beküldőhöz; a közleményt eléggé garantirozza egy nagy napilap tekintélye még az esetben is, ha beküldője csak közönséges rágalmazó. Az Egyetértés dolga tudósítóit felelősségre vonni. Tehát átvettük a hirt. Közvetlen alá,ja csináltunk azután egy kis commentárt, hogy a felmérőit ügy nemcsak városunkban, de Budapest illetékes köreiben is erős hullámokat vert. És ebbe a néhány egyszerű szóba kapaszkodik bele Haan ur s csinál belőle monumentális scandálumot. ügy látszik egyéb dolga sincs. Hogy a távirat csakugyan sensatiót keltett, az nagyon természetes. Burány János ur becsületében eddig senki se mert kételkedni. Tisztakezűségét eddig senki se merte kétségbe vonni. Jön azután egyszerre, hogy följelentést küldtek ellene a kormányhoz. Különben ezt maga Haan ur is megismeri. „A Burány Jánosra vonatkozó hir hullámokat vert, de nem a fővárosban, hanem Esztergomban, hol e hir indokát s a hirkovácsot ismeri mindenki.“ — Legalább ezt Írja s ebben utánunk a Öntözném, locsolnám szemeim kényével. A dalos madárt mind odahínám, csalnám Édes altató dalt zengni sirod halmán. Oda hínám, csalnám a szellőt susogni, Hogy szépeket tudj a föld alatt álmodni, Hogy kit a sorsharag örökké hányt, vetett, Áldás béke lengjen szent poraid felett : Nem, óh nem ezt tenném! Nagy bűnt követnék el : Feltörném sirodat egy viharos éjjel ! Drága hamvaidat levegőbe szórnám, A zugó szelőknek martalékul dobnám, Hogy vigyék keletre, napnyugatra, délre. . Széles Magyarország minden szögletébe. Kelne tán belőle évszázadok múlva Olyan igaz költő, mint te voltál, újra Nőne tán porodból olyan igaz honfi, A ki egy eszméért úgy tud élni, halni ? ! Jönne talán néha egy-egy égi szellem, Tántoríthatatlan, tiszta gyémántjellem ? ! Vagy tán meg se haltál? Ez a hir csak költött? Halhatatlan lényed uj alakot öltött ? Mint csalogány zengesz erdők rejtőkében Elveszett édemről oly szomorú, szépen, Hogy az esti csillag reszketve aláhull Zokogó dalodra fénylő magasaiml ? Tán felhő képében siratod hazádat, Kit kora sírba dönt a nyomor és bánat? Vagy te vagy az égnek haragos villáma ?
