Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 83. szám

fog' tol s mindent n haszon szempontjából itol meg, kitartó, számító, vállalkozó egész a csodálatig, s mert kitartó és számító, vállalatait a legjobb siker koronázza.

A keresztény mindenek felett u r, ezt tartja szem előtt fölkeléstől lefekvésig, templomban és kocsmában és mindenütt ; napról napra szegényedik és szidja a zsidót. Ha egyszer másszor vállalatba üti a fejét, mint ritkaságot méltán csodálni lehet, de abban biztosak lehetünk, hogy e vállalatánál legfőbb szerepet játsza az áldomás, és a leggyakrabban a legszomorubb szerepet játszik a bukás.

A keresztény ember kisebb nagyobb mértékben a nagyzás hóbortjában szenved ; amint gagyogni kezd már nagyságos urfinak hívják s czifra ruháját a zsidó hitelbe készíti.

Az izraelita megelégszik egy darab kenyérrel s elmegy egy napijáró földet gyalogba csak 10 kr. haszonra van is kilátása ; ruházatában sohasem fényűző s rendesen azonnal fizeti, mit vesz.

Az izraelita egymást tanácscsal és anyagilag a legkészségesebben segíti, a másiknak szerencséjét előmozdítani serényen iparkodik ; a keresztény jóízűen eszik ha felebarátjának tervét megronthatta, ha őt tönkre tehette ! de jó tanács csal világért sem szolgál mert gyakran magának sincs, vagy a jóakarat hiányzik nála.

Az életben ezen éles és ellentétes tulajdonok, különösen vagyoni tekintetben, nem csoda ha irigységet támasztanak, kivált a gyengébb félnél s látva a keresztények, hogy a zsidóságot előretörő hatalmas, jó tulajdonaiból ki nem vetkeztethetik, a helyett hogy 1 jó tulajdonaiban utánozni iparkodnának, gyülölséget szítnak ellenük tehetetlenségükben | s Oláhország mintájára erőhatalommal készek volnának őket kiirtani.

Ez jellemzése az egész sémita és antise- mita mozgalomnak hazánkban, sőt okait is előadtuk fentebb.

Csak hadd törjön előre a zsidóság ; az a közjólétre csak emelőleg hat, s ha útjában | egyeseket és sokakat örökre eltipor, azok sor- t

kából az ezüst kanalakat is, melyben egész éven át tartogatták. Wetterstuck titkár úr fekete frak- ban és fehér nyaklovaiéval fogadta az irodai tauá- csosné ő asszonyságát s a z u tá n a kertjébe ment.

Útközben sok különös ideája támadt. Bármennyire hizelgett is neki az irodai tauácsosué jelenléte, mégsem tetszett neki az, hogy volt celle- gáinak hölgyei hiányzottak a kávézótársaságnál s egyre törte a fejét, hogy lenne lehetséges korlátolt lakásánál fogva, hogy egyszer több vendéget is hívhasson meg természetesen mindenek előtt volt collegáit. De vájjon nem fogadua-e el egy meghívást közvetlen főnöke, az irodai tanácsos is ? De honnan vegyenek elő nagyobb helyiséget ? Ez nehézség sokáig foglalkoztatta, midőn egyszerre ezeket a szavakat olvasta egy fűszeres boltocska előtt : „őszi tüzjáték." Ekkor világosság derült fel benne, s nyomban megszálta az a gondolat, hogy őszi m u 1 a t s á g o t fog rendezni a kertjében.

Elmúlt a uyár pompája és gyönyörűsége s csak az emlékezetben élt még tovább s abban a nehány napraforgóban, de melyek már is melankolikusan hullatták sárga leveleiket. A szél lezuzta a gyümölcsöt a fáról s a tájék pompás tarka színezetet öltött. A Wetterstuck pihenő kerti házán a vadszollők ragyogó piros szint kaptak és ékesen rajzolódtak le a sötét háztetőn ; elnémult a madarak dala, csak egy rigó suhant még át a bokrozaton melankolikusan, a fáradt legyek odaragadtak a falra s az őszi délután csalékouy meleg napsugarában egy elmaradt szöcske próbálta meg utolsó kétség- beesett ugrását ; de ez oly formán nézett ki mint valami teljesen pórul járt tréfa. A szegény szöcske is érezte ennek az igaz voltát, s panaszos csiripe- lése is úgy hangzott, mint ez a templomi ének: „A sírban van a nyugalom." A tulajdonos sajátkezűig szedte ki a burgonyákat s nagyon kevés volt köztük beteges, tizenhat cső olasz-tengeri volt négy csomóba kötve s a kerti házra akasztva, a üzőllők meg csak pár napot igényeltek még a telsukat megérdemlik. Minden tett megtalálja jutalmát/1')

Szabó Titus.

Néhány szó

a vizmosáses árkok, gödrök betemetése, és hasznos szántófölddé való átalakithatása tárgyában.

Hogy miként kell a vizmosta árkok terjedését korlátozni, vagy végképen betemetni úgy, hogy néhány év múlva a szántóföldek közt lévő vizmosta árkokon mentül előbb keresztül szántani vagy szekérrel által menni lehessen, azt az alább előadandó czikkneu megfejteni kötelességemnek és emberbarát iránti tartozásomnak ismerem.

Ezen fontos nagy horderejű és figyelmet érdemlő dologról kivánok szóllani ; és pedig azért : mivel e magyar hon hegyes, partos vidékein, hol szántó földek is léteznek az esőzés, hó, olvadás, de különösen a sebes záporesők beálltával gyakran egy ekével vont barázdából néhány év múlva egy, j kettő, négy — sőt több öles árkok is fejlődnek, í melynek egyedüli oka leginkább az, hogy a kis [ árkoeskákba gátak, vizfogók nem készíttetnek és csak a természetre hagyatván, — az árkok és vízmosásos baszonvebetetlen területek mindinkább szaporodnak és csaknem semminemű hasznot nem hoz- í nak bár, mindazonáltal az adót ezen területtől is i fizetni kell; igy tehát a tulajdonosának csak ká- [ rára van.

Hogy tehát a tulajdonos ezen téreket is használatba vehesse; az 1854—1855—1856 és 1857-ik években szerzett tapasztalatimat kellő felkarolás és utánzás végett itt röviden elősorolom t. i.

1-ször. A vízmosásos árkokba legalól egy erős gátat készítettem, oly módon, hogy a partokról lerohanó sebes zápor viz meg ne szaggassa, azért ; fasinából s gályákból jó vastag kévéket 4 db. pózna ! közé cserépcsikba szorítva köttettem, melyeket az l árkok fenekére akként helyeztettem el ; hogy egy I felén is másikon is a part bevágatott oly szélesség és hosszúságúéira, hogy a fasinából készült kéve végei a part oldalba elég mélyen begázoltatbatók voltak, mely után két ölnyi távolságra ismét egy hasonló gát készíttetett legelőször csak félöl ma- gasságnyira, s ekkor elegendő bosszú jó erős karóval, — bárom, négy sőt a szélességhez mérten több helyen is leczövekeltetett, hogy a rakványt jó erősen tartsa — és a két gát közt lévő üredék szalmával kevert földen buezkó segedelmével jó le tömetett, hogy a zápor viz meg ne szakítsa s alól- ról át ne mossa. —Onnét felülről mintegy 50—60 lépésnyire leginkább a kanyarodásnál ismét egy kisebb gát hasonló képen készíttetett. Ettől föllebb ismét hasonló egy öles szélességű gát készült — és igy tovább még az árokban tartott.

Ezen gátakat azért kellett ily sűrűn elhelyezni, hogy az árokba rohanó sebes iszapos viz erejét megtörje, éj a gátat szét ne rombjlja. Ezen gátak *)

*) A fölvetett kérdés minden inkább csak nem helyikérdés. A t. czikkiróval nem értünk mindenben egyet s ál- | láspontunkat más alkalommal körül is fogjuk Írni. ___________________________________________A szer k. I

j

es megérésre. Az ősz teljesen átvette az uralmat felállították a szőlő-hegyek közti kis utakon az ismeretes fényű fákat, melyek annyit jelentenek a sétálóknak, iniuihogy : „tilos a bemenet", itt ott már durranás is hallatszott a völgyekből s a magaslatokon s midőn besötétedett, különféle helyeken egy-egy rakéta ferde sugarát látták felre- t pülni,

Igen, egy őszi mulatságnak a rendezésére szánta rá magát Wetterstuck titkár ur, egy valódi őszi mulatságnak a rendezésére szőlő fürtökkel, nem pedig burgonyákkal s e szándékkal eltelve ment haza s lépett a szobájába, hol még megérzett a kávé kedves illatának a szaga s hol két hatalmas tortának gyér maradványai arra mutattak, hogy a társaságnak, mely az imént hagyta el a házat, igen jó étvágya volt. — Elgondolható, hogy ma- j dame Wetterstuckné igen különösen nézhetett fel, midőn a férj előhozakodott vakmerő szándékával. Őszi mulatságot rendezni — mindenesetre jó gondolat volt s jelentékenyen hizelgett is hiúságának. Hisz a kerületi főnök is rendezett őszi mulatságot, szintúgy különféle kormány tanácsosok és irodai- tanácsosok is s h a ez urak közül néhányat meghívna őszi mulatságára, elsem maradhatott az, hogy őket is viszont meg ne hívnák. Boldog titkárnő ! Wetterstuck úr ekkép sokkal csekélyebb ellentál- lásra talált, mint várta volna s minthogy fiú és leány teljesen pártján álltak, még az nap este s zi- lárdan föltették magukban, hogy őszi mulatságot fognak rendezni.

Kedves olvasó, tudod, mit tesz egy Őszi mulatság, kétségkívül magad is részt vettél már benne gyakran, vagy magad is rendeztél olyat. Tudomásod van róla, hogy nem ütközik össze az illemmel, ha hatodfél szőlőtőkéhez huszonnégy személyt hívnak meg. A család mely korlátolt lakás miatt nem hívhat meg jelentékeny társaságot, otetést rendez en gros, oly etetést, melyet a télen át számos meghívással eu detail szolgáltatnak vissza neki. | Egy őszi mulatság alkalmával kevesebbet tekinte- | nek az ételek és italok minőségére s ami a szolimáié fűzfa és reketye dugványok is filtettettek, illetőleg az iszapba bele száradtak, melyek gyorsan felnővén a gátaknak idővel tökéletes mentő szerül szolgáltak.

Midőn már a kisebb nagyobb minőségű árkokban a gátak készen voltak, már akkor az árkokba rohanó viz csendesebben folyt le, és az iszapot hátrahagyván, akkor már a felöl magasságú gát be volt töltve, mely után a gát az előadott mód szerént fél öllel ismét fellebb emelkedett. S igy folytatván tovább, mig az árok vizhordta iszappal be nem telt. — Mi gyakran megtörtént, hogy 2. 3, 4 öles mélységű és ugyan annyi sőt még több szélességű árok az első, második vagy harmadik években már tökéletesen behordatott s beiszapolta- tott oly annyira: hogy a vizmosásos árok azon része, mely szántó földnek átalakítható volt, szalmás trágyával meghordatott,—jobbról s balról a partja behozatott s ezen keresztül szántván, a mellette levő táblákhoz csatoltatott és gabona s egyéb ve- teméiyi czikkek termelésére használtatott.

Oly árkok pedig, melyeknek szélessége 30 — 40, mélysége pedig 5, 8, 10 sőt még több ölet is meghaladta, alulról egy jó nagy gát készíttetett és még feljebb 3, 4 kisebb gát, hogy idővel ezek is betöltetvén, emeltessenek.

Az árok partjai pedig agácz maggal és két bárom éves agácz fa csemetével, fenyő mag, makk szilva és cseresnye magvakkal beplántáltattak, melyek is a jelen és utókor részére — a legelő használatán felül a helyiség kiterjedéséhez arányosított fajzási haszonnal szolgáltak és szolgálatinak idővel.

Az itt röviden elmondott tapasztalatokat kivált azoknak szándékom felkarolás és utánzás végett tudomásukra juttatni, kiknek a tagosítás és úrbéri földilletőség elkülönítése folytán hegyes árkos partoldalas földrész jutott, melyet is szorgalom és éber felügyelet mellett haszonvehetővé tenni lehet még idővel, — azért a tapasztalás által szerzett adatokat az illetők éber figyelmébe ajánlja.

A. F.

Hírek.

— Herczegprimásunk 9-ikéudélután a gyorsvonattal Bajosra utazott. Néhány nap óta beteg Szabó József püspök helyébe érseki helynökének Major István ez. püspök ur ő méltóságát nevezte ki.

— lljabb fényes bizonysága Hevczegprimás ő Eminentiája fejedelmi bőkezűségének, a kath. tanügy s szegények iránti szeretetének s méltán sorakozik a népiskolák és tanítók számára csak nem rég tett százezer foriutos nagy alapítványához egy újabb s örök időkre szánt adománya. 0 Emi- neutiája, ki győri püspök korában 1862-ben octóber 12-éu Győrszigetre, a szatbmári auyaházból irgalmas nőket hozott be, az általa alapított leányiskola kisdedovó s kórház vezetését reájuk bízta. Ez utóbbiban a nagylelkű alapitó költségén mindig hat győrszigeti származású beteg ápoltatik. E hármas intézetet alapítása óta akkép tartotta fönn a magas alapitó, hogy az apáczák, valamint a betegek eltartásán szükséges költségeket éveukiut sajátjából fögálatot illeti, a vendégség adóknak nincs szükségük arra, hogy maguknak alkalmatlanságot szerezzenek, ki ki maga magát szolgálja, nevetgélnek, kiabálnak, ujjouganak, lövöldöznek, meg égetik az ujjokat: egy ily eszi mulatság igen szép találmány.

A Wetterstuck házban nemsokára egyébbel sem foglalkoztak, mint az ünnepre való előkészületekkel és sokáig tanácskoztak azon, kit hívjanak meg erre. Hogy ez egyszer a mostani titkár volt collegáit sem felejtették el feleségestül és gyermekestül, az a dolog természetében vau; továbbá a névsorba egy fő kormánytanácsost meg két tanácsost is felvettek; az előbbi vidám agglegény volt, a két utóbbi házas ember, de gyermektelen. Természetesen legalább is az irodai tanácsos került feleségestül a névsorba, de ennek családja miatt kis vita támadt. Az irodai tanácsos fiai vig fiuk voltak, ezek ellen nem volt kifogás ; de az irodai- tanácsosué ő asszonyságának volt egy buga, aki fiatal s körülbelül húsz éves szeretetve méltó asszonyszemély volt, s ez képozte a botránykövet. A fiatat Wetterstuck ur teljes joggal megkövetelte, hogy legjobb barátjainak egyikét, Züuduagel referendárius urat se feledjék ki. De ez a referendárius fél évvel ezelőtt gyöngéd viszonyban állott az irodai tauá- csosné bugával, oly viszonyban, melyet egy fiatal pipere-árusnő illetlen közbelépte z a v a r t meg. —

„Már régi a történet,

De mindig uj marad ;

S a kit ép érc, szive Bujába megszakad.“

Az irodai tanácsosáé egy este valami illetlen dolgot vett észre hazamentében s noha a referendárius a legünnepélyesebben eskiidözött ártatlan volta mellett, minden hiába való volt. — E tör ténetuél persze most nem szakadtak meg a szivek, de megszakadt a viszony a referendárius és a fiatal hölgy között s ezután csak az volt nekik meg-