Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 82. szám
első helyet foglal el ; szava szentség ; példája mindenütt lelkesedés tárgya. Ott tudják, hogy miért áldozták fel magukat a derék hősök. Nálunk a negyvennyolczas honvéd nem a nemzeti kegyelet tárgya. Az a három fő csoport, a hová tartozunk, nem részesítheti az összes haj társakat tiszteletben. A kik simulni tudtak a korhoz s a köpenyforgás mesterségéhez : azok manapság gondtalanul élik napjaikat s jómódúságukban lenézik rokkant baj - társaikat. Ezek nem lelkesednek a múltakért s szeretnék, ha a honvéd szó iránt soha semmi kötelezettségeket se rónának reájuk. Vannak azután koldusok, a kiket az úgynevezett honvéd menedékházba szállásoltatott az irgalom. Ezek tehetetlen emberek, a kik már közelebb állnak a sirhoz. Életükön kívül nincs egyebük, mint multjok, mely ép oly tisztán megőrzött, mint becsületük. Vannak végre honvédőink, a kik a mai társadalomban középrendű, da becsületes álláspontot foglalnak el. Ezek a renegát s a koldus-honvédek között állanak. Szerepelni nincs elég módjuk ; elveiket keresztül vinni nincs elég pártfogásuk. Pedig ezek lennének hivatva a negyvcn- nyolczas honvédek mostani siralmas állapotát megváltani. A kegyetlen kor nem sokat törődik mozgalmaikkal sőt ha apathiával nem, akkor rossz akarattal viselkedik irányukban. A mit mindeddig elmondottunk, azt nagyon is az esztergomi viszonyokra mondottuk. Tényekből indultunk ki, hogy a szomorú levelezésekre jutottunk. Az esztergomi negyvennyolczas honvédek köztársasága régóta felbomlott. Eleijeit nem adott, hivatásszerű mozgalmakat nem indított meg. Pedig volt idő, mikor még sokat Ígért. Néhány nap előtt mozgalom indult meg a tűrhetetlen állapotok megjavítása iránt. A kicsiny számú, de nagy lelkesedést! gyülekezet, kimondotta, hogy ilyen állapotban maradni tovább nem lehet, nem szabad. Kimondotta, hogy az esztergomi honvédeknek még van missiójuk, van jövőjük a fényes múlt emlékein s a becsületnek szeplőtelenül megőrzött hagyományain kívül. A megindult mozgalomhoz nem kívánunk mást csak csatlakozást. Városunk és megyénk összes honvédbaj társait felkérjük, hogy járuljanak hozzánk, egyesüljenek velünk a jó törekvésben s gyámolitsanak az előítéletek s az akadályok ellen. Nekünk még van mit leróni a haza és nemzet iránt. Kipróbált hazafiasságunk s vérünk bíbora elég fényes záloga lehet jövőbeli hivatásunknak. Egyesüljünk tehát, óvjuk meg egymás érdekeit, védelmezzük meg a ránk bízott magasztos emlékeket s legyünk szívvel lélekkel egy dicső múlt testvéri szereteti! képviselői. A negyvennyolczas honvédekre még nagy feladatok várnak. A dicső pálya még nincs bevégezve. Egyesüljünk baj társak s legyünk készen mire a haza úgy követeli ! Egy honvéd. Állandó színházat. (Állandó rovat.) IV. „Színház alatt nem az épületet, hanem a művészetet értjük.“ Szigligeti. Sokat ártott az állandó színház eszméjének a közöny, de legtöbbet a meghasonlás. Helyi lapunk kezdetben szépen szolgálta az eszmét, később nagy apathiával fordult el tőle, mit a röpirat szavaival igy rovunk meg: Az állandó színház ügye már letért a napirendről. Sőt lapunk magasztalja azt a faházat, mely tűzveszély szempontjából szót sem érdemel. Mig más kisebb városok ünneppel nyitják meg a művészet méltóságát megillető templomot kiveszik a barangoló kóbor színészek kezéből a koldusbotot, addig mi csak elmaradunk a régi hiány mellett s telepet nyitunk a mindenféle naplopónak. Azonban kérdjük csak, ki illetékesebb az állandó színház ügyét folytonosan táplálni, ha nem a szerkesztő, akár az ő tollával, akár a más jóravaló czikkével. A mi lapunk agyonhallgatja az eszmét. Ide fejlődött az állandó színház eszméje Esz- : tergombau, a mely mint látjuk közel jár a bukás I történetéhez. Szomorú töiténet, de nálunk már nem ! uj és sok kiadásban ismétlődik. Az állandó s/.inház * ügye letért a társadalom napirendjére1, valóságom ünnep, lia beszélnek róla, vagy tesznek érte valamit. Fővárosunk európai pontokkal gazdagodik. Olyan középületeket emelt a közelebbi évtizedek alatt, melyek Európa figyelmét megragadták. Ezek azok az európai pontok. Viruló vidéki városoknak csak azokat nevezhetjük, amelyben országos pontok vannak. Hol zaklató gépek emelik az ipart s emelik az alsóbb népréteget jó módú munkásokká, kikben az ország veszedelmes proletároktól tisztul meg. Hol nagyszerű intézetekben fejlesztik az ipart és kereskedést s hol fényes palotákban hirdetik a tudományt és művészetet. Ilyen országos, pont kevés vau városunkban. Gyárakról álmodhatunk, nagyszerű küzintézetekben reménykedhetünk, anyagi jólétünket emelő építkezésekben bizakodhatunk. Még nincs itt | az az idő, mely ezeket megérlelje. Vagy máskép: még itt vannak azok az emberek, kiktől nem érbe- | tik meg az eszme. Szellemi jólétünket, mfíveltsé- j giinket előmozdítani nem kellenek vasutak, állandó hidak, gyárak és uj emberek. Ide csak liazafiság és emberszeretet szükséges. A hol szellemi jólét virágzik, ott előkészül a hálás talaj a legnagyobb mérvű anyagi virágzásra. Egy ilyen országos pontunk, szellemi jólétünk emelésére, nem sáfár speculatióra, de anyagi virágzásunk előkészítésére, a drámai művészet íneghono- sitá ára, nemzeti nyelvünk emelésére, a német kóborló múzsa s a nyegle magyar vándor komédiások ( örök száműzetésére, ízlésünk, erkölcsünk nemesítésére, szellemi érettségünk fényes bizonyítékára, városunk dicsőségére, egy ilyen országos pontunk volna az állandó színház állandó társulattal. „Színház alatt nem az épületet, hanem a művészetet értjük“ — mondja Szigligeti. Állandó színház alatt a művészet állandósítását. Az épület csak méltó foglalata a tartalomnak ; szeutségtartó, mint a templom. Az eszme megvalósítására nem kívánunk csodákat, csak áldozatokat. Ne jusson műkedvelő társulatunk az oldott kéve szomorú sorsára, hanem egyesült erővel folytassa tovább azt a harczot, melyben minden egyes tagja dicsőséget arathat. Közönségünk lenne bár gazdálkodóid;» lelkesedésében s adakozói)b tettekben. Annyi tehetségű tekintélyeink vajba előjárnának a jó példában s adakozások által mozdítanák elő a legjobb ügyet. És azok az emberek, kiket csak szájjal áldott meg a végzet, vonuljanak vissza, ne tegyenek semmit és sokat használ és I sokat tesznek. Adja Isten áldása, hogy legszebb ál- ! inunk mentői előbb megvalósuljon ! Adakozások (Polgármesterünk arcképére szerkesztőségünknél befolytak.) (V. gyűjtés.) Kruplanicz Kálmán ........................3 frt. I Huléuyi Péter...................................1 frt. W eil Mór.....................................— frt. 50 kr. ' Id. Melliger Rezső.......................— frt. 50 kr. M iután a boldog egy kissé lélegzethez jutott s a pénzt többször megolvasván, egész komolysággal kezdte nyilvánítani abbeli elhatározását, mely nem állott, kevesebből, mint hogy csakugyan kertet akar vásárolni. Vaunak pillanatok, mikor a leg- jámborabb, a legengedékenyebb teremtés is egyszerre makacscsá lesz, nem hajt a rábeszélésekre s egyenest nekiront, anélkül hogy jobbra s balra nézne. így az irodai segéd is kertre gondolva feküdt le ; leszedte az ablak elől a virágokat, s eltávolította a hosszú virágtartót, mely sok éven át híven szolgálta, csendesen mosolyogva mondván : „Maholnap lesz rá szükségünk. “ Bizony csupa vágytól egy kert után ugyancsak lesoványodott volna, ha ez lehetséges. Végre le volt győzve madame Wettersuckné ellenállása. Két egyenlő részre osztották a pénzt ; háromszáz forintot az irodai segédnek adtak, hogy rajta kertet vásároljon, s a többin a legszükségesebb házi szerek voltak megszerzendők ; de sikerült a ház urának, felesége kétségbe esett elle íál- lása után, még negyven forintot kicsikarni a vásár- laudó kert szépítésére. Egy ideig ide-oda ingott a Wetterstuck család egykor oly nyugott, most egyensúlyából kizökkent élete ; de nem sokáig, mert a segédué némi büszkeséggel vallotta be, hogy nem is olyan rósz gondolat egy kert birtokosa lenni s mily elégtétel az, hogy a titkáráé s az irodai tanácsosáé fűié hallatára az ő jószágáról beszélhet ! Wettersuck úr a maga részéről megbarátkozott a veres kendervászonnal bevont díván megszerzése s a buveauban ez volt szava-járása : szép dolog a kert, de szükséges hogy lia agyondolgozva megyünk haza, hogy kényelmes ülő helyet is találjunk otthon. Ezzel mintegy emlékeztette az irodai szolgát, a segédet, sőt a titkárt is, hogy egyúttal egy kertnek, meg egy veres plüsszcl bevont díványnak készül tulajdonosa lenni. A kert megszerzése a vételáron kívül a Wct- ferstuck családnak nagy czipő-számlájába is került. Több hónapig egyetlen egy telket se ajáultalc az újságban, melyeit a Wetterstuck család in plcno meg ne látogatott volna. Végre két kert került szőnyegre s köztük a választás több napig ingadozott. Majd az egyiknek, majd a másiknak a részére álltak, minden oldalról szemügyre vették úgy az egyiknek mint a másiknak a jelességcit. Mindegyik kert vagy 3|4 holdat tett, mindegyiknek 28iJ frt. volt az ára s mindegyik alkalmas volt használatra és gyönyörködtetésre, azaz: mindegyiknek volt burgo- nya-főldje, nehány tuczat pöszméte és ribiszke-bokra, egypár gyümölcsfája és szellő venyigéje, egyszersmind egy pár akáczfája meg egy darab földje, ahol néhány havi rózsa, kapuczinus és rezeda tenyészett. De a két telek külömbözött egymástól fekvése tekintetében; az egyik a völgy melyében volt, „meghitt kedves lielyecske,* szokta volt mondani madame Wetterstuckné, a másik a hegy magaslatán, „hová a sírok fuvalma," igy mondta az irodai segéd, „föl nem juthatott/ A család férfi tagjai a hegy, a női tagok „a völgy mormoló forrása* mellett kardoskodtak ; mert lent a kertben egy régi berozsdásodott szivattyú állott, a magaslaton ellenben egy kis fenyves volt, melyeit az eddigi tulajdonos „ültetvénynek* szokott volt nevezni s melynek kellő közepén egy kőasztal meg ugyan olyan pad állott. Mi után végre a telek birtokosai kijelentették, hogy megúuták a várakozást, a Wetterstuck családban a hegypárt kerekedett fölül, melyet a házi orvos is támogatott a ki igen szükségesnek tartotta a mozgást az irodai segédnél. Megvették a hegyen fekvő kertet s ez időtől fogva nagy változás állott be a család apa élete módjában is. Hallgassuk el azt az első boldog pillanatot, midőn egy szép nyári reggel oda fent ült az irodai segéd, kéjelegye a kő asztal előtt, melyen a vétellevél bevert s végig jfirtatta örömtől ittas tekintetét a valóban szép völgyön. Tulajdonos, földbirtokos volt ! A ki még nem hallotta a saját szivében ezeknek a jelentős szavaknak a vidám visz- hangzatát, nem tudja, mit jelent az. Mint mondottuk, Wetterstuck a fantázia embere volt ; az övé volt a telek, a melyen állott, persze, igen mérsékelt terjedelemben, de nem tartozott-e az ő tulajdonához ez a telek le mélyen a föld középpontjáig, ahol épen talán egy lchiuai kert-szomszédnak a tulajdonát érintette ? Nem tartoznak-e tulajdonához az állítólagos szén és aranybányák, melyek odalent feküdtek s nem volt-e ő ilyforiuán hatalmas és gazdag ember ? S mennyire jól ízlett a maga levegője, melyet idefent szítt magába. De mint mondottuk, az irodai segéd most uj életmódot kezdett meg ; a kelő nap első su- I gara üdvözölte, midőn felhaladt kertjébe s a bureau ban elvégzett dolga után megint oda fent volt s este meg a hanyatló nap intett neki viszontlátást a másnap reggeléig; mert ritkán hiányoztak a kertben mind a ketten. Tudniillik a nap és Wetterstuck úr ; az egyik csak akkor, ha irigy felhők takarták el, a másik meg akkor, ha sürgős irka-firkát kellett otthon végeznie. Nemsokára kijavították odafent a sövényeket s erős szögekkel verték ki, melyek fölfelé állottak hegyükkel, uj kaput is csináltak, melyet a tulajdonos sajátkezűkig piugált ki ragyogó fűzőid szintire ; újra kárpitozták a kerti házat s kékes poronddal hintették be az utakat. A kerti könyv szerint nyestek meg a fákat, salátát ültettek, zöldséget a konyha számára meg burgonyát s vasárnap délután az ültetvény kő-asztalánál itta kávéját a boldog család. — Itt vitatkoztak egynap a jószágnak az elnevezéséről. A háznak a fia, halvány tizenhat éves gymnazista, aki igen sok angol regényt olvasott össze, a „Wet- terstuck pihenő" czimet indítványozta ; papa véleménye szerint a „fenyves pihenő" sem volna olyan rossz s hosszas vitatkozás után mindegyik párt elállt egy kicsit indítványától s elnevezte a kertet „Wetterstuck pihenődnek. Ekkor jött az a nagy pillanat, a mikor a kormány titkárrá nevezte ki Wetterstuck irodai segédet. Ravaszul mosolyogva fogadta el ez a gra- tulatiókat s egy nap azzal az állítással toppantott be családja körébe, hogy ezt a váratlan előmenetelt tulajdonképen a kertjének köszöni, „országunk kormánya" úgy inoudá „mely rendkívül felkarolja a földművelést, hallott valamit a birtokomról s el- vitázhatlanul az a szándéka, hogy e kinevezéssel további országos-gazdasági fáradozásokra bátorítson." E pillanat óta, mellyel az uj titkár nagyobb fizetés élvezetébe is lépett, nagy terveket táplált a Wetterstuck pihenő szépítését illetőleg. Megjavította telkét, nagyban foglalkozott a nemzetgazda- szág szellemével s kertjében uj, igen szükséges házat épített, hogy régen érzett nyomós szükségen segítsen. (Folyt, küv.) Aradi József. Folytatás a mellékleten.
