Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 80. szám

Hogy a két kóranyag inkább a korban . a korból került hozzánk s nem speciális he • lyi betegségünk, azt az esztergomi társadalom sok nemes nyilatkozata bizonyltja meg. Vannak ugyanis olyan sajátságai és tünetei, melyek határozottan tiszteletre méltóak s ritkítják párjukat széles Magyarországon. Habár a bajok nagyobb kihatással járnak, mint az erények, mégis kötelességünk néhány szóval társadalmunk erényeiről is dissertálni.

A jó orvos ott kezdődik, a hol a betegség való felismerése s a baj hűséges consta- tálása kezdődik. Hamis alapon, hamissá válik a gyógyítás lánczolata s a beteg semmiben se veszi a tudomány hasznát. így vagyunk a társadalom vizsgálóival szemben. A ki azzal a szándékkal lép föl, hogy gyógyítani akar s nem tudja a betegség voltát, a kór miben létét megállapítani, az a felületes próféták sorsában részesül s szavai eredménytelenül hangzanak el.

Nem rejtett, nem idült kórról van szó, mikor társadalmunk betegségéről szólunk. Mindenki beletekinthet, mindenki láthat, a kinek jó látása van s bizonyos színek iránt holt érzéke nincs.

A két főbaj mindenki előtt világosan kidomborodik. S a nyilatkozatot mindenki úgy fogalmazná hogy: társadalmunk a rendes körülmények között nem összetartó, nem összeolvadó, hanem inkább visszavonuló s hogy társadalmunk a rendes körülmények közt rendkívül szereti a nagyzás szerepét.

Ez a két főbaj. Ezt constatáljuk kóranyag gyanánt. Saját bajunkról lévén szó, annak elhárításához legelőbb is megismerés szükséges. Ezután következhetnék csak a meggyógyulás stádiuma. Második csikkünkben a bajok gyógyításáról s társadalmunk páratlan erényeiről szólunk. Az első lehetséges, sőt könnyű gyógykezeléssel jár. Az utóbbi lélekemelő s annyira tündöklő, hogy mikor kitör, egyszerre elhomályosítja a kóros tüneteket s országos tisztelet tárgyává avatja Esztergomot.

Megtörténvén a bemutatás, az én ügyvédem annyira vitte a dolgot, hogy alig juthattam szóhoz.

Szent Isten, ez a „lányok bolondja* * most milyen jól viseli magát! , , .

— ... Higyje el nagysád, nincs olyan seb, melyet az idő be nem gyógyítana . . .

— Gondolja? én ellenkezőleg. A szív, mely egyszer szeretett, mely hitét, reményét, múltat, — jelent,- jövőt egy szívhez csatolt, és csalódott, — többé szeretni nem képes. Ha — lángra gyűl a szív az elhamvad, de új lángra többé képtelen.

— Megengedem, de én úgy hallottam, hogy a szerelem, az a szerelem, mit a költők énekelnek, csak a képzelet világában él.

— Oh nem, legyen álhatatos a szerelemben és boldog marad; szeressen szelíden, odaengedő- leg és mélyen, meg fogja látni, hogy a tiszta érdek nélküli szerelem nem csak a képzelet világában él. Érdekből szeretni sohasem lehet. Szeuve- délylyel, ezzel igen, de a szenvedély zivatar, mely jön, kitombolja magát és eltűnik: a tiszta érzés versenyez az idők halhatatlanságával.

— Oh ! ha mindnyájan a szív szavára hallgatnánk ! de a szivet nálunk keresni nem lehet, nálunk az önérdek mindent háttérbe szőrit, mi nem tudunk mást, csak élvezui, csak önérdeket haj- hászni.

Az ügyvéd reám néz, mintha kérdené mi jogon szóltam közbe, s aztán egész lelkesedéssel közbe vág :

— Oh ! a falusiak boldogok ! Nagysád valódi őrangyala lehet falujának. Hiába! jól mondja a német : Am Mistbeet wachseu die schönsten Bilimen.

No, nem hiába hogy német mondta, ezzel ugyan te is betetted az ajtót, s már remegtem, hogy mi lesz a vége, de épen akkor kezdődött a második négyes, a „második* melyre már egy hét óta készültem ....

— Szép még csak felénk sem tekint.

— K-t mutattam be a falusi „barátné“-nak.

— Jó, hisz ön mindjárt talál kifogást, de most csak azért is velünk kell lennie mindig.

Állandó színházat.

(Állandó rovat.)

III.

„Színház alatt nem az épületet, hanem a művészetet értjük.“

Szigligeti.,

Sok nagy eszmének a története alig is egyéb, mint az eszme bukása. Ilyen formán vagyunk mi az állandó színház eszméjével. A társadalom kezdett meghűlni az annyira fölkapott műkedvelői társulat iránt s maga a társulat csak vergődött s végre elbukott. Helyi sajtónk nagyon lanyhán bolygatta a kérdést, végre adacta le is tett róla. De mi bízunk a jövőben, mely nem fogja tovább pangásban hagyni a derék ügyet.

Érdekes lesz fölsorolni azon véleményeket, melyek a kérdés megoldását czélozták. Az egyik*) czikkiró az állandó színház megalapításában egyedül lelkes hölgyeinkben bízik : „Esztergom lelkes honleányaitól függ az eszme megvalósítása, — úgymond — az érdemleges kivitelre pedig a város ifjabb férfi nemzedéke készséggel leeud segítségükre, azért tömörüljünk, egyesüljünk s ekkor nemsokára büszkén nézhetünk az ez ügyben fáradozók munkásságának gyümölcsére Thália templomára.*

Az őszinte lelkesedés hangja ez, mely nem bizik a mostani uralkodó ivadékban, hanem a jövőben szavazó, most még zsenge nemzedékben. Csakhogy sem módozatokat nem ajánl sem a kérdés mélyére nem hatol.

Jött azután egy másik czikk,*) mely már bizonyos javaslatot terjeszt közönségünk elé. Nagy gyakorlati tapasztalat vezeti a szerző tollát. „I. Szinügyi bizottság alakuljon — úgymond — a város és megye közönségéből. II. 2000 darab 50 forintos kölcsönrészvényt bocsássanak ki. III. Az állandó színház tervére pályázatot hirdessenek ; a színházzal díszes vendéglő és kávéház kapcsoltassák össze. IV. Esztergom egy alkalmas telket engedne át. V. Az összes építési költségek, 100.000 forintban állapíttatnának -meg. VI. A kölcsön a színház, illetőleg a bérház tiszta jövedelméből évenkint Kisorsolás utján fizettetnék vissza.

Ezek az ő „szerény egyéni nézetei.* De egy kicsit nagyonis optimista, mikor igy kiált fel: „Mint e téren némileg jártas egyén bizton mondhatom, hogy e javaslatnak kivitele semmi nehézséggel nem találkozik.* Pusztába kiáltott. Pedig úgy tudjuk, hogy e czikket Sztoczek ur nem a Saharában irta. Az ő tervében sok egészséges felfogás van, csak a legutolsó pontozat reménye nagyon vérmes, mert a bérház tiszta jövedelmében nem igen sokat mernének bízni a kölcsönrészvényesek, a kik tudhatják, hogy subventio czim alatt a színészek is kölcsönrészvényesek még pedig örökösen.

1878. Januárában végre megalakul az „Esztergomi Műkedvelő Társulat,* melynek czélja : „állandó színház létesítése Esztergomban. [2. §.] Érdekes a czél elérésére eszközöket is figyelembe vennünk :*)

*) Thalia. „Esztergom14 1878. 1. sz.

*) Sztoczek Károly. Nyílt Levele. „Esztergom,11 1878.

2. sz.

______*) A Műkedvelő Társulat alapszapályai._____________

a

) A társulat tagjai által tett alapítványok vagy fizetett évi dijak s ezek íek kamatai.

b) Műkedvelő színi előadások tiszta jövedelme.

c) A társulat c-zéljára rendkiviilileg (!) rendezendő felolvasások, hangversenyek és estélyek tiszta jövedelme.

d) Önkéntes adakozások. [3. §.]

A jövedelmi források reálisak és számíthatók. A Társulat maga ügyesen tervezve alakult meg. A közönség érdeklődése a lehető legbiztosabb, az anyagi siker kecsegtető, szóval a kezdet valóban jól indult. Derék és föláldozó hölgyek és urak vettek részt az előadásban s olyan családok is hozzá szoktak színház látogatni, a melyek még át nem lépték az arena küszöbét. Bekövetkeztek aztán a belső meghasonlá- soksaz egyesület rohamosan hanyatlott. Most már romjai is eltűntek.

Időközben megjelent egy másik czikk is,*) mely azt igyekezett kimutatni, hogy a műkedvelők társulata egy magában nem képes realizálni az eszmét. „A műkedvelők intézménye — úgymond — bármily üdvös és hasznos is a nagy czéllal szemben, magában véve még nem elég, sőt talán az eszme megvalósítására képtelen is; itt az idő tehát, hogy a mozgalomba az egész nagy közönséget is belevonjuk.* A műkedvelők —- hogy czikkiróval szóljunk — igenis gyara- pithatnak, de nem alapíthatnak tőkét.

Évtizedünkben ez az állandó színház eszméjének története. Nem említettük meg Gárdonyi és Szeői színészek törekvését, kik még a hatvanas években terveztek s álmodtak állandó színházat. Az ő törekvésük minden hatás nélkül hangzott el. De évtizedünk mozgalmának minden részlete szoros összefüggésben van s az eszme még mindig rokonszenvre képes.

A léptályogról.

Ezen nevezetes betegségről, mely állatjaink közül olyan sokat pusztít el, igen sokféle vélemény uralkodik mind keletkezése mind gyógy kezelése iránt.

Már maga a betegség elnevezése sem egészen helyes, — sa közéletben a léptől gondolják e bajt származni, — pedig a lépnek dagadtsága ezen esetben nem a fő symptoma, a tulajdonképpeni betegség magában a vérben rejlik — a lép abnormális állapota csak másodlagos betegség.

Ezen ragályos betegség keletkezésének okát legelőször Pollendorf és Brauell tudósoknak sikerült felfedezni, illetve kideríteni, ők ugyanis egy lép- tálvogban elhullott lónak vérét vizsgálván pálcza- szerű bacteriumokat, melyek alakjukra nézve különbözők voltak, — találtak — s Anthrax bacillusokuak nevezték el.

E parányi s nagy csiraképességgel bíró Cryptogam növéuyke csak 8—12 micro milliméter (S12|1000 m. méter) hosszú csak erős, (300-szoros) nagyítás mellett vehetők észre a beteg állat vérében óriási mennyiségben vannak jelen, — Davaiue szerint 8—10 millió van egy csepp vérben.

Igen sokan tagadták sőt határozattau kétségbe vonták azt, hogy az Anthrax bacillusok lennének

*) Korüsy László : Az állandó színház ügyében. „E-;z- tergom,11 1878. 20. sz___________________________________

N

em tudtam mit feleljek a kedves szavakra, de ha gondoltam valamit, úgy bizonyára azt: szívesen, akár a világ végéig!

Hogy a béke annál szentebb legyen szemeimet kérőleg a keblén pihenő kis rózsára emeltem, s ő nem tagadta meg! a rózsa most is itt vau eltettem emlékül a szebb napokra, valahányszor kezembe veszem, mindannyiszor édesen emlékszem arra a bálra, melyben tapasztaltam azt, hogy vaunak még, kik a szerelmet nem a képzelet világában keresik, hanem a földön.

Adja Isten hogy megtalálják !

Lévai Sándor.

Reminiscentiák.

— Blahánéról. —

Azt mondják, hogy Blahánét sehogyse fogadták. Se nem illumináltak, se nem dictióztak. Csak úgy suttyomban lopózott be a városba. Pedig hát az nem igaz. A város összes harangjait meghúzták, majd a fél város ki volt világítva. Akkor égett a barátok háza. Csakhogy ez a szívtelen szójáték mégse menti ki az Esztergomi Kör reuduzőit. A távirati stylus nem igen magyaráz és sokat a gépben feleit. Végre megesett a váratlan kaland, a min Blaháné mindig olyan ezüst hangon fog kaczagni, ha Esztergomra gondol, mint a mentegetőző rendezők előtt.

Mikor az Esztergomi Kör elnöke majd kétségbeesve tépelődött a nagy művésznő mellett, Blaháné csapongó jókedvvel vigasztalta. Mikor pedig nem akart megvigasztálódni, Blaháné igy szólott :

— Ha föl nem hagy bánkódásával, akkor azonnal visszautazom.

Erre ezután valamennyien kénytelenek voltunk megvigasztalódni.

Egyszerű utazó ruhában pihent meg Blaháné a mint a vendéglőbe ért a legelső nyitott szoba

pamlagán. Vele átellenben kedves kis uuakahuga, mellette Splényi báró, oldalt a komorna. Blaháné mellett egy óriási kamélia csokor s az Esztergomi Kör elnöke.

A Blaháné számára tiz órára megnyitandó szobák még nem voltak üresek. Johann s a szobaleány iszonyú buzgósággal rohantak föl s alá a folyosón. Egy bécsi urat pakkoltak ki épen a szobából. Tudta nélkül gyűrték össze málháit s rakták ki a folyosóra. A bécsi utazó benn a kávéházban tartózkodott s fogalmat se táplált a merényletről.

A nyitott ajtón pedig Pali nótái látogattak be a magyar nóták múzsájához. — Blaháné elmerengve s halkan énekelve kisérte a zenekart. A kis Ida csöndesen rakosgatta a csárdást.

Egyszerre csak megszólal az uj csároás. Blaháné ezt nem bírta énekkel kisérni. Mikor újra kezdik, a rendezőhöz fordul :

— Micsoda nóta ez kérem ?

— Ez a Blaháné-csárdás. Egészeu uj nóta.

— No barátom ezt mindjárt küldje ám meg nekem.

Pali harmadszor is eljátszta. Akkor már halk énekkel kisérte Blaháné. Szöveg nélkül. És mégis olyan bűbájosán csengett, miutlia legszebb népdalát énekelte volna.

* * *

Mikor már áttelepedett s elhelyezkedett szobáiba, jön a bécsi ur. Persze kopogtatás nélkül. Az utazó bizonyára tudta már micsoda nevezetes vendége van a Fürdőnek. Megrökönyödve tekint körül. Az egyik rendező gyorsan eléje vágtat, kituszkolja a szobából s oda mondja neki :

— Ez már nem a maga lakása.

— Hát kérem mióta ?

— Mióta Blaháné számára lefoglaltuk.

A jó bécsi nem szólott többet egy szót se. j Lement a fogadóba s nagy dicsőséggel beszélte :

— Blaháné az én szobámban lakik én piaiig az övében.

Az ideiglenes szoba ugyanis, a hol Blaháné