Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 77. szám
közélot logdi'iigábbja, a becsületszó szentsége nyilvános tisztelet tárgya maradjon s az esetben lia pelengérre kerül, a hamis becsületszó forgalmazója a váltóhamisitókkal egy sorsban részesüljön. A kapitány és a közönség a becsületszó- ügye óta nem lehet többé őszinte viszonyban egymással. Vagy igaza volt neki s akkor adjanak elégtételt compromitált becsületszaváért, vagy nincs igaza neki s akkor nincs más hátra, mint bukni. Ilyen állapotban nem maradhat a kérdés, vagy, ha mégis marad, nem lehet közéletünkben tisztelettárgya a becsületszó szentsége. Egy városi polgár. Szüret előtt. Minden egyes szőlő ezerekre menő tőkéivel önálló szőlőállamot képez. Egy szőlőfaj rnivelése fajtermelésnek, vegyes szőlőfajmivelése, kevert faj- termelésnek neveztetik. Hazáukban a kevert faj termelés túlnyomó. A fajtermelés előnyei : egységes mivelés, szabályos érés, faj bortermelés s biztos vevő ; — kevert fajtermelés hátrányai : különféle mivelés, szabálytalan érés, zagyvalékbor termelés, bizonytalan vevő. A növelést tekintve, a fajtermelés egységes növelésének a fajhoz idomuló kevert fajtermelés mivelétéhez képest oly sok előnye vau, hogy kivált az uj szőlőalapitásoknál minden szőlősnek a fajtermelésre kellene törekednie, mely nem zárja ki az egynél több fajnak termelését, csak az lévén feltétlen követelménye, hogy minden külön faj, külön szőlőállamot képezzen. A szőlőfajok különböző sajátságaikhoz képest különböző növelést igényelvén, a kevert fajokat egyénenkint kell tanulmányozni, mert faj ismeret nélkül a szőlőtudomány azon követelményének, hogy a mivelés a faj természetéhez idomittassék, — eleget tenni nem lehetne. Mihez képest, nem lehetvén a különböző természetű zagyvalék fajokat egységes mivelés alá fogni, a kevert fajú szőlőkben annyiféle a mivelés, a mennyi a zagyvalék faj. A faj termelés, mely a szőlőmivelést egy jól ismert fajhoz idomított egységes növeléssel egyszerűsíti, — feloldja a szőlészt a kevert fajtermelés fentjelzett nehézségeitől, s mig a kevert fajtermelés egy hosszú életen a zagyvalék fajok tanulmányozásával, s természetüknek megfelelő művelési módok keresésével kénytelen foglalkozni; — a faj termelés s az általa, az égalj, talaj, fekvés, s kitűzött borászati czélhoz képest érett megfontolással adoptált egy legjobb fajt, az annak megfelelő egységes mivelési móddal együtt, már az egyfaju szőlőalapitás tervbevételekor minden részleteiben, s sajátságaiban áttanulmányozta, s már akkor teljesen megismerte. Bizton állíthatjuk, hogy több évi fajtanulmányozás daczára, a kevert faj term eléssel foglalkozó szőlőmivelok igen nagy része nem ismeri alaposan a zagyvalék fajokat, s azok mivelési módját, mely Margit anyjának is bemutatták Feuyőfalvy urat. Ekkor nyíltan beszélt. Egész életrajzát elmondta Szerelmet esküdött Margitnak s tiszteletét akarta tenui a papánál. A mama mosolyogva hívta meg. Mikor azután Feuyőfalvy ur újra Margitnál jelentkezett, a leányka visszautasította kérését. — Nem táncolok többet. Fenyőfalvy ur elszavalt néhány salonphrázist azután megígérte, hogy holnap meglátogatja. Mert a mama .meghívta.“ Szegény mama! II. Kunig Dávid ur, mint rendesen, tizenkét órakor kelt s elvégezvén családja körében a villásreggelit, Margitot a náthás franczia nevelőuőre hagyta. Azután feleségével karján a dohányzó terembe ment, hol megjelentette az inasnak, hogy elmehet, de senkit se bocsásson be. — Nemesmezey és Fenyőfalvai Fenyőfalvy Árpád ! — olvasta le a névjegyről — kedvesem, ez egy kicsit nobilisabban hangzik mint Köni g Dávid ! Fenyőfalvy ur nálam volt. Kimutatta hogy mije van. És megkérte Margitot. Te, édesem, hány éves is az a kis Margit? Künigué aggodalmasan tekintett férjére. — Be gyorsan határoztál ! Hiszen Margit még gyermek ! — De mi nem vagyunk már gyermekek. Nem tudjuk, mire virradhatunk holnap. Azután kérlek édesem, hiszen Margit, ha jól emlékszem, tizenhét éves. Épen oltár elé való. Aztán tudod, kedvesem, van ám ezen a mi háromemeletes házunkon még még bárom emele.t Csakhogy azt nem látja senki. Az papíron van és olyan adósság, hogy határozottan •gy Nemesmezei de Fenyőfalvyt igényel. Margit anyja szomorúan haigatta. — Ez az éo tervem. Margit hódolni fog akakörülményből megítélhetjük kevert szőlőfajaink igen nagy kontingensének hazai bortermelésünkre károsan ható, s csak a fajtermelés által orvosolható természetellenes növelését. A mi a szőlő érését illeti, csak szabályos érés eredményezhet tökéletesen érett boranyagot. A szabályos érés főkövetelménye, hogy korábbi fajok érése a későbben érő faj ok érésétől függetlenitessék. Egy faj, s egyérés idejű kevert fajok, nem lévén későbbi fajuk megéréséhez kötve, tökéletesen megérhetnek, — de az érésben egymást körülbelül 20 nappal megelőző, az érési processus tekintetében egymástól fel télezett különböző érés idejű kevert fajok közt, melyek korán, közép időben, s későn érőfajtákra osztályozhatók, — szabályszerű érás lehetetlen, a korábbi fajok túl érése a későbbi fajok megérését lehetetlenné teszi, mely lényeges hátrány, tekintve azt, hogy egy éretlen fürt kilenczveukilencz érett fürt levét képes elrontani, — a kevert faj termelésre súlyosan nehezkedik. Érdekesek azon éles harczok, melyek a szüretek elhatározását illetőleg a kevert fajú szőlőhegyeken a borminőség, s mennyiség tekintetei szerint két pártra szakadt szőlőmivelok közt évrul-évre megújulnak. A túlérett korai faj, mely már a 20 nappal későbben megért középfajt is csak érzékeny kárral várhatta be, a kései fajnak újabb 20 napot igénylő megérését teljesen elpusztulás nélkül be nem várhatván, — szüretet követel. A bormennyiségnek szüret sürgető pártja a szőlő tulérettsége, s pusztulása, — a bormiuőségnek szüretellenző pártja a szőlő éretlensége felett jaj- veszékel, s a dologban az a legkülönösebb, hogy saját szempontjából mindkét félnek igaza van, a korai szőlő csakugyan túlérett, s pusztul, a későn érő pedig még éretlen. A borminőség, s biztos vevő tekintetei érett megfontolást igényeloek. A borvevő, közönségének ízléséhez képest állandó izü bort keres, s maga is állandó lesz, ha megtalálja. — A borminőség a faj, s kevert fajtermeléshez képest faj borra, s zagyvalékborra osztályozható. A faj bort egy szőlőfajból a faj termelés adja. A fajbor eltörülhetleu állandó jelleggel bir, mely jó borévekben kifejlettebb, rósz években kevésbbé kifejlett lehet, de alapizében, mely első vétel alkalmával a vevő szájizének megtetszett, meg nem változik, azért vevőjére biztosan számíthat. A zagyvalék bort több fajból a kevert faj termelés szolgáltatja. A. zagyvalékbor olyan, mint a köpenyforgató politikus, alapizc minden évben változik. Kevert fajokból keletkezvén, ahhoz képest, a mint a zagyvalék fajok egyike, vagy másika többségben kisebbségben van s terem, vagy szünetel, —jellege ize, s lényege évenkint változik, s alapizének folytonos változásával a saját fogyasztó közönségének ízléséhez alkalmazkodó borvevőt elidegeníti. Félrevezetettek, megcsaltak hiszi magát, ha a későbbi bortermés a megelőző évi bornak, az azon évben jól megtermett, de a következő években elmaradt zagyvalék fajok valamelyikétől nyert alapizét [ meg nem tartja. Hiába esküsiik a szőlőmivelő, hogy J ugyanazon szőlőbeli termést adott, a vevő azt el nem hiszi, s örökre elpárolog. Huszár György. I ratomnak és szereti fogja Fenyőfalvyt, a ki külön- I ben remek egy ember. Á francia kisasszonyt kie- I légitéssel elküldjük és varrónőkkel pótoljuk. Előké- ! szülünk. Mert Fenyőfalvy úr nekem olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy ha Margit nem lesz az övé, akkor kétségbeesésében . . . Margit lépett a salonba. Azonnal másra fordult a beszéd. A mama mosolyogva fogadta. Szomorú mo- solylyal. König Dávid ur pedig, a háromemeletes házi úr diadalmasan megcsókolta tiszta homlokát. Szegény Margit . . III. Másnap egy névjegyet kaptam ilyen sorokkal : „Feuyőfalvy ur megkérte Margitot. Ha öu el tudja viselni e sújtó hir súlyát, akkor határozza el magát egy nehéz, de szükséges lépésre. Még ma beszéljen férjemmel s kérje meg azt, a ki szereti önt s a kit ön is szeret. Én csak Margit boldogságát óhajtóm. És azt nem adhatja neki más, mint ön. König Dávidné." Megsemmisülve tüuődtem el a szomorú tartalmú híren. Egyik gondolatom a másikat vesztette el Egyik vigaszom a másikat hiúsította meg. Nem tudtam mit tegyek. A vér agyamba tólult. Kezeim reszkettek. Mintha villámcsapás ért volua, tétlenül, megdöbbenve, nyomorulttá téve gyötrött a kínos hir. Két reszkető köny tolult szemembe. Csak most éreztem veszteségem súlyát. — Szegény Margitom . . . — „Határozza el magát a nehéz, de szükséges lépésre!". . Mit csináljak éu egy lélekkeres- kedőnél. — „Még ma beszéljen férjemmel !“ Hátha az az angyali szivíí jó anya megótaliuazza a mi ; üdvösségünket ! Maróthi jegyzőválasztás. — Eredeti tudósítás. — Valóságos kis követválasztásnak is beillett. Volt lelkesült néptömeg, korteskedő asszony ármádia, megvesztegető menyecske, c-sábitó leány, rekedt demagog, szónokló ügyvéd, toll, bokréta, zászló, Jónás Pali, bor és riadal. Mikor berobogtunk már az első házaknál hatalmas bariton kiáltá, hogy — Éljen Pothes Kálmán! Kaptunk zöld tollat és cserlevelet. Aranyos betűkkel volt ráírva, hogy — Éljen Petlies Kálmán ! A nemzeti lobogókon büszkén ott ragyogott, hogy — Éljen Petlies Kálmán ! Végre aztán eszükbe jutott a szerény oppo- nálókuak, hogy már csak ők is életjelt adjanak magukról. Egy ripacsos suhancz nagy hetykén kiáltá: — Éljen Dogossy ! Erre egy másik elkeseredett rajból kitört egy uj jelige, hogy : — Éljen Waisz Bandi! Tehát annyira mennyire tisztában voltunk a helyzettel. Betértünk a helység honoratiorjaihoz s mindenütt erősen korteskedő választókkal találkoztunk. Dogossy bandája rémitően verte a nagydobot s a csinnadrattát. Pokoli muzsika volt az. Jónás Pali lelkesítőén csinálta a maga remek vouóhuzá- sait. Mikor megjött a szolgabiró, megeredt a választás, mely a lehető legszebb rendben s minden egyenetlenség nélkül folyt le. A hol olyan vezér vau, mint a mi derék szolgabiránk, ott nem is lehet más csak rend és pontosság. Két óra múlva kijelentik az eredményt. — Éljen Petlies Kálmán, a mi jegyzőnk! Hangos éljenzések, nótás tus, meghatott polgártársak, resiguált pályázók, programmbeszéd stb. s a választás egészen véget ért. Még csak a hivatalos eskü volt hátra, akkor azután megeredt a diuom-dánom vigalom. Több mint fertályszáz esztergomi gyülemlett össze. Ezeket persze föl kellett osztani. Ali esetleg a derék főerdészhez Gungl úrhoz kerültünk. Ide coucentrálódott azután az egész világ. A pompás diszebédet még toasztok is fűszerezték. Egyik banda a másikat váltotta föl s a házigazda vendégszeretete volt olyan kedves, mint a bájos háziasszony nyájassága. Késő délután már rímelni kezdtek a táuczo- sok lábai. Hoffmann Béla persze mindenből tud tánctermet rögtönözni, mikor jókedve vau. A társaság azután öt kocsin átrobogott Dö- mös népszerű jegyzőjéhez, a hol persze a jóhangulat csak még inkább fokozódott. Visszajövet megint a főerdésznél folyt a vigalom. A maróthi szépek s derék arany ifjúság ugyancsak kivívták az esztergomiak legteljesebb méltánylását. Nem lehetne hű a mi rövid tudósításunk, ha Feigl Ignácz buzgóságát ki nem emelnénk. Neki ugyanis nagy érdeme volt a választás sikerében. És minthogy a mi jelöltünk is csak Petlies Kálmán volt, nagyszerűen győzve, fölségesen mulatva de pompásan is belefáradva keltünk útra gyönyörű holdvilágos éjszakán, mikor a tüudérregék szü- | letuek. — De mit keressek éu egy háromemeletes házi urnái ? Margitra gondoltam.Láttam az ő köuy- eit, éreztem az ő fájdalmát, hallottam az ő panaszát. Szomorú utam volt. Bejelentettek. König Dávid ur fogadott. Mikor beléptem a terembe, obiigát nyájasságai nyujtá kezet s igy szólott : — Ah, ön az uram ! Magát csak most ismerem meg, pedig feleségem és leányom régóta ismerik. — Alig egy év óta. .. — És mi derék járatban fáradt hozzám ? Nem tudtam megtalálni azokat a szavakat, melyekre szükségem lett volna. — Bizonyosan gratulálni jött a kis Margitnak ? Ah, köszönöm az ő nevében. Végre elhatároztam magam. Szomorú hangon válaszolám : — Én Margitot egy év óta ismerem és szeretem... és most azért jöttem.. . hogy kezét megkérjem.,. König Dávid ur szint, hangot és udvariasságot változtatott. Sápadtan, kikelten és durván för- medt rám : — Az nem lehet uram... Ön rajongó ember... Margit, jegyesét szereti, nem önt... öu szegény ember s igy nem számíthat reánk. . . Ugy-e önnek inkább a háromemeletes házra lenne szüksége... Semmi se lesz belőle j Izgatottan járt föl s alá. Kezdett velem szédülni a világi. Arcomba szökött a vér s csak azt tudtam, hogy körülbelül eny- nyit mondtam: — Arra el voltam készülve, hogy ön tőlem, vagy inkább egy szegény fiútól megtagadja Margit j kezét. De arra nem, hogy olyan szavakkal illessen, melyeket meg nem érdemeltem. Nem tudom, miként értem haza. Bezárkóztam s kezemre hajtva arcomat, keserű kényekkel sírtam el fájdalmamat. Soká nem
