Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 71. szám

forgat liât mindent a maga penészéből, rozs­dájából. Értelmes emberek nem szitkozódnak, ha­nem okoskodnak. Figyelemmel kísérik a tör­ténetet, a mint még csak alig múlt esemény , figyelemmel vannak a jelen erényei és árnyé­kai iránt. Nem esnek abba a túlzásba, hogy az uralkodó kormánynak minden tehetségét s érdemét megtagadják s csak rosszat rójanak a miniszterekre. Úgyis egyik leg comicusabb nyavalyája a mostani ellenzéki a ajtónak, hogy soha semmi érdemét se ismeri el a kormánynak. Pedig csupa haszonleső, csupa tétlen, tehetetlen em­ber csak nem maradhat meg a magas polczon, mert érdemek nélkül daczára családi oszlopai­nak irgalmatlanul önmagától dől ki. Unalmassá válik már a meddő s egyhaugú opponálás. És legkevésbé sem vall tárgyilagosságra és függet­lenségre az Ítélőképességben. Ne imádkozzunk géniekért. A lángszel­lemek lelkesebb hangulatú korba valók s meg­feszített Messiások lennéuek közöttünk. Mindig többet használ a világnak a mér­sékelt tehetség, mely a becsületet szorgalom­mal tudja párosítani. Akármit is zúgnak-búgnak az előhangok, csatlakozzunk mi a józan ész egyszerű vonzó­dása szerint olyan áramlathoz, mely becsüle­tes politikát s szorgalmas munkát nemcsak ígér, hanem megád is. Minthogy napjainkban a becsületesség és szorgalom már nem is közönséges kötelesség, hanem erény: nyújtsunk jobbot az erénynek s' adjuk oda- zászlónkat a becsületesség és szorgalom emberének ! A hamis pénzfölváltás ügyében Reviczky Károly szolgabiró úrtól követ­kező levelet vettünk: Tekintetes Szerkesztő ur ! Nagyra becsült lapjának 69-ik számában Fried Arnold ur megkísérli a nyilvánosság előtt magát igazolni mire nem is tartanám érdemesnek reflek- j tálni, ha a tekintetes szerkesztőség részéről hozzá I nem tétetett volna ezen záradék „— minthogy ; — Csodálom, hogy még nem akartad meghó­dítani ; pedig a legszebb asszony a városban, s hi­úságodnak hízeleghetne ha a legszebb asszonyt hó- ditottaid közé sorozhatnád. — Igazad van. Holnap elkezdem az ostromot. Lászlófiék estélyére a miut tudom ők is hivatalosak, s biztosíthatlak, hogy egypár nap múlva azt fogom jelenthetni, hogy bírom a szép asszony kegyét. Éljen Oszkár! Éljenek a szép asszonyok! —- kiálták egyhangúlag a „ hős vitézek “ s a Crème Cou- raçeau-val telt pohárkákat kaczagva üték össze. Patakyné rokona nem tudta mit tegyeu. Elég­tételt kérjen-e rögtön, vagy tudassa először rokoná­val a hallottakat. Az utóbbit választá; de még meg akart győződni hogy meddig megy sértegetéseivel az a henczegő. Felkelt tehát és az asztalhoz lépet. — Uram ! én B. Ernő vagyok Budapestről, hallottam Önök által emlegetni Patakynét, a kit én igen szeretnék ösmerni Milyen no a főbiróné ? — Ab a főbiróné . . . Igen szellemes asszony . , . igen jól ellehet vele mulatni . . . Ha öu itt marad egy pár napig majd többet is mondhatok fe­lőle. — Gondolja ön? — Minden bizonynyal. — Jólvau Uram! Ha azoubau nem lesz képes nekem egy pár nap múlva Patakinéról többet mon­dani mint ma, úgy majd én mondok önnek olyas­mit, a mit egy jellemes embernek nem mondanak. E szavak után gyorsan elhagyá az utána bá­muló társaságot. * * * Lászlófy Gyula alispánnál fényes estély volt. Ott voltak egybe gyűlve a város s a megye intelli­gensei. Épen szünóra van midőn belépünk. A ven­dégek csoportokban vannak szét osztva. Patakyné a csoportoktól távol eső pamlagon ül, s előtte Oszkár báró áll betanult szerepét sza­valja. Patakyné úgy látszik nem utasitja vissza, mert egyszerre csak mellé ül a paralagra, s színlelt re­megő bangón 6uttogá: az ügy befejezve nincs, vélem én y Un­ie e t j ;ö v ő r e ta r tjük f e n. " Nehogy azonban a nyilvánosságnak Ítélete s a tekintetes szerkesztőségnek véleménye egy oldalú legyen az igazság érdekében leirom az esetet egész terjedelmében. FMyÓ évi Julius 15-én Esztergomban lévén, a dohány tőzsdébe mentem hol nagyobb mennyiségben vásároltam be szivart és törökdoháuyt azt hat heti szabadságom idejére pusztai birtokomra magammal viendő mint ezt a személyesen kiszolgáló Fried urnák is emlitém s a vásárlottak ára fedezésére át adtam egy 50 forintos bankjegyet. Fried ur elvévén az 50 forintot azt kérdezte tőlem, hogy nincs-e szükségem apró pénzre a pusz­tán gazdaságom körül ? mire én azt válaszolom, hogy ha ád vissza aprópénzt, elfogadom. Erre Fried ur leszámítván tartozásomat egy németszövegü nyomtatott irás boritékú tekercset tett elém, mondván, ez 5 forint s a többit hozzá bankó pénzben adta vissza, én pedig egy az üzlet­ben levő vidéki ismerősömmel beszélgetve szedtem fel, a tekercset olvasatlauul jobb zsebembe a bankó pénzt pedig megolvasva bal zsebembe tettem, a vá- sárlott árukat pedig Bohák József m. rendőrnek, ki az egész idő alatt jelen s az egésznek szemta­núja volt — adtam kocsimra szállítás végett. Esztergomból megállapodás nélkül Muzslára mentem, hol a nálam levő pénzt s a kapott teker­cset pénztáramba tettem s miután kézi pénztáram­ban is volt pénz a Wertlieimet julius 25-ig ki sem nyitottam. Julius 25-én összekészülvén, 26-án megkez­dendő szabadság időmre kiszedtem pénzemet is a pénztárból, melyben több tekercs nem is volt mint ezen egy, s mert 25-éu hivatalosan Bátorke- szire keltvén mennem, a nehéz apró pénzt magam­mal zsebemben czipelni nem akartam, azt átolvasva legényemnek szándékoztam átadni mi végből a te­kercset felbontottam s abban 5 frt helyett 50 és pedig az ide mellékelt minta szerinti s gondos figye­lemmel összeválogatott krajezárt találtam. Rögtön átadtam az 50 krjezárt ugyanazon pa­pirosba csavarva, melyben kaptam Bohák József rendőrnek — ki jelen volt midőn azt Fried úrtól kaptam s emlékezett a történtekre — hogy azt Fried urnák bevigye s őt a tévedésről felvilágosítsa magam pedig 26-ára szabadság időmet élvezni Bi- kolra mentem. Mely napon vitte vissza a rendőr az 50 krt. Fried urnák, azt nem tudom, de augusztus hó 2-áu az 50 k raj ez ár már ismét nálam volt, mert Fried ur azt a rendőrtől el nem fogadta. En mitsem szóllottam a dologról, mert azt hittem, hogy a hibás visszaadás tévedésből történt | s azt gondolám, hogy a rendőrtől azért nem vette vissza az 50 krt. mert nem hisz neki. Augusztus 15-én do>gom lévén Esztergomban személyesen I mentem Fried úrhoz őt a történtekről, az 50 kr. j visszavitele mellett, fölvilágosítandó. Mire ő leg­nagyobb bámulatomra azt mondá, „hogy az nem I igaz“, „ő nekem a tekercset nem adta", „azt én j máshol kaphattam, mert ő nem is szokott krajezá- rokat nyomtatott papirosba csavarni." S midőn én megmagyaráztam, hogy nekem Bohák József tanúm arra. hogy a tekercset ő adta. — öli asszonyom ! Csak egyszer engedje meg hogy otthon, kegyednél tehessem tiszteletemet, mert itt uem mondhatom el miud azt, a mi már rég dúl szivemben, mert őrszemek leseik ednek reánk, s fel­indulásom elárulná érzelmeimet. — S azt hiszi hogy otthon meghallgatnám azt amit itt nem mondhat el ? — Ha azt a kegyet meg adja, hogy el fogad, úgy meg is fog hallgatni . . . — Gondolja? . . . Ám legyen! Holnap elvá­rom out a kerti lakb an, hat órakor nyitva lesz a kis ajtó. Ezzel gyorsan távozott, Oszkár báró diadal mosolylyal sietett ki, ba­rátaihoz. — Ah ! pompásan megy barátim. Ily gyors sikert magam sem reménylettem. Holnap a szép asz- szony a kerti lakban fogad . . . Reményiem, hogy holnapután többet mondhatok „ama" pesti amicze- uek . . , Töltsétek abból a pezsgőből . . . igyunk a holnapi hódításom sikerére ! j Még Oszkár báró egy nő becsületét könnyel- | műn dobá oda barátai gúnykaczajának, addig Pa- j takyné gyorsan elhagyá az estélyt, hogy szobájában kisírhassa magát. Rokona elmondta neki a ezukrászda előtti jelenetet. Megakarta büntetni a szemtelent az ! által, Hogy nevetségessé teszi ; mert nincs egy ben- \ ozegőre nagyobb büntetés, mintha nő által lesz ne- | vetségessé téve. Csakhogy a játék első felvonása nem egyezett meg Patakyné jellemével ; azért sirt most, midőn már az első felvonást le játszá. Bor­zasztó volt neki az a gondolat, hogy az a köny- nyelmíí férfi elhiszi felőle csak egy perezre is azt, a mibe bele egyezett. De végre meg kellett lenni mert el akarta némitani a rossz nyelveket. Az estély utáni napon Oskár báró legmé'tóbb barátja Cserjésy Multi, a kit gúnynéven „hirharaug- nak" neveztek, mindenhol elmoudá, hogy jólesz Patakyék kertjök felé sétálni úgy hatóra tájban; persze többet nem mondott. Épen egy ösmerőse után akart futui, hogy annak is elmondja a „napieseményt" midőn Pataky karon fogta. 2-szor. Hogy több tekercsem nem is volt. J-ÿzor Hogy 50 krt tudva, hogy 50 kr. el sem viszek, mert az mindössze is csak egy napszám ennyi apró pénzzel pedig egy gazdaságnál segítve nincsen, — és Fried ur még is megmaradt tagadása mellett, akkor láttam csak, hogy az én 4 frt. 50 krezárom nem tévedésből, hanem szándékosan maradt Fried ur pultjába; mert liigyje el Fried ur, hogy 4 frt. 50 krt. tőle nem' kérek másként, ha csak jogosan nem követelhetek, a mivel a tisztelt közönség azon része is, mely mindkettőnket ismer szintén tisztába van. Miután azonban Fried ur ezen ügyben túrá­jául a nyilvánosságot választá s az ítélet hozatalt a t. közönségre bízta, a bírónak pedig az ítélet ki­mondása előtt az ügygyei tisztában kell lennie, más í részt pedig a bíró előtt semmit elhallgatni nem sza- i bad, kénytelen vagyok kimondani, hogy bizony Fried urnák ez nem első esete, mert Maiina Lajos esz­tergomi lakos köz- és váltó ügyvéd ur szintén ka­pott kezéhez — közvetve — és pedig 10 forint helyett egy oly tekercset, melyben csak 50 kr. volt és ezen tekercs is Fried Arnold ur hivatkozott ke­reskedelmi becsületességű uj pénzváltó intézetéből került ki, miként ezt Maiina Lajos ügyvéd ur ne­kem elbeszélte. Hogy azoubau ezen 50 kr. sárga szalma papirosba volt-e csomagolva, azt tekintetes Maiina Lajos ur tudná megmondani. Ezzel az ügyet részemről befejezettnek s a kér­déses 4 frt. 50 krt. Fried Arnold urnák ajáudéko- zottnak tekintem s kijelentem, hogy e tárgybau Fried úrtól jövő czikket az ő eljárásához méltó fa­gyos megvetéssel fogadok, s arra válaszolni nem fogok. S midőn az igazság érdekében tett jelen köz­leményem általi térfoglalásért a tek. szerkesztő úr­tól bocsáuatot kérek, tisztelettel maradtam kész szolgája Reviczky Károly. Bikol 1880, aug. 27. Az ügyet ezzel magunk részéről is befejezett- I nek veszszük. Mondjon az ügyről ítéletet maga a * közönség. A válogatott lapos krajezárok néhány ér­dekes példányát szerkesztőségünkben bárki is meg­tekintheti. A Szerk. Az Esztergomi Kör tànczestèlye. (Augusztus 28.) Nehéz állapot ez a reporterség. Különösen ak- j kor, ha az ember nemcsak reporter, hanem még azonkívül — valami. Történnek például dolgok, a melyekről legjobban szeretnénk halgatni, a szerkesztő kiadja az ukázt és mi kénytelenek vagyunk akarni s ez még hagyjáu, de mikor vannak dolgok, me­lyekről még a legjobb akarat mellett sem tudunk kellemesen Írni, az már a tárgy oka. Megtörtént, tehát nyilatkozni kell róla, s igy belemártom tolia­mat a keserű humor maró tentájába. * * * Ha azt akarnám elmoudnni a mit láttam, akkor nincs a világnak az a rózsavize, a mely méltó legyen annak a rózsás kedvnek a megírására — Jó hogy találom. Hol vaunak Tollasy, Sá- rosy, Kenderesv, urak? — Miért kérem. Parancsol velők valamit ? — Csak arra akartam kérni, hogy szívesked­jenek ma úgy esti hatóra tájban hozzánk fáradni. — Oh igen szívesen . . . Vagy úgy, már el­ment. Mi a manót akar ez tőlünk . . . Megvan ! Megtudta Oszkár kalandját; tanúnak akar bennün­ket. Pompás! Párbaj lesz élet halálra. Legalább ! lesz mit beszélnem egy-két hétig, már úgy is azt mondják Kürtyék, hogy semmi újságot sem tudok. Éljenek a légyott adók! Éljen Oszkár! . . . * * * Hat órát már rég elütötte, s Oszkár báró még mindig maga van kerti lakban. Mindeu zajra figyel hogy nem hall-e valamerről ruha suhogást. Végre zörejt hall ; de a halk kicsiny léptek helyett erős férfi léptek közelednek. Neiu tudta mit tegyen. A kerti laknak csak egy kijárata van, s a kijárat előtt már ott állnak Pataky s a négy jóbarát. — Ah! ön már itt van édes báró. Nőm is jön rögtön a többi vendégekkel. Lelkemre mondom nagyszerű játszma lesz ... no az igaz, hogy nőm érti a dolgot . . . azért mégis kiváncsi vagyok a kimenetelre, öten egy ellen. ... Ah de bocsánat egy perezre nőmet látom a vendégekkel köze­ledni, eléjökbe megyek. — Mit fecseg ez össze vissza ? Miféle játsz­mát emleget ez . . . hát ti, hogy jöttetek ide? Nem felelhettek, mert Patakiué egy néhány ur társaságában már megjelent köztük. Kezében tartva egy gyönyörű kis sakktáblát. A meglepett „lovagok" nem tudták mit tegye- nek. Oszkár báró csak hajlongott, de egy szót sem volt képes szólni. Patakyné gyönyörködve nézte zavarukat egy ideig, még végre a jelen volt urak­hoz fordulva, minden szót hangsúlyozva, ezeket mondá : — A báró ur azt beszélte egy társaságban, miként tudja, hogy igen jól játszom sakkot ; de azért ő még is legyőzne, ha játszauám vele. A báró

Next

/
Thumbnails
Contents