Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 70. szám
scMivképtoionni'k. de a dalkör karnagyának gyönge egészségi állapotáról is értesültünk. Felejtsük el az elsőt, beleüljünk meg a helyzettel s kívánjuk őszinte szívvel, hogy az esztergomi dalkör éltető lelke egészsége teljes megerősödése után legyen rajta, hogy a veszteséget másutt, de ugyanazon elemekkel mielőbb helyrepótoljuk. És ez olyan kívánság, a mi biztosan teljesülni fog. Ennyi a visszavonulás oka. És ilyen az esztergomi közönség hangulata a kolozsvári napok után. Ezt vegyék tudomásul mindazok, kik a kérdésben válaszadásra kértek. Primási palota. Sim.or János herczegprimás egyik leghőbb vágyát képezi, a b ud ai- v ár n ri u t ez áj áb an f e k v ő igénytelen p r i m a t i á 1 i s h áz h e- I y e 11, a s a j á t maga é s a főváros méltóságának egyaránt megfelelő primási palotát emelte tni. Az uj p al o tá t le gj o b ban szer etné a most restaurálás a 1 att álló Mátyás templom át telle nébe ép i 11 e t ni s csak azon esetre, ha ott kellő n agy sági! telle et nem szerezhetne elégednék m eg j a z z al, h o gy az vagy a dísztéren vagy p e- ( dig a honvédelmi m in i s z t e r i u m uj p a 1 o t á j a mellett, a budai színház és katonai fő-parancsnokság épületével szemben é p i t essék. A terv elkészítése egyelőre a telek megszerzése utáni időre marad, de Ybl építész már előre is tudosittatott, hogy aher- czeg-primási udvar főnéven venné, ha a stylre vonatkozó tervet bemutatná. j Ezt közölték a napilapok. A hírnek csakugyan j hitele vau, mert már személyi ajánlgatásokat eredményez s vannak lapok, melyek csak Lippert lovag mellett törnek lándsát s határozottan kiemelik a műépitő jeles tulajdonságait. Szó a mi szó, minket esztergomiakat nem érinthet a hir kellemesen. A főváros szépülhet a várbeli ódonságok közepeit, a vár fejedelmi palotát nyerhet, de az ősi Esztergomnak primási palotája azért míg se lesz. Ha a budai primatiális ház „igénytelen", akkor az esztergomi székház még annál igénytelenebb. Ha a herczeg-primás a „maga és a főváros méltóságának egyaránt, megfelelő primási palotát akar emeltetni", akkor lehetetlen, hogy az esztergomi lakóház még csak szóba is kerülne. Olyan viszonyban lesz ez a szerény épület a fejedelmi fővárosi j palotával, mint az esztergomi primási székházzal Bajos. Akkor hát voltaképen hol is keressük a pri- mási székhelyet, mikor a herczegprimás .rangjához ; s a főváros méltóságához képest" Budapesten építteti fejedelmi palotáját. A történet fényes lapjain műpártoló s alkotó herczegprimásaiukról az van megírva, hogy székvárosukat az ország fővárosává tudták tenni. Az van megírva, hogy Esztergom Mohácsig épen a bíboros főpásztorok pártfogása alatt az ország szeme- fénye volt. Az érseki várnak műkincseit s drágaságait megbámulták az idegenek. Fájdalom, hogy szellemi alkotásaikon kívül fényes egyházaik, diszes palotáik, remek épületeik tönkre pusztultak a muhara edáu s osztrák törökök vandalisrnnsai miatt. Oh a régi egyházfejedelrack mindig tudták micsoda kötelességeik vannak székvárosuk iránt, hol a magyar egyház apostola született, hol minden talpalatnyi földnek történeti jelontősége van! Vagy más-e a fejedelmi főszékesegyház egy magasztos hymnusnál, mely a prímások visszatérését s a pogányság uralmának végleges megsemmisülését hirdeti ? Más-e a százados vérta- nuság megszűnése fölött bemutatott hálaáldozatnál? Más-e Esztergom dicső múltjának s egyházi középpontjának fölséges emlékénél ? Négy herczegprimás emelte. Négy nemzedék után mutatták he szent falai között, a bérczen századok óta, az egyház örömáldozatát. Hiszen emlékek teszik az érseki székvárost nevezetessé. E sa mi h er c z e g -p r i m á s u n Ív B u d á r a építteti p al o t áj át. Nem Esztergomot illetné e ra e g e 1 ő b b ? Nem székvárosa i g é u y 1 i -e sőt nélkülözi az egy ház f ej edel mi palotát % Nem a történeti fontosság, a székhely súlypontja követeli-e, hogy el obi) itt s csak azután másutt emeljen egyházi méltóságához méltó palotát? Keserűen fogadtuk a hírt. Adja az Isten, hogy Esztergom óhajtása, melynek közleményemben kifejezést adok, ne csak a herczegprimás fülébe, hanem szivébe is férkőzzék ; adja Isten, hogy ne legyen gazdagabb a mi csalódásunk s szegényebb a mi reménységünk. Hírek. — Herczegprimásunk augusztus végéig fog Sávnikvárában tartózkodni, honnan szeptember elején rövid kirándulást tesz a Hegyaljára. Augusztus huszonnegyedikén Tóth Miklós eperjesi püspök látogatta meg s alig egy-két nap előtt az egri érsek s a rozsuyói püspök tstte tiszteletét. Aug. húszadikán fogadta üdülőhelyén gróf Csáky Albint Szepesin egye főispánját s Koporoay Ágoston alispánt. Huszonkettedikén Tátrafiiredre rándult ki. Herczeg- primásuuk szemlátomást üdül s nemsokára teljes erejében hagyhatja el a regényes püspöki palotát — Nyilatkozat. Közbeszéd tárgya mindenfelé nom ugyan Latky úr visszavonulása, hanem az az eljárás mely távozását eredményezte: Vádolják a járásbirót, ki a végzőM kiadta, vádolják az ügyvédet, a ki embertelenül lépett föl s vádolják a joggyakornokot, ki tájékozatlanságának áldozata. Még nem bonyolódott ki az ügy s a külömböző hangulatok ecsetelése még korai volna. Annak idején majd visszatérünk részletezésére. Most csak Latky ur távozásáról néhány szót. Latky ur távollétemben helyettesem s főmunkatársam volt. A szerkesztőségi költségvetés tisztán őt illette. Egy esztendeig pusztán lelkesedésből munkálkodtam s még kiadásaimra se vonattam e semmit az ő honoráriumából, a mit megérdemeltnek is tartottam. Most, hogy néhány hónap óta állandóan itthon tartózkodom, Latky ur megszűnt képviselem lenni, s csak munkatársam lett. Gyakran, majd mindig beleártotta magát a szerkesztői jogokba, de én csak elnéztem s a múlt szolgálatokért eltűrtem. Végre e helyzet- tűrhetetlenné lett, s. úgyszólván fölöslegessé is vált. Tekintettel azonban a viszonyokra én uem akartam végleges visszavonulásába bele egyezni. Mint munkatársat mindig igénybe óhajtottam volna venni. Ekkor történt hogy „követelése" ügyében e lap tulajdonosa távollétében valóságosan erőszakos jelenetet sceniroznak s Latky ur miudenidőre széttépi a kötelékeket. A botrány megtörtént. Lapunk kiadója is nyilatkozott. A mit mondott, az az ő szava. I Nekern a másnemű bajokhoz hozzászólásom nin- | csen. En csali ilyen utón s ilyen hangon nyilatkozta- | tóm ki fájlalásomat Latky úr meggondolástalan el- I járása felett, a mi vissza sodorta őt régi társadalmi helyzetébe. Ez az ügy kivonata. Akármennyit is Írnék róla, mindig csak a fájlaló sajnálkozás hangján kellene nyilatkoziioznom. Habár a közönség be ösmeri, hogy Latky ur megérdemlette sorsát. — Kőrösy László. — — A kolozsvári dalárversenyen Feigler Károly ur városunk tehetséges fia nagyszerű kitüntetésben részesült. A nagy, összes chórusbau éuekelte a sólót, úgy szólván próba és előkészület nélkül. A díszelőadás népes közönsége nagy ovátiókbau részesítette s a nap hősévé avatta. Magáról az ese! menyről a kolozsvári lapok sokat Írtak s ezek közül ! csak a Magyar Polgár néhány sorát közöljük: „Feigler esztergomi tenoristát színházunk igazgatósága szerződtette. A dalár ünnepély ezt a külön haszuot is eredményezte. Az uj teuorista tegnap Huber Fohászának tenor soi ójában mutatta be magát a kolozsvári közönségnek igen előnyösen, daczára annak, hogy csak félórával előbb vett tudo- ; mást arról, hogy a hangverseny elrekedt soló éue- kese helyett neki kell a tenor solot énekelnie, melynek emberségesen megfelelt." Valóban örvendünk, hogy Feigler tehetségének bemutatására országos alkalma nyílt. Gratulálunk sikeréhez s őszintén azt óhajtjuk, hogy képessége a megfelelő pályát mielőbb elfoglalja. — Az esztergomi kir. városi, elemi iskolában a jövő 188°lj. tanév szeptember hó 4-én Szt.Lé| lek segítségül hívásával veszi kezdetét. A tanulók — uem sokat változtatott volna a dolgon, ha Tóth Ede azt Gonosz Pista helyett Becsületes Józsira | keresztelte volna. Mióta I. levelemet Írtam körülbelül egy hónap múlt el s ez időt — egy pár kirándulást leszámítva — egy és ugyanazon galicziai faluban töltöttem. S ez kettős újdonság volt előttem. Először vagyok Galicziában s életemben először tartózkodom falun. A mi magát Galicziát illeti, ez nem gyakorolt reám nagyobb hatást, mert a mit eddig belőle láttam, mindössze is nagyon kevés és jelentéktelen s egy-két faluból nem lehet egy egész nemzetet megismerni, egy egész nemzetről Ítélni ; s a mit eddig a galicziai népről moudhatuék legfeljebb az, hogy legnagyobb része galicziai, — a mi természetes ; s hogy ’|3 része zsidó, — a mi nem nagyon természetes. De mit törődöm én a sziuehagyott kaftános, zsíros huuczutkás két harmaddal, mit a másik harmad ruthéunal, lengyellel, rusznyákkal, — mikor a tiéd lehetek gyönyörű természet, mikor a Kárpátok íratlan erdőibeu mélázhatok, mikor a kis patakcsa s a játszi szellő csoda-regéit hallhatom ! Oh és leborulok előtted te igazi, nyesetlen, meglui- misithatlan természet, csodálva a te yadregéuyes. kendőzetlen fenségedet! A művész ecsetére volna szükségem, hogy e tájunk képét, hogy ittas lelkem benyomásait leírjam: — a toll hatalma megtörik. Ha nem tartózkodtam bevallani, hogy csak most vagyok először életemben falun, bátran elmondhatom azt is, hogy most ültem először lovon, most voltam először vadászaton. És elmondom, daczára hogy tudatában vagyok annak, hogy azért Frauczia- országba nem hívják vissza a jezsuitákat, hogy mindez még nem oldja meg a keleti kérdést; de elmondom annak a szokatlan érzetnek, annak a gyer- raekies örömnek a kedvéért, melyet az első lovaglásnál s az első vadászaton éreztem. A vadászatra vonatkozólag legyen elégsége annyi, hogy fölségesen sikerült. Először lenni életünkben vadászaton, nota bene vaddisznó és medve vadászaton, 5 óra folyást lesen állni felvont kakassal — és haza jönni, a nélkül, hogy csak a kis- ujjamat is ellőttem volna, azt hiszem többet nem \ lehet kiváuni. Hanem, hogy azért még is csak löt- | tem légyen, hazajövet egy ártatlan szarkát szemelt ki a sors, hogy utamba vetődjék : czélba veszem, ' egy,—kettő ... a fegyver eldördül és a szarka I halálos — félelemmel tova repült. Annyit tehát egyelőre is láttam, hogy nem születtem vadásznak. Sokkal több reményeim vannak a lovaglás terén. S nem tudom, hogy bennem fekszik-e annak a magyarázata, vagy a lóban, hogy valahányszor csak lóra ülök olyan különösen érzem magamat. Az olvasó ugyan természetesnek, fogja találni, hogy a ki életében először ül lóra, hogy az különösen érzi magát, csakhogy nálam épen az a különös, hogy nem azt a különös érzetet érzem, a mely után az ember a kabátját porolja, magára pedig hideg borogatást rak: hanem érzem a hatalomnak, a büszkeségnek egy bizonyos érzetét, mint hogyha én uem is voluék én, hanem valami sokkal több, sokkal nagyobb és őszintén szólva legjobban szeretnék magam előtt kalapot emelni. Az ember örökös gyermek. Mikor kiskor á- ban falovon ül : nagy gyermek ; mikor nagykorában igazi lovon ül: kis gyermek. S a mióta a lóra ültem, szeretném az egész életemet átlovagolni! — - pedig hát eiég kurta biz az még akkor is, ha csak gyalogolunk. Nem mulaszthatom el, hogy meg ne említsem — hisz még a levegő is tele van vele, — milyen óriási kíváncsisággal várják itt az uralkodót s hogy uagyon sokan a kíváncsisághoz még azt a reményt is hozzáfűzik, Hogy alighanem elengedik az adójukat. Boldog nép, a melynek még ilyen ábrándjai vaunak, boldogtalan nép, a melynek ez az egyedüli imádsága ! Én részemről már aligha fogom az osztrák császárt itt bevárni, hanem jövök hazafelé s mire haza érek lehet, hogy már ott találom a magyar királyt.*) Lányi Adolf. Vasárnapi levél. (A hét története.) — Börne. — Mi a Vasárnapi Levél. — Kinevezés. — Khapszl Khóbi. — Kihívás. — Szörnyű ijedség. — Szökedelem. — Kolozsvári viszontagságok. — Az uj csillag. — Fényesség — hóinál}'. — Csúnyaság. — A mire csak Khapszl Khóbi képes. — Szomorú hírek. — Történetírás helyett sóhajtás. — Örvendetes ígéret. — A valódi arany ellenáll a tűznek, az erényes *) A szellemes úti levél mindeddig tórszüke miatt késett. a Szerk. nő az aranyoknak, a bölcs férfiú az asszonynak — mondja a pikáns Börne — s én hozzá teszem, hogy a jó tárczaivó a pletykának. De liât mi is voltaképen a mi Vasárnapi Leveliink? Szellemtelen pletykagyüjtemény vagy csak néhány beavatott előtt élvezhető rejtvényrakás? Nem. Ez a genre a hét históriája, az események tükre, a társadalmi élet photographiája. Ezt a genre művelését bízta rám az „Esztergom és Vidéke" szerkesztője, mikor a következő kinevezéssel lepett meg : ) Aucun ur. Van szerencsém önt a hét történetírójának kinevezni. írjon röviden, híven, igazságosan. Es szellemesen. Mert a szellemesség a szegények gazdagsága, a gazdagok becsülete, a hölgyek meghódítója s a hódítók diadala. A szellemes tárczairó olyan mint a nap. Derít és melegít, a nélkül, hogy derűjéből és melegéből veszítene. Legyen igazságos és czáfolja meg Vauvenarques geniális hazugságát, hogy: ha az emberek nem hízelegnének egymásnak, akkor nem élhetnének együtt. Esztergom, aug. 25. 1*80. Kőrösy László. Jólvau. A kinevezést elfogadtam, a tanácsokat megfogadtam s azonnal egy uj éles tollat vettem, hogy legelőször is Khapszl Khóbi ajság írót vegyem munka alá. Khapszl Khóbi több halbkreuzer Sárnál tudósítója. Pannóniában született a Speckfresser Betyárén között. Irt több kiadatlan hymnust a Kaiser- stadt magasztalására s több kiadás alá rendezendő „vevolver-czekket" az ázsiai s török állapotokról Magyarországban. Elszállt azután Váczra de nem vezeklésre s bűnhődésre, hanem hogy Esztergomot a Váczi Közlönyben megrevelverezze. Épen olyan piszkos czikkeket irt rólunk, a milyen ő maga. Mikor a winkel-scbornálist hozzánk érkezett néhány nap előtt, Kupeez Ferencz tenyere | hazafias viszketést kezdett érezui. Még az este kiment hozzá egy rettentő megjelenésű tanú, a ki ijesztő szemforgatásairól s megrémítő hangjáról is- I meretes. Folytatás a mellékleten. “TW
