Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 8. szám
A köztelki értekezletek után. A köztelken tartott euquete-értekezleten kihallgatott szakértők, úgy szintén azok is, kik Írásban adták be vélemény Őket, e g y h a n g u 1 ag oda nyilatkoznak, miszerint gazdaságunk hanyatlásának egyik oka az, hogy a gazdasági kisebb szeszfőzdék mind tönkre mentek az irányokban alkalmazott kegyetlen rendszabályok miatt, mivel ez által nemcsak a gazdának egyik jövedelem forrása, s a téli időben való hasznos foglalkozási ága ment tönkre, hanem egyszersmind arra is lett kényszerítve, hogy vagy nyersterményeit adja el a nagyobb szeszgyárosoknak potom áron, vagy csakis oly terményeket produkáljon, melyek aztán leginkább külföldre vándorolnak, mint a búza kukoricza stb. Ez utón természetes, hogy a legbecsesebb trágyaanyagok vagy a gyárak közelében halmozódnak fel s mennek veszendőbe az értéktelenség miatt vagy ugyancsak küllőidre vándorolnak, s örökre elvesznek a haza földjére nésve, mig a gazda megfordítva készpénzen kénytelen visszavásárolni egyik fogyasztási szükségletét, a szeszt, mit azelőtt a háznál maga állított eló, s még ráadásul az állattartás sem lesz reá nézve jövedelmező a mi mellett pedig ha nem több, legalább a trágya ingyenbe maradt neki, s kimustrált marháit sovány állapotban kénytelen a lajtántuli szeszgyárosoknak potom áron átengedni. Érdekes, hogy Somssich Pál egy előbbi alkalommal tartott értekezleten szintén igy nyilatkozott Kerkápoly előtt : Engedjétek meg. hogy gazdaságomban szeszt főzethessek, s nem lesz semmi bajom, mert akkor jól trágyázhatom földeimet s azok jól fognak teremni. Hogy a gazdát egyszer ily szerencsétlen lejtőre kényszerítve, az ország talajának kimerülése rohamosan halad előre, azt úgy hisszük minden jámbor esze könnyen beláthatja s belátható az is, hogy tehát a kiválólag földműveléssel foglalkozó magyar nép léte alapjában, talajában vau megtámadva — a lajtántuli terület felvirágozhatása kedveert. És e veszélyen — mint ugyancsak b. Simonyi Lajos előadta, aligha van módunkban segíteni ; mivel az általa idézett 1874-ki törvényczikk határozottan megszabja, hogy a szeszgyárak megadóztatása csak a lajtántuli kormány egyetértésével állapítható meg, e szerint pedig, ha mi kedvezményt akarnánk adni a gazdasági szeszgyáraknak -—- mint a szakértők egyhangúlag sürgetik azt, — hogy újra fentartható legyen ezen nagyfontosságu gazdasági ipar ág, az eredmény csak az lenne, hogy ugyanazon kedvezményeket meg kell vén adni a lajthán túli gazdasági szesz gyáraknak is, a hol pedig tudvalevőleg a viszonyoknál fpgvá még ma is virágzik az iparág, azok terményükkel csakhamar elnyomnák nemcsak a sokkal gyengébb magyar gazdasági szeszfőzést, hanem a nagyobb szeszgyárakat is Magyarországon. íme ! tehát ez is egy gyönyörű példája annak, hogy mily beható bölcsességgel hozattak a múlt évtize azon törvényei melyeknek a mai elviselhetetlen állapotot köszönhetjük. _________________________________Dapsy László. szőr udvari ebédre voltak hivatalosak, azután Pór még külön a fmánczminister soiréejára is elment. — Jaj bátyám, nem jól van ön értesülve ! Azután Pór ezt nem annak köszöni, hogy pap, hanem hogy tudományos ember ! — I)e maga még csak nem is tudományos, nem is pap. Hanem megálljon. Nem érdemelte volna meg Pór egyik újságtól sem, hogy a bécsi dolgokról tudósitást hozott volna ? így csinálják azt az újságok, hogy midőn egy fiunk Bécsben oly szép küldetésbe jár, akkor erről ne emlékezzenek meg? — Jaj bácsi, én erről mindről nem tehetek, mert én nem vagyok szerkesztő. El is feledem mondani, hogy ezt a párbeszédet egy fiatal ember és a mi Jani bácsink tartotta éli csak úgy elestem tőlük. Elmondtam, hogy lássák, miszerint sok semmiséggel lehet foglalkozni a világon. Hanem azért van oly semmi is, minek nagyon örülünk. Az árvízből például nem lett semmi. És hány köszönő sóhaj, a könnyebbült keblekből hány hálaadó ima ment fel érte, hogy semmi sem lett. Hanem : Az az árvíz mégis nagyon megijesztett és midőn legjobban voltunk megijedve, jól esett rágondolnunk, hogy vannak városunkban önzetlen, fárad- hatlan, a bajtól és vésztől nem rettegő egyének, kik saját nyugalmukat áldozták fel azért, hogy netaláni vész esetén készen legyenek a segedelemre. A tüzolték ! A köszönetnyilvánítás irányukban azonban nehéz dolog, mert nagyon szerények és nem tolakodók. Ehhez járul, hogy az áldozatkészség csak készség maradt és hála égnek nem volt alkalmunk azt igénybe venni. Ne tekintsük eit is semminek. Rójuk le hálánkat úgy ahogy lehet, ahogy arra ők adnak alkalmat. Ők pénzt fognak tőlünk kérni, de nem ingyen, és egytől nem sokat. Nem ingyen, mart mulatságot, szórakozást, bált akarnak érte cserébe adni ; és nem sokat, mert a bál álarczos lesz, hol annak a nagy toilettenek, riudv annyi családfőnek kivált a mostani időben valóságos ijedelme, ily bálon helye sincs. i Ha más utón nem, ez úton mutassuk ki irá- | nyírtban háláifk'iit és ezt annálinkább tehetjük, mert 1 Edison villanyos lámpája. A lapok tele voltak az új találmányról szóló hírekkel. Érdekelni fogja olvasóinkat, ha azzal lehető részletesen ismertetjük meg őket. Edison Alva Tamás egy oly készüléket talált fel melynek segélyével a villanyos világítást házi használatra is alkalmassá tette, sőt hogy talált rá módot, melynek segélyével a villamos világítás olcsóbbá lesz a gáz világításnál. Ennek elvi következménye az lett, hogy Páris, London és New-York gáztársulatainak részvényei rohamosan estek, mig a new-yorki Edison-társulat részvényei az 500 franknyi névértékről 20,000 frankra szöktek föl. Előttünk feküsznek a legújabb találmányt leiró részletek is, melyekből bizton következtethetjük, hogy ez által a világítás úgy a magánhasználatban, mint a nagyobb városok utczáinak, tereinek és nyilvános mulató helyek világításában gyökeres változást fog előidézni. New-Yorkban legközelebb városszerte fogják megkísérteni az új találmány gyakorlati alkalmazását. Edisonnak sikerült az eddigi szénanyag helyett egy sokkal olcsóbbat alkalmazni, a p a p i r t. Ha találmánya gyakorlati eredményűnek bizonyul, korunkat bátran nevezhetjük el a papír korszakának. E papiros világítani fog, sőt mi több, villamos világitó sugarakat fog terjeszteni apró papir-gyer- tyák alakjában. Azt fogják állítani, hogy a papír a villanyosság következtében kifejlett hő hatása alatt el fog égni ; helyes, de Edison a kis darab papirt olyan szétrombolhatlanná teszi, mint a minő a platina, s annyira szilárddá, akar a gránit. S ennek elérésére még nem is fölötte bonyolult az eljárás, a mit alkalmaz. A papirt egy kályhában valósággal megsüti, mig annak minden anyaga elég, kivéve a szenet, aztán a megmaradt darabot üveghombár alatt összekötik a villamos sodronyokkal ; a mint ez megtörtént, a papírtekercs szórja a világosságot, minden füst és gázok fejlődése nélkül. Ha Edison már phonographja és telephonja által világhírű nem volna, ez egyetlen találmánya elég volna arra, hogy nevét örökre halhatatlanná tegye. Edison 1878-ban jött legelőször arra a gondolatra, hogy a villamosságot olcsóvá téve a mindennapi használhatóságra alkalmassá teszi. Ez év őszén Rocky-Montains-ban tartózkodott, s itt meglátogatott egy üzletet, melyben villamos világítás volt. Konstruált különböző szerkezetű lámpákat, de egyikük sem felelt meg annak, a mit ő akart, s nem voltak tartósak, olcsók, s nem adtak olyan világosságot, minőt ő legczélszerűbbuek tartott. Hogy a papir készítésére a leirtou kívül még minő eszközt használ, azt természetesen Edison nem mondja, mert ebben áll a találmány titka. Hónapok óta éjjel-nappal dolgozott rajta, hogy a papirt megszabadítsa minden anyagától, úgy, hogy csak a szén maradjon hátra. Természetesen használhatott volna más szerves anyagot is, de egyik sem adott olyan tömör, könnyű s mégis annyira alkalmas szénanyagot, mint a papír. A papír szenének tömörségét leginkább az annak, ki az ügy élén áll, a neve elég biztosíték arra, hogy nem csak hálánkat fogjuk igazolni, hanem még oly estét is fogunk élvezni, mely megérdemli majd a későbbi megemlékezést is. És ekkor újra nem „semmit* tettünk. Végül pedig bemutatok egy tárczadarabot, mit egyik német lap közölt, mely azzal a kérdéssel foglalkozik : Hogyan lesz az ember agglegény ! Előbb elmondja, hogy a németeknél mozgalom keletkezett, hogy a házasodás törvényileg jövőre csak olyanoknak engedtessék meg, kik képesek egy nőt az egész éven át szükséges uj ruhák, köpenyek, kalapok s a többi dolgok elengedő számával az erény utján megtartani. Az illető tárczairó maga is igen merésznek találja a gondolatot és ennek ellenében a concurren- tia elvét kívánná felállítani és ennek következményeivel akarja persiflage alá venni a házasulandókat. Nem mondom el, miket következtet, de a végét mégis leirom. A „concurrentia* elve rögtön megteremné jótevő gyümölcsét. A hölgyek nem támaszkodhatnának többé az „egyeduralomra,* hanem versenyezni kellene — és versenyeznének is, — a félj szerelméért, úgy, hogy mindegyik igyekeznék rósz tulajdonait legyőzni és csak a jókat észrevétetni. Mindegyik Őrizkednék férjére duzzogni, mert félnie kellene, hogy ez által vetél y társnője ügyét segítené elé. Hányszor hanyagolja el a nő „toilette“-jét otthon ? Hogy vigyázna akkor erre, mert félne, hogy vágytársnői előnyt nyernének fölötte. És minő hűek lennének a nők ! Mert lehetetlen volna oly Argusszemek előtt, mint a többié lenne, az imádót kegyekben részesíteni. Igaz azonban, hogy a többnejűség esetén a háztartás több rendbeli kellemetlenségekkel sőt veszélyekkel is lenne összekötve. Én legalább nem szeretném látni azokat az arczokat, melyeket három feleség körül az a kettő mutatna, kik a karácsonyi ajándék körül a harmadik, a kegyenez ellenében mellőzve éreznék magukat. Sőt talán az is megtörténhetnék, hogy a kedves hölgyek egymásnak csupa irigységből vagy féláltal tudta elérni Edison, hogy a papirt magába záró üvegburából minden cseppnyi légtartalmat kiszivattyúzott. De a villamosság megosztásának nehézsége ezzel teljesen le van győzve, úgy, hogy egy villanyteleppel egész sor villám-lámpát lehet ellátni. S ez volt a villamos világítás általánossá tételében a főne- hezség. M. I. L. Hivatalos kimutatás. Az Esztergomi Kör január 19-iki tánczesté- lyérol. Adakozások és felülfizetések. Fm. Herczeg Prímás 80 frt. M. Majer István 10 frt, M. Káutz Lázár 10 frt N. Lollok József 12 frt N. Somogyi Károly 10 frt M. Gróf Forgách Ágost 10 frt M. Szabó József 5 frt M. Dankó József 5 frt M. Szaj- béli József 5 frt N. Palásthy Pál 4 frt. N. Juriga János 2 frt Ft. Fehér Ipoly 3 frt Jáuos Salvátor főherczeg 10 frt N. Palkovics Károly 8 frt N. Krup- lauicz Kálmán 10 frnkos arany T. Mészáros Károly 6 frt. T. Esztergom és Vidéke szerkesztősége 5 frt, Satzlauer János 5 frt T. Wimmer Ferencz 3 frt Havasy Adámy Louisa 3 frt T. Boronkay Lajos 2 frt T. Freytag Camil 2 frt. T. Fuchs Mik^a 2 frt T. Schwarcz Adolf 2 frt. T. Esztergom és Vidéke kiadóhivatala 2 frt T. Bakay Imre 2 frt T. Haan Rezső 1 frt T. Fischer Dávid 1 frt. T, Bódog Kálmán 1 frt T. Kunszentmiklósy 1 frt T. S. S. 1 frt. T. E. Z. 1 frt. ossz. 214 frt és egy 10 frnkos arany. Jegyekből befolyt 90 frt „Meteor*-ból befolyt 40 frt. összesen 444 frt és egy drb 10 frnkos arany. Mely összegből levonva a következő kiadáso- sokat: Szolgabirói jelentés 1 frt Bélyeg 11 frt. 34 kr. Zene 45 frt Napszámos 5 frt 7Ó kr. Schleifer Mátyás számlája 19 frt 48 kr. Schwarcz bérkocsis számlája 10 frt. 80 kr. Rottár diszitő számlája 15 frt. Műkertészi számla 29 frt 65 kr. Melliuger R. számlája 40 frt. Város és megyei szolgáknak 3 frt. Világítás 18 frt 94 kr Apróbb kiadások 15 frt 78 kr. „Meteor* nyomtatása 15 frt 78 kr Kőnyomat, transparent, éjjeli fuvarok 35 frt Lépcső díszítés 5 frt. 30 kr. összesen 255 frt. 99 kr. A Kör alaptőkéje javára marad tehát ez alkalomból 88 frt és egy 10 frnkos arany. A föntjelzett nagylelkű adományozóknak és Sternfeld Rezső urnák ki a diszitéshez szükséges összes kellékeket fölajánlani, valamint a véletlenül elégettek árát elengedni szives volt, ezennel a Kör legmélyebb köszönetét fejezi ki, Lövi A mint a tánczestély pénitárnoka Hírek. — János Salvátor főherczeg szerdán délben magas látogatásával tüntette ki a polgármester urat, bemutattatván magát nejének is. Á fönség megtisztelő kegyességgel időzött polgármesterünk lakásán tovább negyedóránál. Tudtunkkal ez ő fenségének tékenységből szemeiket kaparnák ki, vagy talán meg is ölnék egymást, sat. sat. Különben nemcsak ezért lesz az ember agglegény. Van egy erős gondolat, mely visszariaszt minden mozgékony szellemű férfit. Ez a gondolat a „p hilister se g. “ Kimondtuk azt a szót: holtomiglan, holtodiglan. A házasság előtt a szerelmes szemével néztük az imádottat, azután pedig a férj szemével. Pedig egyik sem mutat helyesen. A szerelmes szemüvege nagyítja a létező jót, nem látja meg a roszat, mig a férj épen ellenkezőleg a szálkát is gerendának nézi és a legtöbb esetben nincs érzéke a jó tulajdonságok iránt. És ha a válásztás szerencsés ? Csendes élvezetek közt folynak le a mézeshetek, nem kívánkozunk ki a nagy boldogság miatt körünkből, bánatunk nincs. Kezd azonban lassanként az élvezet veszteni ingeréből, az élet apró kellemetlenségei mindinkább előtérbe nyomulnak, nő a család, vele a gond, küzdünk a mindennapi bajok ellen, mig végre egy szép napon észrevesszük, hogy — philister lett belőlünk. Ez pedig nem „szép és nagy gondolat!* Azonfelül a tizenkilenczedik század utolsó negyede egyátalán ellensége minden monopóliumnak. „Szeress !“ De ne monopolizálva. Azt mondják a házasság lánczai rézsalánczok. Ki fogja azonban meggyőzni a kétkedőt arról, hogy ha a rózsa elhervad, a láncznak, miután rózsákból volt összeállítva, a tövisei is eltűnnek? Pedig a rózsa nagyon hervad. A virágos kért bezárul a lelánczolt előtt, a kert virágai helyett kaptunk egy virágot, mely talán kárpótlást nyújt a többiért, még — virít, de azután? A kóró, bármily szép emlékek fűznek hozzá, soha sem ér fel egy üde virággal. Ennélfogva, még ha az államüg.yész pert akaszt is a nyakamba, kiadom a jelszót : Több nőt, vagy egyet sem ! Azt hiszem, elég az idézetből, mert még megvernek. Agglegény.
