Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 63. szám
Most? — Most a beliigyminister az, ki azt — nom fogja tudni. Ez az 1876. évi hatodik törvényczikk maró g'únyja. L-y. Vidéki hangok. Lehetetlen, liogy valaki a tisztelt olvasó közönség közül : — még lia a hitformákon felülemelkedett értelemmel dicsekvők nagy táborába tartoznék is, megtagadhatná a következő állítást ; hogy t. i. eleitől fogva a vallás volt az emberiség erkölcseinek legfőbb nemesitője és igy az egyéni és társadalmi életnek boldogítója ; mert hiszen a történelem és a népek jelenkori állapota eléggé mutatja. hogy a milyen vallás fogalmak uralkodtak és uralkodnak egyes népek közt, azoknak megfelelő erkölcsök tették és teszi nagygyá és semmivé a nemzeteket. A hit, remény, szeretet vallása által megnemesedett lelki tehetségek kisugárzása a jóerkölcs, mely jóra, nemesre és szépre törekszik és csak a szabad dolgokban nyilatkozik. Ennek ellenkezője a vallástól nem ihletett lelki tehetségeknek működése mely minden felsőbbre való tekintet nélkül csak az anyagban találja czél pontját s nem válogat a szabad és nem szabad között. A hol vallás nincs, ott nem lehet erkölcs; hanem csak szokás, utánzás s legtöbbször állati ösztön. A hol pedig jóerkölcs nincs, ott nem lehet sem egyéni, sem társadalmi jólét és boldogság ; azért mondja Berzsenyi is : „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész : Kóma ledől s rabigába görbéd." Ha a tisztelt olvasók közül találkozik olyan, ki az elmondottakra tagadólag int, tekintse meg a vidéket s pár napig tanulmányozza egyes községek viszonyait ; azonnal meggyőződik a valóságról. Mert látni fogja, hogy a mely községben a vallásos törvények és szokások tiszteletben részesülnek a vezetők részéről, ott a vezetendők közt szép rend, polgári egyetértés, illemes tartás és beszéd gyönyörködteti \ szemlélőt és a közügyek iránti áldozat készség, törvény tisztelet közboldogságot terem ; s a boldogtalan szűkölködőt segítik s gyámolitják. De a hol a vallási közöny felemelte kárhoza- tos fejét s vallástalan, önző indulatoktól vezérelt egyének az irányadók, ott minden lépten fájó érzést keltő jelenetek akadnak elénk. A porba játszó kis gyermek káromláson kezdi tanulni nemzeti nyelvét, a serdülőknek minden jobb mést sértő szemtelenség jellemvonása, a meglett korúak csalással, huzavonással, eskü szegéssel szeny- nyezik lelkűket s szereznek maguknak átkos vagyont vagy nyomort a társadalomnak rendetlenséget, az i igazság szolgáltatásnak pedig vesződséget. — Egy I ilyen községben az árva és özvegy vagyona oszta- j lék tárgya, a törvényt nem ismerő szegény uzsora rabja, a családi szentély és tiszta erény gúny, rágalom és üldözés elszomorító áldozata, s az önérdeke ntúlmindentörv^ merülve lecsendesitette volna a hánykodó keblet. A \ ki segélyt nyújthatott volna az messze, igen messze, i igen messze volt . . . S mi lett a szenvedés jutalma ? Az hogy nem volt kebel, ki megértette vol- ' na, hogy a kiért annyit szenvedett, a leányka mo- solylyal fogadta szavait .... Ő azután is szeretett, szerett h(ín, igazán egész a — sírig. Most ott nyugszik egy néma sirgödörbe a kebel, mely úgy zajgott miként a tenger, most csendes és kihalt ; keblét többé nem nem hevítik vágyak, érzemények, ő boldog nagyon boldog . . . Igazán úgy félnek ettől a temetőtől, pedig az nem egyéb, rniut kikötő, hol a végtelen óceánon bolygó hajó, sok hányatás után, nyugtot lel. Balzsam ir az, mely minden sebet a földön meg nem gyógyíthattak. Ott nincsen rang, ott nincsen fény, nincsen önzés, bűn, viszály, a bujdosó ott enyhet, nyugtot lel, s a keblek, melyek itt nem értették meg egymást, ott a néma sirgödörbe megfogják egy mást érteni . . . Adja a miudenható ! hisz e rövid és mégis oly hosszan kínos szenvedés után, megérdemli a kebel hogy élvezze a boldogság édes per- czeit, ha a szenvedés kelyhét fenékig ürité, megérdemli, hogy a boldogság poharát megizlelje ............ S zegény fiú! ő nagyon jó volt, szerette is mindenki a ki ismerte, szerettein éu is mert életének története, ha nem is egészen, legalább némileg megegyez az enyémmel. Sokszor; ha úgy összejöttünk, fejét némán kezébe hajtva ült, és nem jött ajkára egy szó, egy sóhaj sem; de azért mi jól tudtuk hogy mi fáj mind a kettőnek oly nagyon. . . . Kit az Istenek büntetni akarnak, csak érezni tanítsák meg. Oh, nagy, nagy kin az érzés, hát még ilyen kufár világban, hol az érzés valóságos bolondság; azért mondják hogy egy időtől „bolond vagyok Olyan világot élünk a melyben a szív szavára hallgatna a leány, akkor inkább menne ahhoz a szegény fiúhoz, mint ahhoz a vén uracshoz, de hiába, az iijúnak nincs mása csak a szerelem, ez az ő koldus mindene, mig az uracs az derék férj lesz, ostobaság neveztetik el. Ilyen községben a törvényes hatalom orgyilok, az igazság szolgáltatás zsib- vásári áru czikk. A vallás s igy az erkölcsiség fejlesztő és nevelő helye a templom, azért mondta korunk egyik hazai tudósa : „hogy az ifjak temploma az iskola, a vének iskolája pedig a templom." A vallás gyakorlatok fő ideje az ünnep ! mit a hitrege szerint, már a teremtés végeztével rendelt az alkotó főerő. A vallás különböző szertartásai azon módok, melyek által a vallás tanítói hatni igyekeznek a hivő lelkek gondolkodó és érző tehetségeire, hogy a vallás által tanítsák és neveljék a népet. Azonban fájdalommal kell bevallani, vannak közügyeink vezetése körül olyan egyoldalulag képzett egyének, kiknél a szív érintése nélkül fejlesztettek ki a tudományos ismeretek s ezek, mint a közjólétért lelkesülni nem képesek, önző önhitsé- giikben gúnyt űznek a vallásból, szertartásai és egyéb szabályaiból ; haszontalanságuak, babonának állitván mindent, mi a nép erkölcseinek nemesitője s irányadója. És mivel, a rósz rendesen vonzóbb mint a jó, ma már némely helyeken, elborul a nép boldogságát s nemzeti jólétet óhajtó embernek szive, lelke, midőn hallja és látja, hogy az Isten tiszteletre buzdító ünnepi harangszó össze vegyül, a központi munkával foglalkozó szekerek recsegésével s mig a lakosság egyrésze buzgó érzelmekkel siet istenházába, addig a másik része tekintélyes vezetőjét követve — minden meghatottság nélkül, folytatja terhes munkáját és a jobbak intését kinevetve, a példa adóra hivatkozva mondják ; „ha annak szabad, nekünk is szabad" „ha az nem fél az Istentől, mi sem félünk." Ugyan tisztelt olvasó ! Ha igy halad ez a polgári műveltségnek hazudott állapot, fogja-e az Istent nem tisztelő és félő nép tisztelni és félni a polgári törvényeket és azoknak őreit? Nem fog-e mint egy ezerkezű vak óriás féktelenségében láb alá taposni s talán meg is semmisíteni mindent, mi el- állatiasodott vágyainak útjában áll, hogy vissza essék a szolgaság sírjába, melyből őt a kor intéző szelleme kiemelte? Nem semmisül-e igy meg a jó honfi reménye, mely jobb és szebb jövőt Ígért kedves hazánknak s nemzetünknek ? A múltban a községek vezetői voltak hivatva s törvény által kötelezve a vallásos rend megtartására s a rendbontók megfenyitésére, ma ezek közül is találkozik, ki butának, bolondnak nevezi azokat : kik megadják Istennek, a mi az Istené. Nem tudom, vájjon van-e tudomása megyei hatóságunknak a vidék ezen szomorú állapotáról s ha van, nincs-e hatalmában, azt egy rendeletével beszüntetni s a tévútra vezetőket rendre utasítani ? Ha nincs úgy az itt elmondottak szolgáljanak felhívásul, e tekintetben is, folytatására azon nemes intézkedéseknek, melyeket a megyei népnevelés körül már eddig is kifejtett. Fgy tanító. lesz minden minden meg equipage is, ő jó ember nem féltékeny, szabadon fogadhatja a csámpás hadnagyokat sületlen bókjait is. ... Szegény világ !... Szegény emberek !... Világosságért küzdöttetek, s lett, de olyan, hogy a szem megvakult tőle, s most sötétben botorkálunk, hol csak a kallós utón lehet indulni, pedig a szív sohasem lesz olyan csengése, mint a sárga csikónak. Ki nem tud mást csak szeretni, az hallgasson el, ha nem akarja, hogy a kiért halni képes szivével játékot űzzön, játék közben könnyen leesik, s megreped, hej pedig ! „Az emberi szív ha egyszer megreped Nincs balzsam ir mely behegeszsze a sebet." Lévai Sándor. Egy agglegény gondolatai. (Francziából.) Vasárnap van, mit tegyek? A garçon-élet kellemes ugyan, mert másra nem igeu kell gondolnom másra, mint saját egészségemre, de az is egyhangúvá válik. Talán mégis meg kellene nősülni. Nemrég kötöttem ismeretséget egy előkelő családból származó, sőt, — fiatal hölgyecskével . . hátha megkérném kezét? . . . De mielőtt ezt végleg elhatároznám, majd gondolkozni fogok s megfigyelem szomszédaimat az újdonsült házaspárt s vizsgálódásaim eredménye szerint döntök. — Épen most lép az ablakhoz a párocska. Vizsgáljuk csak a hölgyet, de anélkül hogy észre vehetné. Ni ! be csinos az a szőke fejecske. Ah — ah ! úgy látszik szeretik egymást, hogy szorongatják kezüket. Ha függönyöm mögé búvok, mindent hallhatok ! De én nem vagyok asszony !... Különben nehéz körülményeim közt meg vau engedve ez a kíváncsiságom... Hírek. — Porti uncula napját, a „barátok búcsúját" a helybeli ferenezrendiek a szokott módon és ünnepélyességgel ülték meg. Délben diszebéd, melyre úgy egyháziak, mint világiak hivatalosak voltak. Az ünnepély élénksége azonban az előző éviekhez, különösen a régiebbekbez képest erősen hátra maradt. — Dalegyesületünk aug. hetedik! vigalmára és hangversenyére mindenfelől igen élénken készülnek. Magát a programmot van szerencsénk következőkbe í bemutatni: I. Fohász férfinégyes Huber Károlytól. Előadja a dalegyesület. II. Versenydarab Chopintől előadja zongorán Kont Ilona k. a. III. Dalom Gumberttől énekli Bier Berta k. a. IV. Tetem r eh ivás Arany Jánostól. Szavalja Szabó Gyula ur. V. Az én tanyám Schuberttól énekli Feigler Károly ur. VI. Keringő Gumberttől énekli Bier Berta k. a. VII. Magyar ábránd Liszt Ferencztol előadja zongorán Kont Ilona k. a. VIII. Ki riaszt ja fel a magyart férfinégyes ; ver- senymü Zimay Lászlótól, előadja a dalegyesület. Bier Berta k. a. a bécsi opera iskolának hatodosztályú növendéke, a ki jelenleg Doroghon Mayerék- nél vendég ; Kont Ilona k. a. pedig a fővárosi con- servatoriumban nyerte kiképeztetését s tehetségét nálunk ez alkalommal fogja legelőször bemutatni. A kitünően összeállított programra valóban sok szépet igér. — Reviczky Gyula az újabb költői nemzedéknek kétségkívül legtehetségesebb s legképzettebb tagja néhány napig városunkban időzött s ez alkalommal egy remek költeménynyel tisztelte meg lapunkat. — Tüzeset. Kedden reggel négy órakor vészlövések riaszták fel még nyugvó városunkat. A Széchenyi téren a sas kaszárnya mellett kiadónk háza állott lángokban. A gyorsan érkezett segély | megakadályozta a tűz tovaharapózását, bár a sas ! kaszárnya padlásán már szinte kitört a tűz és csakis ! a tűzoltó egyesület parancsnokának elő vigyázata és gyors intézkedése akadályozta meg, hogy a hátul fazsindellyel fedett kaszárnya is le nem égett. A tűz oka eddig ismeretlen. A ház biztosítva volt, a padláson elhelyezett ruhanemüekben azonban igen nagy a kár. A tűzoltókat dicséret illeti, a főparancsnokon kívül különösen kitüntették magukat: Staud- ner Imre, Fehér Jakab, Nagy Béni, Laiszky János, Roth Ferencz, Math Gyula, Mann Lajos, Nagy Alajos, Wagyonffy Károly, Sátory Imre stb. A városi fizetett tűzoltókra egyik hivatalnokunk figyelmeztetett. A kaszárnyába kellett volua két kapa, tisztogatásra a tűz terjedése ellen. A tűzoltó parancsnok felszólítására az egyik városi tűzoltó hozott is két kapát, de rendeltetése helyére már nem vitte, hanem ott állott velük a ház előtt. A második égé sz lelki- nyugalommal ott állt és nem tett semmit. A harmadik már figyelmet keltett. Kis fekete bajuszát egész commoditással pödörgeté és sikerült is neki azt szép hegyesre kipödörni. Midőn már az égésnek vége \ olt és csak a takarítás volt hátra, akkor aztán az, ki még bajuszát sem pödré, egy, azaz csöbröt segített összehordani. A legpéldásabb rend és keze- lés a megyei fecskendő körül tapasztaltatott. ______ — Ugy-e kedvesem örökké, szeretsz? kérdi a férj.-- Örökké. És te?! — Tudod, hogy imádlak. — Igazat beszélsz ? — Esküszöm! — Ah mily édes ez az élet s mily kellemes az ilyen dolgokról beszélni és te még sem akartál szüleim elé lépni? — Mert nem akartam ujia megnősülni. — Miért? — Mert nem a legboldogabban éltem első nőmmel. — Az igaz, vaunak nők, kik sohasem boldogítják férjöket. — Nálam ezt a szomorú tapasztalás bizonyítja. — Óh vannak csalfa teremtések. — Te azonban örökké boldogítani fogsz engem ugy-e kedvese.m ? — Örökké. És ha olyan nap jön, melyen nekem fájdalmat okozok, véget vetek inkább életemnek, hogy soha szemrehányást ne tehess. * * * Ez a jelenet, ez a párbeszéd egészen felizgatta kedélyemet. Végre is vannak nők, kik tudnak jók lenni és szeretni. E példányképe a házas életnek arra buzdít, hogy magam is megnősüljek. Ez a boldog pár valószínűleg egész napot, szerelmi ömleifgések közt fog eltölteni és én itt magányomban unatkozni fogok, mint egy medve az odújában. Nagy kedvem jött kezét megkérni annak a kis galambnak! — — Holló! várjunk csak egy kissé mig átlépünk a Rubiconon. Most ép egy hónapja, hogy szomszédom megnősült s még a mézes heteket élik haliga,.. Mi ez? A gcrlicze pár... de hisz nagyon hangosan beszélnek ezek már nem szerelmi nyilatkozatok. — Halljuk csak... — Mondom! hogy ma nem ínégysz anyádhoz! — De a szegény nagyon szenved !
