Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 60. szám

Általános aratási áttekintés. — Lobmayer J. F. tudósítása. — A continens miuden részéről befolyó aratási tudósításokat áttekintve, daczára, hogy a kilátás néhány vidéken, úgyszintén nálunk is, többé ke­vésbé kielégítően hangzik, nem akadályoz, hogy egy- átalában kedvezőbb eredményt ne constatálhassunk az elmúlt esztendeinél. Az utolsó Oroszországból beérkezett termény- tudósítások folytán a helyzet annyira áttekinthető, hogy arról egy mégis megközelítőleg helyes Ítéletet lehet adni. A mi Dél-Oroszországot s a Dnieper melléki vidékeket illeti, úgy az itteni vetések ál­lása, bár nem igen kielégítő, de mégis olyan, hogy az odessai s nikolajewi kikötőkből ez évben egy kö­zépszerű kivitelre lehessen számítani. Határozottan jónak mondható a kilátás két nyugoti tartományban : Bessarábia s Podoliában, s különösen pedig Bessa- rábia igen nagy fontosságú lévén, nemcsak nagy ga­bona mennyisége által, hanem kitűnő minőségű bú­zája által is. Az északnak fekvő tartományok a fagy és dér által igen sokat szenvedtek, minek folytán erről a vidékről kivitelre mi sem számítható. A Don s az Azovi tengerpartokról jövő hírek mely vidék az 1875. 76. 77. 78-iki években oly ki­váló szerepet játszott Oroszhon termény kivitelében, a folytonos szárazság következtében, mely körül­ménynyel a keleti tartományoknak rendesen küzde- nök kell, a vetések rósz állását jelzi, úgy annyira, hogy innen az idén nevezetes kivitelre alig számít­ható. Ily körülmények után Oroszország koránt sem fog oly vezérszerepet játszani ez uj évadban a vi- lágpiaczon, mint ezelőtt két évvel ; de minden bi­zonynyal fog annyi fölösleg a kivitelre maradni, hogy a többi európai tartományokkal az amerikaia­kat ellensúlyozhassa. Romániában az aratási liirek igen kedvezők. Hazánkban bár az ezelőtt két héttel táplált remé­nyek s kilátások részben meghiúsultak, a néhány vidéken előfordult dér eső s köd következtében, mégis az egész országban kedvező eredményt jelez­hetünk, jó középszerű aratást constatálhatunk. A francziaországi aratási kilátások bár szintén kedvezőn hangzanak, mégis nagyon vérmes reményt táplálnak, midőn az idegen termény behozatalt tö­kéletesen nélkülözhetni vélik. Észak-Németországban a vetéseknek a június havi kellemes időjárás mit sem használt ; sőt ellen­kezőleg a rozs állása leginkább az északkeleti vidé­keken a két utolsó héten lényegesen roszabbá for­dult. A dél-németországi kilátások változatlan jók. Augolországban az aratási kilátás oly kedve­zőnek mutatkozik, milyenre még ezelőtt 20 évvel sem emlékeztek. Ezen körülmény, miután Anglia mint főfogyasztó oiszág, hová normális években any - nyi idegen gabnát szállítanak, mint a nyugot-euró- pai tartományokba együtt véve, annál is inkább te­kintetbe veeudő, mivel az angol piacz tudvalevőleg a búza árakra egész Európában irányadó. Olasz- s Spanyolországban az 1879-iki aiatás a múlt évben oly rósz volt, hogy kénytelenek vol­tak Oroszország s Amerikából nagyobb behozatalo­kat tenni. Az idei aratási kilátások annyira kielégí­tik, hogy valószínűleg az idegen gabua behozatalt nélkülözheti i fogják. Hálás és egyúttal biztató mosolyok által bá- . tontva egy perez alatt fenn voltam a kapu tetején, | s a másik perezben hősi elszántsággal ugrottam j. alá a mélybe. Nem szakadt, nem törött rajtam semmi .... A harmadik perezben azután egy vaskos fo­gási! marok fogta a karomat, s borízű hang dörgé fülembe : — Hát csak ilyen rövid utón szoktunk be­járni baraczkokért? Mi? A kertész volt, a kinek, mint később meg­tudtam, valami környékbeli jó madár rájárt a gyü­mölcseire, s a ki nem bírván tudomással a vendé­gek érkéztéről, bennem vélte megfoghatni termésé­nek pusztítóját. '— De édes barátom, nem látja . . . — Barátja az urnák majd mondtam kicsoda! Csak gyerünk az úrhoz, majd az megtanítja a ke­rítésen ugrálni keresztül ! Csak előre ! így szónokolt a baraczkok érdemes őre. Ha­nem beunem fel fort a harag. — Ejnye kend vén szamár, hát nem látja hogy tisztességes emberrel van dolga ? A kulcsot . . — Mit? Éu? Vén szamár? No csak várjon! Hej Jancsi, Pista? Ezt az embert megfogjátok és beviszitek a nagyságos úrhoz ! Majd meglátjuk ott hogy ki a vén szamár. A kiáltásra ott termett két markos öntöző le­gény és nem törődve lármámmal, sőt, megvallom, pár ütleggel sem, brevimaun fölkaptak, s az udva­ron őgyelgő cselédség nagy ámulata közt letettek a házigazda elé. A mi ezután következett azt könnyen elkép­zelhetik. A háziúr nem tudta hamarjában hogy tőlem kérjen-e elébb bocsánatot vagy a kertészt szidja-e és tette mind a kettőt egyszerre. — Bocsáss meg édes barátom! Nincs szemed te ilyen amolyan bárom ! Ugy-e nem veszed rósz néven? Takarodjál azonnal a szemem elől te . . . Egy kis félreértés .... Végre mindketten beláttuk hogy hát az érdé- ! Az amerikai terménytudósitások mindig egy­forma kedvezőn hangzanak. Az Egyesült-Államok egy oly középaratást remélnek, melynél ha az ered­mény 10°|0 sőt 20°|0-el kevesebb is lesz, mint azt várják, még mindig elég marad az amerikaiaknak az európai szükségletet egyedül fedezhetni; minek folytán a búza árak New-Yorkban Őszi terminusokra jelentékenyen alábbszállottak. Bár ezen aratási hírek egyátalán kedvezően hangzanak, s remélhetünk esetleg olcsó kenyér árakra, mégis jó lesz nem igen nagy követelménye­ket állítani fel, mivel az eredmény még a bekövet­kező időjárástól függ. H i r e k. — Halottja van a magyar iparnak. Az a fér­fiú, kinek halála hírét kinos megilletodéssel fogad­ják mindenütt, hol magyar kéz magyar iparral dol­gozik, a magyar ipar régi tevékeny apostola Sza­bók y Adolf meghalt. Dr. Szabóky Adolf szüle­tett Budin 1821 év Szept. 9-én jómódú polgári szülőktől. Iskoláinak bevégeztével piarista lett, sok ideig tanárkodott, mig végre a fővárosba hivatván, megkezdé a magyar ipar érdekében áldásos műkö­dését. Temetése tegnap volt. A magyar iparos osz­tály megérdemelt hálája kiséri sírjába. Legyen em­léke folyton buzdító. — Köszönet nyilvánítás. Esztergom vármegye tisztikarának a magyarnyelv előmozdítására Pilis- Szentléleken tett alapítványáért, melyet tegnap a ta­karék pénztár könyvben átvettem a község nevében hálás köszönetemet nyilyánitom. Legyen meggyő­ződve a lelkes megyei tisztikar, hogy alapítványa szép eredménynyel fog gyümölcsözni a magyarság ügyének tótajkú községünkben. Zsaruóczay Mihály körjegyző. — Czáfolat. A Vaterlándische Wehrzeit ungból lapunk által átvett, a szobbi szolgabiróságra vonat­kozó újdonságra vonatkozólag azon nyilatkozatot vettük, hogy az egész a nevezett lap koholmánya mely minden alapot nélkülöz. Egyébként ez ügyben | az érdekeltek Budapesten voltak csütörtökön, hogy a nevezett lap szerkesztőjét számadásra vonják a rágalmakért. Ez alkalommal érintkezésbe tették ma­gukat majdnem az összes fővárosi magyar és né­met napilapok szerkesztőségeivel, kik egyhangúlag odanyilatkoztak, hogy a nevezett lap és annak szer­kesztője Szinay Zsigmond egyátalán, semmi módon számba nem vehető, kinek ellenében a megtorlás­nak minden neme kárbaveszett fáradtság. A neve­zett számban foglaltaknak speciális története külön­ben az, hogy néhány elégedetlen úriembere rágal­mazó czikkek terjesztéséért Szinay urat megfizették, de a rágalmak alaptalanságát leginkább igazolja az, hogy a fővárosi lapok nem vesznek róla tudomást. — Örülünk a nyilatkozatnak s szivesen adunk en­nek helyet. — Rudolf Etelka kisasszony kellemes kitün­tetésben részesült e héten, ugyanis Jókai Mór ko­szorús regényírónk, az esztergomi kirándulás emlé­kéül megküldte néki, nehány kedves sor kíséretében, saját aláírásával értékesített arczképét. Gratulálunk a kedves emlékhez ! — mes kei tészt csakis a buzgóság ragadt el, nem le­het őt egészen kárhoztatni. Egész este az én affairemen nevetett a tár­saság, s köztük magam voltam a ki legjobban ka- czagott .... Még egyet. A városba visszaérkezve kérdem a kocsist, hogy hát hogyan állunk az idővel. Ô egy valóságos fiók toronyórát vonszolva elő a zsebéből, kisütötte róla hogy épen tizenkét óra múlt. A út épen félóra járás és elinduláskor néztem az órámat épen tizenegy volt. Ollyan lassan jöt­tünk volna ? Nézem az órámat. — Halja József még csak fél múlt tizenket­tőre, nézze csak az órámat ! Talán a magáé rosszul jár ? — Nehezen hinném uram. Nincs óra a mely olyan pontosan járjon mint az enyém, hiszen min­dennap igazítom ! Már erre az argumentumra csakugyan nem tudtam egyebet válaszolni mint k a ez a g t a m és fizettem. Mikes. Vasárnapi levél. (Puhulunk. — Czigánynak is napernyő kell, — Annin for­rás. — Fenyegető pont. — Búskomoly attitude. — Ne csó­kolj. . . — Cancan. — Nincs a tudományhoz úti lapu. — Hanem azért einanál. — Vigasz.) Kényesediink, puhulunk. Ne idézzetek ez ellen történeti példákat sem a régi, sem a mostani kor­ból. A legnagyobb bizonyitványt erről a megyei tisztikar hétfői kirándulásán a — czigányok adták. Az egész banda kocsira rakodott; alig fértek el a szűkén számított fuvaron ; a bőgőtartónak majd mindig állni kelle és csak egyik másik szánalma folytán ülhetett egy kicsit. Hanem azért két napernyőt kifeszitettek. I — Az uszodából Nincs látogatott abb helyi- I ség most Esztergomban, mint az uszoda. Kedélyes j és élénk perczek esnek a „mamlaszkodó társaság­ban", iiditő és kellemes hűsítő a fürdőben. Szom­baton este azonban izgalmas jelenetnek voltunk szem­tanúi. Egy kis fiú ugyanis vígan ugrándozott az-al­só lépcsőknél a tükörbe s ugylátszik maga is gyö- nyürködöttt ügyetlen fejeseiben. Hat óra után volt már, midőn az apróbb világ befejezte működését. Csak néhány fiú állta körül az uszoda alsó részét, de ezek inkább magukkal foglalatoskodtak, mint a szorgalmas ugrálóval. A kis fiú újra ugrott. Megint hátra vágta magát a vízben s hosszú ideig nem tűnt föl. Elmúlt már egy percze s ekkor a férfi- társaság észreveszi a veszélyt. Azonnal futnak ki az úszómester és Korányi résen állva lesték a fiú fel­tűnését. Majd két perezre a fiú az uszoda alá so­dorva s folytonosan úszva végre felütötte a fejét. Aligvolt már ereje hogy a mentő dorougot megra­gadja. A mint magához tért, elmondotta hogy a kosárfürdők felé sodorta a viz s ahol felbukott, mindenütt talpakba ütötte a fejét. Végre azonban jó helyre ért. Az izgalmas jelenetuek ezzel vége volt s a fiú sok ijedségen esett keresztül, ügy hallottuk, hogy Bartlia ur cseledje. Korányi már régen meg­tiltotta az alsó végről ugrálást s igy a fin a tila­lom áthágása miatt kegyetlenül megbünhődött. Ta­lán nem is teszi többször. — Több hölgy felszólítására van szerencsénk figyelmeztetni az illető fórumot, hogy a szigetbe ve­zető városi hid veszélyeit mihamarabb elhárítani szíveskedjék. Nem csak a napernyők, de már a ci­pősarkak is a folyton táguló hasadékokban törést szenvednek s különösen most, mikor a sétáló közön­ség oly anuyira igáuybe veszi a hidat, valóban itt az ideje hogy azonnal jókarba állítsák a hid rom- csolt padlózatát. —- Lelet. Egy Brust Benedek nevére szóló községi bizonyítványt találtak és azt szerkesztősé­günkben deponálták. Figyelmeztetjük a tulajdonost, vagy hozzátartozóit, hogy kellő igazolás mellett j vegyék át. — Haan Rezső urnák. Ma reggel nálam volt I kiküldötte Pethes Géza ur, kinek elmondottam vé­leményemet a fenforgó kérdésben ; de hogy hatá­rozottabban is nyilatkozzam, Írásban is kijelentem, mit tartok én a dologról. Haan ur egyik czikkét a csempészet vádjával illettem. Ez Herich és Bohra aláírásával a fővárosi kereskedő ifjak társulatának köszönő levele volt. Mertem pedig ezt a vádat azért fölemelni, mert az utánnyomás jelről jelre, betűről betűre a mi közleményünk után íudul. Ha Haan ur a fővárosi levelet közölheti, bizonyára nem a mi csekély módosítással adott czikkíink után indul. Meg­bízottja, Pethes ur, felmutatta a kereskedők leve­lét. A levél csakugyan onnan jött az Esztergomi Közlöny számára, a honnan mi kaptuk, csakhogy úgy elkésve, a mint az már sok közleményének bal végzete. De azért mégis fönmarad a vád. Mert Haan ur a köszönő levelet, mint újdonságot július tizen- nyolczadikán közölte, már pedig a budapesti leve­let mint közlendőt csak július huszonnegyedikén kapta, a mint azt a postabélyegek bizonyítják. Hogy tehát az említett czikket, melyet csempészetnek tar­tottunk. nem eredeti kéziratból, hanem az Eszter­No már, ha a czigánynak is kell napernyő, akkor csakugyan közel vagyunk oda, hogy csupa kényességből nem fogunk élhetni. Vigasztal azonban, hogy maga az úri nép au- nálinkább kitett magáért és megmutatta, hogy tud jó kedve mellett a fáradságban kitartó is lenni. A legerősebben vágtatott egyik kocsi hazafelé, mégis késznek nyilatkozott, sőt majd meg is tette, egyik kiránduló, hogy daczára a nagy éjnek, vissza fordítsa az egész társaságot és élőről kezdje azt, mit bevégzett. Annak pedig nagyon sok változata volt. Midőn a forrás keresztelés után a társaság már kisebb csoportokban oszlaui kezdett, a szolga- biró, ki ugylátszik jó ismerős hires vízkutató mér­nökünk Zsigmondival, szinte szerencsét akart pró­bálni az artézi kutakkal. Hiányoztak ugyan az esz­közök, ilyet áshatni, de annál inkább mosolygott reá a szerencse más oldalról, midőn feltalálta az Ármin forrást, mely arról nevezetes, hogy az általa produkált viz — nem iható és igy vegyelemzése egyelőre elmaradt. Lesz azonban reá gond, hogy valahogy feledékenységbe ne menjen. A fölfedezés öröme kiható volt az egész napi hangulatra. Széles jó kedv, szellemes társalgás, min­den kínálkozó alkalomnak a kedélyek derítésére czél- zott kiaknázása eltávolították a haragot, a boszau- kodást, a mélaságot s minden egyéb gyűlölni való kedvteleuséget. Csak egy pont volt, mi fenyegetőnek tűnt fel. De ez sem volt fekete pont, sőt inkább szőkeségé­nek furcsa árnyalata kelté fel a figyelmet. Hanem csak egy régi kortes adomát melegített fel. Egyik vig kedélyű ur ugyanis, ki szivesen szokta áldozatát meghozni arra, hogy Magyarország borkereskedése felvirágozzék, véletlenül megüté a hozzá legközelebb álló, talán valóságos tisztviselővé leendő tiszteletbeli princzipálisa szemét. Egy búskomoly attitude és a zsebkendő eny- hiteni volt hivatva a fájdalmat. A tiszteletbelinek azon collégé ja, azonban, ki valóságos, megsajnálta a fájdalommal küzdő büsko-

Next

/
Thumbnails
Contents