Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 55. szám
Esztergom, II. évfolyam 55. szám Csütörtök 1880^ julius 8-án. f Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre .............................................6 f’rt. — kr. f él évre ..................................................3 „ — é vnegyedre............................................1,00. E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatal hoz, Széchenyi téren intézemlők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, ;i szerkosz tőséghez, SZÉCHENYI TÉP. SZÁM ALATT, intézeudők. Kéziratok nem adatnak vissza. A fővárosi kereskedő' ifjak társulatának kirándulása. — Julius negyedikén. I. Az előkészületek. Vasárnap tiz óráig már mindennel rendén voltunk. Az egész város várakozó hangulatban, az egész hatvanas bizottság ünnepélyes sorakozásban. A hajó kiállás pompásan fel volt. lobogózva s a zöld ágak valóságos kis erdővé varázsolták a kiszállás pontját. Óriási közönség gyülekezett össze a parton, óriási hőség kezdett uralkodni. Tiz óra után föltűnt a Nép tun. Hatalmas taraczk lövöldözések hirdették. Jónás Pali Rákóczit csinálta, a bizottság tagjai körülvették Prey Eerenczet. A testes hajó mindinkább közeledett. Nemsokára a vendégek éljenzését is hallhattuk. Az esztergomi partokon dörgedelmes üdvözlő felkiáltások s hatalmas mozsárlövések fogadták a kikötő hajót, mely vendégeinket hozta. * * * II. A hajón. Kísérjük azonban a Neptunt Vácztól kezdve. A hajó födélzetéu vígan folyt a nóta s vidáman csevegtek a társaságok. Gyönyörű budapesti menyecskék és leányok csatlakoztak a vendégekhez s ezek közül följegyezhetjük a következőket: Herich Károlyné, Weisz Riza, Gyene Gusztávné, Pertik Lujza, Kuutz nővérek, Mihályi Cornélia és Irén (Győrből.) Titscli Gyuláné, Medgyaszay Evelin, Vargha Albertné, Fehér Istvánná, Fehér Fanny és Irma, Dückné, Müller Róza, Kahn Walterné, Me- cséryné, Grónay Istvánué, Zborovszky Andorné, Ke- resztessy nővérek, Tettey Nándorué, Eleőd Józsáné, Heidenreich Betti, Szommer Anico, Stigler Emma, Mâcher Ernőné, Ulgarich Béláné, Paar Józsefné, Kenger Etel, Frisch Ida, Woczaszek Gizella, HoffEpigrammák. I. Széchenyi István gróf. Mágnásnak születtél s nagy czélodat óh Te megértéd : Lenni a legjobbnak, a nép ezre között, Lelked, a fenséges nékünk mint fáklya világolt, Míg a setétséget munka s ipar derité. II. Nagysándor József tábornok. Sándor, a nagy macedón dicsvágy ból nyerte babérját, Ázsia népe mikor lábaihoz leomolt : 0 a honért s bitorolt jogáért, hogy síkra kiálla, Hála, babér nélkül, úgy hala, mint a lator! — III. Atyám sírkoszorújára. Álmod bár örökös még sem vagyok árva egészen : Mert ragyogó példád honszeretetre tanít! Klauzál Gábor. maiin Anna, Legmanu Szidónia, Hermann Ilka, Eis- dorferné, Hollósné, Éber nővérek, Téesy Vilma, Lo- zákné, Waltersdorfer nővérek stb. Legyenek megörökítve ezek a szép nevek helyisajtónk annálisaiban ! Váczon néhány vidéki vendég csatlakozott a kirándulókhoz. Maguk a vácziak keveset érdeklődtek a fővárosi átutazók iránt. Jellemző, hogy legelőbb is a hajó vendégei éljenezték meg a váczi kis közönséget. Több beszállónak már nem adhattak jegyet. GyŐrffy Iván s lapunk kiadója, id. Mel- linger Rezső mégis felszállottak s a vendégek által igen szives fogadtatásban részesültek. Lapunk, mint a kirándulók ufalapja, kétszáz ötven példányban osztatott szét a vendégek közt. Innen azután már közelebb- volt az ut, mert a nyájasabb vidék s az emelkedettebb kedv mindinkább felejtették a lassú dunai ut unalmait. 5}C * in. A fogadtatás. Harmincz fok mellett a fogadtatás csak meleg lehetett. A partok óriási közönségét a Neptuu vendégei méginkább megszaporitották. Ekkor kiszállott Dr. Herich Károly kirándulási elnök s különben Kemény Gábor miniszter helyett a kormány képviselője, kihez Frey Ferenez az esztergomi bizottság elnöke következő - beszédet intézett: Nagyságos Herich Károly minszteri osztály tanácsos ur! Mélyen tisztelt uraim és hölgyeim. Az esztergomi kereskedő ifjak egylete örömmel értesült azon elhatározásról, hogy budapesti társaik szerény városunkat szemelték ki kirándulásuk szempontjául. Minél benső ob és minél tisztább volt az öröm melyet látogatásuk hire bennünk keltett, nem tagadhatom annál elfogottaohakká tesz bennünket azon körülmény, hogy hazánk virágzó fővárosának lelkes ifjúsága körében a kereskedelmi miniszter ő Exceffienciájának képviselőjét Dr. Herich Károly őszAzt mondják... Azt mondják a néma hattyú Mielőtt meg volna halva, Túlvilága érzelemmel A magasba száll dalolva, S mig a légbon zeng szerelmet : Fájdalmában szive reped. Oh. de szállnék én is, én is A magasba énekelve, Eldalolnám mind, mind a mi Boldogságom összetörte, Ha odafönn a magasba: Zengő szívem meghasadna. o o > Lévai Sándor. A mennykövekről. — Karczolatok. — A nagy égdörgéssel járó villámlások „saisonját“ éljük, tehát oly tárgyról óhajtok ez alkalommal, szóllani, melytől az alkalom szerűséget nem lehet megtagadni, habár kevésbé villámról, mint a „menykő- csapásról" kívánok egyetmást elmondani. Daczára e kifejezés általánosságának, mert hiszen igen sokan lesznek olyanok,kik e tárgy iránt kevésbé érdeklődve, tán alig sejtik, hogy a köznép ily válogatott kifejezései, mint „a meny kő ütött b e 1 é“ vagy e kevésbbé gyöngéd jókivánat, „v e rj e n meg az isten nyila", vagy egy még eredetibb, mely úgy hangzik hogy “üssön meg a 1 após menrkü" tulajdonkép honnét erednek. tály tanácsos ur ő nagyságát, továbbá az országos kereskedelem első rangú személyesitőit, tehát oly vendégeket is vagyunk szerencsések fogadhatni, kik előtt naponta nyitvák a szív és kedélynemesitő szórakozások annyi ezernyi és ezernyi eszközei, melyek ellenében és pótlásául, mi vidékiek vajmi keveset nyújthatunk. S ha ily érzés mellett mégis önök elé lépünk, hogy szívélyes és meleg hangon mondjuk: „Isten hozta Önöket", tesszük ezt azon hitbeu és reményben, hogy midőn városunknak a tiszta vallásosság szülte és nagyúri kegy létesítette műkincsei és építészeti remekei megtekintésére az illető magasabb helyekről hálásan vett engedély folytán alkalmat nyújthatunk, önök mííigényeit részben kielégíteni szerencsések lehetünk ; tesszük továbbá azon reményben, hogy midőn hazánknak állammá alakulása helyére és annyi történelmi dicső emlékek önöket, az ezen szent emlékekkel biró városunkba vezethetjük, a hazafiul kegyelet feledetni fogja önökkel azt, mit pro- vincziális városunk a modern czivilizátió nagyobb városaival hasonlítva kívánni valót hagy hátra ; tesz- sziik végre azon elhatárolással, hogy mit önök a társadalmi téren szemben a fővárossal nálu nk még nélkülözni kénytelenitenduek, a legöuzetleneb szívélyesség és barátságos rokoni érzülettel igyekezünk pótolni. Üdvözlöm tehát mélyen tisztelt uraim és hölgyeim a legmélyebb tisztelettel Dr. Herich Károly osztály tanácsos ur ő Nagyságát mint a kereskedelmi miniszter Ő E x e 11 e n tiá j á n a k képviselőjét és Önöket a legmelegebb rokonszeuvvel ugyanazon helyen, hol rövid idő előtt a haza szellemi nagyságának zászlóvivőit az irók és művészek társasága jeles félfiait volt szerencsés Esztergom városa üdvözölhetni ; üdvözlöm pedig úgy mint a közvagyonosodás, s igy a hazai culturáuak szintén egyik főtényezőit ! üdvözlöm azon kívánalommal, vajha kirándulásuk emléke oly élénken maradna meg önök keblében, mint a mily élénk örömet idéz elé bennünk szives megjelenésük, s engedjék meg hogy az összes jelenlevők érzületei tolmácsolásául felkiálthassak: Éljen Dr. Herich Károly ! éljenek, mindnyájan! sokáig Éljenek ! Ne várjon azouban a szives olvasó holmi természettudományi buvárlatok közzé tételét, csak rövid adatokat óhajtok nyújtani, melyeket a „meny- kövek" körül tanúsított érdeklődésem folytán, itt ott gyűjtögettem. Hogy azok a rettegett „menykövek" önmagukban véve mily ártatlan tárgyak, ki fog tűnni az alantiakból. — Azon szokatlan alakú tárgyak, és kőeszközök, melyeknek gyűjtésére, a régészek alig pár évtizede forditaak nagyobb gondot, eléggé jellemzik földünk őslakóinak étetmódját, szokásait1 szóval műveltségi állapotát. Az ősember még a fémek feldolgozását nem ismervén, házi eszközeit, a mindenütt található kőből készité ; — e czélból a kovasziklát addig ütöttek verték, mig az a lepattogtatás által, a szükség szerint alkalmas házi eszközzé, mint balta, ék, késpenge, vagy vadászeszközök, mint nyílhegy, csákány stb. alakult. Az igy készült tárgyak azután szebb alakot nyerendő, simává csiszoltattak s a csákány vagy baltáknak alkalmas darabok, felső, vagy közép részén lyuk furatváu abba fanyél erosittetett ; a nyílhegynek szolgáló darabok szintén favesszőkbe csiptettetvén, ezenkívül fahajjal vagy szijjal odaszori- tattak, igy készülvén az elég súlyos kőtárgyakból, balta, csákány, s egyéb oly eszköz, mely az ősember kezében fegyverül is szolgált, a még akkor szapora s kevésbé félénk vad elejtésére. Ezeu kőeszközök azok, melyek a föld felszínére kerülvén hazánk népe „menykövek" cziméu ismer, s melyekben oly babonás hit köti, hogy annak sokféle tulajdonságot képzelve még gyógyere- junek is tartja, azokkal valóságos kuruzslást üz. A nép e kedvelt menyköveit alakra nézve meg is külömbözteti egymástól. A kőbaltákat melyeken a nyél befogadására lyuk fiira tott „ 1 â n c z o s 1 o h o g ó s m e n y k ő “ -
