Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 49. szám
Esztergom, H. évfolyam. 49. szám. Csütörtök 1880. junius 17-én. ESZTERGOM es nmi Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ............................................0 frt. — kr. f él évre..................................................3 „ — „ évnegyedre............................................1 „ 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit sorokként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Nálunk nem lesz baj? Veszprémben a sólyi hegyen harmincz- úégy holdnyi szőlőterület van a filokszéra által beí'ertőztetve. Eddig csak Magyarország alsó része volt e rovar által fenyegetve, utána pusztítása megrémítő a Hegyalja vidékét, most Veszprémben ütötte föl fejét. És azután ? Egyik társaságban az ujabb rémhír, mely tönkrejutassal fenyegeti szöllő és bortermelésünket, a társalgás tárgya lett és midőn mindenki aggodalmának adott kifejezést, midőn nem találtak szavakat azon ijedelemben félelmünk kinyilvánítására, hogy mi történik, ha nálunk is feltűnnék e baj, akadt ember, ki bátran azt merte mondani : Messze van az ide ! Nem úgy, jó uram ! Messze volt az al- vidéktől Hegyalja, bizony mi nem vagyunk oly messze sem Versecz vidéktől, sem Veszprémtől, sem Hegyaljától, mint Hegyalja van Versecz tői és mégis ! Micsoda Esztergomnak a bor és szőllő- termelés? Váljon hogyan lennénk, ha nagy kiterjedésű szőlleink kipusztulnának és eddigi anyagi bajaink mellett még arra a szőllőkegyre sem lehetne számítani ? Váljon volna-e nyomorultabb, tönkrejutottabb vidék nem Magyar- országon, hanem talán az egész világon, mint Esztergom, ha szőlleink elpusztulnának? Sehogy sem vagyunk az előző példák „ISffIIlÖl IS VIDÉKE11 TAECZAJA. A két rózsa. Keblemre hullott két kicsiny kezéből S én boldog voltam, boldog végtelen. Szerelmem első, tiszta, szent hevétől, Mindkét virág ott hervadt keblemen. Szép este volt és a tiszta kék egen Mosolyogtak ránk a fényes csillagok.... „Hideg világ, te örökös, végtelen ! Tekints le rám, lásd én boldog vagyok !a Szerettem volna koronát, hatalmat, S e két virágért néki adni mind, — Szegény a költő, kincset nem adhat — Szivében őrzi minden kincseit! Kedves virágok, oh ne hervadjatok, Harmatot, szellőt nem hoz a halál !.... Majd hogyha egykor én is elhervadok Csontkeze meghűlt kehiemen talál. Szabó Mihály. Örök harcz és örök béke. Hogy férhet meg e két homlok egyenest ellenkező fogalom egymás mellett, vagyis inkább egymás után : azt megmutatta Jókai a maga „Jövő század regényében". Hogy nem férhet meg sem egymás mellett, sem egymás után -— eltekintve termcszeután biztosságban és o bizonytalanság csak annál veszélyesebb, mivel ennek megszüntetésére talán a semminél is kevesebb történt. Itt az ideje, hogy fölébredjünk és, a mi még lehetséges, tegyünk. A fillokszéra elleni óvintézkedések megtételére hivatva van a törvényhatóság, minden egyes községi képviselet, a gazdasági egylet, minden egyes ember és csak is az által érhetünk ezélt, ha minden egyes megteszi kötelességét, ha minden egyes ember vállvetve dolgozik a tönk rejutassal fenyegető veszély elhárítására. Okvetlen szükséges hogy a fillokszérát minden egyes szőllőtul.íjdonos ismerje ; okvetlen szükséges, hogy ennek felismerhetése mindenkinek módjában álljon ; elengedheti en kö telesség, hogy szőllőmüvelésében minden egyes ember akként járjon el, hogy az óvintézkedések, a tenni valók, a kikerülőndők mind a legpontosabban, a leglelkiismeretesebben megtartva, megtéve, elkerülve legyenek. Csak önerőnkre támaszkodhatunk. ívül segélytől ne várjunk semmit. Itt van a legújabb példa, a vinczellér iskola, melynek ügyében a város tett, a mit tehetett ; megígértetek a protectio ; a legil- leíékesebb helyről határozott Ígéret lett téve és — nem lesz még ez idő szerint ez sem. Váljon azonban elég-e önerőnk ? Azt hisszük, igen ! Csakhogy nem az elforgácsolt erő, hanem az összesített, a jóakarattal, az ügy buzgalommal párosított, a tesen a phantasia csápongásaitól, melyek a teremtés urát ezt a gyeuge alkotású lényt, ezt az órányi lét bérlőjét azon önfeledt illusióba, édes álomba rengetik olykor, mintha reá nézve a porvilágon kívül még másik létezhetnék : — talán szükségtelen bizonyítani. Csakis e két eszmének megragadó nagyszerűsége képes oly hatást gyakorolni az emberi elmére, mely az ellenséges elemeket ott egymás mellett barátságosan megférkozteti. Az ember gyönyörködik az ellentétekben ; mentül kirívóbbak azok, annál inkább szereti párhuzamba tenni : mint egy a nagy természet mintájára, melynek minden országában, minden alkotásánál két ellenes eszme látszik szembe lépni egymással, — de amelyek azért azt a csodás, annyiszor megbámult és magasztalt, (le teljesen föl nem fogható gyönyörű öszhaugot, alkotják. „Harcz:" oly ret.tegettnek tűnik föl e gondolat a simplex ember agyában, összekötve nemtelen, legalább is emberietlen eszmékkel, ezek megvalósítására szolgáló még nemtelenebb eszközökkel, vérengzéssel, szenvedésekkel nyomorral. Pedig ez az emberiség, többet mondok: az összes világ szívverése. Csakhogy „harcz" nem a maga brutális, hanem fensőbb, nemes értelemben véve. Az önfertartás ösztöne meg van még a leg- parányibb féregben is. — Erre törekszenek a lények minden erejűkből első sorban. Es mi az a mit e törekvésökben művelnek? — Küzdelem, harcz, folytonos harcz az ellenséges tényezők, körülmények, önmagok ellen. Az ember, ez a legtökélyesebb lény, ha élűi akar, élni méltóságának kívánalmai szerint, fensőbb fokú szellemiségben mindé í egyéb valóság fölött, mi az, a mit erre nézve tennie kell ? — A természet erőit megismerve, hatalma alá hajtani első sorban. És ez ismét miként lehetséges ? Harcz, folytomindenütt föl lelhető, a mindenünnen igénybe vett erő és ekkor — biztos a siker. Tartsunk felolvasásokat, adjunk magyarázatot nem egy, de több helyen a népnek, a szőllőgazdáknak, a szőllőmunkásnak arról, hogy mi az a fillokszéra, mi az ártalmassága, mi az ellenszere sat. Ne válogassuk még a helyet sem. Ott, a hol többen összegyűlhetnek akkor, midőn összegyűlnek, annyian, a hányán erős, értelmes hangon olvasni és kissé magyarázni tudnak, annyiszor, mig minden ember tisztában nincs az ijesztő vészszel. Hermann Ottó értelmes, világos és mégis kis füzetkét irt erről. E könyvecske fölött több példányban rendelkezik a törvényhatóság, a város, a gazdasági egyesület. E könyvecske szétosztatott a gazdasági egylet minden tagja közt, és valóban nem nagy fáradság kell hozzá, hogy azt megérthessük, hogy azokkal, kiknek vagy idejük, vagy kedvük nincs az olvasáshoz, megértethessük. Csak tenni kell. Tenni kell, mert ha véletlenül a város és megye határa megfertőztetve lesz, nincs rá mód, nincs rá eset, hogy e csapást Esztergom megye és város kiheverhesse, helyre hozhassa. Tenni kell gyorsan, tenni haladéktalanul. Vi therton. nos harcz által, mely soha meg nem pihen, hanem mindig nagyobb térre, szélesebb körre hatol : nagy a világ úgy sem ér annak végére, vagy határára soha és sehol. A természet kimérhetetlen és végtelen. Harczolnia kell tovább a más tények, olykor embertársai ellenében. — Nem egyenlő tehetségekkel, hajlamokkal születtünk. — S általános boldogság, mi a nagy lelkek előtt, mint legfeuségesebb eszmény lebeg, — csak általános iniveltség és erkölcs mellett, nem lehetséges, hanem csak megközelíthető. Es ez nem kiváuatos-e minden nemesen gondolkodó előtt ? Csakhogy erre nézve meg kell a művelt résznek hódítania a más rész — fájdalom, még mindig és még ki tudja meddig nagy többség — mű- veletleuségét, tudatlanságát, erkölcstelenségét. És ez is mi által történhetik ? Harcz, szakadatlan harcz által. S nem kell-e kíizdenüuk önmagunk, a velünk született hibák, reánk tapadt gyarlóságok ellen ? — A „nosce te ipsum" külzdelme örök. És ez jól vau igy. Hiszen a harcz maga az élet, és az élet viszont nem egyéb, mint harcz. De hol van hát az örök béke ? — Ebben a világban — sehol. Ha létezik ezen kívül még valami ott talán lehet. De az élet végetlen birodalmából száműzve van. Ha valaha tán, képzelhetetlen idők múlva megszűnnék a nagy világegyetemben minden szerves élet, ez lenne a béke, de nem örök, a halál de csak tetszhalál, mert a szerves világ csak átadná a működést az óriás anyagtömegnek, mely a vál- tózhatatlan teremtő elvnél fogva, ismét sietne nemesebb állományoknak, szerves lényeknek létet adni. Addig is folyjon a harcz, mely az élet képe, mig a béke, a nyugalom : az a halál.-y. -f.
