Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 46. szám

délkezésre áll az egész választmány, mindazonáltal szükséges, hogy a részletek megbeszélése végett a budapesti rendező bizottság néhány tagja előzetesen Esztergomba jöjjön.

— Az ötvenes bizottság múlt számunkban közölt névsorából kimaradt tévedésből Frey Ferencz ur neve, mit ezennel helyreigazítunk.

— Az Ínséges pénzből javítani rendelt, Párkány mezővározán keresztül vonuló útrész építésére vonatkozólag több oldalról panaszok érkeztek, melyek lényege az, hogy az építési mód rossz, a reá fordított pénz teljesen ki van dobva, hogy az árkokból kihányt földet minden további igazgatás vagy alap nélkül az útra tömik sat. Sajnos, ha a panaszok alaposak s annáliukább felkérjük az illetők-ö zeg figyelmét e körülményekre, mintán az esztergomi járásban eszközölt út építésekre vonatkozólag csak dicséretet nyilvánít a közönség.

— Az emlékiratot, melyet ma lapunkhoz csatolva közölni szerencsénk van, díszes borítékban lapunk szerkesztősége a kirándulók elé Yáczra vitte s ott nyújtja át Jókai Mór urnák. Az emlékirat létesítői: Kőrösy László és Latky Károly eléjük utaztak.

— A primási képtár helyiségei egy órakor nyílnak meg a fővárosi vendégek számára. A termek bejáratai előtt Beszédes legújabb felvételű esztergomi fényképei bocsáttatnak áruba.

— Ötven kitűnő minőségű palaczk-bort küldött Mayer István püspök a vendég asztal számára. A püspök ur mintaszerűen kezelt s nem régiben Székesfehérvárt is kitüntetett borai mindenesetre csak jó hírnevet szereznek bortermelésünknek.

— Figyelmeztetésül. Emlékiratunkat városunknak nem összes irói és művészei Írták alá. Somogyi Károly kanonokot szembaja gátolta ; Báró Hornig Károly kanonokot. Pór Antalt és Feigler Jánost távolléte akadályozta. Ezek is bizonyára csatlakoztak volna. — Néhány autogrammára már nem jutott tér s igy azok nyomtatásban jelentek meg. —• Megemlítjük még, hogy ifjabb Káray Aranyos tulajdonkép K ák ay. Egyéb kisebb sajtóhibánkat mentse ki a három iv tömérdek munkája.

— A dunagözhajózási társaság igazgatósága a gőzhajó állomástól a Ilidig terjedő útrész kijavi- tára négyezer métermázsa anyagnak ingyen szállítását rendelte el. Az anyag ezen útrészre elég és csak köszönetünket nyilvánithathatjuk az áldozat- készségért.

— Robbantás. A ki Csolnok községébe ment, mindig félelem fogta el a hegyről a községbe vezető út meredeksége és szűk volta miatt. Az út kétfelé nyílt és egyik rosszabb volt a másiknál. A megye hatósága a két öl széles hegyrészt dynamittal szétrobbantani rendelé, miáltal az út meredekségéből veszített és szélességben együttesen két ölet nyert. A robbantást Olchváry Lajos kir. mérnök vezeté. A robbantásra a vidékből nagy néptömeg gyűlt össze, s az, bár a csolnokiakat félelem fogá el, s kivált az irtóztató nagy robbanás jogosulttá tette is a félelmet, mégis szépen baj nélkül sikerült. Kár volt, hogy a városi közönség előre nem értesittetett erről, mert az idegrázó, de fenséges jelenetet szerették volna innen is megnézni.

kért, kapott és küldött is, csakhogy a küldést bezárt borítékban, kisérő sorokkal eszközlé.

Épen a menyecske látogatása alatt kozták.

— Megengedik hogy megnézzem ?

— Egy föltétel alatt.

— S az?

— Ha tartalmát közli velünk,

— ígérem.

Midőn azonban a szikrázó szemű s szellemű hölgy elolvasta a sorokat, elkomolykodott, megfeledkezett az Ígéretről és az iratot mintegy öntudat- lanrl összetépte, tartalmáról nem szólt semmit.

Midőn ez iránt, Ígéretére emlékeztetve, kötődtek vele, zavarba jött és hogy ezt palástolhassa, oda ült a zongorához és annak hangjaival igyeke- zék lecsillapítani haragját.

Ettől a percztol kezdve, mintha jégbe volnának burkolva az udvarlók, bár azért, mint holdak a bolygót, lépten nyomon követik.

Végül szabad-e nekem is üdvözölni a kirándulókat ?

Ha én ezekre gondolok, elfogódom és nem tudok egyebet mondani, mint isten hozta őket, isten hozta!

Agglegény.

Aggódás.

Veled az óra perez,

És nélküled a perez is óra lesz !

Szép angyalom ügy gondolom,

Hogy egykor még tán nagy baj is lesz ez!

Ha majd mi ketten

Örökre, mindig együtt lehetünk,

Attól félek,

Hogy az évek

Nagyon, nagyon kurták lesznek nekünk ! . .

FÖLDVÁRY ISTVÁN.

— Vikéki vendégek már tegnap délután je- | lentkeztek városunkban. Többen fölkeresték szerkesztőségünket s tudakozódtak a körülményekről.

— Ünnepi számunkat háromszor több példányban „adjuk, minthogy vidékiektől több megrendelést vettünk. Utólag is elfogadnak jelentkezéseket s intézkedtünk, hogy kiadóhivatalunk az előirt áron azonnal megfeleljen.

— A kirándulás. A hajó Budapestről pontban reggel hat órakor indul el a börze-épület előtti felszállóról A budai vendégek a bomba téren csatlakoznak. Balázs Kálmán zeuetársulata huzza a hajón s Esztergomban. Az illustrált utilap gazdag humoros tartalommal Szabó Endre szerkesztésében jelenik meg. Figyelmeztetjük rá olvasóinkat, mert hozzánk is fog még belőle jutni. A hangversenyt Siposs Antal vezeti. Legkiválóbb két pontja lesz, hogy Dévay Janka k. a. a nemzeti színház tagja fog énekelni s Kassaiué az Antigonék és Phaedrák művészi személyesitője fog szavalni. A notabilitások Jókai Mór, Pulszky Ferencz és családja, Türr tábornok, Szilágyi Sándor, Ábrányi Kornél, Huszár Adolf, és sok akadémikus és képviselő már megváltották jegyöket. A mi a helyieket érdekli, azokkal más hírek alakjában találkoznak olvasóink.

— A dághi iskolalátogatás eredményéről a következőkben értesítenek : A majdnem tisztán tót és német ajkú község iskolájában teljesen magyarul tanítanak, oly eredménnyel, hogy az iskola látogatás alkalmával, melyen Kruplanicz Kálmán alispán és kir. tanácsos, Bartal Rezső tanfelügyelő, Lipthay János megyei főorvos, és Mattyasovszky Vilmos szolgabiró vettek részt, a tót és német gyermekek feleletei, tiszta magyarságuk az alispánt köny- nyekre indították. A tartott isteni tisztelet alkalmával előadott énekek oly hatást eszközöltek, hogy a látógatók az iskolában azokat újra énekeltették. Az örvendetes haladás és magyarosodás körül szép érdemeket a plébános Nizsnyánszky János és a tanító Petricsek József szereztek. A várakozáson felüli siker tovább fejlesztésére buzdításul a tanító egy arany és négy gyermek egy-egy ezüst forint jutalomban részesültek.

— Pór Antal orsz. képviselőnk kiváló szorgalommal és szép irálylyal irt munkája: Aeneas Sylvius, II. Pius pápa, a Szent István társulat kiadásában megjelent. Sylvius, mint iró, államférfi és egyházfő egyaránt kitűnő helyet foglal el korának vezér férfiai között s azért méltó volt önálló munkát szentelni neki. Ajánljuk az érdekeltek figyelmébe.

— Rumy élete czimü munkája lapunk szerkesztőjének nemsokára sájtó alá kerül. Eddigelé igen szép számmal gyülekeznek az előfizetők, kik között Tisza Kálmánná s herczeg Odescalchi Gyula családja is eszközölt megrendelést. Kőrösy László a munkát Majer István fiüspök urnák, a magyar irodalom népszerű Istvánbácsijának fogja ajánlani, ki azt legkegyessebbeu el is fogadta. A még vissza tartott gyüjtőivek Aigner Lajos úrhoz (Váczi utcza 1 Budapest) küldendők.

— Egy kis értekezés jelent meg s küldetett be lapunk szerkesztőségéhez, mely M oleschott J.

után a Világosság és élet népszerű fejtegetését adja Kőim Izidor fordításában. Munkatársunk s városunk fiának e kis fordítását olvasóink szives figyelmébe ajánljuk. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában.

Színházi tárcza.

Múlt vasárnapi számunkban csak közöltük, nagy negédesen az e hétre szóló reper- * toire-t. Szinte jól esett, hogy e tekintetben is figyelemmel lehetünk a közönség iránt és Beő- dyék iránt, bizony nem igen járnak előttünk e tekintetben és ime Beődy gondoskodása az esztergomi közönség műigényei iránt — ne szépítsük a dolgot, bizony inkább a közönyben élők felébresztése iránti buzgalom — halomra döntötte az egész előre jövendölgetett műsort.

Az egy Boccaccio állta meg a helyét rendületlenül, mint ezt múlt számunk igazolja; a többi? . . Elég legyen feleletül, hogy hirtelen itt volt Ujházy Ede és négy estén

ragadta el Esztergom közönségét.

* *

*

Szerdán „Az őszi napsugár“ „Az első végrehajtás" és „A miniszter előszobájában" három egy felvonásos vígjátékok, illetve a legutolsó dramolette.

Újházi művészetét nem fogjuk megsérteni azzal, hogy annyira kicsinyeit vidéki hírlapirodalom vidéki bírálója Írjon róla bírálatot. A fővárosi publikum és sajtó után úgy is ismeri őt a Budapesthez oly közel fekvő Esztergomnak színházlátogató közönsége. Legyen elég elmondanunk annyit, hogy az első darabban Briqueville szerepét, a másodikban Pic Írnokot, a harmadikban Knabe Farkas Jeremiásét adta.

Annálinkább kötelességünk megdicsérni Beődyné (Adrienne) Somló (Noel) és Oláhné (Lecreton) játékát, kik nemcsak igyekeztek, de sikerült is nekik Ujházyhoz méltó mellékalakokat teremteni az Őszi napsugárban.

„Az első végrehajtás" szereplői: a derék Follinus pár csak megállapított művészi hírnevét bizonyitá be újra.

„A minister előszobájában" Marié nevelőnő személyesitőjét Mészáros Ilkát szeretnénk figyelmeztetni, hogy művészi játéka, melylyel a közönség kedvenezévé sikerülhet válnia, ne ragadtassa el túlzásokra.

Közönség közép számmal.

* *

Dérmérői.

— Az ő emlékének. —

Én, ki közelebbről lehettem szerencsés korunk nagy művésznőjét ösinerni, nem lesz talán érdektelen, ha ez alkalommal életéből egy pár részletet felemlítek.

Miskolczon mentem férjhez. Első találkozásom új otthonomban Dérinével volt. Midőn meglátott, barátságosan nyújtá felém kezét se szavakkal fogadott :

— Én Dériné, nyugalomba vonult szilié sznő vagyok ; remélem jó szomszédok leszünk.

Azok is lettünk. Én már akkor sokat hallottam a nagy művészijéről. Nagyon is megörültem, hogy a sors közel hozott hozzá. Első találkozásunknál fel ismertem nemes jó lelkét. Ő azon áldott nők közé tartozott, kik éltes koruk daczára som lesznek zsémbesek, s a kiknek szivök, szellemük örökké ifjú marad.

Igazolja ezt hírneves naplója is. A színpadért aggkorában is rajongott. Ha a szini- világban egy új tehetség tűnt fel, azt a legnagyobb figyelemmel kisérte.

Tökéletes ellentéte volt nővére, Széppataki Zsanett. Első színpadi fellépésével nagy zavarba hozta Dérinét. A társulat, melynél Dériné, még akkor Széppataki Róza, működött, egy kis városban tartá előadásait. Nővére is vele volt. Egy új darabot adtak. Dériné rábeszélésére, a színpadért épen nem lelkesülő nővére is szerepet vállalt. Az előadás megkezdődött. Az első jelenés a Zsanetté volt. Az ö s m e r o 11 o n s z i n é s z- n ő t nem tapsolta senki. Dériné (mostoha anyja) tárt karokkal siet a szipadra, e szavakkal:

— Végro keblemre szoríthatlak kedves gyermekem, — de a „k o d v e s g y o r ni e k e m"

szónélkül kifutott. Dériué első meglepetésében nem tudta mit tegyen ; de ez csak perczig tartott. Gyorsan utánna sietett s kérte jönne be.

— Nem — feleié mérgesen Zsanett, — lotépegetve selyem ruháit. Téged megtapsoltak, engem nem. Nem látszom!

Dériné kétségbe esve ment vissza a színpadra. Elkezdett beszélni, hogy gyermeke mint fut el tőle. S a leg drámaiabb hangon panaszkodott anyai fájdalmáról.

— Nem ! — kiáltá — ha szeretetem nem tartott vissza, majd erőszakkal foglak vissza hozatni.

Beszólitva egy színészt, ezt parancsolá :

— Rögtön keresse fel az engedetlen leányt. Én parancsolom, az anya ! — Azután lassan oda súgta, ha vissza jő jelentse, hogy a kútba ugrott. — A zavarba jött színész bámult. A súgó hallgatott. Az igazgató haját tépte; csak Dér iné volt nyugodt. A „küld ön ez" vissza tért s el hebegte a „nagy eseményt". A kútba ugrott.

Erre Dóriné rögtönzött monológban adott kifejezést fájdalmának. Az első felvonás mi hamar véget ért. A közönség tapsolt, s Dé- rinót háromszor kihívták. A hátra levő két felvonást a függöny mögötti megállapodás szerint játszták. Szerencse, hogy a darab uj volt, nem ösmerte senki. Legnagyobb szerencse pedig az, hogy a szerző — nem volt jelen. —- Az egész társulat bámulta Dérinó leleményességét. Mig a társulat a legnagyobb zavarral küzdött, addig a „kedves gyermek" otthon nyugodtan — aludt. Sokáig nem kérte Dóriné Zsanettot, hogy ismét játszók vele.

BÁRTFAY RÓZA.