Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 45. szám
Esztergom, IL évfolyam. 45. szám.= Csütörtök 1880. junius 3 án. ESZTERGOM és VIDÉKE Városi és megyei érdekeink közlönye. egész évre .................................................6 fît. — f él évre.......................................................3 * — évnegyedre......................................................................................1 „ 50 Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézendők. Megjelenik : heten ként kétszer vasárnap és csütörtökön. .íjEftfp' Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉR^ ^-IK SZÁM ALATT, intézeudok. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési-ár : Esztergom 1880 május 3-án. Néhány nap múlva olyan ünnepet ül városunk, melyet sokan megirigyelnek tőlünk, de a melyet mi örökre megémlegetünk. Magyarország szellemi életének uralkodói : Budapest Írói és művészei érkeznek hozzánk. Fényes lapokat Írhatunk társadalmunk történetébe. Magasztos emlékeket bízhatunk lelkünk őrizetére. És ország-világ előtt büszkék lehetünk a kitüntetésre. Senki se tagadhatja, mert tapasztalatokkal hitelesített igazság, hogy Esztergom nemeslelkű, vendégszerető és nyájasan fogadó egy város, a hol jólelkü emberek, ritka szépségű leányok, munka és iparkodás laknak s melynek olyan szépségű vidéket adott az ég, hogy az csak gyermekeiben tükröződik vissza. Tudja a főváros és tudja az egész ország, hogy a ki Esztergomba jön vendégnek, abból rokont csinál a vendégszeretet. Tudják mindenfelé, hogy a nagy szellemet melegebb szívvel ritkán fogadják valahol, mint minálutik. Jöhetnek tehát az Írók és művészek is, mert nem fognak csatlakozni várakozásukban. Nem idegeneket hanem vendégeket várunk s nem vendégeket hanem rokonokat fogadunk. Meleg szív és meleg kéz várakozik rájuk. Szeretetünk egész gazdagságával fogadjuk s örömünk teljével fizetünk. A főváros írói és művészei tehát jó barátok közé jönnek, a hol mindennel, csak közönynyel nem találkoznak. fl!" V" ■■■ - j JUJ. ■Kgl-l—L1 Jj.l-.UJfL ->■■■ - J."""?.?1 J- . ■■■ „ESZTERGOM ES VIBÈE1» ikmZML Találkozás. Ki büszke voltál s gőgös egykoron, Mi lett belőled, hajh ! mi lett ? A szenvedés meglátszik arezodon Mi tépte igy meg szivedet ? A kit szerettél elhagyott talán, S rományidét elvitte mind ? . . . . A köny kitör, nem szól a lány, Cak némán fejbólintva int. Szerettem egykor én is óh leány ; S a kit szerettein, elhagyott. Szegény szivem, oh oly nagyon korán Megösmeré a bánatot ! S tudod ki volt, ki megtörő szivem, S reményimet elvitte mind ! ? — . . Zokog a lány, zokog keservesen Es némán fejbólintva int. Lányi Adolf. Eljegyezték. — Bécsi töredék. — .............A tiszteletre méltó öregség fogyatkozásait a profamis szemek elől szerényen elfedő über- zieheres fauteilben guggol ő — megható képe a mennyei örömmel feleresztett pokoli kínnak s Cas- sierja egy Hitelintézetnek. Nagy fekete szőrpamattól elrejtett mosolygó ajaka, apró beszélő szemei úgy látszik folyton azt mondogatják „Sie liebt mich,“ T örténelmi emlékeink újulnak föl az esemény alkalmával. Az első vidéki városok között érezzük magunkat. Iparkodásunk buzdítja, tevékenységünket emeli s örömünket gyarapítja a kitüntető esemény. Es büszkék leszünk rá mindenkoron, bogy a fővárosi szellemi élet elsőrangú bajnokai tisztelik meg szerény hajlékunkat. Bizonyítsák ők is újra, hogy Esztergom legszebb erénye a vendégszeretet és mondják meg az egész országnak, hogy van itten sok a haza szcmefényéből is. Tekintsék meg országos nevezetességű pontjainkat : a vallás pantheonjait. Tekintsék meg kincstárunkat : főpásztoraink százados emlékű ereklyéit. Tekintsék meg könyvtárunkat s képgyűjteményünket : a főkáptalan s a her- czegprimás fölséges alkotásait. Nézzék inog középületeinket , hol mintaintézetekkel találkoznak. Nézzék meg szent István születése emlékére épült remek kápolnánkat s Bakács bibornok hírneves imaházát. Nézzék meg Magyarország legmonumentálisabb sírboltját a fejedelmi basilika alján. Azután gyönyörködjenek regényes vidékünk bájain. S midőn körültekintették nevezetességeinket, nézzék meg azt a barátságot ós rokonszenvet,a mivel kalauzoltuk. Láthattak szebbet, nagyobbat, dicsőbbet mindabból, a mit a művészet és tudomány teremtett. Gryöuyőrködhettek felségesebb műalkotásokban, bűbájosabb természeti szépségekben. redős homloka pedig mintha csalt azt jajgatná „talán még sem.“ Egyik perezben a legboldogabb, a másikban a legboldogtalanabb Róbert minden Róbertok között. Mit tesz egy pillantás ! A bűvölő ifjúság rózsás leheletével árnyalt sorvasztó fehér arcz, boros holló fürtök alatt igézőén ragyogó kökény szemek, az angyali ártatlanság mindent meghódító mosolya, az istennői termet . . . ah ez az, mi őt őrültté tette ! 0 szerelmes. Hogy nálánál 18 az az tizeunyolez ki. nehezebb, hogy mindenkinek bajuszát — csak azért mert bajusz — ki szeretné pödörni, hogy még a bajusz- talan „életre valókkal" is kokettiroz, hogy könnyelmű természete minden vért lázas izgatottságba hoz — ez őt nem genirozta. Hogy a 24 tavaszból, mik vállát oly lecsapottá tették, semmi de semmi sem maradt emléknek nála, csupán a rákövetkező zordon telek hagyták ott átkos látogató-jegyeiket egy egy barázdának beillő redő, vékony dongák, s kétségbe ejtő ezukor természet alakjában — ez sem genirozta őt. Hogy imádott araourettejének papája édes „mauzikájának" jövőjét szivének negyedik pitvarában hordja, hogy ő magas vállú, az élet telétől meg nem viselt, viruló vőlegényt akar, — még ez sem ejtette őt kétségbe. Van kedvesének egy áldott szivű „tantja" esengő könyörgésével majd lágyra veri az a hajlithatatlan papa kemény szivét. A gyönyörű áprilisi nap végső langyos sugarai rendesen szép Ringstrassén találták őket. Miczi Ró- berttel karöltve elöl a Tante pedig hátulról com- mandirozott. Ezen étvágyat gerjesztő séták fűzöget- ték azt a rózsa lánczot, mely sziveiket most már széttéphetetlenül köti egybe. Már el vannak jegyezve. Mint * kriptát a százszorossau visszaverődött Csak olyan őszinte tiszteletet, önzetlen barátságot és makula nélkül való meleg leh kesedóst nem fognak egyhamarján találni, mint mi nálunk. A mit a fővárosi műveltség s a vidék romlatlan, patriarchal is élete nyújt, azt itt összeolvadva fogják megtalálni. A mit az összetartó jóság és egyetértő barátság művelhet, azt itt keressék. Üdvözöljük tehát nagy tiszteletű vendégeinket előbb városunk régi jóhirnevével, utóbb szives vendéglátásának újabb bizonyítékával. Üdvözöljük tudományosságunk és szépirodalmunk bajnokait ; kirlapirodalomunk elsőrangú képviselőit ; színészetünk kitűnőségeit s művészetünk harezosait ! Üdvözöljük előbb helyi sajtónk, azután a közönség novében ! Mert csak az átalános lelkesedés és öröm viszliangja a mi szavunk. Ünneppel fogadjuk és vendégszerettei látjuk őket. Mert azt akarjuk, hogy no csak nekünk jusson örök emléke az eseménynek, hanem hogy ők is mindenidőre szivökbe foglalják Esztergomot. A jó barátok meleg kezével, a rokonok forró szivével s a vendégszeretet toljes örömével várjuk őket. Jöjjenek! Addig is előre bocsátjuk üdvözletünk sebes szárnyú galambját. Vigye meg azt a hirt, hogy egész Esztergom várva várja őket ! Kőrösy László. dörgő hang, úgy járta be az ismerősök szűk keblét e szájat tátó hir. „Eljegyezték!" Két álló hétig e köuuysajtoló szavakkal fogadták egymást találkozó ismerőseik. A „bon jour" meg a „grias1 di’ Gott" már egészen ki ment a divatból t. i. közöttük. Miudenik tudott hozzá egy kis részletet. Az egyik azt hallotta, hogy a szerencsés vőlegény szerencsétlen kandidátus korában „Blei und Pulverről" beszélt, ha tagadó választ kap ; a másik meg azt kerepelte hozzá, hogy a menyasszony sziv- görcsökbe esett (természetesen ez is kandidátus korában) mert azt hitte, hogy a vaspapa bevágja az útját ennek a szépen megindult frigynek. — De azt bizonyosan nem hallotta még, hogy. — Ne is mondja, előre tudom már, hogy hallottam. ^ — És valóban? — És valóban. Ez meg igy volt. Landpartit csináltak, — magától értetődik olyat, mely mélyen be nyúlt a késő estbe. S ugyan mórt ne nyúlt volna bele ? Hisz oly szépen tükrözte vissza zajló bensejök világát, hogy még. A titkos homály nem a félelem a bizonytalanság, a langyos szellő pedig nem forró sóhajuk photographiája-e ? a kedves csillagok vájjon nem úgy pisloguak-e feléjök mint tüzes phantasiájuk alkotta tündéri jövojök s a nyájas hold ugyan mi lehetne más, mint buzgó takácsa a föuntisztelt rózsaláncznak. Bele bámulnak a sötétségbe, gondolatban pihegve szaladgálják keresztül a családi élet lángkardú angyaloktól nem őrzött paradicsomát s megrugdossák az irigy múltat, a miért oly soká feküdt közöttük. Ab die sehőne Zeit dér jungen Liebe ! A szent Ámor tudja mi mindent nem rugdosnának még meg eme ihletett perczekben, ha a kegyetlen Táute haza nem tereli őket az egyszer elől
