Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 44. szám

Iskoláink jelenlegi állapotáról. Pár hét választ még el a t. név berekeszté­sétől, mely után a kis műzsafiak t Idei hetik a szün­idő kedvezményeit, egyszersmind a földmiveléssel foglalkozó szülők, kifogástalanul felhasználják gyer­mekeiket a háznál s a mezőn előforduló apró-cseprő dolgokra. Ámde a földmi velő osztály nagyobo része nem tartja tiszteletben a tankötelezettségre vonatkozó törvénynek idevágó szakaszait, mert gyermekeiket csupa szokásosságból visszatartják, — úgymond — azelőtt is lehetett idejekorán kimaradni, miért ne szabadna most is ? ! Sőt az iskolába járást — a mint számos eset bizonyítja — saját gyermekeik akaratától teszik függővé, mi végből kevésbé csodálható : hogy a földmivelő gyermekek által látogatott tanoda most — midőn befejezéshez közeledik, nagyon néptelen. Elég sajnos, hogy ez igy van ! Ezen gyöke­resen lehet segiteni az 1868. évi XXXVIII. tör- vényczikk I. fejezet 4. szakaszának szigorú alkal­mazása által. Mig ez utóbb érintett körülmény fo­ganatba nem vétetik, a tanoda vezetője tanúsítson bár lankadatlan buzgalmat és igyekezetét működése körében; sikeres eredmény — a tanügy javára sohasem érhető el. E baj orvoslása sürgős elintézést vár, tehát az intéző kezek jöjjenek már egyszer mozgásba ! íig> pártoló. A sertés piacz. Az Esztergom és Vidéke, folyó hó 16-iki szá­mában a sertés piaczra vonatkozó czikket közöl. Engedje meg czikkező ur, hogy arra a következők­ben pár megjegyzést tegyek. Először is azt mondja, hogy 200 vagy több polgár által aláirt, kérvény uyujtatott be a városi közgyűléshez; tudtommal azon csak 110 aláíró volt ; hogy pedig azok kérvénye meggyőző érvekkel Yan-e támogatva, az a felfogástól van függővé téve, és azt czikkező ur talán ügy Ítélte meg, a mint azok által kérvényeztedk. De minthogy az tárgyalás alá került, a mely­nek folyamán az ellenérvek a képviselő testületet arról győzték meg, hogy a kérvényezők állítása nem egészen alapos és azért a többség és pedig nagy többség, mert 17 ellenében 30-an, a piaeznak mostani helyén levő megmaradása mellett szavazott. A mi pedig azt illeti hogy a csillag utcza nem köz­pont, az igaz és hogy a testvér városoknak távolabb esik, az is igaz. De tekintve azt hogy magán em­bernek a sertés piaczon minden évben egyszer Yagy legföllebb kétszer van dolga, a mi pedig a vidéki, az az a Duna túlsó részéről jövő közönséget illeti, ha az már 10 vagy 12 órai utat teszen a vásárra, akkor azon 5 percznyi távolság nem határoz, és a mi piaczi közönségünk nagy része, a mely hozzánk sertést vásárolni nem onnan túlról hanem Csaba Yörösvár és Budáról jön, azok részére az a csillag utcza a legkedvezőbb hely, mert útban és elég nyílt téren van ; én tehát, és velem többen úgy | vélekedtek, hogy a piaczczal nem az eladó hanem ; a vevő közönség előnyeit kell tekintetbe venni, mert az eladó árúit oda kénytelen vinni, a hol az arra meghatározott hely neki kijelölve van, de a vevő közönség ottan vesz, a hol az neki kedvezőbb és jobban útjában esik. A mi czikkező úr azon állítását illeti, hogy a csillag utcza ősszel és téli időkben a sár végett — Magam is eljövök a feleségemmel és leá- nyommal — vetette közbe örvendetesen. És megkértem hogy ez eseményszerű alka- l lomra tisztelje meg Esztergomot maradandó emlék­kel s válaszsza ezen alkalomra lapunk szerény hasáb­jait, melyek soha nagyobb megtiszteltetésben nem fognának részesülni. — Harraiuczöt év előtt voltam Esztergomban — válaszolta Jókai — Petőfivel s még egy bará­tommal, kiuek számára menyasszonyt hoztunk. A szülök részéről nem volt beleegyezés s kirándulásunk valóban olyan kalandokon ment keresztül, melyeket le sem Írhatnék. Különben ez emlékek már annyira ) régiek, hogy el is mosódtak lelkemben. Erről tehát nem irhatok. Kértem, hogy másról vegye föl szavát. — Most másról sem Írhatnék, mert naponként csak harminczhat órám van, az is úgy, hogy min­den órámat meg kell toldanom féllel. Azután min­den órámban két féle dolgot is kell teljesítenem. Jgy hát nem igen jut érkezésem. Kezdtem lemondani a reményről s óriási tevé­kenységén tűnődtem. A képviselő és szerkesztő sokat dolgozik, de az iró még többet Jókaiban. Minden percze drága, mert a munka ideje az. A teremtés munkájáé. De megvigasztalódtam azon, hogy korunk legnagyobb Írójánál róhattam le rajongó tisztelete­met s szólhattam vele, a ki annyi százezer fölött kiemelkedik. Már-már távozni akartam s megköszönve szi­ves fogadtatásomat, föl is emelkedtem. De a ven­dégszerető házigazda tartóztatott. — Hogyan is lesz az a kirándulás? A rész­leteket még nem ismerem? — kérdé újólag. Elmondtam, a mit tudtam. Hiszen a részle­tek még nincsenek is kidomborítva. Legalább Szer­dán délelőtt még keveset lehetett mondani a rész­letekről. vagy pedig a hegyekből zápor következtében özönlő viz által hozzáférhetlen, azt kérdem hogy a hosszú soron 28 éven által, mig az kikövezve nem volt és azt a zápor teljessel! beiszapolta, hogyan lehetett ahhoz hozzá férni? nem volt kénytelen a közön­ség, térdig sárban járni ? a mi a csillag utczában soha sem fog előfordulni és igy az egész kérvény­ből csak is néhány helybeli polgárnak magán érdeke volt, észlelhető, a raelylyet tekintetbe venni nem lehetett ; nem pedig annál inkább, mert a hosszú- sornak kikövezésére és befásitására a város néhány éven által nagyobb öszvegeket költ, teszi pedig azt hogy abból egy rendes és tiszta utczát, csináljon, nem pedig hogy azt a sertések rongálják és beron- ditsák. Ezek a fő okok, melylyele a képviselő testületet azon határozatra bírták hogy a sertés piacznak a jelenlegi hely jelöltessék ki. Yégiil curiosumképen említi meg a czikkező úr, hogy a választott képviselő választói kérelme ellen szavazott; azt ő csak is úgy tehette mert tekintetbe kellett neki venni, hogy 265 választó pol­gár érdekét képviseli, a melyből csak 100 kérvé­nyez, 165 pedig nem és igy a többség akaratának, és saját meggyőződésének fenhaugon adott kifejezést. D. A. Színházi szemle. Szerdán Magdolna szinmfí 4 felvo­násban, Wilkie Collíntól. A kitűnő angol iró leg- raesteribb alkotásai közé számíthatja e bonyolatá- ban egyszerű, de lélektanilag megragadó színmüvet. Közönséges dolog a nagyravágyóé, anuálinkább ritka az elkövetett rosznak elismerése, jóvátétele. A vét­kező és bűnbánó Magdolna. Roseberry Edith, egy augol ezredes leánya, a frauezia táboron átmeuve, elfogatik s az ápoídába vitetik, hol az ápolónővel, Merrick Maryval találko- kozik s attól átázott öltönyei helyett száraz ruhát kap! Edith egy szétrobbanó löveg által találtatva összerogy; a poroszok előnyomuluak, Maryt, ki Edithet a franczia orvos után holtnak véli, elfog­ják s ő Edith irataival él s azok alapján átköltözik Lady Roy Janethez, ki őt gyermekeként szereti. Az aristocrata Horace szerelmes lesz az ál-Edithbe, midőn Gray Julián anglican pap, a lady unakaöcs- csc, megjelenik s az ál Edilhben Maryt, régi sze­relme tárgyát, felismeri, Rosebarry elővezetése s hatalmas szónoki tehetsége által rábírja Maryt a a vallomásra ; az alapjában tiszta lelkű Mary enged s a ladynek kilétét bevallja. Azonban az új rokon nem rokonszenves alak, sőt gőgös s követelő ; a lady megbocsát Marynak, Edythet pedig nagy összeg pénzzel kiköltözésre bírja. Mary — kiben az er­kölcsi jóság felülkerekedett — a lady tilalma da­czára is felfedi kilétét Horacenak, mire az tőle, mint becstelentől örökre elfordul, s igy Mary a magasztos szellemű Gray Juliáné lesz. Ez a darab tárgyilagos vázlata. 0 1 á h n é (Lady Roy Janót) a derék és jó­szívű úrnőt kellő tapintattal s ügyes játékkal sze­mélyesítő. B e ö d y (Gray Julián) alakja, mint egy ge- niusé a tévedők és tévedések közepett, megragadó ; szabad szellem állásával szemközt is. E kitünően ki­domborított jellem jobb kezekbe nem kerülhetett ; volna, mint Beödyébe, erőteljesen adta vissza a megtisztult eszméiért lelkesedő papot s az önzetlen szerelmest. Somló Horace szerepében könnyű játéka — Hanem majd irok valamit esztergomi benyo­másaimról lapja számára — vetette föl szavait s az öröm hullámzása töltötte be lelkemet. Megköszöntem leereszkedését, jóságát és tá- j vozui készültem. A diadal boldogsága derített íöl, mikor Jókai kezet nyújtva kikisért a váró szobába s üdvözletemet ily szókkal viszonozta: — Tehát post festa! Örök emlékem lesz e látogatás emléke. Min­dig fogom érezni meleg kózszoritását, benső nyá­jasságát s fölemelő leereszkedését. És örömmel tudósítom e néhány sorral lapuuk olvasóit, hogy esemény fogja érni helyi sajtónkat, hogy Jókai Mór tolla fogja megtisztelni, hogy ünnep lesz a mi munkásságunk közepett. Tehát post festa! Kőrösy László. Vasárnapi levél. (Két lakodalom és még valami. — Még nem késő. — Akadá­lyok. — Csodálatos kosár. — llossznyelvüek — Csak azért is. — Ne hidd még a valósziniitlent sem. — Szegény Follinus.) Mokány Bertalany ur Dombszögön azt mondja, hogy : állapot ! Állapot az is, midőn nekem két lakodalomról kell megemlékeznem, melyek közül az egyik a múlt héten megtörtént, a másik pedig e héten fog meg­történni. Hanem miután van mind a kettőben egy kis esiklándozó valami, tehát meg kell Írni a tör­ténetét. Az a lakodalom, melyik már megtörtént, egy kicsit ne nyúlj hozzám virág reára nézve, mert ha sokat találnék róla fecsegni, akadhatna valami szel­lem, ki folyton ott szokott ülni a szerkesztői kék által — mely szép oldaláról már rég ismerjük — tűnt ki; szerepe nehéz volt, pl. Mary vallomásainak jelenete s a féltékenykedés. Azonban kedvetlennek látszott. B e ö d y n é az engesztelhetem s követelő Edithet leginkább a 3. felvonásban Maryval való párbeszédjében mesterileg tüntette fel s méltó volt a művészetét felfogó közönség tapsaira. F o 1 1 i n u s n é a bűnbánó Magdolna ember feletti küzdelmeiben bámulatos élethüséget fejtett ki, játéka gyönyörű alkotás volt. Gray Juliánnal való költői emelkedettségü párbeszédei gazdag szel­lemi élvezetet nyújtottak. A kitűnő színműben középszámu közönség gyönyörködött. Csütörtökön Győry Vilmos népszínműve a „Nótás Kata“ került színre eléggé népes ház előtt. A darab általán véve élvezhető, azonban a bonyo- lat gyér szövése, a főbb vonások vázlatszeriisége, s a mellékes körülmények repraesentálása nagyon rá­szorulnak a benne előforduló dalokra, melyek e gyengeségeket palástolták, vagyis inkább feledtet­ték. A darab tartalma röviden ez : Kincses Varga Tamás haragosan ellenzi Sándor fiának házasságát Boros András csősznek Kata leányával; mert az szegény, s Boszorkány Erzsók rágalmát a leáuyké • rők előtt kimondván egjelőre megakadályozza; de az ártatlanság csakhamar kiderül, s a szeretők is­mét összejönnek. Ez alatt Kincses Vargának Julcsa lánya, ki titokban férjhez meut, s már gyermeke is született, azon hírre, hogy gyermekét rejtek helyé­ből ellopták, kivallja állapotát, mire atyja haragjá­ban elájul, szitkozódik mig végre kibékül, s meg- tartatik a kettős menyegző. Az eszme jó, azonban a jellemzés és a kidolgozás kevésbé. Kincses Varga Tamás (Beödy) erős drámai alakítása nem volt kel­lőleg indokolva, s egy parasztgazdának elájulása azon korban, melyben a boszniai occupatió történik, egy kis kijátszás miatt nem valószínű. A fejlődés szakadozott, minek oka a lényegtelen scénákban keresendő. Az első felvonás, melyben Boszorkány Erzsókkal bajlódnak a lányok talán egészen nélkü­lözhető volna ! a czigány asszony (Beödyué) lejátsza szerepét egy alamizsna kérésben csak azért, hogy később midőn emlittetik ne legyen ismeretlen, ho­lott Boszorkány Erzsóknak (Olálmé) hivatott ellen­súlyozója lehetett volna gonosz törekvéseiben. Fol- liuusné mint Julcsa, elemében volt, mint minden szomorú szerepben ; előadásának becsét a jól kife­jezett érzés emelte. Sándorban (Kiss Ferkó) keve­sebb érzés mutatkozott, bár szerelme Kata iránt nem volt kisebb, mint Julcsáé költött férje iránt. Kánya Márton (Mikei) szerepében, valamint Pityók Istvánéban (Sebes) is a komikum kevés volt, le­játszva azonban helyesen volt. Boros András (Bo­ros Lajos) csősz egyike volt a legsikerültebb ala­koknak kellő hűséggel adott szerepében. Boros le­ánya Kata (Kissné) szerepe és játéka legélvezete­sebb volt tetszős dalai s kedvessége által. Marczi bojtárgyerek (Szép Olga) legénykedése nemes tűz­zel volt adva, a közönség részéről pedig tetszéssel és elismeréssel fogadva. Hírek. — iunius 6-ika. Az irók és művészek kirándulására nagyban folynak az előkészületek és f. hó 27-éu György Aladár, Dolinay Gyula, Rákosy Viktor, Rudnyiuszky Gyula, s Adorján Sándor váro­sunkba voltak s a közelebbi részleteket a helyi elő­plajbász tetején, ki az én Levelembe beletörülne, igy tehát csak módjával a szóból. Megállották a kocsik a templom előtt. Szép- rendben oda állott az egész násznép az oltár elé. Az eskető pap bevégzé szívből jövő rövid alkalmi be­szédét — kedvem volna csak a rövidségét dicsérni, — és kelleue az egyházi szertartás leglényegesebb részének következni, midőn odaáll a vőlegény háta mögé egyik barátja, — clubb tag, — és egész lé­lekből fakadó hangon súgja: — Kérlek, gondold meg a dolgot, még —■ nem késő! Hauem az a mesebeli baziliskus, mely az ő rettenetes nézéséről nevezetes, nem vethetett volna mérgesebb szemeket a susogóra, mint ezt a vőle­gény megcselekedte. Pedig csak régi élez ez már ! Szegény ember ! Csak ne volna ismeretes az ő viszonya e lapokhoz és ne kelleue félnem intri­kájától még a mézes hetek alatt is, bizony elmon­danám jó tanácsképeu a fiatal menyecskének, hogy jó lesz sietni azzal a bizonyos papucscsal. De hát ő már el vau veszve, a legrövidebb idő alatt ő is csak olyan philister lesz, mint valameny- nyi férj és igy ne foglalkozzunk vele, hanem inkább a másikkal, mert az még csak megtörténendő, és — ki tudja? A második lakodalom tehát két özvegy szív­nek összetalálkozása. De miután nagyon divatba vannak a gátversenyek, tehát ez sem történhetett idáig sem meg akadályok nélkül. Az a láng, mely lidérczképen csalogatja az embereket Hymen rózsalánczai közé, — e láuczokról nem a tövisek, hanem a szirm ok szoktak lehullani, — és mely lángot szerelemnek hívnak, arra inditá a mi özvegy vőlegényünket, hogy szerelme tárgyát megkérje. Csodálatos, de igaz, hogy kosarat kapott, Az igazi szerelem ezzel nem törődvén, a jó barátságot

Next

/
Thumbnails
Contents