Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 38. szám

hetni. De tömeges pártolás mellett az intelli- g'ontia éber érdeklődésére van * szükségünk, mert ennek támogatása és befolyása működésűnkre bizonynyal felér azon anyagi áldozatokkal, melyek feladataink megvalósítása körül szintén nélkülözhotlenek.

És a mit egyesek vagy kevesen elérni nem tudnának, annak elérésére segédkezet nyújthatnak mindazok, kik ezen nemzeti és társadalmi ügyünk támogatására egyletünk zászlója körül csoportosulnak.

Az áldozatot nem a magunk, hanem az egész társadalom és főleg hazánk nagyfontos- ságu ügye számára kérjük — és reméljük.

A közegészségügy Párkányban.

Párkány máj. 6.

Az ki e sorokban hangzatos szavakba öntött plirazist keres, legjobban teszi ha e sorok olvasásába bele sem kezd, de nem is annyira az Írási viszketeg adta kezembe a tollat bogy kifejezést adjak a már évek óta lappangó felháborodásnak, hanem inkább csupán a vissza nem fojtható aggály oly tények állapota felett, melyek ha tovább ellial- gattatnáuak, előbb utóbb botránnyá válnának.

Párkány község már földrajzi fekvésénél fogva sem dicsekedhetik oly helyzettel mely lehetségessé tegye azt, hogy a megye hatósága kevesebb figyelemmel kisérhesse az ottani ügyek menetét, mint az egy a megye központjáról távolabb eső községben lehetséges lenne. Vissza térek azonban czimhez s magára a dologra mint melyet szellőztetni nagyon is szükségessé vált, nem csak egy közegészségügyi állapota hanem már magában azért is, mert 2000 lélek s lakossal biró községi elöljáróság a lehetetlenségre van kárhoztatva egy ember hatalmas pártfogóival szemben.

A párkányi ország ut azon részén hol az kétfelé ágazik, áll tudvalevőleg Walfisch Lipót úr keményítő gyára, melyből a gyárilag fel nem dolgozható anyag hanyag levezetése következtében bűz terjed szét s tölti el a levegőt, hogy az ennek következtében a szétáradó fertőztetett bűzös levegő valóságos alapját képezheti egy bekövetkezhető járványnak. A ki a párkányi állapotokkal ismerős mindenesetre mikor útja néha a Walltísch-féle keményítő gyár mellett vitte el, — ismeri azon tájat hol az úgynevezett „holt garam* tónak egy kanyarulatán az ország út mellé ér ki, hol egyszersmind jó vagy rósz időben oly kellemetlen ízag üté meg szaglási szerveit, oly kiálhatatlanná lett a levegő a lé- lekzésre, hogy onnan menekülni volt kénytelen nehogy a bűzös levegő belélegzése miatt nagyobb baj érje. S mind ez a közlekedésre használt főút közelében közvetlenül 15—20 lépésnyire.

Nem ellenséges indulat az Wallfisch úr iránt hogy a sorokat papírra vetéra, hanem kétlő kifejezése annak, hogy ily állapotok további fentartása mellett egy községben a közegészségi ügyi teendők vitele s az e feletti őrködés lehetséges legyen s mert ha már a községi képviselő testület szüksé- gesnek látta a „közegészségügyi bizottságot* megválasztani, miért alszik annak ismét minden tagja, vagy minek volt egyáltalán e bizottság választva ha feladatának, — a legnemesebb feladatok egyikének,— megfelelni nincs szándékában.

En ki annak sem tagja nem vagyok, sem ez ügyre be nem folyhatva, önzetlenül — minden mellékes ez él nélkül kérem önöket, tegyenek lépést ez ügy befejezése érdekében saját érdekeikben addig, mig azok az idők be nem következnek midőn egy esetleges járvány kiütésére az legkedvezőbb.

Felelevenítettem ez ügyet mert azt a közügy iránti érdek parancsolta, forduljanak csak önök ° a megye hatóságához hogy igazságot szolgáltasson a községnek meglátják lesz eredménye, s hogy igazság szolgáltatva ne legyen nem hihetem.

De szabad legyen azonban egy kérdéssel fordulnom az elöljárósághoz e sokat bolygatott s mégis agyonhallgatott ügyben, — mert ezen ügy nem személyes, hanem általános s határozottan a közügy jellegével bir, — és pedig:

Micsoda lépéseket tett az elöljáróság a felsőbb hatóságoknál,^ hogy a keményítő gyárból a hulladék levezetése még mindig nem a szerződésileg, illetve a már Wallfisch urra itéleiileg is kimondott s fel nem épitett csatornán át történik a tó vizébe, vagy csatornának vehető az olyan vezeték, melynek oldalait egy-egy tégla képezi? legalább azt hiszem nem. Mert hogy ezen ügy csak halogatva, s a közegészség folyton fenyegetve van, arrról mindenki meg van győződve. Az elöljáróság azonban mint tudom minden erőlködése, minden feljelentése daczára nem képes ezen urnák hatalmas pártfogói ellen küzdeni, de ha ez igy van hogy a megye hatósága nem akar a községnek ez ügyben jogorvoslatot adni, miért nem fordul az elöljáróság a ministeriumhoz ? Meddig fogja tűrni az elöljáróság az olyan állapotot mely egy község egészségügyi állapotát a legnagyobb mérvben fenyegeti? vagy hiába alkotta meg az' al- kotmányosparlament az 1876. év i XIII. tvezket ; hiába lett az szentesítve s törvénnyé igtatva hogy an- nak egyáltalán, egy polgárral szemben érvényt szerezni nem lehet?

Párkányi.

Hírek.

— Tiszteletbeli tudor. Az egyetem újjáalakításának száz éves évfordulójára az egyetemi tanács az egyéb rendezendő ünnepélyeken kívül tiszteletbeli tudorokká is fog több a tudományok terén kitűnő szolgálatokat tett egyéneket promoveálni. A koronaörökösön kívül kiváló érdekkel bir reánk nézve, hogy a tudomány e coriplieusai közt ott szerepel Kuauz Nándor székesegyházi * kanonok is.

— Nagy az érdekeltség. Az alispán múlt szombatra összehívta mint a központi választmány elnöke annak tagjuit ülésre, de mindössze ketten gyülekezének a vidékről össze, úgymint Nedeczky János Piszkéről és Zsitvay József Nyergesujfaluróí. Újabb ülésre a tegnapi napot volt kénytelen kitűzni. Valóban, a közügyek iránti nagy érdekeltséget látni belőle. A tegnap megtartott ülésben felolvastatott a belügyminiszter april 21-én 18310. sz. a. kelt rendeleté és az 1874 évi 33 tcz. 40 §. értelmében megválasztattak az esztergomi járásban az első kerület részére elnök Koller Ödön, tagok Susik János, Element Ferencz, póttagul Nedeczky János, a második kerület részére elnök Harm Rezső, tagok Zsarnóczay János, Benedek József, póttagul Köck Lajos, a

harmadik kerület részére elnök Wanke Sándor, tagok Veith Henrik, Dormány Imre, póttagul Ridly István ; a párkányi járásban az első kerület részére elnök Andrássy Gyula, tagok Niedermann Károly Zslgmond Imre, póttagul Wimmer Béla, a második kerület részére elnök Hazay Ödön, tagok Mórász Antal, Kobek István, póttagul Kubicza Ferencz, a harmadik kerület részére elnök Bakay Imre, tagok Horváth József, Hajas Simon, póttagul Szeder mocsi plébános urak.

— Az esztergomi központi választmány falragaszokon tudatja, hogy működését folyó hó 18-án fogja megkezdeni, mire a választók figyelmét felhívja.

— Blaháné Esztergomba érkezése némi módosításon megy keresztül. A nagy művésznő ugyanis kijelenté, hogy szabadságideje megkezdésekor «okkal kedvezőbb lenne esztergomi útja. Az Esztergomi Kör több tagja is vizsgálat gondjaival vau elfoglalva május havában, a mi szintén oda utalt, hogy megragadják a művésznő által ajáult módot. így tehát nem májusban, hanem június közepén lesz szerencsénk Blahánét és Sólymosi urat Esztergomban üdvözölni. A módosítás csak érleltebb előmunkálatokra ad alkalmat s jimius közepére méltó ünnep fogja fogadni országkedvelte kitűnő népénekesnőnket Esztergomban. —■

— Schaller Rezső temetése imposanssá alakult. Oly részvétet, mely itt nyilváuult, ritkán láthatni Esztergomban. Úgy a család, mint az elhunyt ismerői igyekeztek megjelenni és a végtisztességté- telnek különös fényt adott a körülmény, hogy a szertartást Mayer István püspök végezé ! À főgym- nasiumi ifjúság szép koszorút küldött a pályatárs koporsójára, azon koszorún kívül, melyről már múlt számunkban megemlékeztünk. Ezen kívül virágcsokrokat és koszorúkat küldtek Boronkay Lajos, gróf Stomm Berta, özv. Pethes Albertné, Rudolf Mihálynó, Paitly Gusztávné, és Walleofeld Mihály és még többen, kinek neveit, ha egy reporter nem tudja, megbocsátható. Nyugodjék békével és vigasztalja a siró- kat az általános részvét.

— A kaszinó múlt pénteken tartott választmányi gyűlésében Palkovics Károly elnöklete alatt Niedermann Pál, Dr. Szmatanay József, Hiibschl Alajos és Kollár Péter urakból álló bizottságot küldött ki, mely bizottság érintkezésbe tegye magát Frey Vilmossal az épiteudő háznak a kaszinó és ha lehet, a dalárda részére leendő berendezése iránt.

— Dr. Feichtinger Sándor folyó hó 19-én fogja ünnepelui orvosi pályájának negyvenedik évfordulóját. Dr. Feichtinger Sándor neve sokkal inkább össze van nőve városunk történetével, működési körében úgy is mint legkeresettebb orvos, úgy is mint ember barát, úgy is mint a társadalom embere kiérdemié polgártársai becsülését és szeretetét, és nem lehet elfeledni érdemeit, melyeket mint városi képviselő, mint az elemi és reáliskolák igazgatója, mint a kereskedelmi és iparbank érdemdús elnöke, mint nyilvános életünk minden fontosabb mozzanatánál buzgó közreműködő szerzett. Ad multos anuos.

— A dalárünnepelyre tehát az esztergomi dalárda nemcsak megjelenik, hanem versenyez is. A részvételre bejelentett tagok száma 36, kik közül 28 működő, 8 pedig nem működő tag.

— Köszönet nyilvánítás. Egyetlen feledhetlen fiam elhunyta alkalmából kötelességemmé vált hálámat és köszönetemet kifejezni mindazok irányában, kik a végtisztesség megadásánál magam és családom oly nagv fájdalmát megjelenésükkel enuyliitették.

— Ott lesz-e az akadémiában a királyné gyűlésén ?

— Persze hogy ott.

— Hát Greguss aranytollazó ünnepén?

— Ott is ott leszek. Jónapot.

Jön azután egy másik arcz, de ugyanazzal a programmal. És mikor valamennyi kérdésre meg- csattantom a választ, akkor igyekezem menekülni, nehogy újabb czerimoniális dolgot ékeljek annélkül is kövér májusi programmomba.

Hanem a Tavasz-ünnepélyt udvariatlanul elolvasztotta a hol allattomosan, hol záporindulattal hulló langyos eső. Nem válhatott belőle népünnep. Azok az aranyos „utonállók* és „ szabottárú “ angyalok, kik mosolyogva zsarolnak jótékony czélokra, durczás ajakkal emlékeznek meg Jupiter Pluvius goromba lovagiatlanságáról. Hanem azért meg lesznek elégedve az eredménynyel, mert az daczára a menyország minden opponálásáuak, mégis csak aranyos.

Mióta a Paris-Murcie eltalálta azt a módot, hogy mikép lehet egyetlen egy számú lappal nagyobb jövedelmet teremteni, mint akár egy nagy napi lap több évi pályafutásából, azóta azt a módot mindenfelé kiaknázzák. Jött a kolozsvári utánzat, megjelent a Vindobona és a legújabb fecske Tavaszt csinált.

Én azt hiszem, hogy most már Esztergomba is lehetne ilyen módot csinálni. Artographikus munkatársakban nem volna hiány. Szinte előre látom azt a számot, melybe notabilitásaink ékes vakarin- tásokban következőket cselekednének :

Papp János ur például ezt Írná: a jókedvű agglegényt szereti az Isten, (O-testamentom uj kiadásban.)

Rényi Rezső ur: A műkedvelő társulatot nem én buktattam meg, hanem a mű kedv hiánya.

Pór Antal ur : Partra szállottam, levonom vitorlám. (Berzsenyi kanonok után.)

Pethes G erő bácsi: Itt nyugszik a magyar nemzet különféle adók által megölve. (Magyar- ország sirfölirata.)

A nagyharang: Én fogom igenis kifizetni városunk minden adósságát s építek állandó színházat, gyárakat, vasutat és őrültekházát. (Szentirás.)

Az uszoda: Télen ugyan melegem volt,

mert leégtem, de nyáron hűvös vagyok, mint az árnyék. Fölajánlom szolgálatomat a „mamlaszkodó* clubbnak.

És még mennyi érdekes mondást lehetne összegyűjteni ! Csak embert szeretnék találni, a ki odahaza megcsinálná. Mert olvasója és vevője sok kerülne; hiszen nagyon divatos mostanában ez a mód.

Egy szörnyű malitiosus barátom megállít múltkor az asphalton s kikelt arczczal szavalja :

— No az már mégis csak sok, a mit odahaza az az úgynevezett ötvenes bizottság csinál.

— Ugyan mit csinál ?

— Hát képzeld csak mi mindent nem vészén a programmjába, hogy jól elmulattassa Íróinkat.

— Talán a népviselet bemutatását érted?

— Azt szeretném érteni, de mást értek. Szinte látom a bocskoros hutai mészégetőket, zsíros hajukkal, bamba arczukkal s foszláuyos iuexpressibleikkel. Azután a jámbor csolnoki gruppot köszönés bőrükkel s idomtalau posztó nadrágaikkal. Vagy akár az esztergomi mándlit, pruszlikot, tógát, kordovánt, szőrkalapot. Mintha bizony ezekben valami gyönyörűségüket lolnék a kiránduló irók, a kik esetleg se Bécsből, se Párisból nem jönnok s jobban ismerik a magyar népviselet szépségeit, hogysem az eszter- gomvidéki satuyult mutatványok által tönkre tegyék illúzióikat.

— Ez egy kicsit erősen van mondva.

— Hát azt hallottad, hogy diszfürdós is van kilátásban? No ezt már nem tudom magya- rázgatni.

— Hadd is abba kérlek. És ne bántsd a más

házát.

— Hanem annyit mondhatok, hogy egy kicsit nagyon furcsán indítják meg a pogrammot.

— Majd jól fejezik.

Opponálló barátomat azonban sehogyse bírtam megnyugtatni. Mindig a mellett fakadt ki, oly ilyen műveletek által comicussá válik a mi komoly városunk, mig végre megnyugtattam, hogy ez egész csak — koholmány. Elhitte és megjuhászkodott. Pedig én nem szoktam hazudni.

Azzal végzem, a min kezdenem kellett volna. Szeretetreméltó Szabó Mihály barátomnak köszönetét mondok, hogy két Ízben kisegített.

Ezentúl nem bizom az erdőmet más vadászra. Mert az kiirtaná nekem a publikum minden jó indulatát. És most megyek az asphaltra egy kicsit szórakozni s malitiosus emberekkel nem találkozni. Csak ezek a Mepliistók ne üldöznének engem, akkor nem mártanám annyiszor a toliamat — a más veséjébe.

Aucun.

Vasárnapi levél.

(Rettenetes nagy programul. — Cscrvánp Ilonka. — Jnton- | dans. — Mikor lesz ? — Kis Ferkó. — Hármas szisszenes.

' Vácz és vőfélység.)

Rettenetes nagy a programra, mely városunk tánsadalmi életének élénkítésére mintegy önmagától megalakult.

Színészet, Blaháné, az Esztergomi Kör műkedvelői előadása, az írók és Művészek Társaságának kirándulása és a már csirát hajtó magvai a megtartandó „zöld“ mulatságoknak, vulgo majálisoknak, végre, hogy cl no feledjük, a „Gomi Misi.*

Hogy fogunk mindezeken ép bőrrel keresztüljutni?

Mert sok lesz benne a veszedelem, t. i. oly ve -