Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 35. szám
Esztergom, II. évfolyam. 35 szám. Csütörtök, 1880. április 29 én f ESZTERGOM és VIDÉKÉ Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ............................................b fît. kif él évre.................................................» » é vnegyedre............................................1 » 50 * E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendő!?. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV 35-IK SZÁM ALATT, intézendő!?. Kéziratok nem adatnak vissza. Megyei tavaszi közgyűlés. — April 26. — A megyei közgyűlések tekintete, hova tovább halad az idő, mindig és következetesen veszt azon jellegéből, mely jelleg hajdan az alkotmány bástyájává tette a megyeházak termeit. Ministeri intézkedések tudomásul vétele, azok végrehajtásának módozatai alig pár percz- fömtkadással képezik legnagyobb részben most már a törvényhatóság teendőit és ha a helyi érdekekkel néha Összeütközésbe jövő rendeletek folytán a végrehajtás eszközlése nehézségekbe ütközik vagy vélemény különbségek merülnek fel, még ezeknek nyilvánítása oly annyira előre is meddővé van téve, hogy majdnem sajnálni lehet az ügyszeretetét és rá fordított tanulmányt ; a legkisebb eltérő, sokszor egyedül helyes nézet elveszti alapját a ministernek törvénybe öltöztetett sic volo, sic jubeo-ja folytán. A megtartott tavaszi közgyűlés csak az előadottak valóságát ülustrálja ; semmi egyéb hivatása nem volt a szép szánni bizottsági tagoknak, mint a tudomásul vétel és ha a katonabeszállásolás méltánytalan törvénye folytán szükségessé vált intézkedés súlyossága nem riasztja fel a közfigyelmet, talán rövid félóra alatt leőröltetett volna a taposó malommá vált úgynevezett közgyűlés által az egész terjedelmes napirend. Városi közgyűléseink már nem törvényhatósági gyűlések többé, hanem egyszerű községi gyűlések és az autonómiának gyakorlata — ha „ESZTERGOM ÉS VIBÍKE11 TÁRCSÁJA. Ki vettem részem. Ki vettem részem itt a földön A szenvedésből és fájdalomból ; Szivemben a kin tengerének Felzaklatott hulláma tombol. Ah, egykor lengő vitorlával Ereszkedett az árra sajkám; Reméltem, hogy a jó szerencse Egykor a biztos partra hajt tán. Reméltem, egykor czélhoz érek, Hogy a csöndes vizen eveztem, Megcsalt reményem : szikla, zátony Mind közelibbre hozza vesztem, Mindközelebbre hozza vesztem, Ragad az ár a szírt fokára; Ragad s vitorla rúdja vesztett Hajóm szétzúzza nemsokára . . . Habár ott mindenem el is vesz, Oh csak a hit maradna nékem, Roncsolt hajóm e deszkaszála, Mely lenne végső menedékem ! Arady József. • nem tétetnék már eleve is a törvény által pictus masculiissá, — a megyei közgyűlésnek maradt volna feladata, ha össze nem volna minden izében kötözve a sok de vésbé jó törvények által és így niidőrNÖösi- tanunk kellene törvényhatósági életünk legkiválóbb mozzanatáról, nem tehetünk egyebet, mint regisztrálni a tudomásul veendő rendeleteket és jelentéseket. A nagy forróságban talán elalusznak a bizottsági tagok, ha mint fönebb említettük, a katonai beszállásolások ügye nem kerül napirendre, mely azonban mégis csak ott végződött, hol a törvény miatt végződnie kelle. Egy ér- 1 dekes momentum viditá fel a kedélyeket, bár J külső jele ennek sem adatott, a szükséges tisz- I telet miatt, és a sok jóakarata buzgalom kár- baveszése mellett, — az, midőn Andrássy Gyula orsz. képviselő ur szólalt fel. A képviselő ur kétszer hangsúlyozta, hogy nem beszél saját érdeke mellett, mert katonát sohasem tartott és igy neki megtérítésre kilátása nincs, másodszor, mivel rá mint háztulajdonosra teher nagyon csekély mértékben há- romlik és ő mégis a kivetendő pótadót minden adónemre különbség nélkül kívánja kivetni, a házadó megterheltotésének mellőzésével. A beszéd átalános tetszést aratott, de mi- i dón egyik bizottsági tag megemlítő súgva, hogy az 1879. év XXXVI. t.-cz. mást rendel, sőt még azt is megszabja, hogy mennyi a ház- . A vöröskezü. — Elbeszélés. — I Nemes Gedeon ur emberemlékezet óra özvegy | volt. Kastélya komorabb hangulatot öltött a legridegebb klastromnál is azóta, hogy a nagyságos asszony idehagyta a világot. Nem lépett azóta asz- szony az ősi nemesi udvarba, mert Nemes Gedeon ur ugy találta, hogy azt a jó feleséget s azt a gon- dos anyát nem lehetne még a világ legáldottabb teremtésével sem pótolni. Csak^ a vén Juczi néne tartozott még a régi világhoz. 0 volt az egyedüli asszony a kastélyban csak azért, hogy a nagyságos kisasszonynak legyen legalább hozzá való cselédje. Mert azt csak Nemes Gedeon ur se áhította, hogy egyetlen leányának azok a nagy bajuszu, mély hangú, komor vén cselédek szolgáljanak. A nagyságos kisasszonyt Ilonának hívták, a gavallérok pedig csak vöröskezüuek nevezték. Édes anyja mása volt testében, lelkében. Magas, sudár, fekete szemű leány, rózsa arczczal s áldott jó szívvel. Bátrabb s ügyesebb lovast nem igen akadt azok között, a kik a rideg kastélyt gyakran megelevenítették. Nemes Gedeon urat mindenki excentrikus öregnek tartotta, pedig csak bánatos és elhagyatott ember volt. Ritka kastélyt raj óztak körül annyira mint az ősrégi vaskos falu, kicsiny ablaku, alacsony termü, bosszú kongó folyosóju rideg nemesi kastélyt, mely közül a legtermékenyebb földek és szőllők s a legjobb módú falvak csoportosultak. Nemes Gedeon ur a milyen takarékos, olyan dúsgazdag volt s a régi család utolsó sarjadékát Ilona képezte. Csak vörös kezű ne lett volna! Gyönyörű termetét, remek arczvonásait és kedves szavát egészen elfelejtették azok a nagy húsos, vörös kezek, lgv beszéltek róla. adóra vetendő arány legkisebb és legnagyobb perczentje és igy a beszéd azt árulja el, begy épen az országos képviselő beszél azon törvény ellen, melyet megalkotni ő par excellence segített, tehát vagy nem tudja, mit szavazott meg az országgyűlésen, vagy itt csak hatást vadász, — ezen megjegyzés nagyon hamar megjárta a kört és, bár elnyomott, de annál jobb izü derültséget keltett. A közgyűlés lefolyásáról a következő tudósítást adjuk : A szépen látogatott közgyűlést, hol ott láttuk Andrássy Gyula és Hazai Ernő országos képviselőket is, elnöklő alispán nyitja meg, melegen üdvözölve az összegyűlt bizottsági tagokat, Jó hatást keltett és lelkesült éljenzésre ragadta a jelenvoltakat az alispán azon kérése, melylyel a támogatást és jóakaratu figyelmet kikérte, emlékezetbe hozva, hogy húsz évi szolgálati ideje alatt ezt már annyiszor tapasztalta és igy annak további megadásához reménye van. A ministeri rendeletek hosszú sorának felolvasása és tudomásul vétele után az alispáui jelen- I tés olvastatott fel az Ínséges ügyről, mely he- | lyeslőleg tudomásul vétetett, és a következő érde- } kesebb részleteket tartalmazó : i Az alispáni fölterjesztés az ínségesek segélyezésére 4500 ftot kért a ministeriumtól eleimi szerekre és 7300 frtot ínséges munkákra. A minister élelmezésre 1000 frtot engedélyezett, melyből 200 frt a kir. város, 400 frt az esztergomi járás és 400 I frt a párkányi járás ínségeseinek segély ezésére for- dittatott. Munkára engedélyeztetett és folyóvá tétetett 6000 frt, melyből az esztergomi járásra 3000 frt, a párkányira 3000 frt fordittatott ugy, hogy ez ösz- szegből i szentgyörgymezei-dömösi, a dorog-csolnoki a ny.-ujfalu- bajuai és táth-bajuai útvonalakon, továbbá a muzsla-csenkei, köbölkut-famadi és az úgynevezett bányavárosi útvonalakon teljesittettek munkálatok. A katona beszállásolási ügy ben felolvas. — Hová vágtat maga kis Miczi? — kiált á jó távolról egy sebesen ügető lovas, a kit egy otromba lovász kísért. A kis Miczi gyorsan bátra forditá paripája fejét. Az udvariasan vigyorgó vén lovász azt mondta : — Esz is ta páron Muki eje guádn. — A vöröskezüliöz ! — kiáltotta vissza zengő kaczajjal a kis Miczi. Mire a remek gavallér vido- ran válaszolta : — Akkor együtt megyünk a vörös kezűhez ! Néhány pillanat múlva egymás mellé kerültek. A kis Miczi szarvasbőr keztyüs piczike keze erősen megszólította a jó kedvű báró kezét. Régi ismerősök voltak. Ezer tourt, lóversenyt, vadászatot, galamblövést cselekedtek már együtt. Mind a ketten a vidék aristokratiájából valók voltak, a kik egyik kastélyból a másikba lóháton teszik meg az utat. — Hanem kis Miczi már most mesélje el nekem a vörös kezek történetét. — Elmesélni ? Furcsa kívánsága kedves barátom épen a furcsa történethez való. De elmondom. Ugy kezdem, hogy azt mondják. Tehát mások után beszélek. Azt mondják, hogy mikor Ilona tizenöt éves volt, beleszeretett a papjukba. Tudja volt a faluban egy kegyes kálvinista pap, azzal a nagy hibával, hogy nagyon szép és nagyon fiatal volt. A kis Ilona már elég nagy volt arra, hogy egy szép napon elhagyja a kastélyt s a jámbor fiatal pappal a fővárosba utazzék. A kik szöknek, azok nem igen érnek rá keztyüt huzni. Kemény tél volt. Öt órai éjjeli kocsizás után a kegyes pap egy fagyott kezű kis leányt kisért föl a Hungária fogadó lépcső házába. Azt mondják. Elhiszi ? Pikánsnak nagyon is pikáns ! Csintalan kaczajjal fejezte be a vidor gróf leány. Muki báró talán azért nem válaszolt semmit, mert már az ódon kastély előtt álltak s ott a mogorva Nemes Gedeon várta őket az ő komor, nagy fekete szemével, de meleg vendégszerető szivével.
