Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 34. szám

Esztergom, II. évfolyam. _____________________34. szám. ____ _________ Vasárnap, 1880. április 25 én

E

SZTERGOM és VIDÉKE

Városi és megyei érdekeink közlönye.

Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek.

A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez,

SZÉCHENYI TÉR^ ^^ — IKI SZÁM ALATT,

intézeu dők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Elöfizetési-ár :

egész évre............................................6 fit. — kr.

f

él évre..................................................3 B — *

évnegyedre............................................1 , 50 ,

E

gyes szám: 8 kr.

Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi

fíírpn inf/»7on<I<>lv\

Megjelenik :

hetenként kétszer

vasárnap és csütörtökön.

Péntek vagy szombat?

(Levél a szerkesztőhöz.)

Becses lapja miüt vasárnapi számában a felállítandó gabnacsarnok érdekében hozva ezikket, megtudtuk, hogy a hetivásár rendezése is czélba vetetett, mép pedig akként, hogy az szombatról péntekre tétessék át.

Engedje meg, hogy erre némi észrevételt tegyek.

Nagyon megbocsátható, ha én, mint a pénteki vásár ellenzője ezen változtatásnak először is rossz oldalait veszem szemű gyp.

Ha pénteken tartatik a hetivásár, a legelső következménye, hogy nagyon sok munkaidő veszett el, mert ismerve népünk, különösen a túlsó járásban uralgó azon s»okást, hogy szombaton délután mezei munkát semmi körülmények közt nem végez, ha kénytelenitjük őket a hetivásárra pénteken bejönni, elvettük bőin a pénteki dolognapot is, mert még azou esetben is, ha sietni akar és sikerül is neki dolgát délelőtt elvégeznie, azon nap délutánja mégis veszve van és igy egy nap helyett már másfél napot tölt el mással, mint mezei munkával a termelő azon hat napból, mely úgy is kevés neki akkor, midőn az aratás megkezdődött addig, mig a szüretet befejező.

Váljon mennyiben hivatása a gabonakereskedésnek azt akadályozni munkájában, ki neki kereskedése tárgyát termeli, ki neki azt kezéhez szállítja?

„ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TAECZÁJA.

Hogyha téged látlak...

Hogyha jön a tavasz:

Vele jön a gólya,

Szebb napok,jobb napok Hitének hozója.

Hogyha téged látlak :

Öröm száll szivembe.

Mintha csak abban is Szép tavasz eredne.

Jön az ősz s a gólya Elszáll messze-messze,

S vissza sem tér tán az Elhagyott ereszre . . .

De az én örömem Szeretetre válik,

S ott marad szivemben Egész a balálig.

Ozorai Oszkár.

Csókharag.

A mikor legelső Ízben „Erőszakkala megcsókoltam, A fejét úgy kelle fognom — S összeszidott haragosan.

Továbbá — ki helyi körülményeinket szent- ügyre veszi, tapasztalni fogja, hogy gabnapia- czunknak nem annyira Érsekújvár, mint inkább Párkány a legerősebb versenytársa és ha a hetivásár szombatról péntekre tétetik át, ha e hetivásár a párkányival egyszerre tartatik meg, ahelyett hogy Esztergom gabuakereskedésén segítettük volna, csak Párkánynak nyújtunk előnyöket, csak Párkány kereskedelmét emeljük és a magunkét nyomjuk.

Párkány elhaladását szívből kívánjuk. De soha nem mehetünk annyira, hogy a saját életünk, létünk koczkáztatásával segítsük ezt elő. Párkányért áldozatot csak akkor hozhatunk,

I ha nem lesz tőlünk oly messze, mint van.

I

[ Még télen át nekünk áthághatlan akadályt képez kereskedelmi tekintetben a zajló Duna, addig minden előny, melyet Párkánynak nyújtunk, minket öl meg, mert ha élvezhetjük is ezen előnyöket nyáron át, a téli időszak szenvedéseiért, annak nélkülözéseiért a nyári ideiglenes előnyök sehogy nem kárpótolhatnak.

Az esztergomi gabnakereskedésnek a pénteki hetivásár, kivált a párkányival együttesen, rögtöni halála lenne.

Végre a hetivásár rendezése nem olyas dolog, mit minden héten meg lehet változtatni. Mentői régibb, mentői állandóbb a piacznak rendje, annál szívesebben látogatja azt vevő úgy mint eladó.

Ha hetivásárunkat rendezni akarjuk, ezen

Másod Ízben a világért Se vonta az arczát félre ;

De azért „erővel" éltem,

Szidott is keményen érte.

Most pedig úgy járja mindig,

Hogy csókomat visszaadja;

Csakhogy régi jó szokását A szidást csak el nem hagyja !

Jákófi.

Fővárosi levél

ápril 21-én.

Es már mégis csak sok ! Midőn ma reggel felnéztem az egyetemre, az első ami a kapus kalitkájában reggel kiszúrta uemzetisziuhez szokott szemeimet, volt a Viudoboua. Mikor benéztem az Egyházjog nyáron tulmeleg, télen tulliideg tantermébe, az egész kollégium csak a Vin dobon át betűzte. Mikor pedig kinéztem a folyosó ablakán — s ezt gondolom jobban el is hiheti mindenki — tülkölő fagylalt os, s a más körülmények között csak baksis álmodozó fiakkeres, hordár, álmosszemü lámpa- gyujtogató, kofa, verklis, házmester, mind, mind csak a Vindobouát ölelgeti, lapozgatja ; vagy eszmét cserél felette, s természetesen a maga módja szerint, amolyan frissen sült kritikát dob reá, amint éppen a nyelvére jön.

Kérem, a Halbkreuzer Zsoruálnak, amióta fennáll nem volt ily nagy kelete, mint ennek a V i n dobon á n a k. Bolondul érte a magyar főváros loyális népe, s nemes bosszút áll az osztrák törvényhozás munkánál is rosszabb eljárásáért, melylyel a magyar folyóiratokat, mint egy tolvajczigáuy bandát, egyszerendezésnél tekintetbe kell venni minden eshetőséget. Egy eshetőségről pedig az értekező urak megfeledkeztek és ez a vasút.

Lehetetlenség az, hogy vasut nélkül maradjunk. Ha ma nem, holnap ; ha holnap nem, holnapután, de sokáig nem fogunk utána epekedni.

Mit fog hozzá szólni majd a kereskedő vi- j lág, ha vasutunk végre kiépül, de már akkrora | annyi előnyt nyújtottunk Párkánynak, hogy nem csak egészen absorbeálta a mi gabnakereskedé- sünket, hanem alig találunk módot azt újra megteremteni ?

Egyetlen előny, mit emlegetni hallunk, hogy a gabonakereskedő már másnap értékesítheti áruit a bécsi vagy pesti gabnacsarnokban.

Minő előny ez ? Váljon az esztergomi kereskedő, ki talán össze vásáról 3—4 vagy ötszáz métermázsát, már fölszaladhat Bócsbe vagy le Budapestre a börzére ? Váljon ugyanakkor is nem fog-e bekövetkezni, mi ma történik, hogy a kisebb mennyiségű áruval biró áruját eladja annak a nagyobb kereskedőnek, ki helyébe jön venni?

Nem vagyok ellene, ha piaczunk viszonyai ' rendeztetnek, de azoknak nem szabad kárunkra hanem előnyünkre történni ; épen azért nagy ! megfontolás, minden körülmény számbavétele, lelkiismeretes megvizsgálás szükséges, ha ez ügyet akarjuk kézbe venni.

! rüen kitiltotta sörrel, s alraaborral folyó Kánááu- jából.

De ba megkapják a revancbe-ot, akkor nincs olyan megvert pajkos gyermek, amely éktelenebb kiabálást vinne véghez, mint ők. Az a szemétnél is több vékonypéuzü Blatt és Jouruál mind boggáncsnak néz bennünket, s rugdalódzik felénk, mert tudja, hogy büntetlenül teheti mindezt. . . . Hisz a Alá- gyár loyális nép, az nem bántja a marakodó ebet, mig busába nem harap, de vigyázzatok Osztrák uraim ! Ti máris nagyon közel jártok a búshoz, s akkor a sarkautyus csizma könnyen a fejetekhez repülhet !

Eb, de félre Banquo szelleme ! Nagyon is túllőttem a uyilveszőt. A Sebődéi kerek asztalának törzsvendégei közül a minap uéháuyan elhatározták, hogy ma elmennek a templomba. Egyik se töltötte még be a huszonnegyedik évét, egyik se él a bét szilvafája után, egyik se házasodott még meg, tehát nincs anyósa, egyik se csinált adósságot (?) tehát nincs hitelezője, egyik se tanult, tehát nem fog vizsgát tenni, s mi mégis templomba meutünk, (mert hát itt a zárjel között meg merem súgni, hogy én is köztük voltara.)

Igen, templomba mentünk ; ne gondolja ám a vallásbuzgó olvasó, hogy a plébánia, a ferencziek, vagy — oh Isten bocsá — az angol szüzek templomába, hauem abba a kedves kis tündérfényü templomba, mely olyan hivógatólag iuteget felénk a vén Rókus háta megöl, hogy egész a Hatvani utczába ellátszik, s most hívnak be századik misére a jó öreg Kornevilli harangok!

— De már oda elmegyünk !

S be is szorultunk, szépen a zenekar közvetlen hátamegé, hol a nagydob, s a vadászkürtök andalító hatását füleink egész terjedelmével észlelhettük. A kis Blaháné a legkedveseub Szerpolett volt. Sziklai, mint Zserméu csak egy kívánni valót hagyott bátra : hogy nem lehettünk Iíenri-je, ki ma