Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 28. szám

déséAel foglalkozik, akkor nagyon helyén lesz, ha e javaslatot áttanulmányozza és a reáliskolák jövendő szervezetét teljes figyelembe veszi, mert csak is igy lehet alapos véleményt adui róla, váljon megtart- suk-e a jövő reáliskolát annak szervezetére nézve vagy pedig átváltoztassuk azt polgári iskolává.

A legnagyobb szemrehányás, mit az uj törvényjavaslat ellen felhoznak, — csak a mi állapotunkat tartva szemeldtt, —az, hogy a reáliskolában is a nyelvekre, még pedig az úgynevezett classikus nyelveikre vau a fösuly fektetve, minek következtében a reáliskolák nem leszuek egyebekké, mint a gymnasiumok riválisaivá, uj gyinnasiumokká, melyeknek csak a neve más.

Erre pedig szükségünk nincsen.

Sokkal inkább ki lett .ejtve e lapok állása e kérdéssel szemben a múlt év folyamán, mintsem egyoldalúságot, egyoldalú felfogást lehetne szemére vetni.

És épen ezért nem hihetjük, hogy most pár- toskodassal vádoljanak, lia kimondjuk, miszerint a tanügyi bizottságtól elvárjuk, hogy inkább elejti a reáliskolát, és ajánl polgári iskolát, mintsem az úgy is meglevő, nagy reményekkel összekötött, költséges gymnásiumunknak egy hamis ezélt kitűző, alapjában pedig csak versenyző intézetet kívánjon fen- tartani.

Nem akarjuk a kérdés eldöntését befolyásolni, de szerencsének kell tartanunk, hogy a középiskolákról szóló törvényjavaslat épen akkor került nyilvánosságra, midőn még a kérdés eldöntve nincs és igy teljesen tiszta átnézetem nyerhetünk arról, hogy mivé kell lennie minden reáliskolának.

A elvi eldöntés körülményei ezáltal kedvezőkké váltak és kérjük a tanügyi bizottság minden egyes tagját, vegye fontolóra, tegye tanulmány tárgyává azt a ministeri javaslatot, mely ministeri javaslat sorsa, — már csak a rendes országgyűlési tanúságok szerint is, — a töryénynyé emelkedés.

Mutatvány Hermann Ottónak a

„Fillokszéra" czimil munkájából.

Afillokszéra keresése és felismerése. A fillokszéra-bajuál, mint minden bajnál, az a fő, hogy: minél korábban vesszük észre, annál könnyebb és biztosabb a segítség is.

Mert, mint minden baj, úgy ez is kezdetben csekély.

È szerint mindenki, a kinek oly szőlője van, a melybe bárhonnan s bárkitől a hatvanas évek derekától fogva máig, akár sima vesszőt, akár gyökeJ. CI5 b l mt 1 IC UC/UUj g V ciliaiv » v a r. tr j ij iuoi n 4- .1 Z*-Minden, a rendes idő előtt sárguló tőke irgalom s kegyelem nélkül úgy ásandó ki, hogy gyökere mentői teljesebben kerüljön napfényre.

Egy futó pillantás is elég arra, hogy meggyőződjünk, vájjon a hajszálgyökerek épek-e vagy nem?

Hogyha épek, akkor szép barnák, egyenletesen czérnavastagságuak ; ha fillokszevások, akkor tyuk- tollszár vastagságra dagadtak, világos zöldesfehérek, olyanok, mint a pinczében induló zöldség hajtásai.

Ilyen dagadt liajszálgyökeret közönséges, öthatsz or osau nagyitó üveggel megtekintve, rendesen tetűt találunk rajta; ha nem találunk, akkor a gyö- [ kér többi részeit kell szemügyre vennünk.

Ezeken szorgosan arra kell ügyelnünk : vájjon nem látszik-e rajtok tojássárga, vagy rozsdasziníí I

A kredeucz titokteljes homályába oda tüntethetett a sonka is, a bor is, melyek azután rendszerint igénybe vétettek a három társ által, én azonban félve, hogy valami véletlen megtalál zavarni, egész buzgalommal, két késsel állottam neki a co- medentiának.

Epén egy pohár bor felhajtásában fáradoztam midőn egyszerre a szobában előttünk áll a háziúr.

Kérem nem vagyok félénk természetű, azonfelül tudtam, hogy az öreg ur is szívesen lát, de mikor a szótalanság igen nagy ; a mosolyból még I husvétvasárnapjára is csak egy másodpercznyi tartamú | jut; mikor az öreg ur még olyat is elmond, mint \ egy pauaszképen: Kérem, ez a fiatal ember 300 írt. fizetésből 180 irtot elszivaroz, — elhihetik, hogy a pohár bort, melynek loszaladása száraz torkomon oly élvezetet nyújtott volna, felében letettem.

Meg voltam ijedve.

Megeredt a társalgás, azaz az én három társam beszélt az öreg urnák mindenfelé kellemes dolgokat, de én nem tudtam oda ügyelni ; az eszem mindig ott járt, váljon hogy lehetne a félben hagyott munkát a pohár borra vonatkozólag folytatni. I

Kétszer rajta volt már a kezem a poháron, | soha sem sikerült a szándék. Nem sikerült azután sem. Délután kocsira ültünk, látogatást tettünk, nem a hölgynél, de másik szomszédban, ott nagyon jól mulattunk, útközben ha az én Pistikém nyakon nem ragad, élve nem látom Esztergomot és történt velem egyéb sok kellemetlen és kellemes dolog, de — azt a fél pohár bort csak nem tudtam elfeledni, annak a fél pohár bornak a remélt élvezetét mindig vissza vissza vágytam.

Ki tehet róla? Persze, társaimnak efelől nem szabad tudniok, mert rögtön elvesztem a hatalmat, mit fölöttük gyakoroltam, mit a hölgy szives meghívása adott kezembe.

így is megtörtént, hogy becsuktak a kertbe, hova háboritlan dohányzás czélja vitt.

apró, egyes vagy fészkes pettyegetés ? Minthogy a gyökér szépen barna, a világosabb tojássárga vagy rozsdasziníí pettyecske, még az egyes is, könnyen vehető észre. Ekkor ezt nézzük meg a nagyitó üvegen keresztül, s igy tetünlakot ölt, akkor el kell járnunk a dolgban úgy, a mint azt a következő fejezet javasolja. Nyáron a fillokszéra a földfelülethez közel fekvő gyökereken, tehát magasabbal tartózkodik ; télire a legmélyebbekre száll alá.

De, hogy mind az, a mi a jelen fejezetben mondatott, az olvasóval a szemléltető módszer szerint is közölve legyen, nézze meg a füzethez kötött táblát, a melyen ott van:

1. Az ép gyökér és haj szálgy ökér, természetes nagyságban ;

2. A fillokszérás gyökér, kissé nagyitva ;

3. A fillokszéra képe a nagyitó alatt, még pedig fölülről, tojásaival együtt;

4. oldalról a szúró sertékkel.

• E mellett figyelni kell még a következő két dologra:

1. Hogyha mára sárguló tőkét kiásattuk — körülbelül juniűs vagy júliusban — úgy akkor is hogyha hajszálgyökerei még nincsenek földagadva, végig kell futnunk rajta, mert megtörténik, hogy a fillokszéra még csak az erősebb részeken fészkelő- dött be; — tehát a tojás-, vagyis a rozsdasárga pettyekre kell ügyelnünk.

2. Hogyha nincsen nagyítónk, nem képzelhető magyar földön oly bortermő vidék, melynek orvosa, gyógyszerésze nincsen, s nem képzelhető orvos vagy gyógyszerész, a ki valami szerény nagyitóval ne bírjon. Tessék a gyökeret olyanhoz vinni s nincs eset reá, hogy a közjó érdekében fekvő csekély szolgálatot megtagadja.

Mit kell tennünk, hogy a fillokszerát meg nem kapjuk? A szőlőt jó karban tartsuk; gyönge, betegeskedő tőkét ne tűrjünk benne és sem kereskedőtől, sem apánktól, sem testvérünktől ne fogadjunk el sem sima veszőt, sem gyökereset, sem tüzelőnek szánt venyigét vagy tőkét, sem szőlőmive- lésre már használt szerszámot, szóval semmit.

Mert a gyökeres veszőn megkaphatjuk a gyökérén szaporító alakot, a sima vesszőn azt a petét, a melyet a röpülő alak rakott oda.

Ne bízzuk el magunkat, hogy hát hiszen mindent jól meguéztünk ! mert egyetlen egy hiba kell csak, s a baj a nyakunkon terem.

Ilyen apró s kiválóan szívós életű lényeknél végzetessé vált a mi lök a fillokszérák is, amelyek nálam, jól bedugaszolt üvegben, a nap lie vének, penésznek, rothadásnak kitéve egy hónapnál tovább éltek, ezer véletlenül járul hozzá az elter- .júcgfóüW Elvis7.s7.iik a kacz orral, me Ívnek becsa- pojaba egy rögöcske tévéd, el a czipönkre tapadón

földrészeeskókkel, az ásóval, kapával, mindennel. Itt is tulajdon azt kell tennünk, a mivel az emberirtó 1 ragadós betegségek s a marhavész ellen védekezünk :

, szigorú elzárkózás itt a fődolog.

I Álljanak össze az egyes borterületek birtokosai,

tanácskozzanak, határozzanak ; rendezzék inasuk az 1 őrködést, gyakorolják magát a felügyeletet; mert az a mit Írott rendeletek erdményeznek, mindössze csak annyit ér, bogy a végrehajtás a tiiz mellett pipázó csőszre marad ; már pedig mit dnyájau tudjuk, hogy mennyit ér az !

A legjobb kordon, a legtökéletesebb felügyelő ■és ellenőrző a polgárok összessége, mely a feladatot megoszttja aigy nagy körben könnyedén és emberileg a legtökéletessebbe végre is hajtja.

De beszéljünk másról is.

A héten volt két vigadalmas nap is. Ezt a tárgyat elkobozta tőlem a csütörtöki szám és én egyebet nem tudok utána mondani, mint hogy az emlékezet, a visszaemlékezés lesz a legjobb dicséret a két mulatságra.

Az Esztergomi Kör tagjait azonban tiszteltetek). Megbocsátom nekik, hogy ha hazajönnek Budapestről, akkor az esztergomi hölgyvilág figyelmét egészen magukra vonják. Tegyék. Hisz a fiatalság jobb és szebbrészét magáénak vallja a kör. Delia valamit titokban akarnak tenni, akkor azt ne bízzák reám, mert én minden titkukat kibeszélem.

Elárulom most is, hogy a nyár elején városunkba Blahánét akarják fölhozni.

Ugy-e nem kellett volna elmondanom ?

Ha azonban sikerül tervük, mit kívánok úgy az Ő, mint a mi érdekünkből, akkor azt hiszem, hogy nem jó lesz a közönség azon részének, mely nem fér be a színházba, a színház körül lenni, mert az a gyönge épület alig ha össze nem dűl a tapsvihartól.

Blaháué akár hova ment a vidékre, az a nap mindenütt ünnep volt. Ünnep lesz nekünk is. Hanem épen azért jó az ilyet előre tudni, hogy az ember idejekorán gondoskodhassék arról, miszerint a színházból ki ne maradjon.

Pór ur megtartotta a búcsúbeszédet, megtette a bucsúebédet s már ezután csak kanonoknak akar vissza jönni Esztergoba.

Ez mind szép, mind jó, hanem egy nagy kérdést nyakunkon hagyott, — nem a vasutat értem, hanem ki lesz az uj plébános ? !

Ez a kérdés járja most mindenfelé, s fölmerülnek a plébános adomák seregestül.

Kukutyiiiban is választottak egyszer plébánost ! Nagy volt az érdemes mezőváros atyáinak gondja, hogy kire bízzák a hívek lelki üdvösségét. Persze candidates volt elég s a nagy tanácsnak volt mibe

Hírek.

— Nyolczezer forint. A ministerium a város felirata és a polgármester budapesti útja folytán a gymnasium épitese körül fölmerült és épen ministeri intézkedések folytán szükségessé vált költségvetési födözetleu hiány födözésére nyolez ezer forint kölcsön fölvételét megengedte, mely kölcsönt a tanulmányi alapból évenként 2000 írttal a ministe- i'ium fogja törleszteni. A minister reméli, hogy az intézkedéshez a király engedélyét megfogja nyerni. A ministeri leirat a kölcsön kamatairól nem szól ugyan, de azt hisszük, hogy ennek fizetése is a tanulmányi alapból fog történni. A ministeri leirat tegnap szombaton réggé la polgármester kezeihez érkezett. Vártuk a méltányosságot a miuisteriuin- tól, de mármár nem reméltük.

— A benezés rend ünnepe. A nevezetes emlékünnepély méltó megölésére a következő sorrend lett megállapítva : Vasárnap reggel 8 órakor a barátok templomában ünnepélyes szent mise, mely egyúttal Kemény Hugó benezéstauárnak első miséje is lesz. Ez alkalommal az uj áldozár kézvezetője Fehér Ipoly igazgató lesz. Mise közben részint az uj misére tekintettel, részint az emlékünnep bevezetéseid Bors Mihály tanár fog szent beszédét tartani, mely az uj mise alkalmán kívül ki fog terjedni az ünnepély Jelentőségére és a rend történelmére. Mise végén az uj misés áldozár fogja az áldást osztani. Hétfőn az ifjúság számára Fehér Ipoly igazgató fog diszmisét mondani ugyancsak 8 órakor és Kemény Hugo áldásban részesíteni az ifjúságot. Kedden mint az ünnepély főnapján 9 órakor ugyancsak a ferencziek templomában Szabó József püspök fog teljes segédlettel misét szolgáltatni, mely alkalommal a püspök a pápai áldást fogja adni, mely különösen ez alkalomra, teljes búcsú kegyszere mellett ■ engedélyeztetett,. A mise ünnepélyességét emelni fogja, hogy az igazgató Fehér Ipoly fölkérte a dalárdát a közreműködésre, mely fölkérésnek a dalárda szives készséggel engedett. Mise után gymnasia mi ifjúság a tanári kar és a vendégek a 7 osztály termébe vonulnak fel, hol Fehér Ipoly fog emelkedett szellemű alkalmi beszédet tartani, mely a rend történetére, annak behatására a történelemre és társadalmi viszonyokra, különös tekintettel Magyarországra fog kiterjedni. Ezután következik Ma - er István püspök által a gymnasium nyolez, minden osztályból egy-egy legjobb viseletű tanuló részére ajándékozott 8 darab arany szétosztása, továbbá a szent Benedek vagy a rend méltatására szerzendő óda tárgyában a pályázat eredményének kihirdetése és a nyertes részére az ugyancsak Mayer István

pücpölv által Kitűzött kct> avftűjnnk átadása. Dólbcii

a rend helybeli háza diszebédet ad, melyre meghívok küldetnek szét.

— A plébános választás. Mint értesülünk, a

polgármester ma délelőttre a városház termébe értekezletre hívta meg a képviselőtestület tagjait, melynek czélja a plébános választás ügyében eszmecsere. Ezzel kapcsolatban megér'ütjük, bogy a

folyamodók kérvényei már a tanácshoz áttétettek, valamint hogy combinatió merült fel az udvari körökben, a legilletékesebb helyen, melyben a vadkerti plébánia betöltése, a vízivárosi cserélése és a kir. városi betöltése szerepel. Megemlítjük anélkül, hogy biztosságáért jót állanánk, bár combinátió világos, sót ezáltal Csáky Károly gróf megválasztása bizonyos is lesz,

válogatni. Áz egyik nagyon bigott volt, a másik meg nagyon vig czimbora, a harmadiknak se hire, se neve, ez minket nem vezethet, gondolták a város bölcsei—a negyediknek meg ez vc'.t a hibája, hogy nagy a hire, nagy a neve s ez m g majd semmit se fog tenui, csak ur lesz a nyakunkou ! ügy össze volt a nemes tanács zavarodva, hogy végtére azt határozták, midőn már megegyezni nem tudtak, hogy hát tartson a pályázó próba-predikácziót, s ki legjobban megnyeri a hívek tetszését, az legyen a plébános.

Ki is tűzték a vasárnapot, melyen sora kerül a próbának. Erre már azután két jelölt vállalkozott, Péter és a Pál,

Nagy volt azonban Péternek a szomorúsága, midőn a bölcs tanács kívánságáról értesült. Utolsó perezben tudta meg, hogy holnap prédikálni kell. Bánatosan sétált az , Arany bárány vendéglő" egy kis szobájában s azon tűnődött, hogy mikében csapjon össze egy hódító szónoklatot. Lehetetlen ! Késő ! sóhajtott magában s végig nyújtózott a divánon.

Egyszer csak hallja a szekrénnyel eltorlaszolt szomszéd szoba ajtóján, hogy oda át valaki erősen köszörüli a torkát.

„Kedves keresztény hívek !“ hangzik az erőteljes hang.

Pőtisztelendő Péter okos ember lévén, csak várta a folytatást. Az nem is késett. Gyönyörű szó- noklatott tartott valaki a szomszédban. Péternek annyira megtetszett a szent beszéd, hogy kezdte sajnálni, miért nem vetette azt papirra.

Sajnálkozása közben azonban megint csak kezdi a szomszéd : „Kedves keresztény hívek !“

Nem késik soká, irónt, papír kap elő s szépen utána írja az égi hangokat. Azután lefeküdt s egy jó szivar mellett — hiszen szokott mestersége könyvből tanulni predikacziót — bevégezte szórni szóra a • mennyből cseppent mannát.

Reggel jött a bíró jelenteni, hogy ítdő Péter