Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 3. szám
más s talán ugyan az, mit előbb egy Szőkének lebegtünk el egy megengedett ölelésért. Oh a férfiak szeretik jégre vinni a nemet ! . . * , Halnál.-r fi ÇA J »ro^r>lr«a — társzó. A Nyilttér összevisszacsépelt ügyében tartozunk itíég néhány ilyilt szóval. A sok hűhónak valóban olyan Ósztönvér tartalma van, hogy drasticus coraicum kothurnuáökban szónokolni róla. Halljuk tehát a zárszót. Arra amivel Sarkadi ur az ő ismeretes logicájával a kérdéshez szól, nincs mit válaszolnunk. Mert komoly discussióVal megfelelni józantalan s meghasonlott észjárású személyeskedésedre nem szoktunk. Hanem minket kézirathami- íitással vádolnak. Igazán eszünkbe jut az aburleszk- ázitití jelenet, mikor Gerő bácsi az ő aranyos jókedvében minden hitelezni nem akaró fogadóst magas baritonban honárulónak bélyegez. Nem haragszik rá senki. Mi se haragszunk senkire. Hanem azért fázunk a kérdéstől. Olyan rettenetes simpla dolog az egész, hogy az utolsó bakter se mondana rá tanácsot. Fraukner Károly ur és Nedeczky Yincze ur aláírtak egy kis közleményt, melyből mi másfél sort kihagytunk. A kihagyás csak azért esett meg, hogy a kérdésbeli tisztelt hölgy neve ne kerüljön a zavarosba. De közöljük ma a nyílttéri czikkecskét úgy, a hogy keletkezett, szórni szóra, betűről betűre, mint a szent- irást. — A polgármester ur s a főjegyző ur a bemutatott kéziratot tökéletesen hitelesnek találták. És már most mit mond hozzá a mulatni vágyó olvasó ? Ugyan hol itt a hamisítás ? Nem azok hamisitottak-e ítéletet, a kik minket olyan rögeszmés vádakkal akartak megejteni ? No de hát még nincs vége. Bártfay Géza urat Sarkadi rendesen, mint lapunk főmunkatársát veszi persiphlageba. Azt hisszük, hegy Bártfay ur, ha olyan Barabás, a milyennek Sarkadi festi, akkor nem minálunk, hanem máshol kopogtat elégtételért. Ha pedig nem olyan, akkor minek gyanúsítani őt holmi védekezésekkel. Tehát nem védelmezzük. Annyit azonban mindenesetre ki kell jelentenünk, — hogy ha Sarkadi Bártfay ur megtámadásában talán azon indokból indul ki, hogy ő hagyta el azt az agyonénekelt másfél sort, akkor az az indoka is csak olyan ingoványos, mint -többi. A kérdésben Bártfay ur egészen Pilátus. Hanem hát ki volt az a hazaáruló kézlrat- hamisitó, a ki a közerkölcsiséget aláássa, a ki a más nevét aljas koholmányokra bitorolja? Hát irgalom istene, bizony csak mi voltunk. Magunkra vesszük a borzasztó vádat s a rémitő felelősséget. Bűnbánó rectificálásimkat is kiadjuk. A kedves olvasónak hadd legyen egy kis mulatsága s lássa be, hogy milyen szálkáért ütnek minket doronggal. És ezzel készek volnánk. De Sarkadi ne bántsa többet Bártfay urat, mint főmunkatársunkat, mert akkor megint ingoványos indoka van. Bártfay ur az ő sokoldalú elfog-*; laltsága miatt nem lehet a mi főmunkatársuuk, habár lapunk szellemi ügyét a mennyire teheti talán jövőre is szolgálni fogja. A Nyilttér ügye tehát végkép be van fejezve. Sehogysem bÍrjuk ünnepélyes hangon bezárni a forgalomzavar s félreértés bohózatát, de kérjük a mosolygó közönséget, hogy már most csak méltóztassék napirendre térni. Igazán nem Csinálunk több zárszót. — __________________' Ah , 'emlékszem arra a szomorú éjre. A mulatók vig, kicsapó zaja boliangzék abba, a szobába, melyben a szegény asszony belőlem olvasott. Nehezen olvasott, mert csak merengett belém, illetőleg arra a bizonyos száraz rózsára. Szemei sötéten, majdnem vadul meredtek ki s tekintete össze-vissza volt kuszáivá-------------Oh mily félelmes, mily iszonyú, őijöngő tekintet volt ez ! Magam is megborzadtam ; soha ezt a sZelid árczot ily véletlenül sötétnek, megijesztenek nem képzeltem volna------N éha sokáig tekintett Déléin, majd újra félre tett s kezét forró homlokára szoritá: „Nem tudok imácG kozni, nem, nen\ nyújt vigasztalást többó az imádság, rebegé-------- — össze van szaggatva szivem —--------„Oh azok a néma fájdalommal telt szemek, az a halovány kétségbeesett ayez, az a ros- kodó termet — — „Ah, ah megőrülök, suttogá kezeit lázasan dobogó keblére szorítva--------«Nem, nem élhetek igy, meg kell halnom —v —r “ Ezzel kirohant. Nemsokára elnémult a zene. Hallottam mint fütkofc a vendégsereg szobáról szobára a mennyaszszonyt keresve, nevét kiabálva-------Hallottam mint su sognak valami borzasztó, rémsóges történetről; elvétve valamit folyamról, erőszakos halálról, két-, ségbese^t lépésről is hallottam, de az egész mint zavaros chaos állt előttem. Pár nap múlva egy öreg, komor férfi vett kezébe : a családfő. Feketébe volt öltözve s tudtam, hogy a rám emlékezés bizonyosan valami ünnepélyes esemény. jl££a sívé ssáoft tflfliAhUbl Az volt. Azt a fiatal asszony temették, ki nem tudta úgy mint a többi vigaszát belőlem meríteni, s ki megtört fájdalma alatt. Szép temetése volt ; méssze földről jöttek ismerősök, ott volt az egész környék. Sirt mindenki, csak egy halovány ifiu nézett könnytelen, de kövesült szemmel, néma ajkkal, do össze tépett szívvel a sírba! . . . % W<7^hány imádságos könyv mondhatna el ily szomorú történeteket! §z.-— A reáliskolák megszüntetése tárgyában beadott kérvényt a tanügyi bizottság tárgyalás alá ve vén, a reáliskola felállítása, annak fentartása sat. iránt az adatoknak összegyűjtésére egy négy tagú bizottság küldetett ki, mely bizottság munkálatait a legrövidebb idő alatt előfogja terjeszteni. — A távírdáról. A bekövetkezhető árviz kétséges ideje alatt, helybeli távírdánk a szükséges Összeköttetés folytontartása végett azzal az üdvös intézkedéssel járul közönségünk elé, hogy a hivatalos órákon kívül egész éjen át nyitva áll. — Vészlövések riasztották meg városunk csöndes polgárait tegnap hajnali kettedfélkor. A négy mozsár durranás azt akarta hírül adni, hogy megindult a zaj. Az első ijedség azonban a fölvert rohanókat rémes mesékre bírta. „Árviz,* „Torlódás,* „Veszedelem!* Az ide-oda tűnő lámpások, a megriadt polgárok egészen benépesítették & nagy Duna partját, hol a zajlás recsegve és ropogva ragadta az óriási jégtáblákat. Nemcsak az esztergomi, de a párkányi part is meglehetősen zajos volt s mindenki izgatottabb volt keletinél. A városház előtt több derék polgár gyülekezett össze, gyorsan fölkapott öltözetben. A síkos utczák valóban veszedelmessé tették a lótást futást s két óratájt végre újra csillapodni kezdtek a kedélyek s városunk megint visszanyerte phlegmatíkus arczát. Csak arra kérjük az illető urakat, a kikhez ez esetben szótanunk lehet, hogy a vészlövések értelmét mindig előzetesen magyarázzák meg s mindenesetre figyelmeztessék a közönséget mindennemű intézkedéseikre. Ez nem rémité3, hanem felvilágosítás, A mi mindig czélszerűbb a váratlan diadalmaknál. — Közlekedésünk a Duna jegén valóban sajátságos. A jégcsuszamlás néhány száz ölnyire le- jebb vitte a szalmás átjáró óriási jégtáblát, melyen "Végnap újra megeredt a közlekedés. Mindenesetre kell hozzá egy kis elszántság, mert minden percz- ben várható a különben roppant szívós és erős dunai pálya összebomlása. — Jótékonyság. Szabó Jóesef püspök ur, kinek jótékonyságáról minden számunkban közölhetnénk néhány hirt, újabban ismét következő adakozással járult néhány tanuló ifjúsági segélyző egyesület számára: a lőcsei kir. kath. főgymnásiumnak tiz forintot ; a beszterczebényai kir. kath. főgymnásiumnak tiz iorintot a nagyszombati kir. kath. tanítóképző- intézetnek tiz forintot s a szakolczai kir. kath. algymnasiumnak tiz forintot. Tisztünket teljesítjük, midőn a püspök ur jótékonyságairól megemlékezhetni alkalmunk van; de hiába keresünk epitheto- nokat, melyek kellőkép dicsérnék a .dicséretre különben épen nem szoruló jótékonyságot. — A ca8ÍnóbÓl. Esztergom ez a legelőbbkelő s legéletrevalóbb egyesülete zsibbadt társadalmunk megélénkitésére is szokott nem csak gondolni, hanem hatni is. A casinói ifjúság eddigi rendezései kétségkívül elegánsak és sikerültek voltak s ft jövőbeli törekvéseknek tekintélyt biztosítottak. Közönségünk tehát meg van győződve arról, hogy a mit casinóuk a társadalom megélénkitésére czéloz és elkövet, az rangos sikerrel fog járni. Örömmel tudósítottuk tehát a közönséget, hogy a casinó, a Car- neval ur ez idei rövid uralkodása alatt két fényes estélyt fog rendezni. Az első január huszonnegyedikén lesz közvacsorával és tánczczal egybekötve. A másikat február hetedikén rendezik elegáns zenees- télylyel s természetesen megint tánczczal. Hogy milyen fontos faktor a casinó ilyen irányú működésében is társadalmunkban, azt bizonyítgatni egészen fölösleges. Örvendjünk munkájuknak s jelezzük előre is a biztos sikert! — Dalárdánk, mint a galvanisált holttest, néhány mozdulatot nyilvánított, a mit mi jámbor optimisták élelmeinek merünk magyarázni. Néhány derék tag ugyanis összekerekedett s megkezdte nem ugyan a rendszer s a bonyodalmak kritizálását, hanem a munkát. Egy kis énekkart létesítettek, mely mindenesetre ha kitart, újra maga köré gytíjtheti a régi elpáholtakat s uj életre ébresztheti az országos hírnevű, legkitűnőbb esztergomi egyesületet, a hosszú álmú dalárdát. — A műkedvelő társulat közgyűlése január negyedikéu elhatározta, hogy az alapszabályok, az egész rendszer s főleg a pénzbeli bonyodalmas kérdések tisztázására egy bíráló bizottságot küld ki. A bíráló bizottság elnöke: Korösy László s tagjai: Földváry István, Nedeczky Vincze, Latky Károly és Bártfay Géz# urak, kik a munkát már meg is kezdték. Á revideáló bizottság lehető rövid idő alatt beadja megvitatásai eredményét a közgyűlésnek, mely azután hivatva lesz kimondani az életrevalóságot vagy lemondani, az életről, Æ — À tűzoltók. A városunkat fenyegető árviz netaláni bekövetkezésére szükséges beosztások eszkö- zölhetése végett az egylet főparancsnoka, Keviczky Győző ur a működő csapatot kedd délután 3 órára összehívta, mely alkalommal az erre vonatkozó rendelkezések megtétettek. — Az ipar Ó8 kereskedeimi bank igazgatótanácsa hétfőn délután ülést tartott, melyben á péuztárnok lemondása bángyaltatott és az elfogadtatván, a pályázat kihirdetése elrendeltetett. A folyó ügyek elintézése után pénztárnoki helyettesül Mat- tyasóvszky . Ödön ,ur kineveztetett, valamint egyik igazgató tanácsos indítványára, Kaán Károly gyakornok ur mint írnok alkalmaztatása határoztntott el. — Fából vaskarika. A megyei költségvetés ellen beadott két fölh'bbezés közül megjött az egyik, mely elintézést is nyert, oly módon, hogy nem túrjuk értehi. A költségvetés neheztelt tételein nem váltóztat* azonban magas hangú pirongatóíhiüibaü ráparancsol a megyére, hogy ezt a jóváhagyott* nem törölt két tételt ne költse el, hanem jövő évi korié-g- Vetésébe mint pénztár maradványt vegyo fel. Kiváncsiak vagyunk a második fólebbozésre, váljon lesz-e abban is ennyi soloni bölcsesség; — Rendőri komédiák. Múlt számunkban kíváncsiságunkat fejeztük ki, váljon hogyan fogja akapitányiág azt a rendeletét foganatosítani* melyről ott szó volt. Vasárnap megláttuk. Nem az állítólagos fenyegetők, hanem az állítólag fenyegetett vétetett rendőri felügyelet alá és pedig akként, hogy két rendőr őrizte a dunautczában azt a házat, hol lakott, de a két rendőr mellett még a szomszéd keresZtutczában ott vigyázott a többi is. Egyik jókedvű szomszéd, midőn hazafelé ment, látva a nagy parádét* csupa tréfából füttyeutett, mire a mellékutczából rendesen kijöttek a többi rendőrök. Egy nagyobb társaságnak pedig tudomására esvén a dolog, elmentek megbámulni a csodát. Midőn a két őrtálló rendőr ezt látta, megadta a jelt a társainak és mire a társaság a ház elé ért, akkora ott állott 8 rendőr, szörnyen készen mindenféle ribilió letiprására. Valóban nem tudjuk nevessünk-e vagy bosíankodjunk. Ha az együgyűsóget látjuk, hogy dolgozni kezd, akkor nevetnünk kell, de midőn azt látjuk, hogy a rendőrség hogyan tétetik nevetségessé, midőn kénytelenek vagyunk nézni, hogy egy meggondolatlan együgyű panasz folytán az egész rendőrségi apparatus oda központosittatik, hol csak a nevetségesség és gúny várja, mig ott, hol kellene egy sincs, akkor elmúlik kedvünk a nevetéstől. Mint értesülünk, ez üegyben interpellate készül a jövő közgyűlésen. —- Alaposság. Igen tisztes nevű tisztviselő kért föl a közetkező sorokra: „T, szerkesztő ur ! Az „Uj Esztergom" cziratí újság azt írja, hogy a herczegprimást s a főispánt díszes küldöttségek látogatták, meg is beszélteti őket. Sem az nem való, hogy a herczegprioiás „szólni méltóztatott volna* a küldöttség üdvözdethozó tagjaival, sem az, hogy a főispánhoz tisztelegni mentek volna. Mert a her- czegprimás újév napján senkit sem szokott fogadni s mert a főispán gyöngélkedése miatt nem fogadhatott, hanem ki volt téve az Üdvözlő-könyv, hová mindenki beírhatta — tiszteletteljes üdvözlete gyanánt — tisztességes nevét. így áll kérem a dolog.* — Nekünk csak az az egy megjegyzésünk vau, hogy tehár mégsem úgy áll kérem a dolog, a az ékesen megénekeltetett vala. hogy ’Felelős í’s^rkesztő : Körösy László. Nyilttér.*) Nyílt levél Sarkadi István urnáké Tisztelt Uram! Az ön kenetteljes szavai, melyekkel küldöttségünkről a „Lapunkat nem toljuk fel senkinek* czimŰ hangzatos újdonságát megelőzőleg megemlékezik, nagy hatással voltak ránk. ügy látszik uram, hogy ön — ami a komoly tanulmányokat illeti — azokkal édes keveset foglalkozott; hogy ön nagyon kevéssé ismerős a társadalmi szabályokkal, s végre, hogy ön egy nagy követ fúj fel, melynek súlya köuuyeu megingathatja huszonötéves irói munkásságának — kétségkívül legsilányabb alkotását — az „Uj Esztergom*-ot.Hogy Körösi László barátom tanuló, ez önt úgy látszik a lognagyobb csodálatra ragadja, s miért? — A hőst csodálja a gyönge, a. haladót a maradó, a tanulót az, aki nem tanul; Ön pedig Jeremiádákat zeng Körösiről, melyekkel épen uz nem törődött hosszú . ideig semmit, kinek szánva voltak. De végre uram, ne Ítéljen ön a maga szempontjából, s gondolja nfeg, hogy érzékeny emberek is vaunak ezen a világou, kik, bár keveset lármáznak, de, ha kell, tudnak tenni is. Ez elvből kiindulva felkerestük az ön szobáját -— s korántsem Körösi ur által felbiztatva — elmondottam önnek röviden, s azt hiszem, ön által is érthetőn azt, mit nem mondanánk el olyan embernek, kit csak a ken y ó r i r i g y s é g v e ze t; de az ön makámákban, s prózában irt 'gorombaságaira, csak ily válaszunk lehetett. Ami pedig a rb a- konyi he ez ez “-et illeti, higyje meg uram, hogy e tekintetben csak az ön nyomain haladtunk,- mert csak önhöz méltó fegyverül használtuk fel azt a cselekvényt, mit elég meggondolatlan volt ellenünk fordítani. Most pedig hivatkozom a közvéleményre, mely ön felett rég pálezát törött, sa sértett ifjúság nevében tiltakozom méltatlan eljárása ellen. Szadó Mihály. Nyilatkozat. Alulírottak, rniut Bártfay Géza ur becsület- kérdésében felkért tanuk, ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy Sarkadi Tstván ur a saját maga által ajánlott lovagias elégtételnek (t. i. hogy Bártfay Géz árié urhölgytől mint egyik sértett féltől bocsánatot kérend —) nem felelt jnegEsztergom 1879 deczember 31-én. Nedeczky Vinczt tv Frankner Karoly mint'Garni. ' mint tanú. E rovat alatt kflvlfittekért nem Válal fefrflfadgét mrk.
