Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 25. szám
Városi közgyűlés. — Augusztus 22-én. — A népesen látogatott közgyűlés első tárgya volt Elnök indítványa,: Jánoé Szalvátor íőherozegnek szent István napján városunk szegényei számára küldött kétszáz forintnyi segélyéért hálás köszönet nyilvánítása. A közgyűlés élénk éljenzések közt fogadja hivatalos tudomásul az örvendetes hirt s Elnök azon kijelentését, hogy a kegypénz János Szalválor fühor- czeg alapítványa gyanánt a szegények háza gyámo- litására fog élből yeztetni. Erre azután szőnyegre került az u. n. kapuis- kolának még egy osztálylyal valói megnugyobbitása. Por Antal hosszas" indokolással bizonyítgatja, hogy mennyire égető szükségünk van az nj osztályra s habár véleményével az iskolaszéki bizottságban kisebbségben is maradt, reményű, hogy a közgyűlésben nem fognak elhangzani szavai. A fölszerelés maga csekély kiadás körül forog, a mennyiben az eddigi tandijat, egy forintot, a szülők alig érezhető megter- béltetésével két forintra lehetne emelni. Ajánlja indítványát a közgyűlés figyelmébe. Papp János kijelentése szerint a tanügyi bizottság abban állapodott meg, hogy az uj osztály realizálása gyarló pénzviszonyaink miatt egyidőre függőben maradjon. Dr. Feichtinger Sándor örömmel üdvözli Pór Antal indítványát, mely szerinte nem is indítvány, hanem közóhajtás. Meleg szavakkal és kimerítően pártolja az indítványt. Morvát Mihály kijelenti, hogy tanügyünk gyökeres rendezése az ő gondjai közé is tartozik, de halaszszuk a negyedik osztály felállítását addigra, mig egy fontos bevégzetlen ügyet, már mint a főgym- nasium épületét befejezve látjuk. Maiina Lajos az uj osztálynak azonnal való felállítása mellett érvel. Schwarz József lioszabb fejtegetésben bemutatja, hogy a tanügyi bizottság szerint a mostani heiyzet elég maradhatós. I)e azért igen helyes volna, ha az országgyűlési képviselők kiterjesztenék gondjukat a ruházatban tanköteles fiukra is, a kik például nálunk oda haza kénytelenek vesztegelni. Az országos képviselők a nemzetet becsülnék meg, ha a nyomort! tanköteles fiuk sorsáról törvényszerint intézkednének. [Átalános helyeslés.] De mi megint roszabb helyzetbe jutottunk s csodálatos, hogy képviselőnk nem kardoskodott érdekeink mellett, midőn városunk értékét az osztályozás alkalmával annyira leszállították. Azt kívánja, hogy azt a pénzt, a melyet most egy uj osztály rendszeresítésére fordítanánk, fordítsuk a ruházatlan szegény fiúkra; egyelőre pedig halaszszuk el a tervet. [Helyeslés.] Marosi József higgadtan részletezi Pór Antal indítványa előnyeit. Por Antal válaszol Schwarz urnák, aki mint országgyűlési képviselőt támadta meg. A ruházatlan szegény fiukra van egy törvény, a mely egyetemes és mindenkire kötelező és ez: Szeresd felebarátodat. Kijelenti, hogy évenkint két szegény fin ruházását vállalja magára s óhajtaná, ha ebben megtámadói versenyre kelnének vele. Kijelenti azt is, hogy nincs az országban város, hol annyi jótéteményben részesülnek a szegények, mint nálunk. Hogy Esztergom az újabb osztályozás szerint a városok 8-ik classi- sába került, annak az az oka van, mert saját bevalszó emberek tetteit birálgatva, huszonötéves i r ó helyett huszonötéves ivót láttunk a lapban. Kár, hogy Trombita és Galambpósta rovatot is nem nyitottak. Csak a tanárok kegyetlen szigorúsága véget ne vessen a játéknak. Fürdő látogató közönségünk is igen csendesen szálingózik haza, és tapasztalataikat csak családi körben beszélik el. — Karlsbad, Kadegund, Szliács, Herkulesfürdő, Szkleno, Korytnicza, Császárfürdő, Margitsziget, Pőstyén, uram bocsáss, még Lindcwiese is kapott tőlünk látogatókat. A csendesség azonban nem hagyja Őket beszélni és csak apró részleteket kapunk Ízelítőül a fürdői életből, sőt néha csak az ut és az utazási kalandok leírását. Pedig minő érdekes volna például Mehádiáról és a Herkules-fürdőj érői valami részletet hallani, bár elhisszük, hogy az oda és visszautazás kalandjai, úti történetei, vargabetűi a részvevőre érdekesebbek voltak, mint maga a fürdői élet. Agglegény. Borzasztó rablógyilkosság. Álmodni! . . . Szép álmokat álmodni . . . Vele álmodni! . . . Ismertem egy szerencsétlen irófajtát, a ki mindig azzal kaczérkodott, hogy álmodik, pedig csak — aludt. Ismertem egy rémitő, torzonborz poétát, aki „vad“-nak még magasztalt volna és ez is rossz rímekbe ütötte, hogy ő is álmodik. Pedig csak hazudott. Ismertem egy csapszékhőst, a milyen Eret Harte amerikai rajzaiban gyakran előfordul, a ki ordítozva éltette a hazát, de azért sohasem fizetett kocsmárost és adót és ez is azt mondta, hogy álmodik. A szerencsétlen irófajta, a torzonborz poéta s a csapszék- bős sokat ivott és sokai aludt, de keveset álmodott. Az álom nem élvezet, hanem ajándék; az álom megarauyozója a valóságnak: az álom nem a lelki nyomorékoké, kik csak hazudnak, ámítanak és isznak. Teliát jóéjt! . . . Szét váltunk s én felocsúdtam elmélyedésemből. Vig ezimhonik között, pezsgő jókedvvel mulattunk. Ejfél felé járt az idő. Csakugyan szétváltunk. lása után a lakbér szerént került oda. Végül szól a külső polgártársakhoz, mert azok javára lesz az uj osztály felállítása. Takács Géza kijelenti, hogy Pór Antal értesítése a VlII-ik osztályú házbérre vonatkozólag nem oszlatja el a kétséget. [Helyeslés.] Hölcz Antal terjedelmesen pártolja és ajánlja az iskolaszék véleményét a fenforgó kérdésben. Elnök kijelenti, hogy 10 képviselő kívánságára megfog kezdődni a névszerint való szavazás, a mitől azonban Pór Antal eláll. És igy a tanügyi bizottság Véleménye Ion elfogadva. Erre következett a tanító választás ügye. Pályáztak : Meczger Emil nagymarosi, 3 éves tanító; Grubics József esztergomi, 6 éves tanító; Schill Imre zsámbéki, 4 éves tanító: Licsauer István, esztergomi pályavégzett; Lutilszky Iván sárkányi, 9 éves tanitó; Milialovics Lajos, esztergomi, 4 éve^ tanitó; Kaán János, esztergomi pályavégzett; Szabó Ferencz esztergomi pályavégzett. Az iskolaszék ezek közűi Grubics József, Kaán János, Lutilszky Iván és Licsauer Istvánt ajánlotta a közgyűlésnek. Megejtetvén a titkos választás, az eredmény következő volt: Beadatott 78 szavazat, melyből Grubics 33-a|. Kaán 21-et, Lutilszky 18-at és Licsauer 5-öt kapott. Egy szavazat érvénytelen volt. Elnök azután ajánlja, hogy a városi könyvtár javára a könyvtári alapból a Nemzeti könyvtár czimű irodalmi vállalat megszereztessék. Elfogadják. Következnek kisebb nagyobb jelentőségű folyó ügyek. Végül felszólal Ifj. Éelliríger ÍRezsö az ismeretes interpellátió ügyben. Neheztelését jelenti ki, s a jövőre nézve orvoslatot kér. Helcz Antal helyesli a kapitány eljárását, mert azon a meggyőződésen van, hogy mint testület a képviselőség felette áll a hivatalnoknak, de a testület egyesei nem. Kollár Antal szerint a közgyűlésen interpelláló a közgyűlést képviseli, s a kapitány nemcsak hogy nem czitálbatja meg, hanem a közgyűlésen köteles válaszolni. Ex principio a képviselő védelmére lép föl. [Helyeslés.] Hoszasabb polémia után, melyben Palkovics Károly polgármester, [telez Antal ügyész, Kollár Antal és Burány János vesznek részt, végre kijelenti Elnök, hogy a képviselő tisztessége s a rendőri megidéztetés össze nem fér. A kapitány a közgyű- I lésben tett interpellátióra csak a közgyűlés előtt fe- lelhet meg. [Helyeslés.] Erre a szépen látogatott s a választás folyama I alatt meglehetősen mozgalmas közgyűlés feloszlott. —k. Mi a tisztességes eljárás? A napokban egy „röpke“ válasz jelent meg Márfy Ödön kir. adófelügyelő aláírásával. A „röpke“ válasz „Mi a tisztességes eljárás“ czimű czikkünkben foglalt állításokat akarta „gonosz furfanggal a legalaptalanabb“ csürés-csavarással megczáfolni. Mi a czáfolatot „lelkiismeretes meggyőződéssel“ agyon halgattuk volna; de a t. közönség iránti figyelemből válasz nélkül nem hagyhatjuk. Mert a „röpke“ Fáradt volt a testem lelkem, alig vártam pihenőt. Beértem szobámba, meggyújtom a lámpát s édes vágygyal tekintek a hófehér, lágy párnákra. Azután odanézek az íróasztalra s azon néhány levelet látok. Mindegyik helybeli. Mindegyikre rá van Írva, hogy sürgős. Bevetettem magam a pamlag lágyan ölelő karjaiba s egy cigarette illatánál átfutottam a haszontalan leveleket. Mindegyikben vers volt. Vérlázitó, múzsaölő rósz vers, a minőt minden torzonborz kisvárosi rim- kovács összekalapál. Egyszerre csak megáll valaki előttem. Rémitő furkósbotot „kezelt,“ de azért meg nem ijedtem, habár a csapszék minden hősködésével, fenyegető piros orral, vörös borban forgó szemekkel s rémitő korcsmás hősbariton hangon azt szavalta: — Tugygya-i maga, hogy há ki vagyok én? Az negyvennyolezas viharokba mán ott vótam. Kossuth Lajos-hol irtani egy alagyát. Szerkesztettem a Bom- bardót, a Klarinétét, a Fagótot s Én voltam az, a ki a Balek kórmánygnak ki kiátottam hogy az Nép szava isten szava. Mártír vótam. Azután osztán csinyátam egy óceán novellát. Jókai akkor az halálos ágyán vót. Áztat is kijelentem, hogy Nagymagyaror- szág legelső koszorús lantossal, mán mint Tiki Náczi, Iczcze Pisti, Csingilingi Aladár és Babér Múld kenyeres tetupajtásaim. Azután osztán. . . . — De uram az isten szent szerelmére! . . . — Hallgasson ki, vagy a halál fia lészen! A rémitő furkósbot fenyegetoleg suhintott felém. — Azután osztán most aztat az progranyt hirdetem, bogy mint a Borabardó, Klarinét és Fagót hírneves nemzetközi európai hírlapok kiérdemült szer- keztője jaz városuknak ujj orgányt fogok szerkeszteni. Hej es vagy nem hej es ? ! — Helyes uram, csak kérem ne a furkóssal capacitáljon. A rémitően felizgult szerencsétlen irófajta alig végezte be istentelen monológját, már is nagy robajjal egy másik torzonbonz monstrum rohan felém. Ijesztő alak, durva szakái, fenyegetően kikent, kilent bajusz, válaszban a többek közt az áll, hogy „az adófelügyelőség eljárására nézve az 1876-ik évi XV. t. ez. 18. §. szolgálhat egyedül irányadóul, melyhez magát tartani szent kötelessége.“ Az adó felügyelőség azonban épen ez esetben valószínűleg „szent kötelességből“ ütötte arczul a törvényt. Mert az általa idézett 18-ik paragraphus igy szól: „A bevallások megvizsgálásának, befejezése után a kir. adófelügyelő által készített adó ki számítási javaslatokat kitüntető lajstromok közszemlére kitétetnek stb“ Tehát a „bevallások“ az adófelügyelőség által megvizsgáltatnak és annak alapián készítetnek az adókiszámitási javaslatok. Adott-e Rudolf Mihály ur vagy örökös társai közül valamelyik adóbevallást? Nem. Ízt az adófelügyelő is beismerte. Mit emlegeti tehát az adófelügyelő az 1876-ik évi XV. t. ez. 18 §-át? Hisz ez épen ellene bizonyít. Vagy talán azt hiszi az adófelügyelő, hogy az is „szen$ kötelessége“ közé tartozik, hogy a közönség előtt elárulja, hogy az adótörvények ezer paragra- phusai közül nem volt képes egyetlen egy oly parag- raphusra hivatkozni, a mely mellette bizonyított volna? Nyilván azt! A „röpke“ válasz azt is elakarja hitetni, hogy az oknélkül kivetett 56 írt tőke kamat adó nem a mi felszólalásunk folytán lett leírva. No már ez „szerénytelen“ állítás. Mert bizony a kérdéses adó — lapunk felszólalása folytán lett leengedve. És ezt az is bizonyítja, hogy Rudolf ur által a kérvény lapunk „megjelenése után három nappal később“ lett beadatva. Azért mondjuk „beadatva,“ mivel határozottan tudjuk, hogy a czikk megjelenése után az adófelügyelőség maga óhajtotta, hogy leengedés kérelmeztessék. És hogy épen Rudolf úr kérelmezte, az azért történt, mivel az adófelügyelőség azt hitte, hogy talán Rudolf úrtól megfogja tudni, hogy a kérdéses czikket ki irta. Mert bizony a törvény ellenesen kivetett 56 frt. adóba Rudolf ur egy krajezárt sem fizetett volna; mert az nem tőle, hanem Brutsy Lászlótól követeltetett. És hogy mégis R. ur folyamodott, az az adófelügyelőség ijedelme folytán történt. Nagyobb még az, hogy az adófelügyelő az idézett törvény 68 §-ra hivatkozott. Ezt már valóban nem bírjuk megérteni, hogy a tőkekamat adó kivetése, illetve a zálogjog törlési végzés miféle összefüggésben van az 1876 évi XV. t. ez 68 §-ával? A ki nagyot akar nevetni, az vegyen magának fáradságot és olvassa el a felügyelő által idézett 68-ik §; legalább meg fog győződhetni, hogy „illetékes“ helyen mily nagyon értik a törvényt. Azon argumentátió, hogy Rudolf Mária, Béla, Teréz, Alojzia, Gusztáv és Karolina ellen kivetett 56 frt adó azért lett elengedve, mivel az örökségből Rudolf Mihály ur „is“ részesült és hogy ő saját örökségi része után megadózott, oly pogányul döczög, hogy arra érdemlegesen válaszolni feleslegesnek tartjuk. A mi a válaszban lapunk 23-ik számában megjelent czikkre vonatkozik, az már egészségesebb észjárásra mutat. Mi ugyanis azt állítottuk, hogy egy vízivárosi kereskedő azért fizet nagyobb üzlet után csak 40 frt. jövedelmi adót, mivel az adófelügyelő egyik közege ott szokott vásárolni — hitelbe. Pár huzamot vontunk s azt állítottuk, hogy az a vízivárosi kereskedés szakértők állítása szerint nagyobb, mint az a kir városi kereskedés, a' mely vörös borban forgó szemek, rémitő sentimentális csapszéki lyrai hang s örökölt „ivó“-tehetség. *) — Meghalsz ! — kiáltá tönkresilányitó hangon. — Honnét ez a ritka szerencse ? Kérem csak egy kicsit halkabban. — Meghalsz mondok és rádrontok és vért ontok, mert az undok, mit rám fogtok, én hazátok nagy költője, Európa dicsősége, hogy rósz verset keseregjek, azt te írtad, azt te montad oh imádkozál! . . . — Csak legalább végrendeletet Írjak —- esengém. — Ne engedd Csingilingi — orditá a Bom- bardó, Klarinét és Fagót hírneves szerkesztője.- Elpusztitlak! — sziszegő a torzonborz vad poéta, a ki most rímet keresett bennem a bicsakja hegyére. Két‘gyilkosom már fojtogatni kezdett. Revolverem az ágy fölött függött. Karszékem körül csak óriási török megyfa pipaszáram volt. Azzal védelmeztem magam. Erre egy hölgy rohant felém. Haragudott és szintén meg akart ölni. — Önkegyed mésztatott megsértenyi. — Irgalom asszonyom. — Csak asszonyom?! — Bocsánat ténsasszony. — Csak ténsasszony?! — Tehát válogasson. Hívni fogom kegyelmes herczegnőnek, méltóságos grófnénak, nagyságos alis- pánuénak, csak nagysádnak nem. Mert én nem akarok a nyelv szelleme hóhérj a lenni. A legocsmányabb szórontások egyike. Sohasem bírom kiejteni. — Tehát híjon herczegnénck. — Korona és palota nélkül is. — És tartson elegáncsnak. — írás és olvasástudoiuiíny nélkül is, csak bocsásson meg kérem és távolítsa el ezt a két sötét alakot. A hölgy meglett volna látszatra engesztelve, mert józan volt. Erre a Fővárosi Lapokban megénekelt Gerő bácsi zúdul be a két ázsiai szakállal. Halálos Ítéletemet olvasták fel, moly igy hangzott : I ___________ I *) Nem sajtóhiba! a s /, t> d ö.
