Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 3. szám

és gazdaggá! . . Minket a visszavonás, az összetartás hiánya tépett meg és tett ki- csinynyé a nemzetek nagy családjában Egykor nevünk dicsősége bezengte a világot és rettegett tőlünk Európa; ma párttusák cha- oszában sietünk sülyedésiink gyilkos örvénye felé!

A nép története 'megtaníthat bennünket az egyesülésre, melynek annál áldásosabb a sikere, ha rögtön sietünk testvéri egy é r t e 1 m ü s ó g g e 1 érvényesíteni, hogy magunknak a jövőt biztosítsuk és megmutassuk a drága, hazának, hogy mi méltó akarunk lenni hozzá; hogy Esztergom akarja és tudja elfoglalni az őt megillotő szereplés színterén ama diszes helyet, melyet történeti múltja, állása és kincseinél fogva elfoglalni legszentebb kötelessége.

(Folytatjuk.)

Ghymesi és Gácsi

Gróf Forgách. Ágoston,

Püspök; Esztergom vármegye Főispánja; főkáptalani Nagyprépost; a Jeruzsálemi Szeut-János jeles Reud- jének tiszteletbeli lovagja; stb. stb.

Megyénk közszeretetének és általános tiszteletének magasan kiemelkedő alakját; a Főispánok mintaképét; az erély és szigorú igazságosság mindenki által elismert bajnokát mutatjuk be olvasó közönségünknek.

Nem vezeti toliunkat személyes érdek; távol van tőlünk, hogy tömjént hintsünk a különben is lánggal égő közvélemény felgerjesztésére; s egy hosszú nyilvános pálya becsületessége, a nemes undor büszke haragjával fogna elfordulni a hizelkedés szó- szátyárságátől.

i A tények diósőséges körmenete nem is szorult még soha erőszakolt magasztalásra; hangosan beszél az a népnek háladatos nyelveli, s a történész pártatlansága van hivatva,

. hogy az utókor számára megörökítse.

Mi csak szerény eszköz vagyunk a korszak eszményeit intéző genius kezében, s midőn annak választottainak jól megér- demlett koszorút nyújtunk, csak a történelemnek hiszünk hasznos és elutasithatatlan szolgálatot tenni, mely egyszersmind hazafiui kötelességünk.

Gróf Forgách Ágoston született 1813. april hó 22-én, Marczaliban, So- mogyraegyében, régi főúri családból, melynek egyes tagjai, minden időn keresztül, előkelő és fényes állásuknál fogva, nemzeti dicsőségünk, messze zengő hírnevünk és {íoni büszkeségünk emelésére és hatványozására tényezőleg hatalmas befolyást gyakoroltak.

Az ifjú gróf az egyházi pályára lett. szánva, s bár szikrázó esze és kiváló tulajdonainál fogva, a világban is fényes jövő csa- lékony álomképei lebegtek föllengő lelke előtt; mindamellett erős elhatározássává izmosodott, hogy a papi pályán fogja hazáját és az emberiséget szolgálni.

Bátor elszántságát a tett követte, habozás nélkül lépte át a seminárium küszöbét, s 1836-ik év, julius hó 28-án örökre Jézus jegyezte el magának, midőn t. i. szentelt olajjal áldozárrá szenteltetvén, letörűlhetetlen bélyegét nyerte meg magasztos hivatásának.

Most már egészen Istené lett és az — em b erxik ó !.. Jézus tanítását követvén, ki arra serkentő gyarlóságunkat, hogy csak úgy tetszhetünk az Istennek, ha tetszünk az embereknek!

S valóban a föld nem egyéb, mint egy roppant nagy tűzkemenczéje az örökkévaló ságnak ; ki czélt akar: az eszközöket is kell akarnia; már pedig nemes cselekedetek nélkül ki volna vakmerő, hogy remélje az örök életet ?

Isten látása a szeretet erőssége, mely a földből nyúlik az égbe. A föld pedig emberekkel van tele, s ekként Isten és a természet törvénye egyiránt parancsolja, hogy szeressük felebarátunkat.

És ő csakugyan önzés nélkül fogta fel hivatását, s 1861-től fogva — úgyszólván: ' Esztergom vármegyének története azonos az ő közpályájával.

Ugyanis, — elhallgatva egyházi előhala- ílását, — 1861-ben lett legkegyelrnesebb kinevezés folytán, mint Esztergommegye főispáni helytartója, megyei életünk kormányzásának élére állítva.

Az első pillanat benyomását korán sem nevezhetjük valami bűvös erejűnek; sőt voltak sokan, kik megdöbbenve fogadták a°legfelsőbb actust, miután csak kevéssel imént gróf F o r- gách Ágoston volt az, ki egy esztergom- megyei közgyűlésen, egy nagy szabású beszédben, a követek utasítása mellett tört lándzsát.

No már most ama mozgalmas idők égverő tajtékozását kell figyelembe vennünk, mely minden oly indítványt, mely az 1848-iki törvényekkel még csak árnyalatilag is ellenkezni látszott, — egyenesen perhorrescált.

Pedig azóta megtanulta a szegény magyar, hogy az a „követek utasítása“ hatalmas palládiuma lenne jogainknak és alkotmányosságunknak ; mert szégyenpir borul ar- czainkra, midőn naponként a hazafiui fájdalom méltó elkeseredésével kénytelenek vagyunk tapasztalni, hogy országgyűlési képviselőink némely része mily czudarul játsza. ki program mjában, a népnek adott és lekötött legszentebb ígéretét, — s mi, mint a megkötözött, oroszlán még csak boszut sem állhatunk az arczul csapott becsület gálád elárulóin !

ő azonban nem nézett jobbra, nem nézett balra, hanem ment a saját utján emelt fővel, tiszta szándékkal és az igazság erélyével, mely nem ismer mást, nem vesz észre egye bet, mint az erényt és a bűnt!

Csakhamar az eleintén zugolódók törpe minoritása is bámulat és a tisztelet csudálatá- val kezdette működését kisérni, mig később meghódolt talentuma előtt, s a nemes gróf kivi vta azt, a mit egy megye sem tud felmutatni Főispánjainak történetkönyvében: — t. i. az általános és osztatlan ragaszkodást.

Ezután úgy nézték őt, mintha csak is Esztergommegye főispáni méltóságára született volna. Egy hang, egy moczczanás nem zavarta meg ezen közhiedelmet, hanem öregnek és aprónak, jobbnak és balnak legerősebb meggyőződésévé vált.

E végből egy monstre deputatio sietett 1872-ben, a törvényhatóságok rendezése alkalmából, a magyar belügyministerhez, s annak jobb, bal és szélső gondolkozásu össze- sége csak egy kérelmet hangoztatott: hogy a belügyminister, ha azt akarja, hogy az itt élesen szemben néző pártokat megnyugtass;), azon esetben nevezze ki gróf Forgách Ágostont a megye Főispánjává.

Ehhez hasonló még nem fordult elő, s a minister teljesité a közkívánatot, s Urunk királyunk valósággal őt nevezte ki megyénk kormányzásának vezetésére. i

Mit mondjunk tovább ? .. A világba kell kiáltanunk, hogy a közbizalmat úgy vi- szonzá, hogy hosszú főispáni pályáján soha egy pillanatra sem rendűit meg az iránta való hű ragaszkodó s.

Nevét tisztelettel, hazafiui buzgóságát kegyelettel, s működését pietással említi mindenki.

Ő a becsület mezején emelt maga magának emlékoszlopot, melyet a közönség riadó hálája meg fog őrizni az idő, a múlandóság és a feledés vasfogától.

Érdemei élni fognak, midőn*, már minket közös sorsunk rég elsöpör ez árnyék világból.

S a nép imája és áldása őrködni fog drága élete fölött, hogy legyen az hosszu megyénk és drága hazánk javára!

Sarkady István

Az esztergomi vasút.

„Nyilatkozat“ czim alatt egy részvény aláírási iv bocsájtatott ki, mely azonban nem telel meg sem a vasúti kérdésben tartott értekezlet határozatának, sem pedig a kereskedelmi törvény szabványainak. Nem (elel meg az értekezlet határozatának, mert abban p r <5 b a a 1 á i r á s lett elhatározva ; az aláírási ívben p"dig az mondatik, hogy az aláírók „visszavonhatlanúl, jogerejüleg kötelezik magokat annyi részvényt átvenni és azok értékét lefizetni ahány darab általuk bejegyeztetik.“ E szerint az aláírás valódi és végérvényes lenne. Ez esetben azonban a keresk. törvény szabályai szerint kellett volna az aláírási iveket kibocsájtani.

De ez nem történt igy. Ugyanis a keresk. törvény 150. § szerint az alapítók az aláírási ivet „polgári állásuk és lakhelyük kitüntetése mellett aláírni tartoznak.“ E nyilatkozat pedig senki által sincs aláírva; s igy nem lehet tudni, hogy kik terjesztik az abban foglalt hiányos tervezetet a nagy közönség elé, és kik vállalják el a részvénytársulat megalakulásáig történeudőleért a felelősséget? sat: Továbbá magában kell foglalnia a tervezetnek „az aláírás záridejét," nem különben azt is, hogy a 151. § szerint aláírás alkalmával azonnal készpénzben befizetendő 10 °/0, kinek a kezéhez fizettessék? A tervezetben mindezekről egy szó említés sincs téve. Már pedig ezek nélkül a részvény aláírás semmisnek tekintetik.

E szerint a kibocsájtott nyilatkozat mint aláírási iv távolról sem lett azzal a gonddal szerkesztve, miut azt a törvény, az ügy fontossága és a nagy közönség iránt tartozó figyelem megkívánja.

Ennélfogva ezen aláírási ivek, ha mind megtelnének is aláirókkal, még is semmisek- n e k volnának tekintendők, daczára, hogy nagy hangsúlyozással mondatik bennük, hogy az aláírás az aláíróra „visszavouhatlanúl, jogerejüleg kötelező.“

Nem tudjuk, kik szerkesztették és bocsáttatták ki e nyilatkozatot, de jól tették volna, ha előbb valakit, ki a kereskedelmi törvéuynyel csak némileg is ismerős megkérdeztek volna.

Emlékeztető junius 30-ra.

Fehérmegye f. é. május 5-éu tartott közgyűlésén gróf Zichy J> nő, a székesfehérvári országos kiállítás elnöke egy jól indokolt gyújtó beszédben azon iu- ditvanyt tette, miszerint a hazai törvényhatóságok kéressenek fel, hogy junius 30-ra Székesfehérvárra saját kebelükből megbízottat küldjenek, hogy ezen küldöttek az ipar és kereskedelmi kamarák, úgy iparos körök képviselőivel és a kiállítási rendezők és kiállítókkal egy értekezletet tartsanak, váljon mi az oka a magyar ipar pangásának? és váljon mi volna a teendő a magyar ipar emelésére?

Fehérmegye ezen átirata megküldetett minden törvényhatóságnak, és igy mihozzánk is. Mi az oka azonban, hogy mig a legtöbb törvényhatóság e megkeresés folytán intézkedett, addig m i n á 1 u n k semmi sem történt? Vagy nem is akar történni valami ?

Iparosaink e hét folytán tartottak országos gyűlést. Az esztergomi egyesült ipartársulat képviseltette magát az országos gyűlésen, és az ott hozott határozatok hozatalára befolyást gyakorolt, és igy sem a magyar iparosságot általán, sem az esztergomi iparosokat nem lehet közönyösséggel vádolni. De váljon elégséges-e ez? Az iparosok országos gyűlése bárminő határozatokat hoz, — feltéve azon esetet is, hogy ezen határozatok a kormányi és törvényhozási tényezők által is elfogadtatnak és a törvényhozásnak ide vágó intézkedései ezek alapján eszközöltetnek is — ha az iparosok az ipartörvényt kifogástalanná bírnák is változtatni; ha minden egyes iparos minden egyes készítménye a legkitüuőbb is, mit használ mind ez, ha a fogyasztó közönség érdeklődése hiányzik, ha a különben jó és versenyképes munkák —• sokszor csak azért, mert magyar készítmények — nem találnak a fogyasztó közönségnél részvétre, még oly részvétre sem, mint a kontár és gyári munka.

Fogyasztó közönségre van a magyar iparnak legelső sorban szüksége, mert ha vau jó piacza, ha van fogyasztója, e körülmény lesz a magyar iparnak nemcsak feutartója, hanem kimü- velője, folytonos oktatója és vezetője és odaviszi a magyar ipart, hogy versenyez bármely nemzet iparával.

E fogyasztó közönséget megszerezni, a közönyösség fája alatt felnőtt rövidlátást elenyésztetni, a magyar iparosnak tért és alkalmat szolgáltatni jó és versenyképes munka előállítására, ez a szándék, mely Zichy Jenő grófot indítványa megtételénél vezette, ezt akarja elérni Fehérmegye, és ennek elérésére kéri a törvényhatóságok közreműködését. Eddig a fogyasztó közönség, és ennek élén épen a divatűző vagyonosabb osztály azt mondá: készítsen a magyar iparos oly ízléses és jó munkát olcsón, mint a bécsi, vagy külföldi, és akkor itthon vásárolunk, — és nem lehetett megtagadni, hogy némi i észben igaza van. Ennek ellenében az iparos azt veté, hogy legyen a magyar iparosnak rendes, biztos és pontos fizető vásárlója, aminő a bécsi és külföldi iparosnak van, akkor ő is előállítja hasonló minőségben, hasonló ízléssel és talán olcsóbbau is.

És a maga részéről igaza van mind a két félnek, és egyik fél sem bir közeledni a másikhoz.

Az első lépés mégtételét hazafisági és méltányossági okok a fogyasztótól követelik. Ennek megtételét kezdeményezi Zichy Jenő gróf és Eehérmegye. Ha ez első lépés meg van téve, okvetlen meg fog jönni a második is az iparos részéről, mert szívesen, örömmel teszi, mert első sorban önmagának használ.

Igaz, hogy a nagy iparhoz más is kell. De nekünk esztergomiaknak nagy iparunk nincs. A mi van, ott hála isten, meg van az a „m á s“ is, a pénz, de lia nem volna is, eunek segélyére a közönség képtelen. Nekünk első sorban a mi meglevő iparunk felemelése kötelességünk és eunek elérésére meg kell tennünk minden lehetőt, és ezért újra kérdezzük: mi történt nálunk a fehérmegyei megkereséssel?