Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 18. szám
Esztergom, I. évfolyam. 18. szám. Csütörtök 1879. Julius 31. r közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: Júliustól deczemberig, fél évre ... 4 frt. — kr. évnegyedre .........................................2 „ 20 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, DUNA UTCZA, llJ-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Az apáczák zárdája. Megérdemli ez az épület, hogy beszéljünk felöle, hadd tudják meg a szülők, hogy milyen élet, nemes munkásság és ügybuzgalom él e néma falak között? Hadd ismerje meg a világ, hogy milyen az apáczák zárdája Esztergomban ? Jó lesz azt tudni mindenkinek, hogy milyen ott a belső élet? Kivált hithideg napjainkban ödtös azt megvilágítani, midőn az ügyefogyott- ság léhasága gyakran intéz neveletlen támadást az apáczák intézménye ellen. Igaz, hogy ezen intézmény eminenter katho- likus intézmény; tehát felekezeti jelleggel kell birnia; de annak hatás á t az ö s z- s z e s emberiség hálája és áldása kiséri n e m és‘ valláskülönbsé g nélkül. Vannak a n é n é k között, kik önzetlenül, minden jutalom válása és az elismerés szavainak vigasztaló balzsamának követelése nélkül csupán a felebaráti szeretet legforróbb érzetétől vezetve, áthatva és lángolva, a szenvedőknek és betegeknek nyújtanak készséggel, gyöngéden és alázattal segélyt, istápolást, s testi és lelki vigasztalást. Sokat áldoznak fel, nem sokat, hanem m indent! Egy gyönyörű szép fiatalságot, egy egész életet! ! . . Mennyi álom, menynyi ábránd lesz itt semmivé ? ! ? Mert ők is vér és húsból vannak, mint egyéb közönséges halandók. csakhogy az ő álmaik és ábrándjaik fel- lengezése nem keresi fel azt a bolond világot, mely a hiúság muzsikáján járja megszokott tán- czát, hanem fölkeresi az eget, benépesíti lelkét a szeretet és az alázatosság nemes alakjaival, ezek tetszenek neki, ezek válnak ideáljaivá. Szivüknek csak egy harcza van: miként adhassanak leginkább nyilvános kifejezést annak a nagy felebaráti szeretetnek, melynek ők élő tüzoszlopai? így hamvadnak el saját lángolá„ESZTIES0M is fISIII“ TÁBCZÁJA, A történelem olvasásakor. A történelem könyve van kezemben. Sötét lapjait úgy megforgatom. . . Es ime egy könycsepp esik kezemre, E könycsepp: az én h o n íi b á n a t o m! Sötét múltadnak még sötétebb képe, Minden kis lapján ottan van jelen. Hogy szinte kétely tartja fogva lelkem, Váljon élsz-e még édes nemzetem ? És mennyi bűn és mennyi visszaélés, Mely e betűkben vádakat kiált! . . Honárulás, zsarnokság, kislelküség: Magyar anyáknak emlőit szivák! Ilyent mutatnak éjsötét betűid Történet-könyve, gyászszal telt sorok; A sok gyalázat fellázítja vérem, Hogy én is az ő utóduk vagyok! Ha tudtad volna édes jó anyám! hogy ily honfi gyászt fog bírni kebelem. — Jobban szeretve mindennél e földön, - Nem adtál volna éle tét nekem! . . a- De ismét egy lap. s itt már fényt is látok;-íi Üdvöz legyetek mind, dicsők, nagyok! in sukban, azután eltemetik őket, de még csak nevük is velük együtt a sírba lesz elásva!! Más né né k a nőnevelés terén fáradnak, tesznek és buzgólkodnak; szellemük ragyogását, fenségét és tündöklését társadalmi életünk legszebb és legűunepeltebb nőkoszoruja hirdeti, vallja és beszéli! A dicsőség ezé; az ő szerénységük és alázatosságuk nem ismeri ezt a nagy szót, melyért koronák, bíborok, papok, költők és hazafiak egyiránt merészen kinyújtják kezűket. Nekik nincs büszkeségük; ők csak kötelességeik bű teljesítését tartják szent hivatásuknak és féltékenyek fátyolaikra, hogy annak hófehérségét híven megőrizzék, s ennek a habruhának szeplőtelen tisztaságával jelenjenek meg Isten angyalai előtt. Oldjuk le saruinkat, s lépjünk be szentélyükbe. . . Épen v i z s g a van. . . Nagy számú díszes közönséggel találkozunk. Szemeink legelső pillantása a termet futja be, s a padokban ülő fehér ruhás leánykák bájos arczaikon pihen meg. Jól esik ennyi szép kis főt. ennyi gyönyörű leánykát együtt látni, kik szerető szülőik reménységét és várakozását képezik. Festői ecsetre méltó csoportozat! Szemeik ártatlanul oda tapadnak a hosszú zöld asztal körül ülő férfiakra; néha tévesen, lopva, vagy önfeledten a vendégsereg között szülőiket, vagy rokonaikat látszanak: keresni, kik fejbólintással biztatják őket, mire rózsás ajkaikon önérzetes mosoly jelenik meg, mely minden szónál többet mond. Ez a mosoly a szülők, vagy a rokonok előtt rubint- tal és gyémánttal versenyez. Azután természetesen a z á r d a s z ü- z e i t keresi fel tekintetünk, s az igazat megvallva: jó és kellemes érzés támad keblünkben. Mindenik oly szép, oly ifjú szende arczczalbir; csak szemeiknek nincs kihívó villámlása, mint Esztergomi levél. Szegény szőke nők! Ki hitte volna, hogy valaha meg legyen czáfolva az az átalános vélemény, miszerint a szőkék több igényt tarthatnak a férjhez menéshez, mint a barnák, mert azok a szende égi a nagy világ finom hölgyeinek, hanem szerényen hullanak alá a pillák, hogy ekként a lemondás alázatosságát tolmácsolják. Arczukon most az ünnepély egész magasztossága visztüntély- zik. Milyen tündéri látmány ez ?! Mintha a nap vakító fénye a hold méla ragyogásával ölelkeznék ! Vagy mintha az északi fény csillogása az üstökös véres tengerében fürödnék! . . Halovány arczukat a lelkesedés pírja ékessé teszi. Önkéntelenül erőt vesz rajtunk a tisztelet; — és azután csudálatba ejt növendékeik bátor és szabatos feleletük. Szegény áldott nénék! mennyi magas mi- veltséget rejt fátyolotuk, s mennyi igyekezet és buzgóság kellett ahhoz, hogy ily dicsőséges eredményt legyetek képesek felmutatni! De czélt értetek: tanítványaitok háláját és a szülők őszinte elismerését..: Ez a ti jutalmatok, ez a ti boldogságtok és égő telkeitek legszentebb megnyugvása. Kedves jó szüzek! ti testi és lelkileg angyalokkal társalogtok. Testileg őrei és nevelői vagytok az ártatlan leánykáknak, kiket Jézus üdvözítő szeretetében az angyalokkal tett egyenlőkké ; lelkileg pedig forró imáitokban keresitek fel az angyalokat és áhítatotok Jákob létrája, melyen velük már a földön, szakadatlanul társalogtok. Isten mindenható kegyelme veletek; — és dicsőség Esztergomnak, mely ilyen apáczák zárdájával öntudatosan képes dicsekedni ! Me gillető désünknek kívántunk szavakat kölcsönözni ! nagyrabecsülésünknek nyilvános hangot adni. . . Hadd verjenek mások keblében is érzelmeink — viszhangot, s a koszorút, melyet nyújtunk, ne merészelhesse érinteni a kétely és a cynismus durva lehellete. kék szemek több reményt adnak a csendes házi boldogság megalapításához, mint azok a veszélyesen szép ragyogó fekete gyémántok, melyek annyira telve vaunak villanyossággal, hogy a zivatar kitörésétől sem biztos soha a szegény férj feje? Pedig kezd úgy lenni. Es ezt mind az a furcsa tudomány fedezte fel, mit statistikának neveznek, mert ez a sta- tistika, daczára, hogy első pillanatra a legszárazabb tudománynak látszik, mégis a legtöbb furcsaságot árulja el, természetesen annak, kinek kedve is, ideje is van ilyeneket kutatni. A „La France“ czimű franczia lapnak adta át kutatása eredményét e tárgyban egy speenes ánglius, és e kutatásokból kisült, miszerint: 737 angol hölgy között, kik férjhez mentek egy bizonyos időszak alatt, csak 128 volt szőke, 609 pedig b a r n a. Pedig hát Anglia a szőke szépségek hazája ! Es még a 609 közt is különbséget tesz a nu- ancirozásban, akként, hogy a világos gesztenyeszinfí bajjal bírók a fenti számban 240-en voltak, mig sötét gesztenye színű bajnak 336-an és feketék — valószínűleg azért, mert a krétás szigetek hazájában az ilyenek nagyon ritkák, csak 33-an voltak, mintegy ellensúlyozásául annak, hogy a 128 szőke hölgy között is épen 33 volt, hogy is mondjam?— hirtelen szőke. Ezt talán csak kuriózumképen említi fel az angol statistikus, mint önálló esetet, hanem azért az általánosságot is kiszámítja, de azért ez sem sokkal vigasztalóbb a szőke szépségekre nézve, ugyanis: 100 szőke hölgy közül férjhez megy Angliában 55, mig ugyanannyi barna hölgy közül férjhez megy 79. Sőt még e 79%-et is felosztja a világos barna, sötét barna és feketék közt, nevezetesen 30% a világos barnák közűi, 30% a sötét barnák közül 34 */2 % a feketék közül. Kik a hazáért nem csupán csak élni. Hanem ha kellett, halni tudtatok! S harag tölti egy pillanatra lelkem, Hogy rólatok úgy megf ledkezém ; Bocsássátok meg tévedésemet, mert Nem láttam a nagy fényt a feketén! Ha adhatnék egy sugárt fényetekhez, Dicső elődök, nagy, fényes nevek! Meghalnék kétszer, ha ez igy lehetne, Hogy csak harmadszor is magy ar legyek. Nincs még beírva a könyv minden lapja, Jöhet hazámra még veszedelem. . . És ekkor én is meg fogom mutatni, Mi gyújtja lángra izzó kebelem ? De nem beszélek, hadd csudáljak inkább Nagy eldődöktől hősi tetteket------S zót: tett követ — és lássátok a többit IIa majd a nagy idő elérkezett! Pethes Géza Aladár.
