Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 17. szám
Esztergom, I. évfolyam. 17. szám. _____________________________Vasárnap 1879. Julius 27-én. E SZTEK6IM THEKE közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: Júliustól deczemberig, fél évre ... 4 frt. — kr. évnegyedre.........................................2 „ 20 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendok. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz- * tőséghez DUNA UTCZA ÍPJ-IK SZÁM ALATT intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. A képviselőtestület. Esztergomban a miveltebb osztály egy részének sajátos és elfogult fogalmai és nézetei vannak olyan dolgokról, melyeket lát ugyan, de szabadjon kétkednünk, hogy egyszersmind értsen is. Ezen fonákságot és ferdeséget akadtak toll emberei, kik gyáva hizelkedésböl legyezni nem átallották. Innen származott, hogy némelyek, akár mint egyesek, akár mint testületekben résztvevők, hozzáférhetetleneknek, „ne nyúlj hozzám virágoknak“ képzelték magukat. A nyilvánosság előtt a sajtótól csak tömjént követeltek, vagy egyszerűen hallgatást. Mi sem egyiket, sem a másikot nem tesz- sziik, hanem mindenhez hozzászólunk legjobb meggyőződésünk szerint, ha azok a közügyet érintik. Nem tartunk kicsin y n e k semmit, melyet fel ne emelhetnénk és nem ismerünk el semmit oly nagy n a k, melylyel megküzdeni ne bírnánk. Tárgyunk most is, — mint czikkünk homlokzatának felirata mutatja, — fontos és az általános érdeklődést felizgató, s épen azért kell hozzá szólanunk. A város atyáiról van szó; tehát oly nagv- fontosságu testületről, mely egyenesen a közönség kifolyása és képviselése. Ez tesz, alkot és teremt mindent, a mi mindnyájunkat egyképen érint és érdekel, s müveiről senkinek nem felelős másnak, mint választóinak, azaz : a lakosságnak, mely helyettesitőjévé tette. Ez nyelve és tűzpontja a közvéleménynek ; ez végrehajtó hatalma a nép szavának! Mint ilyen tehát tudnia és ismernie kell magas feladatát és nagyszerű hivatását. Különben nem méltó a közbizalomra és tör- peségével, s tudatlanságával aláássa a város jóllétét és tönkre silányitja a lakosság szellemi és anyagi előhaladását. Városunk képviselőtestülete miként felel meg magas feladatának és nagyszerű hivatásának ? Ezen kérdésre azon szeretettel ápolt hitünknek adhatunk egyedül kifejezést, hogy mi attól csak jót és ne- m est várunk; sőt ismerve hazafias szellemét, jogosan követelünk is. Ezen testület az in- telligentia és a vagyon képviselője, hol a magán életben táplált legkülönbözőbb érdekek szálai öszpontosulnak, s azoknak összegéből egy uj alkotás születik, mely a közjó előmozdítását czélozza. Az alkotmányosság egyik legfényesebb diadala ez! Ezt őriznünk, ezt féltenünk kell. . . A magyar municipális rendszer legerősebb várait egymás után látjuk deákpárti és szabadelvű kormányok által, a légbe röpittetni, elpusztulni, megsemmisíteni! A nép befolyása közügyeinkre évről évre megtörik, apad és fogyatkozik! Hazafiak sziveiken találva jajdúlnak fel a kimélytelen csapásokra, melyek alatt ősi jogok vérzenek el, de fájdalmukat kigunyolja a mindent felemészteni törekvő centralisatio, csak a meggyilkolt jogok vére ég a hóhérok kezén, s az a folt ott lesz, mig a megbántott emberiség nem követeli egy nagy napon —- a számadást. Nyílt titof, hogy legújabban oda törekszenek, hogy a községi elöljárók ki nevezte s- senek. Ha ezen törekvés sikerül: a lakosság elesik egy oly választási szent jogától, melylyel még befolyásának parányiságát érvényesíthette. Nem ez még minden. . . Kinevezett hivatalnokok mellett képviselőtestület fen nem állhat, ha csak örökös viszályok kutforrásáról nem akarnak gondoskodni. Ez esetben mi sem lehet természetesebb, mint hogy a képviselőtestületet feloszlatják egyszer mindenkorra, akkor azután a népjog legvégső maradványát is eltemették ! A czél világos ; okoskodásunk helyes. . . Tiszta fő és előrelátás nem fog szavaink igazságán kételkedni. Budapesten azonban, a ministen palotákban azt fogják mondani, hogy a népnek meg van a maga minden joga. . . Ott van a követválasztás!.. A parlamentben, az ország színe előtt tudni fogja, ha akarja érvényesíteni a nemzet általános érdekeit. Szükséges-e mondanunk, hogy oly parlamenttől mit lehet és kell várnunk, melynek tagjait kinevezett községi elöljárók hivatalos nyomása alatt nyögő választók küldik a haza szivébe ? Nem szükséges akkor se bolondok házát, se sült galambot a követjelöltnek Ígérni, csak egyszerűen hódoljon a kormány kívánságának, akkor megválasztatása mathematikai biztosságnak mondható. Nem falra festünk ördögöt, hanem a jövő valószínű eshetőségeivel foglalkozunk. Ezt jó lesz városi képviselőtestületünknek kiváló figyelmére méltatni és abbéi hasznot huzni. Hasznot pedig úgy fog huzni, ha k ö z- gyűlések alkalmával több érzéket tanúsít a Parlamentarismus követelései iránt. Tanuljanak meg az érdemes képviselők egymás szavába nem vágni, liánéin szép csendesen és higgadtan hallgassák meg a szónokot. Helyeslésüknek, vagy roszalásuknak ám adjanak kifejezést ; lehet az rövidebb, vagy tartósabb, de a helyeslés, vagy roszalás határait nem szabad átlépni. Ezt tiltja maga állásuk méltósága, mely a nép- fenségből származik. Nálunk az órator beszédét könnyelműen megszakítja egy másik más dictióval és azután van — confusio ! Respektálják a helyet, a hol vannak és tiszteljék egymás véleményének kijelentését és előadását. Szóljanak a szőnyegen levő tárgyhoz, melyet az elnök szabatosan és világosan érthető modorban szokott mindig előadni, s a napirend discussio tárgyává tenni. Hogy pedig hivatásuknak annál nagyobb buzgósággal meg felelhessenek : legjobb és leg- üdvösebb volna, ha a tisztelt képviselők a kitűzött tárgyakat előbb maguk között megvitatnák, egymás között eszméket cserélnének és a tárgyat privatim megvilágítanák. Erre nézve legjobb FREY VILMOS.
