Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 16. szám

Izzadással és véres verejtékével keresi mindennapi kenyerét, melynek elköltése is gyakran keserűvé válik az adóexecntio által.

Közügyek nem érdeklik és nem érdekelhetik, mert azok iránt nincs és nem lehet fogalma, sem érzéke, ügy van megyőzodve, hogy nélküle is majd elvégzik azokat az — urak.

Számitása nem terjedhet odáig, hogy azok az elvégzések nélküle, de róla is történnek.

Helyzetük természeténél fogva még a legegyszerűbb községi ügyben sincsenek képviselve; a kik pedig a földművelő osztályból városi képviselők: azok mindannyian jómódúak, vagyonosak és értelmességük által tűnnek ki; de számuknál fogva nem képesek szegényebb polgártársaik igényeit befolyásukkal érvényesíteni.

így azután a szegényebb osztály érdekében nem történik semmi, vagy legfeljebb helyzete javitása végett nagyhangú inditványozások tétetnek: de azok megtestesitését ad graecas calendas napolják el, s a hosszú halogatásban végre örökre elalszanak!

Ez a tényállás Esztergomban és legtöbb helyen hazánkban, mig külföld bámulatos erőfeszítéseket tesz a népnevelés előmozditása és folytonos emelése végett; úgy hogy parlamentekben találkozunk földmi- velo képviselőkkel, kik miatt bizony nem lehet pirul- niok a kényesebb osztályú képviselő honfitársaiknak.

Dőreség volna tagadni, hogy újabban Magyar- országban a népnevelés érdekében nagy áldozatkészség nyilvánul. Városok és falvak vetélkedve sietnek iskolákat épiteni, vagy a már meglevőket a kor követelményeinek színvonalára emelni.

Kis és szegény városokban hat osztályú elemi és polgári iskolákat látunk emelkedni, hol a földművelő gyermeke a kényes urfi mellett hódol Minervának, s annyit tanulhat, mennyi neki állásához képest a közönséges életben szükséges.

Esztergomnak — úgy tudjuk, hogy négy osztályú elemi fiúiskolája van és két osztályú elemi leányiskolája. Polgári iskoláról szó sincs!

Tisztelettel hajiunk mi meg az itteni elemi tanitóerők előtt, s fényes érdemeik csak dicséretre méltók; de engedjenek meg, hogy sem létszámuknál, sem az iskolák kevesebb osztályánál fogva el nem ismerhetjük, hogy a mostani nevelészeti magasabb követeléseknek eleget tehessenek. Nem ők az okai. A hátrány a lakosságé és első sorban: a szegényebb földmivelő osztályé; az elhanyagolás bűne pedig a városi képviselőtestületet illeti.

Országos statisztikai adatok állanak rendelkezésünkre, melyeket megszégyenülve futunk végig, mert azokból látjuk, hogy sokkal jelentéktelenebb hazai városok már hat osztályú elemi iskolák mellett, legalább két, sőt négy osztályú polgári iskolákat is létesítettek.

Esztergom büszke lehet főgymnasiumára; önérzetes reáltanodájára; de ezek a magasabb és szélesebb körű kiképeztetés alapjául szolgálnak, melyek a szegényebb földmivelő osztály gyermekei előtt, természetes hivatásuknál és jövendőbeli állásuknál fogva, zárvák, s mint Jánus temploma csak egyes esetekben kiváló tehetségeknek pattannak fel zárjukkal.

Ezekből a következtetés nyilvánvaló. A szegényebb osztálynak elkerülhetetlenül szüksége van egy hat osztályú elemi fiúiskolára, a leányiskola osztályait szintén emelnünk kell, ha a nemes város a népnevelés mai állásával szemben nem akar hátramaradásáról szegényszégi bizonyítványt az ország színe elé állítani.

Polgármesterünknek ismerjük minden szép, jó és nemes iránt viseltető nagy lelkét, ismerjük a város és a lakosság nagy és kis dolgai iránt való körültekintését, s tudjuk, hogy fényes állásaiban a valódi demokrata eszméknek mindenkor hive és apostola volt; tudjuk, hogy a népnek barátja, s a közmivelődés előmozdításának nálánál nincs síkra szállni készebb bajnoka. Esztergom szegényebb osztálya nála keres oltalmat, tőle várja sebeinek orvoslását, benne hisz és benne bízik.

Eme határtalan bizalom, mely szent ügye mellett harczol; az ige kimondásra vár és az ige megtestesül!

Még volna a szegényebb osztály érdekében fonegyet fordultam a szobában, a pohár balról állott. Azt gondoltam elszédülök. E pillanatban férjem hozzám jön, homlokon csókol és kiment.

— Jusztin! kérdém a cselédet, hol van férjem?

— A nagyságos ur eltávozott hazulról.

Az a pohár darabokra tört. Fogat fogért, szemet szemért, gondolám és ön meghallgattatott. A többit tudja ön. Kár, hogy egy idyllt egy ostoba cseléd úgy elronthatott. Azonban vigasztalódjunk.

Egy fordulónál eltűntek szemeink elől. Kik voltak? nem tudjuk, de ne adjunk nekik igazat? Hisz a világ mindig hálátlan. A párisi opera bálokat egy Bouillon lovag kezdte és ezért — históriai tény — hatezer frank pensiót kapott, mig pater Sebestyén, az a karmelita barát, ki feltalálta azt a gépezetet, hogy a földszintnek padlózata a színpad magasságáig emeltessék ugyan ezen báloknál és újra tetszés szerint leeresztessék, — ügyességéért semmit sem kapott.

De ha a nagyok nem akarják az érdemeket méltatni, annál jobban méltatják az apró emberek. Csakhogy ebből mi hasznunk, mikor az apró embereknek nincs elég tehetségük hálájukat bebizonyíthatni, mikor az apró emberek sem jövedelmező állásokkal, sem rendjelekkel nem rendelkeznek! Azt hisszük, ha a magyar törpe is rendelkeznék milliókkal, akkor azt a forró hálát is, melyre esztertos mondanivalónk; 'de egyelőre legyen most elég ennyi; jövőre majd más oldalról is megbeszéljük meggondolásra méltó ügyét; de elaludni nem fogjuk hagyni.

Kötelességünket teljesíteni fogjuk a vérig megbántott egyenlőség szent nevében!

Tobzódjanak mások a nagy urak asztalán talált csontokon és a tányérokon hagyott pástétomok maradványain; hízelegjenek hiúságuknak kongó czi- mezések nagy dobolásával és vigyék kapuikban szerepét a portásoknak, csakhogy Ők köszönhessék meg legelőször, hogy az éjszaka lefutott és jó reggelt kívánhassanak kegyelmes pártfogóiknak ....

Mi hivatásunkat soha sem fogjuk szem elöl téveszteni, s közmivelődésünk tekintetéből, a nép m elett fogjuk szavunkat széjjel mennydörögni; nemes és hathatós buzdítással saját ügyében felvilágosítjuk, s ekként a népet emelvén, tied minden lehel- letünk — hazám!

Tűzoltó egyletünk.

II.

Avatatlansággal vagyunk vádolva többen régi régi tagok, a tűzoltó egylet volt főparancsnoka részéről múltkor közlött czikkünk folytán, melyben szerettük volna a múltat felejteni, s mert emlékező tehetségünk nem fogyott meg annyira, hogy egyedül a jelen közé csoportosíthattuk volna gondolatainkat: a múltról is emlékeztünk pár szóval, s e miatt a közönség iránti tekintetből szót emel Beliczay Gyula ur; holott ő maga mondja egy kifejezésében, miszerint a nagy közönség köréből úgy sem fog akadni, ki állításainknak hitelt adjon; mely esetben aztán válaszát feleslegesnek is tarthatnék, ha pedantériát csak valami kis mértékben is szeretni tudnánk.

Tehát mi e tévedéssel való foglalkozásunkat befejeztük; van helyettünk úgy is elég, a ki olyan formán gondolkozik, hogy ha nekünk úgy sem ád senki hitelt, az a választ minek és mire volt hát?

De ezzel a főparancsnok ur nem a közönségnek, hanem magamagának tartozott: s önmagáért ki ne venne oly kevés fáradságot, hogy a közönség iránti tekintetből pár fekete betűt papírra tegyen?

Önmagunkat sohasem dicsértük, s ha vissza emlékezünk a múltra, egyleti életünket véve bírálat alá, úgy akkor, mint most is pálezát törtünk és törünk felette; pedig mi is tagjai voltunk annak az egyletnek, a miről egy Ízben már elmondottuk, hogy az életet nem érdemelte meg. De meg kell jegyeznünk, hogy ezt nem úgy mondottuk, mintha soha sem lett volna valamirevaló; hisz ezt abból is láthattuk, hogy többen is voltak parancsnokai.

Kötelességünknek tartjuk a főparancsnok ur azon állítását megczáfolni, mintha mi az újjászületés után a tettek mezejét nem tartottuk volna szebbnek és jobbnak a semmittevésnél; mert tekintse csak meg egy elfogulatlan olvasó előbbi czikkünk sorait, bizonyosságot szerezhet', magának, hogy egyletünk ma már egy egész törvényhatóságnak fog szolgálni előforduló tűz esetek alkalmával részvételével; s hogy az utczán senki kedvéért nem mutogatjuk magunkat, az csak onnét van, mert eleget láthatta már a közönség az. egyletet parádéban, mi pedig nem akarunk magunkat mutogató fényes emberek lenni senki szavára, senki kívánságára. Majd ott leszünk mi akkor, mikor kell, a tettek mezején, a vagyon mentés nagy munkájában.!

Az a kifogása sem ér többet kívánságánál, melylyel czáfolni akar bennünket, hogy tűzoltó egyletünk nem muzsika szó mellett aludt át egy hosszú álmot; mert tény az, hogy sokkal több erkölcsi gond fordittatott a múltban a zenei kiképzésre, mint az egylet valódi czéljának megvalósítására, hisz leginkább csak akkor tudtuk létezésünket, mikor a muzsika szót hallottuk, ezt pedig sokszor hallottuk, s rósz nyelvek még el is neveztek róla mu- zsiku soknak. De hát ha ez az érvelés nem tetgombani tartózkodásának fatális körülményei kény- szeritették, másképen fejezte volna ki, mint szóval, mert igy csak törpe köszönet, mig amúgy talán valóságos jótétemény lett volna.

Az azonban baj, hogy egyszerű kötelességtel- jesités már nagy hangú köszönet nyilvánítást von maga után. Váljon annyira ritka madár már városunkban a kötelesség teljesítés, hogy külön meg kell köszönni? Feltételezni sem lehet. Hanem azért Janin Gyula, a tárczairók királya, a legszellemesebb causeur, ki valaha meg nevettető a hölgyeket, —- midőn egyszer megharagitották a párisink és ő mégis sajnálta volna azt a kedélyes és jókedvű népet lehangolni, nem hagyta abba a tárczairást, hanem irt tovább és pedig „le marchand de chiens“ és megem- lékszik Lord Byron leveléről, melyben a velenczei bulldogra panaszkodik és tiszttartójától Neufundlandi bulldogot követel és folytatja: Ha Lord Byron tiszttartója Párisban lakott volna, akkor nagy zavarba jött volna, mert Párisban nincs egy kutya sem, legalább olyan kutya nincs, mely kötelességét teljesítené mint a bulldogg kutya; és ekkor leírja az ő utáuoz- hatlan modorával a kutya tulajdonait és erényeit. Csakhogy őt Janin Gyulának hívták és Párisban élt, mi pedig — ne beszéljünk róla — Esztergomban.

Bojtorján.

szik, fogunk mi mondani egy másikat, a mi talán egyiknek másiknak jobban az Ínyére lesz, — hogy az egész egyletet, de csak egy részét értve — keveset aludt.

Ha megnyugtatására szolgál e köpönyeg forgatásunk, akkor elhallgatjuk a többit.

Azt mondja aztán volt főparancsnokunk, hogy a muzsikusok nem húztak fizetést. Nem ám, az igaz, mert csak ruházatot nyertek; de épen az volt a baj, hogy ennek daczára is mindig csak muzsikáltattuk magunkat, mikor nem is kellett, addig pedig elfelejtettük, hogy az egyletnek mennyi érdeke nyerhetne támaszt előrelátó gondosság mellett.

Bocsánatot kérek, de ez nagy fizetés volt annak a bandának.

Nézze csak meg a kiváncsi szemlélő, hogy mit tud tenni egy gondos lelkes vezető. Például biztos kutforrásból tudjuk, hogy a működő osztály feje legközelebb kieszközölte, hogy a 26-ik. helyben állomásozó gyalog ezredből tűzesetek alkalmával 50 legény mindig rendelkezésre fog bocsáttatni, pedig 50 ember nagy szó, pláne akkor, midőn csak 30 volt a kérés tárgya.

S ha valaki még most is elmeri mondani, hogy az ujjáébredés korszakában tenni mulasztottunk, azt bővebben capacitálni: hasztalan munka volna. Hogy pedig láthassa valaki a vagyon mentés nagy munkájában tenni képességünket, ahhoz tűz is kell, a mit a volt főparancsnok ur csak az emberiség iránti rósz akaratából kívánhatna, pedig ezt róla felnem tehetjük.

Tanácsát a zonban, ami egy testülettel szemben csak jóakarata figyelmeztetés lehet, mindenkor elfogadjuk és járunk szorgalmasan a gyakorlatokra, még ha hétköznapokon lesznek is azok.

Több tűzoltó.

Néhány szó.

Az „Esztergomi műkedvelő Társulat“ elnöke Rényi Rezső úr, egy a választmányhoz intézett levelében ezen díszes tisztségéről lemondott. — Azonban, daczára e már több hónap óta történt lemondásnak. még mindeddig arról nincs hivatalos tudomása a „Műkedvelő Társulat“-nak; mert a titkár közgyűlést még mindeddig, — holott az alapszabályok szerint erre hivatott és kötelezett — isten tudja mily ok, akadály, vagy körülménynél fogva, nem hirdetett ! . . . ,

S ily állapotok közt aztán beszélnek műkedvelő-társulatról ; interpellálja a „kis borzas“ Bojtorján bácsi által a működő tagokat, hogy miért nem adnak életjelt magukról? stb. akkor: midőn a társulat fej nélkül van, midőn önmaguk a tagok sem tudják, hogy nincs vezérük, elnökük ? Szárnyra kél aztán a kósza hir, hogy a társulat alszik, hogy az nem életre való, stb. Pedig dehogy nem! nagyon csalódnak, kik azt hiszik! mert két ok az, melyek most visszavonulttá tették a tagokat. Az egyik, s ez úgyszólván a legfőbb, ugyancsak ezen lap f. hó 3-án megjelent 10-ik számában „Esztergomi levél“ czim alatt, alaposan, a teljes meggyőződés, a tapasztalás, s az igazság nyelvén igen szépen, igen élethűen már meglett írva, kifejtve és előtüntetve, s ha ez előtüntetett bajból, betegségből kigyógyulnak, kik még benne sinlenek, úgy ez első alapos ok meg fog szűnni. A másik meg eltűnik akkor, ha a titkár — jelen felszólalás után — összehívja a közgyűlést, hol a tagok aztán megválaszthatják vezetőjüket, ki tevékeny, tettre kész, az eszméért lelkesülő, kitartó munkásságé, jeles és erélyes egyén kell, hogy legyen, ki kezébe ragadván a zászlót, vezesse a tagokat tovább, a már megkezdett úton, a kezdet nehézségeit legyőzve — a kitűzött czél felé! —

De mindez még nem elégséges, nem elég csak maguk a működők; kell, hogy a rendes és pártoló tagok is, kik a túlnyomó többséget képezik, szinte ne tartsák távol magukat! Mert elvégre is vagy legyen meg a tagokban egyenkint úgy mint az összességben, a lelkesedéssel párosult törekvés és az akarat, s főleg a részvét saját ügyeikben, hogy ne kelljen azon már megtörtént szomorú jelenséget a jövőben többé tapasztalni, miszerint: a bár fontos ügyek miatt hirdetett közgyűlés, a tagok részvét- hiánya miatt megtartható nem volt!

Tömörüljenek tehát az érdeklődők, s gyűljenek össze a tagok, a titkár által majd egybehívandó elnökválasztó közgyűlésre; szilárdítsák, s szervezzék a társulatot újból, s ha kell hozzanak be új reformokat, de ne engedjék az eszmét elejteni. — És nem is engedhetik, hogy a szép eszme — a köz- művelődés kárára ily ifjan már a sírba szálljon, s hogy a kevés számú úttörök kedves gonddal ápolt reményükről végkép és örökre lemondjanak! A műkedvelő társulatnak élnie kell és csak akarnunk kell és — élni fog!

Sz. Gy.

H i r e k.

— Megyénk főispánja, gróf Forgách Ágoston Vasárnap ismét eltávozott székhelyéről, s egy üdítő fürdőben hosszabb időt fog tölteni. Kívánjuk, hogy óhajtott friss egészségben üdvözölhessük körünkben, midőn újra visszaérkezni fog!

— Van Budapestnek egyértelmes és buzgó polgára, — F r o m m A n t a 1, kinél senki sem fárad