Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 15. szám
Mi a tisztességes eljárás? A tisztességes eljárás bizonyos embereknél a ritkaságok közé tartozik. Az e fajta emberek csak akkor nem követnek el tisztességtelen eljárást, ha -— nem lehet. Különben gyakran. Tisztességtelen eljárásnak tartjuk, ha adófel - ügyelőségi közegek, oly dolgokat követnek el, merő t^íbv.z dóságból, melyek a közönség megkárosítását vonják maguk után. A közönség megkárosítását pedig abban látjuk, ha az adófelügyelőségi közegek oly jövedelmeket is, adó alá vonnak, melyek léteztek, de ma már tényleg nem 1 ét e z n e k. Ily nem létező jövedelemnek tekintjük azon kamat jövedelmeket, melyek a tőke törlesztése által megszünnek.Megszűnvén a tőke érvényesítése, eo ipse meg kell szűnnie jövedelmezésének is. Ez vitatás alá nem bocsájtható igazság! így tehát, az adófelügyelőségek nincsenek feljogosítva, hogy a zálogjog k i k e b e 1 e z é s é ről szóló végzés alapján, a kikebelezett tőke kamatai után, tőke-kamat adót vessenek ki. Lehet, hogy az adófelügyelőségek, a kikel) 1 ezé-st elrendelő végzés alapján is kivethetik a tőke-kamat adót, de ha ily kivetésre a pénzügyministerium részéről utasítással vannak ellátva, még is azért az eljárást tisztességtelennek kell neveznünk. A tőke-kamat adókivetéséről szóló törvény, azon kamat jövedelmeket rendeli megadóztatni, melyeket az illető fél, az adóévet megelőző évben élvezett. A ki pedig a törvény világos szavai ellen cselekszik, vagy a törvénynyel ellenkező utasítást ád, tisztességtelen eljárást követ és az adózó közönséget megkárosítja. Azért mondjuk megkárosítja, mert nem akarjuk azt mondani, hogy: megcsalja. Itt önkénytelenül azon kérdést kell felvetnünk, hogy a mi közönségünkkel szemben követtetik-e el, ily eljárás? Fájdalom! igennel vagyunk kénytelenek felelni. Miután igennel feleltünk, kötelességünknek tartjuk az adatokat is nyilvánosságra hozni. Lássuk a kezeink között levő adatokat, hogy váljon az esztergomi kir. adófelügyelőség illető közege „tisMesstjg’es“ eljárást követett-e, egy helybeli adózóval szemben? K. Béla és testvérei javára, L. I. helybeli lakos ellen 1400 frt tőke követelés volt bekebelezve. A hitelezők 1877. év, junius 80-án egy nyilatkozatot állítottak ki, mely szerint kinyilatkoztatták, hogy a követelésben lévő összeg te lj esen le fizettetett, s ők megengedik, hogy a bekebelezés telekkönyvileg törült ess ék. A törlés a helybeli kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság részéről 9681878 sz. a. el rendeltetett; s a törlési végzés a kir. adófelügyelőségnek is megküldetett. Mit tett az adófelügyelőség a törlési végzéssel ? Kivetette annak alapján a tőke kamat adót 1875, 1876, 1877, 1878 és 1879 évekre t. i. 5 évre visz- sza felé. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az illető fél, ezen impertinent eljárásról csak akkor értesült, midőn a végrehajtó, összes ingóságait zár alá vette!! Nem tudjuk, de, nem is tartozik hozzánk, kutatni, hogy ezen páratlan visszaélés ellen az illető adózó tett-e lépéseket, hogy az adófelügyelőség túlbuzgó közege, felelősségre vonassák? Mi csak a megtörtént esetet constatáljuk a nagy közönség érdekeinek megóvása és tiszteletben tartása tekintetéből. És ez alkalommal legyen szabad az illető adófelügyelőségi közeghez egy pár hízelgő szót intéznünk, de előbb idéznünk kell a tőke-kamat adó törvény ide vonatkozó szakaszát annak beigazolása végett, hogy a kérdéses összeg utáni kamatok még az esetben is adómentesek, ha arról az adófelügyelőség a zálogjog bekebelezését elrendelő végzést kapja is meg. A törvény 2-dik §-nak 14-ik pontja igy szól: „315 forintot túl nem haladó kamat, amennyiben az illető fél összes jövedelme adósságainak levonása nélkül a nevezett összegnél több, adómentes“ Ebből kiindulva, 1400 frt. tőke után járó 8% kamat jövedelem még akkor is adómentes, ha. a követelés fenn állna. Mert a kérdéses összegnél több vagyonuk az illető örököstársaknak nincsen. Azonban, hogy fenáll-e a követelés és hogy adómentes volna-e? mellékes dolog. A fődolog az, hogy olyasmi lett meg adóztatva, ami nincs. É s p e- d i g 5 évre vissza felé. Ez skandalum! ilyesmit a sajtónak agyonhallgatni nem szabad. Az ily eljárás elkeseríti a polgárságot az állam ellen. Gyűlöletet ébreszt a város lakosságban saját tisztviselői ellen, mivel a közönség azt hiszi, hogy az ily kivetést a városi közegek eszközük. És miért? Mert az állam oly közegeket tart, kik nem törődnek a polgárok érdekeivel. Miért tart az állam - tisztviselőket ? Azért, hogy az állam polgárait igazán és híven, becsülettel és önzetlenül szolgálják. Legalább ez a cztl és ez a hivatásuk. És mit tapasztalunk? Azt, hogy a polgárság- érdekeit nem respektálják s olyanféle eljárást kö~ v ;tnek, hogy az tisztességesnek nem mondható. Nem ismerjük az illető tisztviselő urat, ki a kikebelezési végzés alapján 56 frt tőke-kamat adót vetett ki. de figyelmeztetjük, hogy ezen eljárása sérti a polgárság érdekét, a mit védelmezni lapunk irányánál fogva nyilvános kötelességünknek ismerünk. Miután az adókivetés ezen „újabb“ nemét re- gistrtlbuk, azt kérdezzük, hogy az oly tisztviselő, lei ilyesmit elkövetni nem átall, hogy a mi sanyargatott polgárainkat ily módon is zaklatja, elnyeri-e méltó büntetését? Okunk van kételkedni. Végre még azt kérdezzük, hogy a közigazgatási bizottság köteles-e az ily inkarnátüs eljárásról tudomást szerezni ? És váljon az ily hírlapi felszólamlás elégséges-e arra, hogy az illető tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást elrendeljék? Ezen kérdésekre feleljen a közvélemény, melyet legfőbb fórumnak tartunk és ítéljen pártatlanul. Legyen igazság, vagy veszszen a világ! — IV! a i számunkhoz melléklettel kedveskedünk, mely a jeles és ügyes Beszédes Sándor nagyérdekü müve és saját lapunk 12-ik számának első fő colufnnáját ábrázolja, s Beszédes azon műtalálmánya szerint készült, melyről már budapesti nagy lapok egy Ízben dicsérettel emlékeztek meg, s legközelebb ezért a székesfehérvári országos kiállításon arany éremmel lett kitüntetve. A kitűnő művész ezen világlrivatásu találmányáról magában Esztergomban is csak elvétve hallottak, de arról fogalommal sem nem bírtak, sem behatóbb tudomást venni nem mutattak érdeklődést. Lapunknak jutott a szerencse, hogy azt valóságában városunk határain túl, a nagy világnak bemutassuk, s arra különösen a t u d ó s világot figyelmeztessük, mert ezen találmány van hivatva, hogy az úgynevezett kincseket érő incunabulák, a drága foliansok, nemzeti büszkeségeink a Corvinák sokszorositassanak, s nyilvános és magán könyvtárak számára megszerezhetőkké váljanak és a tudósok előtt kis fáradtsággal hozzáférhetővé tétessenek. Beszédes Sándor találmányát „Fénj^vésetnek“ nevezi, minthogy a szedést, tördelést és nyomást Istenünk napjának művészete által meghódított sugárai végzik, melyek egyszersmind halantékai körül a nagy művész nim- bussát képezik. Volna ő német, franczia, angol, vagy amerikai: már a széles világ —- csudálná; de hát magyar és — esztergomi ! . . . Lángesze teremtésének megvalósítása lapunk utján ezen mutatványnyal kezdetét vette, most csak — előre ! és megnyílik előtte a dicsőség és halhatatlanság kapuja! — A becsületes ^eShibel temetése csütörtökön nagy számú és minden rendű közönség jelenlétében, megható részvét között, ment végbe. Hátrahagyott özvegyének és árváinak jajgatása a jó családapáért, minden szemet könyekre fakasztott. Sirt ott mindenki és őszintén fájlalta gyors és korai halálát. Különösen két kis leányka keserves zokogás által tűnt fel előttünk, s nem tudtuk megállni, hogy meg ne kérdezzük, hogy talán a boidogultnak ők is rokonai? „Nem felelték —- fuldokló sírással a szegénykék, — nekünk nincs apánk, nincs anyánk és nincsenek rokonaink ; mi elhagyatott árvák vagyunk. Ez a jó bácsi adott nekünk mindennap früstököt és ebédet. Most ezután ki lesz a ki ennünk fog adni ? Most lettünk csak igazán árvák! most vagyunk végkép elhagyatva!“ Tovább nem tudták folytatni, mert görcsös zokogásban törtek ki. Nekünk pedig szivünk szorult el és szemeink könyekkel teltek meg, s nem tudnók megmondani, hogy fájó könyeink az árvákat illették e jobban, vagy a nemes lelkű Nelhibelt, ki még koporsójánál is fényes jellemének veti vissza ragyogását? isten és a jó emberek segítsenek rajtatok kis árvák ; Ő pedig a nagycsaládu, s a mellett még idegen árváknak is atyja és jóltevője: aludjék sírjában csöndesen, becsületességének emléke sokáig fog élni polgártársainak emlékezetében! — Takács József megyei csendbiztost a megye főispánja tiszteletbeli szolgabirói segéddé kinevezni kegyeskedett.- Reviczky Károly párkányi járási szolgabiró a napokban a megyeház udvarán hátas lováról kengyel szakadás következtében leesvén, mint halljuk — súlyosabban megsérült. Nagy részvéttel vettük tudomásul, s igen sajnáljuk. — Schável Karoly muzslai járásbiró fegyelmi ügyéről lapunk 13-ik számában emlékeztünk meg, s mint utólagosan értesülünk, a királyi tábla roszsalási ítéletét Boronkay Lajos ügyvéd, egy hatalmas védbeszéd kíséretében a legfőbb itélőszék- hez apellálta, s miután a járásbiró úr széles körben úgyvan ismerve, mint a bírói kar egyik legképzettebb tagja, becsületessége végett pedig köztisztelet tárgya; annálfogva reméljük, hogy a legfőbb itélő- szék a nép szava lesz és tárgyi tényalladék hiányában rehabilitálja. —- Doroghról árjak nekünk: a budapesti rendőrség táviratozása folytán egész községünk felkelt és kerestük az állítólagos „vácziuti rablógyilkost,“ ki Tökről szerencsésen megszökött és ide futott; de úgy jártunk vele, mind Jókai az ünnepi parókájával. Mikor kerestük: már eltűnt! Budapesten folyó hó 4-én egy fiatal csinos asszony, diófautezai lakásában egészséges gyermeket szült és Vilmosnak keresztelték. Az atya azonban itt Esztergomban van foglalkozásban és tizennégy nap múlva levelet kap feleségétől, hogy szerencsésen egy második fiat is szült, s kérdi férjét, hogy miféle névre kereszteljék? A derék atya az itteni tűzoltó egyletnek is működő tagja, s gratulálunk, hogy ily ritka eset által lett megörvendeztet) e!- Valter Károly és Reszszer Gyula helybeli leány tanítókat azon megtisztelő szerencse érte, hogy Budapesten egy ottani elemi iskola tanítóivá választattak. Ä budapesti föpóstahivatalt figyelmezfetjük, hogy a csomagolásra nagyobb gondot fordítson és az Esztergomba szólót nem továbbítsa — Vad- kertre. A corpus delicti kezeink között van. — A „Képes családi lapok“ 20-ik füzete, a szerencsétlen fiatal IV Napoleon Lajos arczképét hozza. Első képe, „a játék vége“ czim alatt igen szép festmény, s arany keretbe is beillik. Tartalma mint mindig, gazdag és változatos. Jó lelkiismerettel, a legmelegebben ajánljuk különösen a miveit szellemű hölgyvilág kiváló pártfogásába. Az előfizetések Budapest, kalap-utcza 4-ik szám alá küldendők. —- Báró Weackíieim Béla ministeri utódja Tisza Kálmán lett. Mint tudva van, az 1848-iki törvények szelleme, a Király személye körüli minis- terium alapításával Magyarországnak a külügyi események vezetésére gyakorolható befolyását törekedett érvényesíteni, s ezen túlságos és nyomasztó áldozattól csak azért nem riadt vissza, hogy a nemzet fölényét latba vethesse. Herczeg Észtérházy Pál akkoriban kényes állását igen ügyesen fogta fel. Azóta édes-kevés történt. Most azonban gróf Andrássy kiue- vezteti Tisza Kálmánt, ezt az egykori hatalmas baloldali pártvezért, ki annyit szónokolt ama minis- terium haszontalansága felől. És Tisza Kálmán titáni merészsége kapva kapott rajta, hogy úr lehessen itthon és compromittálja végkép magát — Novibazárral. — Gróf Taalfe. Múlt számunkban azt irtuk volt, hogy a nemes gróf Festetich grófhölgyet bir feleségül. Azonban illetékesen értesülünk, hogy állításunk tévedés, mert gróf Taaffe Csáky grófhölgy- gyel kelt össze, s azzal él a legboldogabb házasságban. A bájos grófhölgy nővére gróf Csáky Károly esztergomi áidozár és primatiális szertartónak. Tévedésünk onnan eredt, hogy emlékező tehetségünk megtagadta szolgálatát. Mi ugyanis még 1867-ben „Hajnal“ czimű albumunkban megjelentettük gróf Taaffe- nek, mint akkori osztrák belügyministernek arcképét és életrajzát, s ebben szó van nejéről is, kit akkoriban szerencsénk volt személyesen is tisztelhetni, s most az albuma nem tevén kezeink közt, emlékezetből irtunk és tévedtünk.- Az itt állomásozó katonaság három hétre jövő augusztus hó közepén a komáromi lágerbe van rendelve.- János fölierczeg és Migassi tábornok a napokban ismét városunkban időztek a végből, hogy az itteni katonai gyakorlatok felett szemlét tartsanak. —- A világfájdalom szegedi eredetét úgy énekli meg egy hóbortos újságíró, hogy Tisza Lajos asztalán a „szakértők“ ott hagyták a nyárson sült kecsegét. Tetszik-e tudni, mi az a nyárson sült kecsege egy újságírónak ? Nem,:— ez a szegedi hírlapirodalom titka és Tisza Lajos privilegiált találmánya. Nálunk meg derék halászaink arról panaszkodnak, hogy mióta Bakay Nándor kötéltánczos és hires kötélgyártó szélbalombalisága országgyűlési orátor lett és az úgynevezett királyi bizottságnak tagja, a szegedi kenderföldről mind a dunára repkedtek a — szúnyogok és nem tudnak kecsegét fogni. — Az öreg Zsufákná asszony a dunaparton mosás közben elszédülvén, a habok közé bukott, hanem szerencséjére az éberlelkű Szentgályné szülésznő asszony nyomban kimentette, baja nem történt. — Az esztergommegyei lótenyésztés emelésére engedélyezett lótenyésztési jutalomdij osztás f. évi augusztus hó 11-én Esztergomban fog megtartatni, mely alkalommal következő államdijjak lesznek jutalmul kitűzve: Sikerült szopóscsikóval bemutatott anyakanczák számára, melyek jól ápolt, egészséges és erőteljes állapotban vannak, s jó tenyészkanczák kellékeivel bírnak. Első díj: 12 drb. magyar arany. Il-ik díj: 8 drb. III-ik díj: 6 drb. IV-ikdij: 5 drb. V-ik díj: 5 drb. mind aranyban. Továbbá kanczacsi- kók számára, melyek kitűnő tenyészképességet Ígérnek Első díj: 10 drb. Ií-ik díj: 8 drb. III-ik díj: 6 drb. IV-ik dij: 5 drb. magyar arany. Mire a megyei lótenyésztőket ezennel figyelmeztetjük azon hozzáadással, hogy a pályázni kívánók kötelesek a ki- íelölt nap reggelén Esztergomban, a helyhatóságnál jelentkezni, hol a további utasítást is nyerendik. Felkérem az igen tisztelt kapitány urat, ha méltóztatnék a kispiaczon álló rendőrnek meghagyni, hogy ne csak a kofák körül bámészkodjék, hanem néha a város határa, azaz a krinolinhidig is sétáljon, legalább meg fog győződni, hogy a keskeny gyalog utón a járdán ne kocsik és taligák, hanem a publi- likum járhasson, — sőt inkább ha már annyira van, a taligás hatalmaskodás, hogy az egyik le, a másik felfelé jön, legalább a bolt ajtókat ne rontsák ki. Egyszersmind kérjük a Szt. tamási érdemes hatóságot is oda hatni, bogy a hid alját tisztán tartsák, a rajta járó kelők csak is köszönettel lesznek, ha a határt fiz lépésre előre meg nem szagolják. Mert különbé í még is csak igaz a magyar közmondás: „közös ló iák ; háta! “ g. I. Felelős szerkesztő: Sarkady István.
