Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 2. szám
Esztergom, 1879. Junius 5-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: Júniustól deczemberig .........................5 frt — kr. évnegyedre ........................................2 frt 20 kr E gyes szám 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz Széchenyi téren, intézendők. Megjelenik: hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések legolcsóbb áron közölt tn k. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez Duna utcza 117-ik szám alatt intézendők. Kéziratok nem adatnak viseza. Esztergom egyesítése. Esztergom városának administrativ felosztása és indokolatlan szétíorgácsolása tel- jesen isii ereilen -phynx a beavatatlan hazai közönség elölt, s a lakosság szellemi és anyagi képességének és előnyeinek kifejlesztésében döbbentő hátrányul szolgál, s minden jó polgár kebelét méltó aggodalom tölti el, hogy cjuousque tandem? . . Meddig kell még az összeépített egy városnak négy városrészből állani, mintha a vihar tomboló szeszélye szórt volna bennünket széjjel, s leg- vitálisabb érd« keink megvitatásánál a visszavonás ádázata folyton elkeseredett harczot idézzen fel közöttünk ? Ennek így és ekképen nem szabad, nem lehet tovább maradni, ha városunk óla karja foglalni az őt jogosan megillető helyét, s hazai nagyobb városainkkal szemben alárendeltségének tompa aléltságából fel akar ébredni, s con- currálni a mivelődés és az előhaladás pazar adományaival, melyek a közvagyonosodás leghatalmasabb emeltyűi, s melyek nélkül az édes mindnyájunk által óhajtott közvagyonosodás tényezőit mozgásba soha sem hozhatjuk. Mi csak egyesült erővel vívhatunk és fogunk biztosan kivívni nagy és áldásos eredményeket. A négy városrész külön és egyenként kicsiny és törpe ; vállvetve és egyesülve pedig nagy és hatalmas. Szavának súlya, állásának tekintélye van! Os időknek p-nészes krónikái beszélnek Esztergom dicsőségéről, s most régi fényünk viszsugárzása is homályban borong! Mázzuk le szemeinkről a tétlenség óloinszerü álmosságát, s pezsdüljön fel bennünk a jó magyar vér: egyesüljünk! és egyesülve teremtsük azza Esztergomot, a minek lennie kellene, s foglaljuk el helyünket azon városok sorában, melyekre büszke a haza, s említésüknél fellángol a nemzet kebele! Van-e annál nagyobb sátyrája geographiai helyzetünknek, mintha valamely idegen Esztergomba jön hajón, vagy a duna hidján át. s mire valósággal Esztergomba jut: k é t megyebeli községen kellett neki áthaladnia, t. i. a Vízivároson és Szenttamáson: sőt alig néhány lépésnyi távolságra első pillantásával Szent- györgymező nagy községét is áttekintheti ? Valóban e megczáfolhatatlan tény rideg valósága a gúny mosolyát csalhatja az ajkakra, midőn más városok bel és külföldön az egyesülés által törekszenek nagyobbodni és határaikon kivid statistikailag imponálni! Mi pedig szétágazásunkkal dédelgetjük, istápoljuk rendezetlen viszonyainkat; ujjat huzunk előhaladásunk tényezőivel, háborúban állunk a jó közigazgatás követelményeivel, s egyéni szabadságunk és vagyoni biztonságunk legflag* ransabb kellékét, a rendészet tapintatos és okszerű vezetését legnagyobb kárunkra és tulajdonunk veszélyeztetésével nélkülözni vagyunk kénytelenek! Mi távolról sem vagyunk szerelmesek a rend őrsé g olyatén szervezetében, mely a szabad polgár természet és tör vény adta jogait és kiváltságait csak lehellettel is érintse, s láttunk világvárosokat, hatalmas államokat és büszke trónokat összeomlani, melyek a de- nunciátió és a spionismus gyalázatos militiájára támaszkodtak. Jött a szélvész és elsöpörte őket; a megfosztott polgári jog felkelt. sírjából, sa vélt halott ült tort gyilkossának elpusztulása felett! De szükségesnek tartunk alkotmányosan rendszeresített és bölcsen szervezett rendőrséget, mely hazafiasán teljesiti feladatát és kötelességének végrehajtásában soha sem lépi át a jog határvonalait. .Nálunk elszakadott helyzetünkben a rend- ! őrség fogalmai önmagukkal ellenkezésben vannak, s valóban sisyphusi munkára válal- j kozik, kit a polgárság becsületes bizalma a . rendészet vezetésével megtisztelni jónak lát. Napi példákra hivatkozhatnánk állításunk beigazolására, ha amúgy is nem volna nyilvánvaló dolog és unos untig ismétlődő eset, hogy a megyei pandúr territórium-sértés nélkül nem üldözhet városi területen semmiféle bűnöst, vagy gazembert; s viceversn : a városi pandúr nem foghat el egy lókötőt a tisztelt megye területén; mert ósdi eszmejárás szerint jaj annak, ki a demarca- tionalis vonalat túllépni merészli a bűn büntetése vegéttf s a meghasonlott viszonyok által pártolásba vett futó betyár, a rendészet közegeinek szeme láttára tova menekülhet, vagy legalább vele szemközt egyik, vagy másik rendőrségi közeg tehetetlen eszköz! Ezen átkos eldarábolasa erőnknek okozta, hogy elvették tőlünk a törvényszéket, miután népességünk számaránya nem ütötte meg a törvény által követelt mennyiséget, s most fáradtsággal és költekezéssel vagyunk kénytelenek lótnifutni az igazságkiszolgáltatás után, s a mellett keservesen kell nélkülöznünk mintegy 80 ezernyi összeg cireula- tióját, a mi pénzszegény városunk legérzékenyebb' tyúkszem fájása. Ész, erély és rettenthetetlen akarat párosuljon bennünk, s égjen lázban szivünk Esztergom jövőjéért! . . . A zászlót kitűztük és magasan fogjuk azt lengetni, a ki el lenünk, van: az Esztergom ellen van!! (Folytatjuk.) Az esztergomi vasút. A tárgy fontossága és roppant hordereje, aely Esztergom legeslegelső életkérdése; köz- agyonosodásunknak úgy szólván édes sziilő- nyja ; kereskedelmi érdekeink istápoló legfőbb élt étele; elszigeteltségünk és alárendeltségünk dbontakozásának legtermészetesebb és gond- 'iselésszerű postulatuma : — elodázhatatlan kö élességünkké parancsolj;), hogy azzal újra és smét foglalkozzunk, minden oldalról megvilágítsuk, s mint jövőnk básissát oly solid ala- lokra követeljük fektetni, melyeknek szilárd- ága és tartóssága, a bizalmatlanság legkéte- ebb árnyait is, mint szélvész a felhők rongyait, loszlatja, s ama szigorú követelményeknek aeglelel, melyeket városunk és vidéke általános állétéuek kétségbevonhatatlan szükségessége Drniál elénk. Figyelemmel és átgondolva olvastuk át, a külföldi vállalkozó társulat képviselőségének nyilvánossá tett programmját, s nem késtünk azt legbehatóbb tanulmányozásunk elengedhetetlen feladatává választani, s azon biztos eredményre jutottunk, hogy a kérdéses vasút a vállalkozók agyában eminenter kőszénpályának szülemlett! S a programm annyira őszinte és annyira felháborítókig naiv, hogy a belga urak egy kukkot sem reskiroznak helyi érdekeink le- gyezéséro, hanem körmönfont maneuvrirozással azzal ijesztgetnek bennünket, hogy ha Esztergom eme vállalkozást nem pártolja, azon esetben is— nélküle és ellene! - a pályát Doroghtól Budapestig elhatározva vannak létesíteni. Szándékosan használjuk a possibilitás kifejezését; mert megszoktuk a lármás haraugá- rozások mathomatikai értékét, a valóság törvényei szerint mérlegelni. Tort hinteni nagyvilági rafinériával a vidék szemébe: régi, megszokott és drága áron fizetett tapasztalása becsületes fajunknak. Nem hivatkozunk cIbíuuiuhIÚ pclvlá/K.1 r«, mert azoknak keserű emlékezete tájó kényeket csal a magyar ember szemébe, s annyi csapás által sújtólt szivünk bánatos érzelmeit még inkább lehangolja. ; Mert mindenekelőtt. ám concedáljuk a vállalkozók ama kissé ' vérmes reményeken alapuló kifejezését, illetőleg várakozását, hogy a kormány, hogy csak az állami kamatga- rarrtia zaklatásától megmenekedjék, • mohó készséggel, a hely, tér és egyébb viszonyok elodázásával, beleegyezését adja, hogy egy első sorban tisztán le ős z é n-v aspályának ezé! zó. vasút 1 e g n a g y o b b ró s z t, vagy igazán szólva: egyedül az állami és megyei országúton építtessék. Emóteljük : nem háborgatjuk a . belgák édes álmodozása t, legyen az ó hitök szerint! De már iiihtuilatlanságra számitó merészségű k által kivetet t hál ój uk at ni égi* ró n gyök ká vagyunk kénytelenek tépni,'midőn tátotc szájjal és fenhéjázó hangsúlyozással ezen pályát: B u d a p e s t-E s z t e r g o m i vasútnak avan- zsiroz/ák. Holott a meztelen valóságban az a megczáfolhatatlan igazság, hogy ezen pálya városunkat egyenesen és d i r e c t e Ó- B u d á v a 1 fogja összeköttetésbe hozni, s az csak nagyon alárendelt szerepre leend hivatva, minthogy tényleg ‘ semminéven nevezendő világpályával közvetlen összeköttetésbe nem jön, s végpontja kiszámitható- lag Ó-Buda lesz, vagy legjobb esetben a budai lövő na tu vaspálya! Már pedig az ilyen vasútnak csakis a belgák phantáziája teremthet „arany jövőt:“ de a mi esztergomi észjárásunk ‘ provitifcziális logikája csak oly üzleti tényt szemlél benne, hol kereskedelmi emelkedésünk tekintetéből inkább merni, mint nyerni lehet. Nagy és kis városok, büszke és szerényfalvak a föld kerekségén, hova a felvilágosodás szikrája villámgyöfsasággal elhatott, soha. sem voltak még az éktelen rajongás csudálatossá- gával eltelve másod re n d ü , vasutak iránt, hamm a szükség kényszerűségének hódolva „a jobb valami mint semmi“ elve gyanánt fogadták és üdvözölték azon reményben, hogy
